Nógrád Megyei Hírlap, 2003. július (14. évfolyam, 150-176. szám)

2003-07-12 / 160. szám

2003. JÚLIUS 12., SZOMBAT MOZAIK Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal „Oroszország olvasztótégelye” - kozákok, törökök, hobbitok Krasznodar „Oroszország olvasztótengelyének” is nevezik az ország déli részén fekvő te­rületet, ahol több mint 130 különböző nemzetiség él együtt viszonylag béké­ben. A volt Szovjetunión végigsöprő vé­res konfliktusok itt legfeljebb kocsmai szinten játszódtak le az elmúlt évtized­ben, de korántsem súrlódásmentesen. Ez a régió sem mentes az Oroszország más részein is tapasztalható jelenség­től, a kaukázusiakkal szembeni ellen­érzéstől, a tragikus sorsú meszhet- törökök státusának rendezése pedig a terület fő nemzetiségi problémája. A szláv - főként kozák - többségű régi­óban döntően kaukázusi népek képezik a kisebbségeket, de a történelem során né­metek, zsidók, sőt csehek is letelepedtek itt. A kaukázusi etnikumok közül vannak olyanok, amelyek nem önként választották lakóhelyül az amúgy Oroszország élés­kamrájának számító kubányi vidéket, ha­nem az orosz történelmet végigkísérő kite­lepítések sodorták őket ide. A legutóbbi, tavalyi népszámlálás során, amikor mindenki annak vallotta magát aminek akarta, új etnikumok is megjelen­tek a régióban. A kis kaukázusi népcso­portok mellett voltak, akik merész fantázi­áról tanúbizonyságot téve színesítették az etnikai kavalkádot: egy krasznodari társa­ság az egykor itt élő szkíták leszármazotta- inak vallotta magát, Tolkien-rajongók egy csoportja pedig hobbitként vetette magát nyilvántartásba. A vidék fővárosa, Krasz­nodar is sokban egy kaukázusi város képét mutatja: a kávét törökösen főző kiülős ká­véházak, a lépten-nyomon látható sas- liksütödék és a keleti édességek. A krasznodari terület nevének politikai csengése nem volt túl jó az elmúlt évek­ben: az előző kormányzót, Nyikolaj Kondratyenkót gyakran vádolták szélsősé­ges kaukázusi ellenességgel és antiszemi­tizmussal, bár ő ezt mindig tagadta, hang­súlyozva, hogy csak a „helyiek érdekeit vé­di”. Az időközben az orosz felsőházban landolt politikus utódja, a jóval pragmati- kusabb Alekszandr Tkacsov arról biztosí­totta az újságírókat, hogy nincs semmilyen diszkrimináció, vagy megkülönböztetés a terület lakói között, akik évszázadok óta élnek együtt és jelentős mértékben keve­redtek is. (A helyiek szerint ez az oka a krasznodari lányok legendás szépségének) A vidéknek egyébként „szakadár köztár­sasága” is képződött az elmúlt évtizedben: a kaukázusi muzulmán adigok deklarálták szuverenitásukat, amit Moszkva is elis­mert. Ötezer négyzetkilométerükön jelen­leg ők az Oroszországi Föderáció legfiata­labb és egyben legkisebb szubjektuma. Ez a nép sem őshonos: még II. Sándor cár te­lepítette ki őket a Fekete-tenger partvidéké­ről az 1864-ben véget ért kaukázusi hábo­rú után, kockázatosnak tartva az iszlámot követő közösséget az ősellenség Törökor­szág határán. Az igazsághoz tartozik, hogy a jobbágyságot eltörlő reformszellemiségű uralkodó eljárása jóval humánusabb volt, mint a főleg a II. világháború alatt bekövet­kezett sztálini kitelepítések: nem munka­táborok, és kietlen sivatag várta az adigokat, hanem gazdag kubányi földek­kel kárpótolták őket. A Sztálin által Grúziából kitelepített meszhet-törökök kálváriája viszont máig tart. A németbarátsággal vádolt kis népet Üzbegisztánba száműzték hosszú évtize­dekre. A rendkívül hagyománytisztelő, de elmaradott társadalmi viszonyok között élő nép nem tudta elfogadtatni magát és az 1980-as évek végén, a függetlenségi moz­galmak és az államhatalom gyengülése idő­szakában pogromok kezdődtek ellenük nem önként választott hazájukban. Az ak­kori krasznodari vezetés menedéket aján­lott nekik, de hamarosan ott is több konf­liktusba keveredtek a helyiekkel. Helyzetü­ket bonyolítja hontalan státusuk: őshazá­juk, a polgárháborúkban tönkrement Grú­zia nem nagyon tudja, anyaországuk, Tö­rökország pedig nem nagyon akarja befo­gadni őket. Legtöbbjük egyébként Oroszor­szágot választaná. Tkacsov kormányzó azt hangoztatja: eltökélte magát arra, hogy megoldja ezt a problémát, de nem tagadja, hogy a helyiek nem szívelik a meszhet- törököket. Bár számuk mindössze 15 ezer körülire tehető az 5,5 milliós régióban, so­kakat aggaszt, hogy egyes vidékek iskolái­ban ők foglalják el az erősen csökkenő szá­mú orosz gyerekek helyét, állítólag van ahol már több mint 90 százalékban. A kor­mányzó megemlíti, hogy nemi erőszak is többször történt a törökök részéről. A szinte minden nagyobb orosz város­ban megtalálható nemzetiségek házában a kötelező multikulturális folklórműsor várja az újságírókat, majd beszélgetés az etniku­mok képviselőivel - akik közül hiányoz­nak a meszhet-török közösség tagjai. A ha­gyományos közösségek mellett létrehoz­ták a szervezetüket például a görögök, sőt - ezen a néven - a „jugoszlávok” is. Egy magyarul is beszélő szerb férfit például a horvátországi Baranyából sodortak ide a történelmi változások. A régiót a földrajzi közelség ellenére el­kerülte a két csecsen háborút kísérő mene­külthullám, pontosabban inkább oroszajkú menekültek érkeztek, közülük is az új eg­zisztenciát teremteni képes jobb módúak. „Ha különösen nagy ház épült valahol, ott biztos menekült lakik” - jegyzi meg egy helybeli. A kaukázusiak egyébként látha­tóan döntő pozíciókat töltenek be Kubány üzleti életében, különösen a már a XIX. században a kereskedelmet irányító, impo­záns kereskedőházakat emelő és a kulturá­lis életet bőkezűen támogató örmények. Szinte minden meglátogatott magánvállal­kozásban, legyen az hegyi szálloda, vagy kisüzem, örmény a tulajdonos. Bár hogy ennek mennyire van jelentősége, meglehe­tősen relatív: ahogy egy kozák vezető fogal­maz, „évszázadok óta együtt élünk itt a he­gyi népekkel, és akárki akármit mond, már nagyon régen összekeveredtünk, átvettük egymás életformáját és szokásait.” A Rolling Stone válaszol Los Angeles Igaz-e, hogy Jim Morrison obsz- cén cselekedetre ragadtatta ma­gát Miamiban? Igaz-e, hogy az egyik ABBA-lány apja náci volt? Igaz-e, hogy Joe Strammer csir­kének öltözve futott egy mara­toni versenyen? Ilyen kérdé­sekkel bombázzák az amerikai rockrajongók a világ legtekin­télyesebb szaklapját, a Rolling Stone magazint, amely leg­újabb számában összeállítást közölt a kérdésekből és a vála­szokra komoly rocktudorokat kért fel. A Rolling Stone, amelyet 1967- ben, a nagy „szeretetnyarak” ide­jén indítottak el, kezdettől fogva az „ellenkultúra” propagálását tekintette hitvallásának, sosem süllyedt le a bulvárlapok szintjé­re. E kérdések persze ettől még izgatják olvasóikat, vagy leg­alábbis egy részüket. Itt van mindjárt Morrison esete. 1969 márciusa óta bírák, rendőrök, rajongók, egykori ze­nésztársak és szakírók képtele­nek eldönteni, hogy a nemi szerve „kimutatásával” fenyege­tőző Doors-énekes valóban be- váltotta-e ígéretét. A RS sem tud igazságot tenni, csak idézi azo­kat, akik azt tartják: „kollektív hallucináció történt”, Morrison olyan hatást gyakorolt a nézők­re, hogy azok „azt láttak, amit akartak”. Az ABBA-lány Anni-Frid Lyngstad (a barna) családi hátteré­nek kérdése már egyszerűbb: va­lódi apja Alfred Haase, a Norvégiát megszálló náci hadsereg katonája, aki Frida anyját, Linni Lyngstadot egy zsák krumplival kenyerezte le. A háború után azonban Linni, anyja tanácsára lányával Svédor­szágba költözött, mert otthon, mint „német katona szeretőjét”, kiközösítették volna. Haase és lá­nya végül 1977-ben találkoztak. Joe Strummer, a Clash alapító vezetője, nagy futó volt. 1981-ben szinte minden előzetes edzés nél­kül - pusztán bizonyítási vágyból - lefutotta a londoni maratoni ver­senyt, egy évvel később Párizsban indult, végül 1983-ban ismét Lon­donban állt rajthoz, 4 óra, 30 perc alatt tette meg a távot. De egyszer sem húzott csirkejelmezt. Elvis Presley ágybéli szokásait is sokan firtatják. A Király szívesen bújt ágyba filmjeinek női szereplő­ivel, de kínosan vigyázott arra, hogy nehogy teherbe essenek al­kalmi barátnői. Különösen azok izgatták fel, akiknek fehérnemű­jükből kilátszott a fanszőrzetük, és megőrült azokért a nőkért, akik már szültek. Később pedig akkor aludt igazán jól, amikor egy nő aludt mellette. Főleg a kistermetű nőket kedvelte, a nagykezű, nagy­lábú lányok nem voltak az esetei. Akad a sztorik között sci-fibe illő is: elterjedt, hogy Philip Kramert, az Iron Butterfly egy­kori basszusgitárosát megölték, miután felfedezett fénysebes­ségnél gyorsabban közlekedő tárgyakat. Az igazság: a muzsi­kus a 70-es évektől mérnökként dolgozott, részt vett az amerikai MX-rakéták kifejlesztésében. Aztán 1995-ben kijelentette: ki­dolgozott egy formulát a pillanat alatti anyagátvitelre. De közben azt is állította, a Földet hamaro­san felfalja egy szupernóva, fele­ségét pedig Földanyának hívják. Még ugyanebben az évben autó­jából felhívta a segélyhívó 911-et és közölte: öngyilkos lesz, majd eltűnt. Elterjedtek olyan legen­dák, hogy földön kívüliek rabol­ták el. Négy évvel később azon­ban megtalálták maradványait egy 70 méter mély szakadékban, Malibuban. A törvények szellemében, megbízóik érdekei szerint dolgoznak ___________JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES___________ E lmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Aztán nehogy megint más kocsiját mossa le mama. ” Sze­rencsés nyertesünk: Bánkúti János Borsosberény, Sallai út 42. Kérjük, hogy mai rejtvényünk megfejtését legkésőbb július 17-ig jutassák el szerkesztőségünk címére. Megyénk egyik dinami­kusan fejlődő őrző-védő szolgálata a pilinyi székhe­lyű Lehoczki Biztonsági Szolgálat. Amikor a jó hírű szolgálat megalakulásáról kérdeztük Lehoczki Sza­bolcs cégvezetőt, visszaem­lékezésében elmondta, hogy majd tíz éve, amikor munkanélkülivé vált, vala­mit kezdenie kellett az éle­tével. Arra gondolt - és ezt mások is ajánlották számá­ra - hogy személy- és va­gyonvédelemmel foglalko­zik. Biztonsági őrként kezdte, majd nagyobb feladatokat állított maga elé, amiben már a család is segítette és a mai napig is minden segítséget megadnak hozzátartozói. Elő­ször csak három emberrel, majd hat, nyolc, később tíz emberrel dolgozott együtt, s az újabb és újabb feladatok megoldására folyamatosan növekedett a létszám. Ma már negyvenen teljesítenek szolgálatot a cégnél. A személyi állomány fluktuációja igen kicsi, mivel a munkatársak szívesen dolgoznak a szolgá­latnál. Az 1995 óta tevékenykedő Lehoczki Biztonsági Szolgálat vállalkozási profil­ja felöleli a rendészeti tevékenység számos területét. A portaszolgálat, az őrszolgálat mellett vállalnak árufor­galmi ellenőrzést, pénzőrzést és pénzkísérést, rendezvénybiztosí­tást, személyvédelmi feladatokat, de foglalkoznak épületkarbantar­tással és takarítással is. Tevékenységük megbízhatóságá­ra garancia a vezetés és az alkalma­zottak feddhetetlen előélete, valamint az a körülmény, hogy minden alkal­mazottjuk esetében végrehajtják az ala­pos környezettanulmányt. A szolgálat al­kalmazottainak legnagyobb része érettsé­gizett, rendőrségi, rendészeti tapasztalatok­kal rendelkezik, közülük többen beszélnek ide­gen nyelvet alap- és középfokon. Munkájukat lelkiis­meretesen, szigorú viselkedési és titoktartási követelmé­nyek alapján végzik, a megbízó által jóváhagyott szolgá­lati utasítás alapján. A cégnél nagy hangsúlyt helyeznek a szolgálati he­lyek rendszeres és nyílt ellenőrzésére. Figyelemre méltó, hogy az eddigi működésük során egyetlen rendőrségi el­járás nem történt a cég ellen, de olyan eset sem fordult elő, hogy a szolgálati helyen eltűnt volna valami. A partnereiket, üzletfeleiket, s a cég által őrzött terüle­teket az évek során megtartották, tevékenységüket az üz­letfelek megelégedésére végzik. Ebben kétségtelen nagy szerepe van annak, hogy a biztonsági őrök rendszeresen bővítik szakmai ismereteiket, amelyeket a cég vezetése folyamatosan ellenőriz. A Lehoczki Biztonsági Szolgálatnak nincs adóssága, ami tevékenységük és gazdálkodásuk tervszerű és a tör­vények által meghatározott szigorú végrehajtásának kö­vetkezménye. Üzletfeleik közé nem elsősorban a megye- székhelyen, hanem a megyében működő cégek, intéz­mények tartoznak. De egyre inkább jellemző, hogy fel­adatokat vállalnak a megyén kívül. Megbízásokat teljesí­tenek Nyíregyházán, Egerben, Debrecenben és Budapes­ten, ahol rendészeti feladatokat látnak el és épületkar­bantartást, takarítást végeznek. A cégnél nemcsak a belbecsre, a tartalmi munkára fordítanak figyelmet, hanem a külső megjelenésre is. A cég munkatársai mindig a helynek, az évszaknak és az időjárásnak megfelelő formaruhában látják el feladatai­kat. Nagy felelősséggel viseltetnek megbízóik iránt, ami abban is kifejezésre jut, hogy a Generali-Providencia Biz­tosító Rt.-nél nagy értékű felelősségbiztosítással rendel­keznek a cégnek felróható okból bekövetkezett károk megtérítésére. Bizonyára nem véletlen, hogy ügy­feleik között többek között olyan cégek talál­hatók, mint a Palóc COOP Rt. Szécsény- ben, a Balassagyarmati Ipari Park Kft., a nógrádmegyeri MIXED Bt., az Egri Út­építő Rt., a Hajdú-bét Rt. Debrecen­ben, a Nógrád Megyei Közlekedési Felügyelet, a Nógrád Megyei Mun­kaügyi Központ megyei igazgató­sága, valamint salgótarjáni és pásztói kirendeltsége. Noha a cég ajánlkozik is a piacon, de mind többen keresik is őket. A cégve­zető szerint az a jó, ha a kifogás­talan tevékenységük híre terjed el, s az üzletfelek már egymásnak adják a címüket. A Lehoczki Biztonsági Szolgálat árai a vállalt szolgáltatásokhoz ké­pest, a vagyonvédelmi szolgáltatás te­rületén kialakult árviszonyokhoz képest középárfekvésűek, melyért a megbízó ré­szére a legteljesebb szolgáltatást igyekeznek nyújtani és teljesíteni. A Lehoczki Biztonsági Szolgálat makulátlan tevékeny­ségének van még egy garanciája. Mégpedig az, hogy a cégvezető tagja a Nógrád Megyei Személy- és Vagyonvé­delmi Kamara elnökségének, egyben elnöke a felvételi bizottságnak. A kamara pedig féltőn őrködik az őrző-vé­dő cégek szakszerű, becsületes munkája felett. Arra is tö­rekszenek, hogy akik nem eléggé felkészültek szakmai­lag és magatartásukkal veszélyeztetik az őrző-védő szol­gálatok jó hírnevét, azok kikerüljenek közülük. PR-PÁDÁR

Next

/
Thumbnails
Contents