Nógrád Megyei Hírlap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-07 / 81. szám

NOGRAD MEGYE 2003 - IPOLYTARNOC 2. oldal - Nógrád Megyei Hírlap 2003. ÁPRILIS 7., HÉTFŐ Nógrád magyarországi részének legészakabbra lekvö települése, amelynek templomát már 1332-ben említette a pápai tízedjegyzék. Az itt birtokos Tarnócl Székely György nevét 1358- ban jegyezték lel. A falu 1384-ben az esztergo­mi érsekség tizedfizetője volt. 1492-ben a Dicsöszentmártoni Kézdy és a Tarnéczy család birtokai terültek el itt. Habsburg I. Ferdinánd 1538-ban a Berényi, a Zerdahelyi. a Muraközy és a Petényi családoknak adott itt tekintélyes birtokrészeket. A falu a török időkben elpusz­tult. az újratelepítés adatai hiányosak. A község mai római katolikus temploma 1747-ben épült, a temetőben álló Bory-kápol- na pedig 1819-ben. Utóbbi műemlék jellegű. Ugyancsak műemlék jellegű a klasszicista, eredetileg Bory-, majd Lehoczky-kúria - vagy. ahogyan a helyiek nevezik a .nagykas­tély'. Ez is az 1810-es években épült. A kú­ria hossztengelyében dongaboltozatos lolyo- só húzódik. Eredetileg valamennyi helyisége boltozott volt, néhányat eltakar a sík meny- nyezet. A lakóházi szobákban részben stuk­kódíszítés látható. Varrónőnek született Huszonöt évvel ezelőtt sze­rezte mesterlevelét Nagy Ottóné Zsély Magdolna, akinek az es­küvői ruháiban már ezrek mondták ki a boldogító igent. Az ezredik esküvői ruhával 1991-ben készült el.- Mindenki születik valami­nek, én a varráshoz értek - mondta szerényen. Tizennyolc éve a kézműves címnek is birto­kosa, amelyet nőiruha-varrónak csak nagy ritkán adnak. Határon túlra és a fővárosba is vinnék a ruháit, ő azonban úgy döntött, hogy tősgyökeres ipoly- tarnóci férjével rendezett portá­jukon marad, s csak Nógrád me­gyébe kölcsönöz. A legszebb kihívások számára mindinkább azok, amikor a kö­zösségekért is tehet valamit: a fa­lu templomában lévő ötvenéves oltárterítő megjavítása, vagy az, amikor a szentkúti Szűz Mária- szobor megkopott ruhája helyett a maga varrta viseletét adhatta a csodatévő erejű szoborra. „Magyarország kapuja vagyunk” Ipolytamóc Magyarország első tele­pülése. Losonc felől mindenképp. Ahogy a falubeliek mondják: „Ma­gyarország kapuja vagyunk”. A határ- átkelőhely, az őslábnyomos terület, a megújuló téglagyár és a kastély jogos reményeket ébreszt. Alig néhány évtizede több, mint ezren lakták Ipolytamócot. Ma az állandó lako­sainak száma 561, a népszámláláskor 545 főt regisztráltak, az ideiglenesen bejelen­tettek huszonhármán vannak. Az állandó­ak harmada roma, köztük néhány analfa­béta is akad, s a nyolcosztályos végzettsé­ge is hiányzik majd' száz embernek. Él­nek azért itt diplomások is, s százharmincketten manapság is tanulnak. A községben ma már csak alsó tagozat működik. A munkanélküliség tízszázalé­kos, s a falu öregszik, majd' minden har­madik ember nyugdíjas. A fiatalok mun­kahelyekkel tudnák idekötni az életüket. Ha kenyér van, akkor élet is, rend is.- Nekem fizika fájdalmat jelent, amikor a szülőfalum valamely részét gondozatla­nul látom. Nem értem, hogy verhette fel a gaz a templom környékét, s csodálkozom, amikor a polgármesteri hivatalba intézke­dést várva jelentik, ha elütött kutyát talál­nak az út mentén. Hogy mit kellene tenni­ük? Régen megoldották maguk az emberek ezeket a dolgokat. Virágos és úszta volt a fa­lu, s remélem, azzá tesszük ismét - mond­ta Szabó Tibor, aki fél éve polgármester. Terveit a szomszédokkal közösen látja megvalósíthatónak. Nagyra értékeli, hogy a litkei kollégája kezdeményezésére egy „kin­cset érő” komplex környezetvédelmi prog­ram készült, amely számtalan fejlesztés és pályázat kiindulópontja lehet. Az illegális szemétlerakók felszámolását nemrég elindí­tották, de felújításra vár a közúthálózat is. Mivel Ipolytamóc belépő az országba, központi segítségben bíznak, s talán a szécsényi áfész is partnerük lesz a közpon­ti fekvésű üzlet és italbolt renoválásában. A falu komfortját javíthatja a kultúrház felújí­tása. Köldökzsinór az információs társada­lomhoz a működő tele­Relikviagyűjtő polgármester A 49 éves Szabó Tibor Ipolytamóc szülötte. Itt járt óvodába, iskolá­ba, itt bérmálták. Harmincéves koráig a faluban lakott, a helyi foci­csapatot is erősítette. Bár Salgótarjánban él, ipolytamóci maradt. Nős, feleségével két gyermeküket nevelik. Lelkes gyűjtője a helytör­téneti emlékeknek, a sportkör alapítójának, Ocskó Tibor bácsinak szellemi vég­rendeletét teljesítve kiállítást szervezett. Gyűjteményét azóta is gyarapítja, a relik­viákat idősek és fiatalok egyaránt szívesen nézegetik. kunyhó, s az ünnepnapokat egyre több rendezvény is színesíti. Most turisztikai központ építését tervezik. A nemzeti fej­lesztési tervbe bekerült elképzelésük szál­lás- és étkezési lehetőséget is biztosítana az idelátogatóknak. A térségi önkormányza­tok támogatását mindenesetre már elnyer­ték. Mindezek mellett Ipolytamóc önkor­mányzata nem csupán a település, de a megörökölt ötmillió forintos azonnali tar­tozással és az egyéb hitelekkel terhelt bü­dzsé rendbetételéért is küzd. Ősvilági történetek Cápafogak ezreit hintette a partszegélyi homokba 23 millió évvel ezelőtt a trópusi tenger Ipolytamóc határában, a ké­sőbbi vulkánok révén pedig a föld egy ősvilági, folyó menti élet nyomait őrzik. Az eddig feltárt területről előkerült lele­tek értékét az Európa Tanács Európa-diplomával védi, s re­ményeink szerint a közeljövőben már a világörökség része lehet a „palóc Pompeji”. Ipolytarnócon példásan ki­épített túraösvényen, képzett vezetők kalauzolják a vendéget az évmilliókkal ezelőtti időkbe. Az 1944 óta védett természetvédelmi terület földtani örökségünk féltett kincse. A világ harmadik leggaz­dagabb harmad­kori lábnyomos területét találjuk itt. A Bükki Nem­zeti Park Igazgató­ságának felügyele­te alá tartozó terü­let a nagyközön­ség számára is lá­togatható. Olyany- nyira, hogy évente több mint húszezer turista kere­si fel az ősvilági „Pompejit”. Az 512 hektáros védett terület a geológiai tanösvényhez illesz­kedő kőzetparkból és biológiai ösvényekből épül fel. A tanös­vény kiállításait a túravezetők mellett a magyar és angol nyel­vű feliratok magyarázzák. Leg­fontosabb ősmaradványai a cá­pafogak és a megkövesedett fák, amelyek közül a legnagyobb egykor száz méter fölé nyúlha­tott. Levéllenyomatok és ősállati lábnyomok mesélnek a múltról, rég kihalt állatok mindennapjai­ba nyerünk bepillantást az ipolytamóci időutazáson. A terület nyitott könyvként ad betekintést a Föld fejlődés- történetének egy szakaszába, amikor is e vidéket tenger mos­ta, majd vulkánok tufaáradata és hamuja temette és őrizte meg a mai kor számára az itteni ősvi­lág egy részét. A trópusi tenger aljára lera­kódott üledékek, amelyek cápa­fogakat őriznek ezerszám, s a madarak, páros ujjú patások és ragadozók nyomait őrző ősi fo­lyópart is páratlan pillanatfelvé­telt tár elénk. Az ősvilág folyóvi­zének „strandján” eddig több mint háromezer lábnyomot azo­nosítottak be a geológusok, a fel­tárt növénylenyo­matok száma pe­dig meghaladja a 15 ezret. A lábnyomos homokkő terület, a kőzetparki ös­vény és a biológi­ai tanösvények egyéni és csopor­tos kirándulások számára is nagy­szerű élményt ga­rantálnak. A vendégek ajándék- tárgyakat, képeslapokat is vásá­rolhatnak, a fogadóépületben pedig az étkezés lehetősége is biztosított. A kirándulók a 32/454-113-as telefonon kaphatnak további fel­világosítást. Év végére nemzetközi lesz az átkelő Van aki udvarlása okán, van, aki rokonláto­gatóban lépi át Ipolytarnócon az országha­tárt, s akad koporsókereskedő, akinek a gyors beléptetés tetszett meg, ezért jár heten­te erre - évente több mint ötvenezren lépnek itt ki vagy be az országba. Eddig csak magyar és szlovák állampolgárok élhettek ezzel a le­hetőséggel, s több száz külföldi turista volt kénytelen visszafordulni a sorompótól. De­cembertől azonban várhatóan nemzetközi lesz a határátkelő. Nyíri Béla őrnagy, a határátkelő ki- rendeltségének parancsnokhelyettese (képünkön) a balassagyarmati határ­vadászoktól két és fél évvel ezelőtt ke­rült ide. Huszonöt éve határőr, tisztté 1981-ben avatták. Mint mondja, sokat változott ezen idő alatt, s változik a vi­lággal együtt ma is a határ. Elég ha csak az Európai Unióba való belépés közelségére, a magyar-szlovák vi­szonylat ezzel kapcsolatos pozitív kö­vetkezményeire gondolunk. Nyíri őrnagy szolgálati szobájából szép kilátás nyílik a falura, az Ipoly völgyére, s a trianoni határt jelző kő­re. Tavaszodik, s a forgalom ilyenkor kezd élénkülni a határátkelőn, de éled a „zöldhatár” is. Ez utóbbi máig szigorúan őrzött, s a védelemről mélységi sávban gondos­kodnak, ugyanakkor szlovák-magyar viszonylat­ban már az Európai Unióba való készülődés érző­dik. A tájékozatlan turista, ha netán a „zöldhatá­ron” téved a túloldalra, s tettében szándékossá­got nem feltételeznek, a két ország jogsegély­egyezményének értelmében egy helyszíni bírság mellett már most is jószerivel csak egy udvarias útbaigazítás kap. Szerencsére van hivatalos átjá­rásra is lehetőség. A nyolcvanas években megszüntetett, majd 1996-ban ismét megnyitott határátkelő nem csu­pán Kalondára, de a közeli Fülekre és az alig tíz ki­lométerre lévő Losoncra is utat nyit. Erős a bevá­sárlóturizmus sokan járnak át tankolni, de olyan szegedi bizsukereskedő is akad, aki lengyelorszá­gi útjaihoz a gyors átkelés lehetőségét itt találta meg. Gyors a vámügyintézés is, ami a teherszállít- mányozóknak kedvez, de nosztalgiavonatokat is fogadnak a határon. Mindezek mellett a hazánkba érkező turisták is szívesen jönnek át Ipolytarnóc- nál. A forgalom természetesen általuk a nyári sze­zonban élénkül igazán. Ilyenkor az őslábnyomos terület, Hollókő, Szécsény, s maga az Ipoly völgye is remek kikapcsolódást, sok programot kínál. A túloldal irányában pedig a Tátra hívogató bércei ígérnek felejthetetlen kikapcsolódást. Arcok a településről A kastélymentő Varga Tamás bízik abban, hogy öt éven belül régi pompájában tudja megmutatni a település lakóinak és az ide látogatóknak az egykori Bory-kastélyt. A 33 éves, palotási származású, Budapesten élő üzletember balassis diákként még az építész szakmáról álmodozott. Bár éle­te másként alakult, az álmáról valójában nem tett le. Igaz, nem a másokét, hanem a sajátját építi. Három éve meg­vásárolta a település hajdan volt legszebb épületét, amelyet az elmúlt öt­ven évben jócskán elhanyagoltak, sőt egészen elképesztő átépítésekkel tettek tönkre. Tamás azonban eltökélt, s türelme is van az értékmentő, ér­tékteremtő munkához. Restaurátori igényességgel fog mindenbe, s a mű­emléki jelleg megtartásával alakítja ki a 12 szobás Bory-kastélyban a jö­vőbeni lakását, továbbá mindazon vendégszobákat, amelyek majd az Ipolytamócra látogatókat is szolgálják. Erzsiké, a dadus Csömör Gábomé tizenöt éve gondozza, tanítja az ipolytamóci gyermekeket a község óvodájában. Balassa- m, j* gyarmaton, a Szántó Kovács János Középiskolában ta- I™ nulta szakmáját, s a gyermekek közt töltött másfél évti­zed is inkább csak növelte gyermekszeretetét. Erzsiké örömmel mutatja azokat a mozgásfejlesztő játékokat és eszközöket, amelyeket karácsonyra kapott az intéz­mény az önkormányzattól. A falubeli gyermekek többségét már három­éves korban az óvónők gondjaira bízzák, a pedagógiai programjuk meg­valósítását az új eszközök segítik. Az egyensúlyérzéket, mozgásügyes­séget fejlesztő eszközök nem csak hasznosak, de szépek is, a gyerme­kek szívesen használják azokat. Az óvodánál épületfejlesztésre is ké­szülnek, ehhez azonban pályázati lehetőségek szükségesek. A csoport létszáma állandósulni látszik, a remények szerint jövőre is legalább ti­zenöt fővel számolhatnak az óvónők. Gazdálkodni nem késő Berki Pál ötvenéves, s mostanság adta gazdálkodásra a fejét. Két évtizeden át tolatásvezető volt a vasútnál, dol­gozott a téglagyárban, a kohászatban, sőt matrózként is munkát vállalt már. Három éve azonban munkanélküli, s most a gazdálkodásban reménykedik. Egy borjút, hat malacot, egy vemhes birkát és egy jerkét tart. Néhány év múlva a szaporulattal egyenesbe kerülhet. Amire a csa­ládnak szüksége van, azt saját maguk megtermelik. A krumpli, a zöld­ség és a gyümölcs a kertjükben terem, darabka földjéhez pedig kaszálót kért az önkormányzattól. Berki Pál súlyos egyéniség, s ez nem csupán 150 kilogrammos testsúlyának tudható be (amiből egy fogyókúraverse­nyen leadni készült, csakhogy lekéste a programot). Két évig dolgozott a helyi cigány kisebbségi önkormányzatban, s négy esztendőn át a tele­pülési önkormányzat képviselő-testületének is tagja volt. A konyhafőnök Huszonhat iskolásra, tizenhat óvodásra és tizennyolc idős emberre, illetve szociális ellátásra szorulónak főz Gál Bélámé. Huszonegy évig dolgozott a községi kony­hán, s noha már nyugdíjas, most is gyakran visszahív­ják. Nem csoda, hisz’ nem tudnak tőle olyat kérni, ami egyszer ne kerülne a menüsorba. Ha a gyermekeken múlna, mindig tészta lenne, de olykor az egészségesebb ételeket, a főzelékeket is az étlapra kell venni. Az általa vezetett konyhán sokféle finomság készül, sokak szerint itt főzik a legjobb palóc levest. S nem csak főznek, sütnek is: a friss mákos bejgli és a darázsfészek is itt készül az óvoda épületében lévő konyhán. A falugondnok Négy évre szerződött az önkormányzathoz, s janu­ártól látja el a falugondnoki feladatokat Telek Pál, aki szakmája szerint gépésztechnikus. Dolgozott az acél­gyárban, majd a téglagyári munka, s később a tűz­helygyár tarnóci sajtolóüzeme hozta haza. Nagyobbik leánya a nógrádi múzeumban, a kisebb Dunakeszi­ben dolgozik. Bár a család már kirepült, nyugdíjas fe­leségével jól megvannak Ipolytarnócon. Évekkel ezelőtt Balassagyar­matra, Salgótarjánba hívták. Nem mentek. Most legalább ismét van munkája a faluban, ahol ő is, szülei is, nagyszülei is leélték az életü­ket. Egykori osztálytársai közül már csak hárman laknak itt. Falu­gondnokként számtalan feladat vár rá, a művelődési ház azonban belülről már rendben van, az épületet az év végén tatarozták, s nem- rég rendezvények sorával avatták.__________________________■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents