Nógrád Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-04 / 128. szám

2002. JÚNIUS 4., KEDD SZÉCSÉNY MEG Y E I K Ö R K É P BÁTONYTERENYE Nócrád Megyei Hírlap Baráthi Ottó jegyzete Trianon traumája / smét egy történelmi dátum: 1920. június 4-e, amelyre újó­lag szomorú szívvel emlékez­hetünk. Trianon: végre beszélhe­tünk már róla, ám még mindig keveset tudunk hiteles történeté­ről. Előttem azonban ma már bi­zonyos - nem iskolai leckéim­nek, inkább történelmi olvasmá­nyaimnak köszönhetően - Tria­non legnagyobb tragédiája, mi több, traumája nemzetünknek. Mert a trauma - görög eredetű szó - magyar jelentése: testi-lelki károsodást okozó megrázkódta­tás. Ez Trianon. Nyolcvankét éve immár, hogy a Versailles melletti Trianon-palotá- ban Benárd Ágoston munkaügyi és népjóléti miniszter, valamint Drasche-Lázár Ágoston rendkívü­li követ és meghatalmazott mi­niszter (a magyar kormány meg­bízottjaként) aláírta a Magyaror­szág és a szövetséges társult hatal­mak között kötött szerződést. Ez a történelmi Magyarország területé­nek közel hetven százalékát, a magyar népesség egyharmadál a szomszédos államok fennhatósá­ga alá helyezte. Ez volt Trianon traumájának véleményem szerin­ti „testi” összetevője. A trianoni „békerendszer” és következményei rányomták bé­lyegüket a XX. századi magyar­ság történetére: meghatározták a társadalom belső viszonyait, II. világháborús katonai szere­pünket, az 1947-es újabb „béke­rendezést”, és az elmúlt kommu­nista évtizedeket is, amelyek az elszakított magyarság talán minden korábbinál erőszakos el­nyomását és a nemzeti érdeke­ket szolgáló intézmények halálát hozták magukkal. A csonka or­szágban pedig összeszorult a szív, megcsonkult a lélek is. Ez volt Trianon traumájának má­sik, lelki, szellemi összetevője. S hogy mennyiben volt ez bé­keszerződés? Semennyiben - mondhatnák nemes egyszerű­séggel. De figyeljünk inkább gróf Apponyi Albertre, a magyar bé­kedelegáció vezetőjére, aki 1928- ban így ír erről: „Az emberiség nagy szellemi értékeinek szem­pontjából ellenérték nélkül való veszteség volt Magyarországnak megcsonkítása (...) Trianon mérlege: az emberiség magasabb érdekeit szolgáló erőtényezők gyengítése, az azokat támadó erők gyarapodása. ” Vajon béke-e az az állapot, amelyet így lehet összegezni? Jó nyolc évtized táv­latából tudjuk, a válasz: nem. A trianoni dermesztő diktá­tum, drákói dekrétum felülvizs­gálatára irányuló erőtlen kísérle­tek kínos kudarcokra ítéltettek, s ma sincs reális lehetőség területi revízióra, az országhatárok „ki­igazítására”. Jómagam mégis lá­tok esélyt egy közeli „kárpótlás­ra”. Európai uniós tagságunk­ban, a határok nélküli Európá­ban, a remélhetően bekövetkező közép-európai regionalizá- cióban és térségi integrációban. Aztán, hogy ennek az új törté­nelmi folyamatnak során mi­ként lehet majd gyógyírt találni Trianon traumájára, jóvátenni a jóvátehetetlent, az más kérdés. Egyébként is szerintem az igazi jóvátétel és megbékélés csak ne­mes szívekben, lelki mélységek­ben és gondolkodásbeli magas­ságokban, emelkedett szelle­mekben születhet meg. M aradjunk ebben egyelőre, ezen az évfordulón, meg abban, hogy még ez a faj­ta megbékélés sem lehet egyenlő a feledéssel... _______________■ C sendült a nóta, perdült a lány Gyermek néptáncosok találkozója Somoson Szombaton immáron hetedik alkalommal rendezte meg a Somosi Általános Iskola a somosi gyermek-néptánctalálko- zót. A reggeli órákban úgy tűnt, nem fogadták kegyeikbe az égiek az idei rendezvényt, hiszen a borongós időben még az eső is eleredt. Alig egy óra múltán viszont már hétágra sü­tött a nap, így az eredetileg tervezett helyszínen, a torna- csarnok előtti szabadtéri színpadon mutathatták be a cso­portok produkcióikat. A rendezvényt azzal a céllal in­dították útjára hét évvel ezelőtt, hogy lehetőséget biztosítsanak a város és környéke gyermek- és if­júsági tánccsoportjai számára a bemutatkozásra. A találkozó nép­szerűségét jelzi, hogy évről évre tucatnyi településről több mint 300 ifjú táncos mutatja meg tudá­sát, szakmai elismertségének pe­dig legnagyobb bizonyítéka, hogy a fesztivál évek óta a megyei gyermek-néptáncantológia válo­gató rendezvénye. Sőt, a rendez­vény lassan már kinövi a megye­határt is, hiszen már az elmúlt két évben is fogadtak résztvevő­ket a határon túlról, idén pedig három együttes is érkezett Feled­ről, Losoncról és Fülekről. Mint minden évben, a csopor­tok produkcióit szakmai zsűri bí­rálta el: Dunaújvárosból Hájas Tibor, Szécsényből Őze János, Salgótarjánból pedig Tan Antal képviselte a szakmát. Döntésük alapján a következő nyolc cso­port szerezte meg a jogot a július 27-i megyei néptáncfesztiválon való részvételre: a salgótarjáni Sisere, a Somoskőújfalui Somoska, a salgótarjáni Csicser­gő, a salgótarjáni Viganó (mind­annyian a Váczi Gyula Művésze­ti Iskola csoportjai), a kazári Zsi- vajgó (Beszterczey Alapfokú Mű­vészeti Iskola), a füleki Kis Ra- konca, a karancslapujtői Tekergő (Mocsáry Antal Általános és Mű­vészeti Iskola) és a magyargéci Cseperedők. H.E. A salgótarjáni Arany János Általános Iskola 3. c. osztályos csoportja kezdte a bemutatót Fizetnek a pártvezetők?- A Magyar Igazság és Élet Pártja már el­távolította választási plakátjait a megye- székhelyen, és arra kéri a pártokat, köves­sék példáját annál is inkább, mert ez tör­vényi kötelességük - jelezte lapunknak Vass Csaba, a MIÉP salgótarjáni szóvivője.- Az 1997-től életben lévő törvény ér­telmében a választásokat követő 30 na­pon belül kötelesek eltávolítani plakátjai­kat a választásokon részt vevő pártok és magánszemélyek - tudtuk meg Szaniszló Évától, a salgótarjáni polgármesteri hiva­tal illetékesétől. A hivatal ezt jelezte már korábban az érintetteknek, majd a határidő leteltével a közterület-felügyelők ellenőrzést vé­geztek, és mint ennek során megállapí­tották: a helyzet hagy kívánnivalót maga után. Május 23-án keltezték minden érintett szervezetnek azt a felszólítást, amely­ben azt kérik, hogy tegyenek eleget a törvényben foglaltaknak. Erre 15 napot kaptak a pártok. Jelezték azt is, hogy ellenkező eset­ben a helyi rendeletnek megfelelően szabálysértési eljárást indítanak a közte­rület hatósági engedély nélküli igénybe­vétele miatt. Ez 10 ezer forintig terjedő bírsággal jár (ami többször is kiszabható), valamint azzal, hogy emellett a plakátok pótdíját is meg kell fizetni, ami havonta és négyzet- méterenként 800 forintot jelent. Igaz ugyan, hogy a 10 ezer forintban maximált szabálysértési bírság összege nem tűnik túlságosan motiválónak, az azonban ösztönző lehet, hogy a szabály­sértési eljárást nem szervezetek, hanem természetes személyek ellen indítják el. Vagyis nem a pártra szabnak ki büntetést, hanem annak helyi vezetőjére. DUDELLAI I. Feketebodzának hófehér virága... Az első termés ígérete, a jövő üzenete a nagylóci határban (Folytatás az 1. oldalról) Rendezett sorokban mélyzöld növen- dékfácskák, az enyhe szél a hajtásvégeken nyíló, férfitenyémyi virágokat ringatja. Il­latos napjait éli a gondozott lóci ültetvény. A szakavatott szemeknek azonban ilyen­kor sem szabad beérni a szépség felszí­nes csodálatával, alaposan szemügyre kell venni a lombozatot, a törzset, nem ütötte-e fel magát meghúzódva valami­lyen kórokozó. Mert mint Kovács Tibor mondja, a növény - nemes társaihoz hű­en - nem annyira ellenálló, mint hírlik, előfordulnak többé-kevésbé ismert beteg­ségei. Az általa ismeretlenek kategóriájá­ba tartozik például az, ami miatt az egyik fácskát tőből ki kellett vágni, a törzslapon szürkés-feketés elszíneződés látszik. Egy biztatóan növekedő ifjú utód, új hajtás lé­pett serényen a nyomdokaiba. Három­évesek már a növények, s ez az év fontos állomás: most fordulnak termőre, idén szüreteli először a bodza gyümölcsét a Kovács család. Életükben négy éve kezdődött ez a tör­ténet. A családfő érettségi találkozón hal­lott először erről a foglalatosságról, szak­irányú végzettségét, felkészültségét latba vetve igyekezett minél több ismeretre szert tenni „bodzatanból,” még egy a té­mával foglalkozó konferenciára is sikerült eljutnia. Ösztönözte a több lábon állás ki­látása: falugondnokként dolgozik, de az öttagú családnak jól jönne - gondolta - a plusz-jövedelemforrás. Ezek után látott hozzá a pályázati támogatási lehetőség tel­jes körű feltérképezéséhez. Sikerült bejut­nia a támogatottak körébe, így három éve megkezdhették a telepítést négy hektáron. (Társa ugyanott, ugyanekkora területet te­lepített be.) A területnagyságot az ismerős gazdák tapasztalatai alapján választották meg: ekkora ültetvény munkáját általában el tudja látni egy család. Kovács Tibor a három közül két nagyobbik lányára és feleségére (aki hivatásos anya) számíthat, de legki­sebb gyermekük is szívesen tölti velük az időt a bodzásban. Az eddigiek során tavaly hajladoztak, fáradoz­tak legtöbbet a bo­dzásban. Ekkor ugyanis nagyon ala­posan vissza kellett vágni mind az ezer- hétszáz tövet. A feke­tebodza egyébként is vadon élő társaihoz akar hasonlítani: ál­landóan bokrosodna, ezzel szemben törzs­re kell neveim. így e „szokásának” kordá­ban tartása sok feladatot ad, de folyamatos kihívást jelent a növényvédelem is. Ókori írások, legendák és leletek bizo­nyítják: már őseink felfedezték a fekete­bodza gyógyító erejét, hasznát. Ma szinte minden porcikáját hasznosítják: vitami­nokban, esszenciális fehérjékben, egysze­rű cukrokban, gazdag gyümölcsét frissen feldolgozzák dzsemnek, szörpnek, ivólé­nek, a bogyók élelmiszer-színezéknek is kiválóak. Sokoldalú gyógyhatásúnak is köszönheti növekvő népszerűségét. Kovácsék életében nagy esemény lesz az őszi szedés, az első mérleg. A hektá­ronkénti mennyiség ugyanis előrevetíti, sejteti az ültevény jövőjét, termékenysé­gét, amelyben a családfő nagyon bízik. Más termesztők tapasztalatait is figye­lembe vevő kalkulációja biztató képet mutat: ha a jelenleg kedvező piaci és egyéb körülmények is úgy akarják, az el­ső várható - egyébként nem csekély - mennyiség mindössze töredéke lesz an­nak, amit évek múltán kell produkálnia a bodzásnak: teljesítménye csúcskorszaká­ban hektáronként tíz-tizenkét tonna gyü­mölcsöt teremhet. S ezt nem kell feltétlen csodaszámba venni, ugyanis - mint a csa­ládfő mondja - az öntözött telepítéseken még jobban fizethet, akár a tizennyolc tonnányit is elérheti az egy hektáron ter­mett mennyiség. Feketebodzának hófehér virága gazda­szemmel a termés reménysége, illatos előleg a növény jövőjébe vetett bizalo­mért. _______ MIHALIK J. Há rom év alatt ilyen fácskákat neveltek a bokrosodni igyekvő növényekből ________________________________________________________________________________________________________________________________FOTÓ: BIOÓ TIBOR H ÍREK BALASSAGYARMAT/PÁSZTÓ RÉGI-ÚJ ELNÖK. A Nógrád Megyei Bíróság 2002. augusztus elsejei hatállyal 2008. július 31-ig újabb hat évre eredményes pá­lyázata alapján ismét dr. Hege­dűs Jánost nevezte ki a Pásztói Városi Bíróság elnökévé. PÁSZTÓ ÜNNEPI KÖNYVHÉT. A városi könyvtár (Nagymező u. 3. sz.) gyermekrészlegében június 6- án, csütörtökön 14 órakor Marék Veronika írónővel lesz találkozó. 15.30 órakor a vers- és novella- író-pályázat eredményhirdetését tartják. Június 7-én, pénteken irodalmi „Ki nyer ma?” játékra kerül sor a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában. SALGÓTARJÁN POLGÁRI KÖR. A hat évvel ez­előtt alakult városi civil szerve­zet június 5-én, szerdán 19 óra­kor a József Attila Művelődési Központban tartja a nyári szünet előtti utolsó összejövetelét. FOGADÓSZOBA. Június 5 én, szerdán 8-tól 12 óráig Sarló Béla alpolgármester tart fogadónapot a városházán. EGY VÁROSRÉSZ LAPJA. Zagyvaforrás címmel a jelent meg a napokban a Zagyvaróna, Vízválasztó és a Pintértelep la­kóihoz szóló nyolcoldalas újság. Egyebek mellett a terület önkor­mányzati képviselője, Baglyas- né Földi Nóra tájékoztatást ad a körzetben zajló közműépítések­ről, van ifjúsági oldal, közlik Földi László novelláját, Szabó János bemutatja Bátki János fes­tő- és szobrászművészt, Varga Ferenc madarász a szalamand­ráról, helyi palóc nevén eskerep- lyéről ír.___________________■ Bolyaisoké a pálma Hat csapat a műveltségi vetélkedőn A besztercei iskolások „meg­elevenítették” a Radnóti-szob- rot, a bolyaisok Czinke Ferenc- re, a baglyasiak névadójukra, Bóna Kovács Károlyra, a Kodály iskola tanulói Varga Istvánra emlékeztek versenyfeladatuk­kal, melyben a kiválasztott, ne­vezetes személyiség Salgótar­jánhoz kötődését mutatták be igen szemléletesen. Városi műveltségi vetélkedő­re hívta iskolatársait a napokban a salgótarjáni Kodály Zoltán Ál­talános Iskola. Tette ezt részben a várossá nyilvánítás nyolcvana­dik évfordulója alkalmából, másrészt a hagyomány megtar­tása céljával: az év során tanul­tak összegzésére, felmutatására, a tanulmányi versenyeredmé­nyeinek sajátos rögzítése érde­kében. Nádasdi István, a házi­gazda-rendező iskola igazgatója és „csapatának” színes műsora köszöntötte a rajthoz állókat, a kísérő pedagógusokat és a szur­kolókat. A Kodály nevelőtestüle­te által összeállított kérdéssor ugyan feladta a leckét, de azok­ra derekasan megadták a vála­szokat a jól felkészült verseny­zők, így hát nem volt könnyű dolga a dr. Szvircsekné Kispál Veronika vezetésével munkálko­dó zsűrinek. Az első díjat a Bo­lyai hatosztályos gimnáziuma csapatának Ítélték oda, a máso­dik helyet a Kodály versenyzői szerezték meg. A két harmadik díjas: a Dornyay és a Beszterce lakótelepi iskola csapata. ■ ________FOTÓI GYUR1ÁH

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents