Nógrád Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-22 / 144. szám

I tében 2001-ben, az Új Forrás Könyvek-sorozatban jelent meg.) Nem volt véletlen e citátum, mert Monostori Imre mondandója arra épült, hogy a Palócföld körül az utóbbi időszakban igenis újból kialakult egy figyelemre méltó szellemi erőtér, amely képes tük- röztetni a különböző hatásokat. Mint mondta: szívesen időzött vol­na azoknál az alapkérdéseknél is, hogy kiket vállal a folyóirat, akarja- e a kapcsolatot az elszármazottak­kal, milyen a szerkesztők viszonya a magyar nemzeti történelem, kul­túra egészéhez és kit, mit emelnek ki belőle, milyen társadalmi prob­lémákkal foglalkozik a lap, meny­nyire épít helyi erőkre, mennyi és milyen kvalitású „vendéget” fo­gad, de a felkérése egyetlen lap­szám elemzésére vonatkozott. Ed­mát elemezve azt írta: „...minden valódi folyóirat egyik fontos kritéri­uma az, hogy össze tud-é gyűjteni az adott szellemi erőtérben egy­mást erősítő és egymással interfer- áló hatásokat." (Az írás nyomta­tásban először a szerző „A közér- telmesség kapillárisai” című köte­digi tapasztalatai szerint ezek a kü- lönszámok ritkán szoktak sikerül­ni, de ezúttal kellemes meglepe­tésben volt része. A tartalom an­nak a dicséretes szerkesztői kon­cepciónak a következménye, ame­lyet az utóiratban Praznovszky Mi­hály a következőképpen fogalma­„A visszatekintés varázsa” Bemutatták a Palócföld salgótarjáni, jubileumi kiilönszámát Elsőként Sarló Béla, Salgótar­ján Megyei Jogú Város alpolgár­mestere kért szót és köszöntötte a Palócföld szerkesztőit, szerző­gárdáját abból az alkalomból, hogy napvilágot látott a folyóirat különszáma a várossá válás 80. évfordulója tiszteletére. Dr. Praznovszky Mihály főszerkesz­tői minőségében utalt arra a rendkívül sokrétű - némelyek szerint túlméretezett - rendez­vénysorozatra, amely a jubiláló városban az ünnepi könyvhét során a napokban lezajlott. El­mondta, két illusztris személyi­séget - a hasonló sorshelyzetű Monostori Imrét, a tatabányai Új Forrás főszerkesztőjét és egykori tanárát, Herold László nyugal­mazott gimnáziumigazgatót - kért fel arra, hogy elemezze, mi­nősítse a Palócföld salgótarjáni számát. A Tatabányáról érkezett vendég Vekerdi Lászlót idézte, aki 1980- ban, a Palócföld előző évi évfolya­Sarló Béla alpolgármester köszöntötte a jubileumi szám szerzögárdáiát és a bemutató ven­dégeit. Az asztalnál Monostori Imre, Praznovszky Mihály és Herold László foglalt helyet FOTÓ: GÓCS ÉVA zott meg: „Szakítunk a tradicioná­lis jubileumi megemlékezésekkel nosztalgiázásokkal. E számunk­ban alig esik szó magáról a város­ról Hanem - és elsősorban - lakói szerepelnek a teremtő, értéket lét­rehozd polgárai mutatkoznak meg." Nos Monostori Imrének is tetszik ez a koncepció. Tetszik, hogy érvényesül a történetiség el­ve, hogy a jól szerkesztett történeti blokkok - Horváth István és R. Várkonyi Ágnes tanulmányai, Gréczi-Zsoldos Enikő és Várkonyi Gábor írásai, Sulyok Bernadett, Nagy Zoltán és Bódi Katalin („A visszatekintés varázsa”) dolgoza­tai - közé szociografikus írások, helytörténeti tanulmányok simul­nak. Herold László másfajta módját választotta a kommentálásnak. Mielőtt tendenciákról beszélt vol­na - az általa alkalmazott megfo­galmazások szerint a források ere­jéről, s megszületett értékekről, a tudomány útjairól - egy-egy írást tüzetesebben vett górcső alá. így Györffy Dezső egykori madáchos kollégája önéletírását, Tóth Anna fiatal középiskolai tanár esszéjét, Kovács Bodor Sándor Nagy Pálról készített filmjének könyvét, Baráti Ottó Erdős Istvánnal folytatott be­szélgetését, Horváth István „Karri­er az újkori történelemben” című opusát. Utóbbi befejező gondola­tát általánosabb tanulságok levo­nására is alkalmasnak vélte: „Végül azt is be kell látnunk, és ha így te­szünk el is fogadhatjuk, hogy az egyre korszerűsödő, az ember által létrehozott új világban a szülőhely és a munkahely közötti távolság nőhet, de a szülőhelyhez kötődés, annak érzelmi erőssége folytán so­ha nem szakadhat meg. ” Végül, de nem utolsósorban említette R. Várkonyi Ágnes ,Jn memóriám Wabrosch Géza (1929- 2000) című nekrológját, amelyet a A megyeszékhelyi különszám címlapjá­ra Buda László „Sárból született” című képe került Salgótarjánból, ebből a kamaszko­rú határ menti kisvárosból, - amely szép természeti környezeté­vel, sokféleségével, változatos la­kosságával, palócságával, négy vallásával, különleges személyisé­geivel adhatott útravalót - indult és a gyógyításban, az urológia, a tör­téneti ökológia tudományában messze eljutott orvos halálakor az Erdélyi Múzeum Egyesület támo­gatására létesített gróf Mikó Imre Alapítvány felkérésére írt az ugyancsak tarjáni történészpro­fesszor. Herold László szerint ezekben a mívesen megformált, mélyen emberi búcsúsorokban akarva-akaratlan tetten érhető Sal­gótarján nyolcvan éve. „Létünk vé­ges voltát elfogadó élményé a kö­zépkori művész a „danse macubé” képzetével fogalmazta meg, s mi mást mondhatnak már ezután a gyerekkor mélyéről hangzó szavak is, a múlt közös hullámhosszán, az élet felfoghatatlan folyamatos­ságában” - írta Várkonyi Ágnes és idézte a recenzens. _________________ CS.B. V érükben van a zene Az Impro Rom tagjai zenészcsaládból származnak Az Impro Rom 2000 áprili­sában alakult meg. Az együt­tes hat tagból áll: Botos Flórián (ének, ütős), Musa István (ének, gitár), Snétberger Ist­ván (ének, gitár), Puporka Jó­zsef (basszusgitár), Oláh De­zső (dob), Lakatos Zoltán (ének, gitár). Az utóbbi négy salgótarjáni lakos, míg az első kettő buda­pesti. A zenekart Botos Flórián és Lakatos Zoltán alapította. Környezetükből válogatták ösz- sze a legtehetségesebb zenésze­ket, akik mind neves intézmé­nyekben vagy kiváló zenészek­től sajátították el tudásukat. Az alapító tagok együtt nőttek fel mind az életben, mind a zenei pályán. Tanítványaik voltak Snétberger Róbertnek a közel­múltban elhunyt Dicki bácsi­nak), illetve Heming Rudolf­nak. Az együttes min­den tagjának vérében van a zene, mindannyi­an zenészcsaládból származnak. Számukra a zene több mint hiva­tás, az életük! Menedzserük Varga Gusztáv, aki már szá­mos együttest karolt fel. Az együttes roma dal­lamvilágon és szöveg- környezeten alapuló la­tin zenét játszik egyre nagyobb sikerrel, egye­dül az országban. Az el­ső nyilvános fellépésük Budapesten, a Hunyadi téren volt. Ezután az Orczy kert­ben tavaly, május elsején. Itt, az országos találkozón a legmaga­sabb tapssikert aratták, és el­hozták a „Mega sztár”-díjat. Majd Salgótarjánban és az or­szág több területén, olyan sza­badtéri előadásokat tartottak, ahol százak, ezrek tapsolhattak az együttesnek. Rendkívül sok jótékonysági koncert szereplői a mai napig. Slágereit az RTL Klub Televízió és a Rádió C (Ci­gány Rádió) is közvetítette már élőben. Jelenleg a Kaly G+A kiadóval állnak lemezszerződésben. Az első CD-jük 2001 decemberében került a boltokba „Sír a szív a szél” címmel, amelyen 11 kiváló dal szerepel. A második CD ki­adásán dolgoznak jelenleg. Ismerőseik, barátaik, riválisa­ik vallják, hogy a hazai könnyű­zenei piacot az elkövetkezendő 5-6 évben, mintegy húsz-har­minc százalékban a roma zene­karok fogják uralni és ebben az Impro Romnak vezető szerepe lesz. A jövőben a legnépszerűbb hely, ahol láthatóak lesznek, a Pepsi Sziget. A napokban volt egy fellépésük Karancslapujtőn, ahol mint már annyiszor, ezút­tal is jótékonykodtak egy beteg kisgyermek megsegítéséért. Ez egy jó félnapos programsorozat volt, ahol több neves zenekar is fellépett. A rendezvényt Oláh Gyula helyi vállalkozó szervez­te, aki a helyszínt saját udvarán biztosította. _________________JUHÁSZ MÁRIA A decemberben megjelent CD-jük borítója „Kép: Alom” - Buda László fotókiállítása Az emberiség most is ősi szokásához híven az igazság pusz­ta képeiben leli legnagyobb örömét. Mára már mind több körülöttünk a kép, ami mindannyiunk figyelmét követeli. Már pedig a fénykép teljes figyelmet követel, távol már az a világ, amikor csak festményeken változtatott az ember az őt körülvevő valóságon. A fotó egy időgép végterméke, soha sem változik, hacsak nem változtatnak rajta. És már a témánál is vagyunk a „Kép: Álom” című fotókiállításnál. „A tánc mindig magával ragad” Az elmúlt napokban a szlovákiai Losonc Vigadó-jában megren­dezett magyar-szlovák idegenforgalmi és tu­risztikai szakemberek találkozóján fellépett a Nógrád táncegyüttes is. A találkozó hivata­los megkezdése előtt sikerült beszélgetést folytatnunk az együt­tes két hölgy tagjával, Szőllősné Monostori Jelenával és Jelinek Eszter diákkal.- Tízéves koromban kezdtem táncolni - mondta Szőllősné. - Egyébként húsz éve A Nógrád táncosai a losonci Vigadóban is nagy sikert arattak Valahogy nem ilyen a világ, egy párhuzamos valóság fény­képekben megörökített látvá­nya fogad minket a kiállításon, ahol semmi sem az, aminek látszik. A színek sem a meg­szokottak, a fent és a lent is bármikor felcserélhető. Ahogy Kovács Bodor Sándor megnyi­tójában elmondotta, „ezeket a fotókat valaki álmodta, Buda László pedig lefo­tózta”. Szinte már képzőművészeti alkotásnak tűn­nek, annak ellené­re, hogy a fotó eszköztárával ké­szültek. A fekete égbolt lila fákkal nem kimondottan a realista világlá­tás képzete. Cí­mek sincsenek, mert a cím megha­tározza a néző vé­leményét a fotó­ról. Képzeljen mindenki, amit akar. Valamit fel­címkézni besoro­lást jelent egy olyan eszmerend­szerbe, amit so­kan nem értenek. A fotók különleges techniká­val készültek, többnyire színes diáról „fénymásolt” papírképek. A diákkal sok mindent el lehet követni, másolni, „égetni” átvi­lágítani más negatívval, „szend­vicseim”. Ezek mind olyan fo­galmak, melyeket nem minden­ki alkalmaz. Buda László, aki egy múzeum főállású fotósa, vi­szont már túl van a realista ábrá­zolás nehézségein, így nyugod­tan elvonatkoztathat. Itt vannak például a meztelen lányok ké­pei, ők a szürrealista tájban csak jelzések. Elveszítették a ruhát- lanság okozta meglepetést, ki­egészítőkké váltak, gondolatok képi formában, egy túlhaladott kor álomképei. Buda László fotóművész 1968-ban kezdte a fotózást, az­óta a mostani már a harminc- kettedik önálló kiállítása, és szinte számontarthatatlan díj­nyertes alkotásainak száma. Ké­pei a Nógrádi Történeti Múze­um kisgalériájában egész nyá­ron át láthatóak. táncolok. Ebből tizen­hat évet a Nógrád táncegyüttes­ben töltöttem. Eddig még soha nem jutott eszembe, hogy ne tán abbahagyjam a táncot, amely mindig magával ragadott és ragad most is. Barátnőim, akikkel akkor ismerkedtem meg, nemcsak segítettek, ha­nem azóta is együtt lépünk fel. Közöttük említhetem Szolnoki Borbálát.- Miként nyilvánít véleményt az önöket kedvelő közönség?- Mindenütt van olyan hallga­tóság, közönség, aki örömét leli az általunk tolmácsolt népi tán­cokban.- Kérem, ossza meg velünk el­képzeléseit.- Amíg bírom, addig igyek­szem legjobb tudásom szerint a bennünket kedvelőknek, néző- közönségünknek örömet sze­rezni - válaszolta Szőllősné Mo­nostori Jelena. A másik hölgy, Jelinek Eszter Kecskeméten jár tanító- és óvó­nőképzőbe. Salgótarjánban a Néptáncművészetért Közalapít­ványnál táncoktatóként dolgo­zik.- Én is tízéves koromban kezdtem a táncot, a Nógrád után­pótlásánál. A felnőtt együttesbe való bekerülésem után első fellé­pésem a franciaországi Konkacarneau-ban történt. Ki­mondottan népi tánctémákkal foglalkozom, mint negyedik éves hallgató. A közösség elé kerülő nyolc-tíz tánckoreográfiánk is népi gyökerekből táplálkozik. A mostani hatvanórás táncképzés­ben, amelyet vezetek, harminc­ötén vesznek részt, zömmel kö­zépiskolások. A Nógrád táncegyüttes már korábban is messze túljutott nemcsak a megye, hanem az or­szág határain is. Nyaranként ál­talában egyhetes turnékon vesz részt külföldön Hollandiában, Belgiumban, Görögországban, Olaszországban. Eljutottak Izra­elbe is, Lengyelországban pedig fesztiválon vettek részt. Beszélgetésünk után nem sok­kal később a losonci Vigadó ta­nácskozóterme előtti mennyezet csakúgy rengett az általuk előa­dott néptánctól, amelyet a jelen­lévők méltó tapssal jutalmaztak. _____________________ V. K. ( SATIS) Buda-tolók ás közönségük a Nógrádi Történeti Múzeumban_____________________fotó: oyurián tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents