Nógrád Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-15 / 138. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN r BALASSAGYARMAT MEGYE KORKÉP PÁSZTÓ 2002. JÚNIUS 15., SZOMBAT Faragó Zoltán: T jß R 1? j Á Ö Friss szellő jár az ipolyszögi égerláp felett. Az égbolton kószáló bárányfelhők közül egyik-másik időnként eltakarja pár percre a napot, de általában fényjáté­kok bujkálnak a sűrű lombok alatt és a fák között húzódó, sásos, gyé­kénycsomókkal tűzdelt kis tisz­tásokon. Egyáltalán nincs most meleg... Emlékszem, hogy más években ez idő tájt már reszke­tett a forró levegő a vízben álló égerfák között, s szúnyogok milliói estek a biro­dalmukba tévedő embernek - most azonban se szúnyog, se meleg - se víz... A két előbbit jól viseli az ember, de a víz most nagyon hiányzik innen! A tavaszi olvadáskor nem töltődött fel a láp, így csak a békalencseszőnyeggel borított sárfoltok emlékeztetnek arra, hogy volt itt pár hónapja néhány pocsolya, amik azonban összementek, majd kiszárad­tak a csapadékos időjárás ellenére is. A növényi élet valósággal burjánzik most az égeresben és a madárvilág is igen élénk még. Ilyenkor, júniusban ne­veli a második vagy harmadik fészekal­jat az énekesmadarak többsége, az álta­lában évente csak egyszer költő vízima­daraknak is kisebb-nagyobb fiókáik van­nak most. Mezei poszáták etetik frissen kirepült fiókáikat egy bodzabokron, s amikor a közelükbe megyek, egyik madárszülő farkát széttárva, gallyról gallyra ugorva, mindig pontosan szemmagasságban maradva próbál elcsalogatni a fiatalok közeléből. Valamivel odébb feketerigó menekül riasztva a láp belsejébe, azután énekes rigót látok, majd barátcinege ke­rül elém. Az égerláp a vasúti töltésről vehető szemügyre a legnyugodtabb körülmé­nyek között, mert a területre rámenni nem lehet, a főút mellől pedig olyan nagy a forgalom zavarása, hogy nincs is kedve az embernek hosszabb ideig né­zelődni - igaz, itt meg azért kell résen lenni, nehogy a vonat, a halkan járó „piroska” esetleg kivasalja... Lám csak, itt is, az egyik sínen egy béka fejezte be az életét pár órája. Zöld varangy volt a szerencsétlen, s valószí­nűleg át akart mászni a számára is vi­szonylag könnyen leküzdhető akadályt jelentő acélaidon, amikor a jött a vonat. Alighanem Ipolyszög felől tartott Balas­sagyarmatra a szerelvény, mert a va­rangy sínhez tapadt teteme és pettyes Zsákmánylesők bőre előbbi település felé esik, míg Gyarmat irányába pár szétszórt marad­ványa hever a töltés durva bazaltzúza- lékán. A legyek persze már felfedezték a számukra táplálékot jelentő hús- és bőrcafatokat, s vagy hatan-heten rajza­nak mindegyik körül. Amíg azt próbá­lom kideríteni, hogyan hunyt el a béka, felbukkan a közelben egy nagy színját­szó lepke. Az egyik legszebb hazai pil­langófaj, de ez csak alapos szemrevéte­lezés után derül ki. Fekete, valamint a szürke és a sárgásbarna több árnyalatát is bemutató mintázata ugyan nem fel­tűnő, de, ha megfelelő szögben látjuk, valamelyik szárnya valószínűtlen, ibolyalila színt ölt. Olyan, mint egy ele­ven hologram, de alaposan ritkán hagy­Ez a lepke azonban itt kering körülöt­tem. Ha az ember nyugton marad, akkor előbb-utóbb megjegyzi, hogy nem kell tartani tőle, s minden nehézség nélkül le lehet fotózni, akár 40-50 cenüről is. Nos, az én pillangómat szelídítem vagy fél órán keresztül, s végül meg is lesz az eredmény, mert leröppen a sínre tapadt békadögre... Pihen egy kicsit, aztán pödörnyelvét kiöltve szívogat- ni kezd, hogy a testnedvekből valami­lyen, a szervezete számára szükséges ásványi sóhoz jusson. Egészen közeire becserkészem a szép pillangót, de most meg az a baj, hogy nem akarja szétnyitni a szárnyát, így nem látható a páratlan, lila-fekete színjáték. A végén már odáig terjed a ba­rátságunk, hogy a mutatóujjammal lök- dösöm, hogy megmutassa különleges hímporát, de csak egy-egy szemvillanás­ra hajlandó táplálkozás közben ilyet csi­nálni. Nem is sikerül lefényképezni. Vé­gül megunja a lökdösődést és elröppen. Nemsokára azonban visszatér - nagyon ízlik neki ez a békadög - így most már legalább az összezárt szárnyaival lefotó­zom. Újabb lökdösődés következik, tek még egy fényképet róla. Ezután már nem megy vissza a békára, a láp szélső bokrainak leveleire telepszik, ott üldögél nyugodtan. Alighanem jóllakott a szép hullarabló - fene a gusztusát... Fák, cserjék és lágyszárúak dzsungelre emlékeztető szövevénye borítja most a lápot ja tanulmányozni magát. Az utóbbi években mintha lényegesen több lenne belőlük, de gyors röptű és óvatos faj, nehéz hozzá közel férkőzni. aminek az az eredménye, hogy a kézfe­jemre akar rászállni, verdes egy kicsit, azután egy közeli áteresz kikövezett szé­lére libben át. Követem őt, aztán készí­Osszezárt szárnyakkal. Nagy színjátszólepke Szajkó röppen el a vasúti töltés aljá ból, a növények levelein itt is, ott is szí takötők ülnek, lepkék sokasága, közöt tűk C betűs lepkék is, röpködnek a le vegőben, a láp felett pedig valami nagy nagy nyári békesség úszik. Csalóka azonban a kép, mert a láp tele van mindenféle növény- és húsevővel, azaz áldozatokkal és zsákmányál­lataikkal. A ragadozók, meg persze azok a fajok is, amelyek állati és növényi táplálékot is fogyasztanak, állandóan arra várnak, hogy lecsap­hassanak áldozataikra. A bodza le­velén napozó, békésnek tűnő, piros potrohú szitakötő muslicákra les, a terület mélyén éppen most nagyo­kat brekegő kecskebéka nem veti meg a szitakötő-pecsenyét, a vízi­sikló a kecskebékát, a lápon költő szürke gémek meg a vízisiklót. Felfedezni azonban csak villa­násokat lehet ebből a mindig a má­sik életére törő világból... Nicsak, ott egy énekes rigó a töltés szélén... Éppen fog valamit a csőrében, s verde­si az ott heverő kövekhez. Fontos táp­lálékát képezik a csigák, de a házukat nem tudná megemészteni. Zsákmá­nyát ezért általában egy alkalmas kő­höz - úgy hívják ezt madarásznyelven, hogy rigóüllő - csapkodja, hogy a ke­mény mészváz apró darabokra törve leváljon róla. Az énekes rigó egészen közeire bevár, de aztán a félig „megdolgozott” csigát a csőrében tartva elrepül a sűrűbe. Azon a helyen, ahol márciusban a négy szarvasbikát láttam úgy het- ven-nyolcvan lépésnyire, most a harmada távolságra sem látni be a lombok mögé, pedig itt valamivel több a tisztás, Az őserdőszerű nö­vényzet között valahol a közelben kísérteties hangokat présel ki magá­ból egy szürke gém. Azt hiszem, fi­óka lehet, s valahogy úgy kiabál, mintha elevenen nyúznák. Csak nem valami ragadozó kapott el egy tapasztalatlan, ez évi fiatalt? Mert­hogy az öregeknek nem nagyon akad természetes ellenségük. Itt mindenki enni akar, s mindenkiről elképzelhető, hogy zsákmánnyá vá­lik... Még a csúcsragadozó is elpusz­tul előbb-utóbb, s meglepik a nyü- vek, a temetőbogarak. A visszafelé vezető úton, a Nyírjes egyenes sorokba ültetett nyírfái közül egy helyen tövisszúró gébics csap le az útszéli fű közé, s alighanem egy sáská­C betűs lepke A SZERZŐ FELVÉTELEI val a csőrében repül el a fák között nyíló földút felett. Persze, nem csak a lápon les zsákmányára mindenféle lábatlan, kettő-négy-hat és nyolclábú a vadász... Kittenberger Kálmán kunyhójában Rózsakunyhó. Fekete István író műveinek kedvelői jól is­merhetik ezt a címet, bár ezen elbeszélésgyűjtemény egyes részei az utóbbi években már más cím alatt, többféle váloga­tásokban is napvilágot láttak - irodalombarát legyen a tal­pán, aki eligazodik közöttük. Mindenesetre a Rózsakuny­hó létező hely, s, ha áttételesen is, de némi köze Nógrádnak is van hozzá, de az, hogy miért, egy kis magyarázatra szorul. A trianoni diktátum után a meg­csonkított Magyarország köz- igazgatását már csak ésszerűsé­gi okokból is rendezni kellett, ezért egyesítették 1923-ban Nógrád és Hont vármegye ma­radványait. A kényszerű, bár kétségtelenül praktikus „házas­ság” első körben 1938-ig, a Fel­vidék magyarok lakta déli sáv­jának visszacsatolásáig állott fenn, amikor a területgyarapo­dás miatt mindkét megye visz- szakapta önállóságát. A máso­dik világháborús összeomlás után, újra a trianoni határok közé szorítva másodszorra még egy rövid ideig, 1945 és '50 kö­zött működött a két vármegye közigazgatási egysége, de aztán egy átrendezés után Hont szin­te teljes területe Pest megyébe került át, Ipolyvece, Drégely- palánk és Hont község kivételé­vel. Visszatérve az eredeti gon­dolatmenetre: éppen abban az időszakban, amikor Nógrád és Hont egy vármegye volt, a Bör­zsöny nyugati szélén található Kismaros és Kóspallag között neves lakói akadtak a Rózsa­kunyhó nevű vadásziaknak, aki­ket így földinknek is tekinthe­tünk. Kittenberger Kálmán, a túlzás nélkül világszerte ismert magyar vadász töltött itt feled­hetetlen napokat - Nagymaro­son lakott egyébként, ami akkor szintén Nógrád-Hont része volt. Fekete István novellában is em­léket állított a szerény épület­nek, ami onnan kapta nevét, hogy egy tő vadrózsa állt vala­hol mellette. Vadrózsa ma már nincs, áll azonban a házikó felett két vén­séges madárcseresznye. Ha a fáknak lenne szemük, ezek még láthatták volna Kittenberger Kál­mánt is, aki igencsak kedvelte az elmélkedésre alkalmas bör­zsönyi magányt, az itteni vadá­szat sportszerűségét, a kunyhó kínálta egyszerű remeteéletet. Pár nappal ezelőtt felavatták az elmúlt évtizedekben tönkre­ment, majd nemrégiben teljesen újjáépített kunyhót. A területen gazdálkodó, balassagyarmati székhelyű Ipoly Erdő Rt. nem kis szerepet szánva az erdők közjóléti jelentőségének, vállal­ta, hogy ez a vadászat- és iroda­lomtörténeti emlékhely a lehe­tőségekhez mérten visszanyerje eredeti formáját. Az ünnepélyes átadás idején vad nem járt akkor éppen a kunyhó körül - nem is csoda, hi­szen Kismaros és Kóspallag kö­zött meglehetősen nagy a forga­lom, különösen a hét végeken - a két vadcseresznye ágai alatt azonban termetes hím szarvas­bogár rótta komótos kis köreit. No lám, nem marad innen távol az állatvüág... Megjelent aztán egy-két cincér, otthagyva a köze­li sombokrok virágait. Majd a fe­kete- és az énekes rigók füttyeit a fülnek kellemes harmóniával ki­egészítve megszólalt a kunyhó oldalfalánál a Fanfárok együttes kürtmuzsikája. Az ünnepélyes megnyitón Rajki Anriamária, az Ipoly Erdő Rt. marketingvezetője köszön­tötte a mintegy hetven-nyolcvan megjelentet, közöttük három te­levíziósstábot is, majd Tóth Gá­bor, a cég vezérigazgató-helyet­tese vette át a szót. Röviden is­mertette az.- A nyereségérdekeltség mel­lett a kézcélúságnak is meg kell felelnünk - mondta. - A kisvas­út mellett idén sikerült helyreál­lítanunk a Karancs- és a Tepke- kilátót. A Rózsakunyhó helyre- állításának első üteme már 1999-ben megkezdődött, min­denekelőtt a vízelvezetést kellett megoldani. A munkálatok befe­jezésére végül másfél millió fo­rintot nyertünk pályázaton, így sikerült kihasználni az erre a célra igénybe vehető állami for­rásokat is. A lak a maga eredeti puritánságában látható most, s mHmimMBXMmmxssmtsmBSBmamaemsmKB A Rózsakunyhó az ünnepélyes átadás pillanataiban FOTÓI FARAOÓ ZOLTÁN Ipoly Erdő Rt.| tevékenységi! KÍPVIPPV körét, működé-§ sét, beszélt ar-f ról, hogy Ili egységet tarta-a nak fenn, ebből | egyik a gépjaví-| tó üzem, a má-| sik tíz biológiai! erdészet. Ki-| emelte az erdé-jf szét közjóléti szerepét, első > helyen említve! a királyréti kis- 'fo;: :h«b*«h»r» vasutat, amin tavaly több mint 80 ezer utast láthattak vendé­gül, s az eddigi ez évi érdeklő­dés már arra enged következtet­ni, hogy ezt a létszámot jelentő­sen meghaladják. Elmondta, hogy a cég 64 ezer hektárnyi er­dőterületének mintegy a fele vé­dett terület, s részben a Du- na-Ipoly, részben a Bükki Nem­zeti Park határkörébe tartozik. Amint Tóth Gábor is említet­te, a kunyhó a maga eredeti pu­ritánságában látható. Belül né­hány fenyőfa bútor és egy vörös téglából rakott kályha al­kotja a berendezést, a plafonról gyertyákkal körberakott „csil­lár” lóg. A falon egy jellegzetes kelet-afrikai szavannalakó, a Thomson gazella trófeája látha­tó; a vadat természetesen Kittenberger ejtette el. Látható még itt egy oklevél, amivel a va­dász vizslájának kiválóságát is­merték el, meg egy tréfás pla­kát, amit a híres állatfestő és il­KMSJHB 5 ; Kittenberger Kálmán (1881-1958) Léván született, a vadászattal már itt eljegyezte magát, s meg­tanulta az állatok preparálását is. Később tanítói oklevelet szerzett, a Csángóföldön kezdett el dol­gozni, de már 1902-ben a Magyar Nemzeti Múzeum kiküldöttjeként gyűjtőútra utazott Kelet-Afriká- ba. Az első világháború kitörésekor az angol gyarmati hatóságok, mint velük szemben álló ország polgárát letartóztatták, fegyvereit és gyűjteményeit elkobozták, majd öt évre Indiába internálták. Hazatérése után Hont vármegyei szülőföldjéhez viszonylag közel, Nagymaroson telepedett le. 1925- ben indult második afrikai gyűjtőútjára. Munkássága során több mint 40 új állatfajt fedezett fel a tu­domány számára a XX. század elején még sokfelé teljesen feltáratlan afrikai vadonban. A múzeu­mok tárlói mellett a budapesti állatkertben tartott nagytestű emlősök számát is jelentősen gyarapí­totta, ugyanis élő állatok befogásával is foglalkozott. Emlékezetes kötetei: A Kilimandzsárótól Nagy­marosig, Kelet-Afrika vadonjaiban, Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Mókában, A megváltozott Afrika. vadászattörténeti emlékhely­ként tarthat számot az erre járók érdeklődésére. Nagymaros alpolgármestere, Fadgyas Ferenc személyes emlé­keit elevenítette fel: amint mondta, kisgyermekként, hat­vanöt esztendeje jegyezte el ma­gát a vadászattal, s egykor sze­mélyesen is találkozhatott Kittenberger Kálmánnal. lusztrátor, Vezényi Elemér ké­szített: Kittenberger Kálmán látható rajta, amint - a képalá­írás szerint elégedetten - hall­gatja a vele készült rádióinter­jút. A vadásznak nyilván nagy szeretettel adományozott pla­kátot negyvenhét barátja írta alá. Ennél nagyobb elismerés aligha létezik... F.Z. NÓGRÁD t HÍRLÁP KÖZÉLETI NAPILAI Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótaiján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és teijesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548, 30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a KER-T.O.M. Bt. (tel.: 32/463-439, 30/475-83-80) juttatja el a lapot. Teijeszti a BUVIHIR Rt. és a kiadó saját teijesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ft, fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft, a Hungaropress Sajtóteijesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. i szerkesztőséül rendszerrel készült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents