Nógrád Megyei Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-15 / 138. szám

MR fl 2002. JÚNIUS 15., SZOMBAT SZÉCSÉNY MEGYEI K C j R K É P BATONYTERENYE A megbékélés útján Í idónként rájön az ember, hogy szalad az idő, s ha még a tör­ténelmi eseménynaptárba is belepillant, rádöbben, hogy mennyire kopik az emlékezet. Immár negyvennégy éve annak, hogy 1958. június 16-án kivégez­ték Nagy Imrét, Maiéter Pált és Gimes Miklóst, hogy aztán 1989- ben ugyanezen a napon újrate­messék őket a szintén kivégzett Szilágyi Józseffel és a börtönben halálra kínzott Losonczy Gézá­val együtt. A hatodik koporsó üres volt, jelképezve, hogy ezzel az '56-os forradalom és szabad­ságharc összes áldozatának megadatik a végtisztesség. S ha már a „kalendárium" alapján így felidézte az ember az egykori hősök tragédiáját, az már világosabban felötlik ben­ne, hogy a 13 évvel ezelőtti újra­temetésen a különböző pártállá­sú politikai potentátok és kétes kötődésű közéleti kiválóságok hogyan törték magukat, hogy a stilizált ravatal közelébe férjenek és mutatkozzanak. Emberek tíz­ezrei tolongtak-tülekedlek a Hő­sök terén, s százezrek nézték ­néztük - a televízió képernyőjén az újratemetés cizellált ceremó­niáját. Úgy éreztük, ez a ma­gunkra ébredés napja és fordult a világ kereke. Fordult is - nagyot. Rövidesen kikiáítatott a köztársaság, kivo­nultak a megszálló csapatok, ki­alakultak a demokratikus intéz­ményrendszerek, megteremtőd­tek a jogállamiság alapjai. A szabadság szele lengedezett, éreztük, várva várt változások som jön még. Aztán jöttek is még várt változások, meg a na­gyon nem vártak is. Elszabaduló munkanélküliség, a létért való mindennapi küzdelem, hogy csak ezt a kettőt említsem, mert ezek még maisitt vannak. Meg­fogyatkoztak illúzióink, s szép fokozatosan megfeledkeztünk ' 56-osainkról. Legalábbis abban az értelem­ben, hogy nem tettük meg mind­azt értük, amü vártak és megér­demeltek volna. Noha június 16- a megemlékezés napja maradt, sőt a megbékélés napjának is ki- kiáltatott, ám az igazi megbéké­lés még mintha mindig nem jött volna el. Mert ugyan a forrada­lom nagy halottjai megkapták a végtisztességet, amellyel az utó­kor elsősorban saját magának, önbecsülésének tartozott. De nem kapták meg még az erkölcsi elégtételt sem a forradalom és szabadságharc ma is élő áldoza­tai, vesztesei, meghurcoltjai. S nem kapták meg a jogi reha­bilitációt és a jóvátételt sem - leg­alábbis ez derül ki a Pofosz Nóg- rád megyei elnökének minapi - lapunkban is megjelent - nyilat­kozatából. Ezek szerint még mindig a feladataik között szere­pel: „...követelni kell a kommu­nista diktatúra által okozott károk jóvátételét (...) a társada- lomnak fel kell mutatni a tör­vénysértéseket, a történelmi érté­kek elferdítését..." izonyára igaza van az el­nöknek. Ezért gondolom én, hogy június 16-a ma még nem lehet maradéktalanul a megbékélés napja. De minden hétköznap is lehet egy lépés a megbékélés felé vezető úton. Csak remélhetjük, mielőbb vé­gigjárjuk ezt az utat is. Hogy minden magyar ember szívében béke legyen végre. Baráthi Ottó Megtalálták a kálváriakápeket (Folytatás az 1. oldalról) a História Domusok számol­tak be, és ezek döntő többsé­ge elveszett a háborúk alatt. Szerencsére a nógrádszakáli megmaradt. Ebből tudható, hogy körülbelül 100 évvel ez­előtt egy Tóth Antal nevű gaz­dálkodó szántás közben arany pénzérméket talált. Ezeket isteni ajándéknak vél­ve Kálváriát építtetett a falu­hoz legközelebb eső dom­bon. Nincsenek adatok arról, hogy ő hozatta-e a községbe a 12 stációt bemutató festett fa domborműveket, az viszont tudható, hogy e műkincsjelle- gű táblák 1910 és 1912 között készültek Olaszországban. Alkotójuk ismeretlen. A kál­váriaképek értékét elsősorban nem koruk, hanem egyedisé­gük adja.- Három ilyen 12 darabos sorozat található mindössze Európában - tette hozzá a plé­bános - Észak-Olaszország- ban, Németországban és Nógrádszakálban. Utóbbiak 1912-től. 1971-ig a kálvária­dombon voltak, majd az ak­kori plébános vitette be őket a templomba, hogy védett he­lyen legyenek. Kovács József, a község polgármestere szintén köszö­netét mondott a rendőrök munkájáért, és hangot adott azon gyanújának, hogy van­nak az ügynek helyi szálai, mert a képek elviteléhez hely­ismerettel kellett bírniuk az elkövetőknek. Nógrádszakál római katoli­kus templomában a közeljö­vőben olyan misét tartanak majd, amelyen már újra a templom falain lesznek a feb­ruártól hiányzó kálváriaké­pek. DUDELLAI ILDIKÓ Pénteken megkezdődött Szécsényben a három napig tartó II. polgári fesztivál. A számos programmal kísért rendezvényen Borókai Gábor (felvételünkön) volt kor­mányszóvivő a polgári Magyarországról beszélt. RÉSZLETEK HÉTFŐI LAPSZÁ­MUNKBAN. Hanghordozót nyert Pop plusz rock-játékunkban a CD-borí- tók másolatainak visszaküldésével Kudella Viktória Salgótarján, Alagút u. 4. szám alatti olvasónk nyert egy műsoros hanghordozót. _____________________■ R aktárban a Glatz-hagyaték „Nem úri műteremben festette képeit, hanem földes padlójú szobában” (Folytatás az 1. oldalról) kiállítója volt a Műcsarnokban rendezett téli és tavaszi tárla­toknak. Akkoriban egyre in­kább foglalkoztatta az ember és a természet kapcsolata, csak a téli hónapokat töltötte Pesten. Kora tavasztól késő őszig az or­szág legszebb vidékein, a Bala­ton és a Velencei-tó partján, Pé­csett, a Heves megyei Sírok kör­nyékén kereste motívumait. 1914-ben a Képzőművészeti Fő­iskola alakrajztanárává nevez­ték ki, de hivatalát csak 1922- ben tudta elfoglalni: az első vi­lágháború kitörésekor Svájcban rekedt. 1921-ben Genfben mu­tatta be második gyűjteményes kiállítását. Miután hazatért, fontos feladatának tartotta, hogy részt vegyen a művészeti nevelésben. Tanítványa volt többek között Borsos Miklós, László Gyula régész, Doma- novszky Endre, aki később ta­nársegédje is volt. Ő javasolta felvételre az 1990-es évek ele­jén elhunyt szobrászművészt, id. Szabó Istvánt is. A '20-as években már hivatalosan ünne­pelt, befutott művész és peda­gógus. 1923-ban nyílt meg har­madik, gyűjteményes kiállítása Budapesten, s külföldi bemu­tatkozásra is bőven van lehető­sége. 1920-tól tagja a Szinyei Merse Pál Társaságnak, ezt megelőzően, 1908-tól alapító tagja a Magyar Grafikusok Egyesületének. Azonban sem a tanítás, sem a nagyvárosi mű­vészi élet, sem az ünneplés nem kötötte le. Folyamatosan, céltudatosan keresi azt a he­lyet, amely ösztönzi az alkotó tevékenységre. Megfordult többször Hollókőn, s egyik al­kalommal Buják felé készülő­dött. Nem hagyta magát lebe­szélni, annak ellenére sem, hogy azt mondták neki: nincs ott semmi, nem érdemes arra menni. S hogy milyen jól tette, bizonyítják képei: Bujákon megtalálta azt, amit annyira ke­resett vándorévei alatt. A gyö­nyörű tájat, a domboldalon szétszórtan elhelyezkedő, zsúpfedelű házakat, s abba a harmonikusan illeszkedő, szin­te még érintetlen viseletű em­bereket. Glatz belevetette magát a munkába, az új környezet új le­hetőségeket kínált számára.- Engem csak a tanári állás kényszerít Pestre, ha szabad lennék, csak falun dolgoznék, Glatz Oszkár számomra a város idegen, szinte gyűlölöm, és nagy teher nékem ez a kötöttség - írta 1930-ban. Különösen érthető ez a kifakadás akkor, ha tudjuk: a szabadban való festés számá­ra legértékesebb hónapjait, a kora tavaszt és a késő őszt kel­lett a főiskolán töltenie. Nemcsak a nógrádi táj szép­sége ragadta meg, hanem a színpompás, egyedi viselet: a rövid elálló szoknyák, selyem- pruszlikok, pántlikák festőisé- ge is. Szinte a néprajzkutató alaposságával örökítette meg az öltözeteket és viselőiket. A falu legfestőibb részén, a „Tótszö­gön”, az uradalmi épületben volt számára egy szoba fenn­tartva. Innen került ki legtöbb modellje is, néhányat közülük gyermekkoruktól eladó leány­vagy fiatalasszonykorukig meg­jelennek a vásznakon. Visszaté­rő témái az anya gyermekével, öltözködő fiatal leány, játszó gyermekek. A Bujákon festett képeken a művész törekedett a naturalista ábrázolásra. Az új­szerű látásmódnak talán a leg­jellegzetesebb képe a „Templo­mozás, körmenet” című fest­ménye, amelyet 1937-ban ké­szített, s amely egyúttal a falusi nő életének egyes szakaszait is bemutatja. Túlzás nélkül állít­ható, minden egyes alak egy- egy portré, Glatz gondosan ügyelt az életkornak, alkalom­nak megfelelő viseletek pontos bemutatására is.- Van egy fontos momentum, ahol Glatz világosan elkülönül „magyarosan” festő társaitól - ír­ja róla Peák Ildikó művészettör­ténész a Nógrád Megyei: Múzeu­mok évkönyvében. - Ő sorsuk iránti őszinte érdeklődéssel, szeretettel közeledett modelljei- hez, a falu világához. Érdekelte a helybeliek élete, sorsa, nem­csak ünnepeik, ragyogó népvi­seletük, hanem küzdelmeik, ke­mény munkájuk is. Nem ragyo­gó, „úri” műteremben festette képeit, hanem földes padlójú szobában, sokszor a modellek házaiban. Közöttük élt, írásai­ban családok története elevene­dik meg, a Margitok, Ilonák sor­sa rajzolódik ki. Glatz a második világháború után már nem tért vissza Bujákra, de lakását 1949- ig fenntartotta. Ebben megaka­dályozta betegsége, de munkás­ságának folytatásában nem. Életművéért 1953-ban Kossuth- díjat, 1954-ben „Kiváló Művész” kitüntetést kapott. 1958. február 23-án Budapesten hunyt el. (Forrás: Nógrád Megyei Mú­zeumok Évkönyve, Peák Ildikó, 1993, Kortárs Magyar Művészeti Lexikon.) * * * A Glatz-hagyaték megmenté­se érdekében indított cikksoro­zatunk következő állomása ar­ról a megbeszélésről számol be, amelyet Kopka Miklós ügyveze­tő igazgató, a Nógrád Megyei Hírlap felelős kiadója kezdemé­nyezett a gyűjtemény tulajdono­sának képviselőjével, Patkós Ist­ván polgármesterrel és ár. Limbacher Gáborral, a Nógrád Megyei Múzeumok főigazgató­jával. HEGEDŰS ERZSÉBET Palóc Coop Rt.: beérett a stratégia! Sikeresnek ítélte az elmúlt évi gazdálkodást mind a Szécsényi Egyesült Áfész, mind pedig az áfész gazdasági tár­saságának, a Palóc Coop Kereskedelmi és Szolgáltató Rt.-nek a közgyűlése. Az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy befejeződött az 1995-ben megkezdett folyamat, amely egy mélypont után a működés stabilitását tűzte ki célul - mondta el lapunknak Halmosi György, cégvezető. Augusztustól új köntöst kap a „Pécskő”- Jelenleg a részvénytársasá­gunk 28 saját boltot üzemeltet, ezentúl 5 élelmiszerprofilú üzle­tünket bérlő üzemelteti, s hasonló módon hasznosítunk mintegy 30 vendéglátóegységet - vázolta Halmosi György. - Legmeghatáro­zóbb egységünk a szécsényi Pa­lóc Áruház, amelynek első szint­jén található megyénk egyetlen coop-szupermarketje, a Palóc Market. Hasonló mindössze 26 van az országban. Az emeleti ré­szen a coop-integrációba bevont iparcikkosztály működik. Ezzel a profillal ez is egyedülálló Nógrád- ban. Halmosi György szerint bár a multinacionális cégek térhódítása hazánkban tovább szélesedett, a Palóc Áruház mind a mai napig megőrizte versenyképességét. A Palóc Coop Rt. működési területé­nek nagy részén meghatározóak a kistelepülések, a zömében ezer fő alatti falvak. Szécsényen kívül 24 település ellátásában vállaltak feladatot.- Örömmel mondhatom, hogy még az egy-két személyes boltja­ink is megfelelő jövedelmezőség­gel dolgoznak - tette hozzá a cég­vezető. - Mindez nem kis mérték­ben köszönhető a coop-össze- fogásnak, s annak a rekonstrukci­ós programnak, amelynek során 12 boltunkat alakítottuk át eddig valamilyen szintű coop-üzletté. Idén további négy nagyobb forgal­mú egység felújítása szerepel a terveinkben, s amennyiben erre módunk lesz, a coop-hálózat ré­sze lesz a nógrádmegyeri, a varsá­nyi, a rimóci és a litkei boltunk. Az igazgató nem rejtette véka alá, hogy adottságaikból eredően ők léptek legkésőbb a rekonstruk­ciós programban. Úgy vélte azon­ban, hogy ezt a hátrányt pár év alatt sikerül ledol­gozni. Ezt bizonyítja ver­senyképességük növeke­dése is, hiszen például Szécsényben három ve- télytárs mellett is emelke­dett az üzletek jövedelme­zősége, piaci szerepe. Az Egyesült Áfész érde­keltségi területén található mintegy 24 településen megtartották a részköz­gyűléseket. Halmosi György úgy értékelte, hogy a 30 százalékos részvétel nem rossz, különösen, ha figyelembe vesz- szük: azidőtájt zajlott az ország­ban a választási kampány.- S bár a szövetkezeti jelleg napjainkra talán veszített fényé­ből, azt azért elmondhatom, hogy szép jövőt csak akkor tudunk épí­teni, ha a hagyományainkra ala­pozunk - jegyezte meg Halmosi György. - Nem feledhetjük, hon­nan indultunk, nem szakadha­tunk el egyik pillanatról a másikra a gyökereinktől. S bár a tagi rend­szer átalakulóban van, szövetke­zeti tagjaink ma is 3 százalékos kedvezményt élveznek a vásárlás­nál. Ez a kedvezmény az elmúlt évben is meghaladta a 7 millió fo­rintot. A szövetkezeti tagság most abban érdekelt, hogy minden te­lepülésen működjön egy szövet­kezeti érdekeltségű, a napi ellátást biztosító bolt, ami megfelelő kíná­lat mellett árstabilizáló szerepet is betölt. Ezért tervezzük, hogy bér­be adott boltjainkat hamarosan visszavesszük hagyományos üze­meltetésbe. A cégvezető elmondta, hogy amikor egy-egy településről átme­netileg „kivonult” az áfész, az árak érzékelhetően megugrottak. Hol­lókő e tekintetben egy sajátos tele­pülés, ahol ugyancsak bérleti üze­meltetésbe adták az egységüket, lévén, hogy a forgalmat nagymér­tékben befolyásolja a szezonalitás.- A megkezdett korszerűsítést természetesen tovább folytatjuk - mondta Halmosi György - nem­csak építészeti szempontból, hi­szen például a számítástechnika is belopakodott mindennapi munkánkba, enélkül ma nem működne a készletfigyelés, a ren­delés feladása. Sőt, a Palóc Marketben már vonalkódos pénz­tárgépes rendszer működik. Erre inspirál minket a Coop Hungary Rt. is, amely az elkövetkező 3 év­ben több milliárd forint értékű számítástechnikai fejlesztést kí­ván végrehajtani. A hatvanas-hetvenes években a szécsényi áfész meghatározó volt a térség ellátásában. A rendszer- váltás után bebizonyították életké­pességüket a versenyfeltételek mellett is: alkalmazkodni tudtak a piaci viszonyokhoz. A kereskede­lemben most is meg­határozó a szerepük, s ez alapot ad a továb­bi terjeszkedéshez is.- Épp' tíz éve köl­töztünk vissza egy­kori, s jelenlegi köz­pontunkba, ám en­nek a felújítására ed­dig nem volt mó­dunk. Most sort kel­lett rá kerítenünk, hi­szen egy kereskedő cégnek adnia kell a megjelenésére, nem beszélve ar­ról, hogy üzleti partnereink első­sorban itt találkoznak velünk. Az­tán azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Szécsény főutcáján 8 meghatározó, nagy alapterületű ingatlanunk van, s mára nagy ré­szüket sikerült felújítani, a sor vé­gére maradt a központi iroda - mondta végezetül Halmosi György. PR-T. N. L Tervek, pályázatok, az el­adóterek átrendezése, kész­letek átcsoportosítása, mar­keting, átgondolt, összehan­golt munka. A helyszín Sal­gótarjánban a Pécskő Áru­ház. Aki mindezeket sorolja, dr. Institórisz András, a Nógrádker Rt. ügyvezető igazgatója.- Mikor született a elöntés és egy­általán mi indokolja, teszi szükségessé a rekonstruk­ciót?- Már a '90-es évek vé­gén megvoltak tervek az áruház teljes rekonstruk­ciójára. A források megte­remtése - most nem kívá­nom részletezni mi okból - azonban nem volt egy­szerű feladat. A saját ala­pot az elmúlt évben a terü­letfejlesztési tanács pályázatán nyert pénzzel egészítettük ki, az ez évi beruházáshoz a Széchenyi-terv nyújtott pályázati lehetőséget. A változtatásnak szakmai indoka, hogy az árukínálatra, az áru elhe­lyezésére szolgáló kereskedelmi eszközök az évek folyamán elavul­tak, ez nálunk forgalmat befolyáso­ló feltétel. A környezet is megérett a változtatásra, cseréljük a burkolato­kat, a világítást korszerűsítjük, a lépcsőket gránitburkolattal látjuk el.-Igazgató úr! Önarrólhíresüüel, hogy a helyi vállalkozók nagy támo­gatója, esetenként szószólója Bizo­nyítják ezt a beruházással kapcso­latos döntései?- Igen. A kivitelezői szakmákat megversenyeztettük, az építőipari munkák és a villamos szerelések vállalkozói helyi szakemberek. Me­gyén kívüli a ROTTE, amelyik a ke­reskedelmi berendezések szállítója.- Mennyi pénzt szántak a felújí­tásra?- A már említett átalakításokon túl az áruház második szintjének légkondicionálását is megoldjuk, összesen mintegy 30 millió forintos költséggel.-Mia tervük, hogyan bonyolítják le a köüöztetést?- Azt tervezzük, hogy szombaton a zárástól a hétfői nyitásig mindent lebonyolítunk. A vevők hétfőn reggel né­hány dolgot új helyen ta­lálnak.- És hétfőtől mit, hol talá­lunk?- A Lakberendezési Áru­ház I. emeletére költöztet­jük a kötöttáru-, fehérne­mű- és konfekcióosztályt. A Pécskőben összeköltöz­tetjük a drogériát és a cipőosztályt, a rövidáru és a gyermekruházat is együtt lesz ebben az időszakban. Kilencvenmilliós árutömeget moz­gatunk meg. A lakástextilt keresők a Lakbér földszintjén vásárolhat­nak. Hétfőtől egyébként a „nyarat” kínálja az áruház cipőosztálya és a karátrészlege. A drogériában ki­egészítő szolgáltatást nyújtunk szaktanácsainkkal. Egyébként az átalakítás időszakában akció akci­ót követ, minden napra tervezünk valamilyen meglepetést. És még valamit: a megszépült áruház új beszállítóival további meglepeté­sekkel is szolgál.- Meddig tart az átalakítás?- Augusztus 5-én egy XXI. száza­di áruház fogadja vásárlóit. ____________________________(PB - P. OY.) D r. Institórisz András _

Next

/
Thumbnails
Contents