Nógrád Megyei Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-18 / 115. szám
2002. mAjus 18., szombat_______________________________________________________________________________________A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1 Mérlegen a dixielandfesztivál: szakmai csúcs - csökkenő közönség Tizenkilenc együttes - amelyből kilenc először szerepelt itt - hat szólista - köztük három új - csaknem négyszáz muzsikus hét ország képviseletében: ez a számszerű mérlege a 18. salgótarjáni nemzetközi dixielandfesztiválnak. Sokatmondóak ezek az adatok, de természetesen a tapasztalatok elemzését, a következtetések levonását nem pótolhatják. Tóth Csaba fesztiváligazgatót kértük meg arra, hogy készítsen számvetést, mondja el, miként sikerült céljaikat megvalósítani.- Tőlem ez talán furcsán hangzik, de sokak véleményét.is tolmácsolom, amikor azt mondom, hogy rendkívül magas színvonalú rendezvénysorozaton vagyunk túl. Többen fogalmaztak úgy - s bizonyára nem véletlenül - hogy szakmailag, tartalmilag ez volt az eddigi legsikeresebb programunk a csaknem két évtized során. Mint a Nógrád Megyei Hírlap is utalt rá tudósításaiban: kiváló zenekarok és szólisták sorát tudtuk mozgósítani mind Magyarországról, mind Európából, sőt a tengerentúlról is. Újdonságnak számított az is, hogy a cseh, a lengyel és a szlovák muzsikusok vendégszereplése és a műfaj hazai legjobbjainak ittléte mintegy zenei hidat képezett a négy úgynevezett visegrádi ország között.- Van-e és mi a titka annak, hogy ilyen jó mezőnyt sikerült Tarjánba „toborozni”?- Titokról szó sincs, a 18 év alatt végzett munka, a kialakult sok-sok kapcsolat kamataként foghatjuk fel, hogy a zenekarok számára vonzerőt jelent az azonos időpontban - május első hét végéjén - megrendezett fesztivál meghívása. Nélkülözhetetlen tényezőként kell számba vennünk a szponzori háttér stabilitását. A köszönet hangján kell szólni arról, hogy az önkormányzat, felismerve e rendezvény súlyát, kulturális rangját, annak megfelelő anyagi támogatásban részesíti a fesztivált. Sőt az idén - tekintettel a várossá nyilvánítás 80. évfordulójára - még bőkezűbb mecénásnak bizonyult. Ugyancsak elismeréssel kell említenem az Amstel céget, mint főszponzorunkat, amellyel kétszer ötéves exkluzív szerződést sikerült kötnünk. Folyamatos támogatónknak számít a Hungarotel (a korábbi KNC), az Ameta, a Tarjánhő Kft. és harmadik éve segíti a fesztivál anyagi háttérének megteremtését az ÖMW. A kezdetektől együttműködő partnerünk a Karancs Szálló. Komoly erkölcsi bázist jelent, hogy alkalmanként egy-egy nagykövetség, külföldi kulturális intézet is mögénk áll. Ebben az évben nagy örömünkre a budapesti amerikai nagykövetség vállalta fel ezt a szerepet.- Az idei program kapcsán sokakban merült fel az a kérdés, amit most önnek is felteszek a nyilvánosság előtt: mivel magyarázható, hogy e kiváló program az utóbbi évek legkisebb számú közönségét vonzotta? Nem gondolja, hogy egy ilyen nagyszabású rendezvényhez sokkal hatékonyabb marketingmunkára, propagandatevékenységre lenne szükség?- Mi is érzékeltük ezt az ellentmondást, amelynek az igazi okát nem tudom, valószínűleg több összetevője van. Az mindenesetre igaz, hogy egy fesztivál - így a miénk is - addig életképes, amíg érdeklődés van iránta. Bár a közönség drasztikus csökkenéséről a mi esetünkben még nincs szó - most is voltak visszatérő vendégeink nemcsak a fővárosból, hanem Berettyóújfaluból, Debrecenből, Pécsről, Vácról is, s akadt résztvevő a szlovák, a cseh és lengyel kapcsolatok révén is - a jelenség azonban figyelmeztető, elgondolkodtató. Az elmúlt hetekben a Tarjám tavasz keretében kétségkívül sok kulturális rendezvény volt a városban, bár a fesztiváli program nem alternatívája egyetlen színházi előadásnak sem. A helyek egy része azért is maradt üresen, mert a potenciális vendégek nem mindegyike vette igénybe. Ami pedig a reklámot illeti, bizonyára lehetett volna markánsabb is, de ahhoz, hogy legnézettebb tévéműsorokban, a legolvasottabb lapokban, vagy óriásplakátokon kapjunk helyet, nagyon sok pénzre lenne szükségünk. Ráadásul a pályázatokon - így a területfejlesztési tanács pályázatán is - elnyerhető táiíiogatást csak az év második felében kapjuk meg. Ami tőlünk tellett, ami lehetőségeinkből futotta, azt úgy érzem megtettük. Március elején színes szórólapot jelentettünk meg, ami az „Utazás 2002” kiállításon is ott volt Budapesten. A megyei és városi rendezvénynaptárban, a márciusi, április és májusi salgótarjáni műsorfüzetben szerepeltünk, az önök lapja szinte egy hónapon át szisztematikusan írt a fesztiválról. Előzetest adott a városi tévé, a Focus Rádió, sőt a regionális televízió is: Az egri székhelyű Észak-magyarországi Regionális Marketing Igazgatóság úgynevezett rádióspo- tót készített s összesen 11 rádióban volt szó a rendezvényünkről. 2001-től saját weblapunk van az Interneten, ami nemzetközileg is elérhető, s főleg a fiatalok részéről „látogatott.” S ami még sohasem volt: közvetlenül a fesztivál előtt két műsorfüzet is megjelent: egy a Tarjám tavasz részeként, egy pedig önálló kiadványként reklámozta a fesztivált. Eldöntendő, hogy propagandának sok ez vagy kevés. Az optimális állapothoz képest - ami a műsorköltség mintegy 50%-át jelenthetné - talán kevés, a rendelkezésünkre álló eszközökhöz képest azonban nem. Tudatában vagyunk annak, hogy szerepelnünk kellene a nemzetközi rendezvénynaptárakban (ez megint pénzfüggő), lehetne a fesztivált ajánlani egy turisztikai csomag részeként, lehetne kínálni elektronikus jegyeladást (ehhez a József Attila Művelődési Központban egy rendszert kellene kiépíteni), minden fesztiválról meg kellene jelentetnünk egy CD-t (négy éve nem tudtunk kiadni).- A belépőjegyek drága ára fel sem merül a közönségcsökkenés okai között?- Ez relatív, hiszen három éve nem emeltük az árat, de elfogadom, hogy egy 3-4 tagú család számára tetemes kiadást jelent(ene) egy-egy gálaműsor megtekintése. Egyébként nálunk a jegyárbevétel mindösszesen csak jó egytizede az összbevételnek, míg Nyugat-Európában a hasonló rendezvények esetén ez az arány kiteszi a 40-60%-ot is. Ha pedig azt nézzük, hogy milyen értékű produkciót adtunk a jegyárakért „cserébe”, akkor kifejezetten olcsók a jegyeink, hiszen arányosan akáír 10-15 ezer forint is lehetne egy belépő.- Mint tapasztaltam: ez évben is végeztek úgynevezett hatásvizsgálatot, kértek véleményt a közönségtől. Milyen eredménnyel?- Az idei vélemények feldolgozása, összegzése még nem történt meg. A tavalyi megerősített abban, hogy programjaink fesztivál- szerűek, tudatosan felépítettek. Ennek ellenére lehetséges, hogy a következő években a jól beváltnak látszó struktúrához is hozzá kell nyúlni a közönségbarát kínálat érdekében. Azt is szeretnénk, hogy legalább az év első felének kiemelt nagyrendezvényeire (hollókői húsvét, dixielandfesztivál, nógrádi folklórfesztivál) időben és nem utófinanszírozásként kapnánk meg a támogatást, amiből hatásosabb propagandát tudnánk kifejteni. A megújulás szándéka és gyakorlata eddig is jellemezte a fesztivált, s nagyon remélem, hogy így lesz ez a jövőben is.- Bízunk benne, mint ahogyan abban is, hogy Salgótarján legjelentősebb kulturális rendezvénye megéri a közelgő huszadik évfordulóját és azon felül még sok esztendeig lesznek szívesen látott vendégei a városnak az igényes szórakoztató zene, a dixieland és a jazzmuzsika helyi, hazai és külföldi képviselői. CSONGRÁDY BÉLA Berki Tamás énekesnek is olyan jó mint műsorvezetőnek ■ Hagy Iván a Benkó Dixieland Bandiról fotó: gyumán tibor Egy állomás a kiteljesedéshez i Műkincseink értéke „Víg nótánk zengjen” címmel rendeztek ária- és dalestet a minap Budapesten az Ajtósi Dürer sori Nádor teremben. A hangversenyen Jelinek Gábor - aki a Színművészeti Egyetemen valamint és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és Gimnáziumban is énektanár - és tizennégy növendéke mutatkozott be. Köztük volt Oláh Zsolt, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium korábbi tanulója is, aki jelenleg a Bartók Béla nevével fémjelzett középfokú intézmény harmadéves hallgatója a fővárosban. Oláh Zsolt jó versmondó, ügyes színjátszó és - mint lábán, hogy a zene, konkrétan az ének területén talált igazán magára, énekesként képzeli el jövőjét. A budapesti koncerten kilencszer szerepelt, három szólószámban, valamint kvartettben és a közös számokban is színpadra lépett. A repertoárban volt klasszikus és preklasszikus, romantikus és körtárs mű, de szerepelt népdal is. Legkedopusban ugyanis van mód játszani, színészhajlamait kiélni is. Oláh Lászlóné köszönti fia mesterét, Jelinek Gábort Oláh Zsolt (jobbról a második) mint Jelinek-tanitvány púnkban megjelent cikkei igazolják - toliforgatónak sem tehetségtelen. Úgy látszik azonvesebb darabja Mozart „Óhajaim” című dala és nem véletlenül. Ebben a császárt gúnyoló Műsorához Nagy Márta és Király Miklós zongoraművész adta a kíséretet. A budapesti hangversenyen telt ház volt a háromszáz fős teremben. Számos kiváló szakember - köztük több konzervatóri- umi tanár s egy svájci karmester is - hallgatta meg a fellépőket, Salgótarjánból mintegy ötvenen (különbusz is indult) tisztelték meg Oláh Zsoltot. A koncert jótékonysági rendezvénynek minősült, a bevételt a „Szól a szív...” alapítványon keresztül a világtalan és gyengén látó gyermekeknek ajánlották fel. A közeljövőben Oláh Zsolt valamelyik budapesti templomban Mozart-misében, a „Missa Brevis”-ben vesz részt mint tenor szólista. meNógrád megye múzeumainak és kiállítóhelyeinek látogatottsági mutatóit szemlélve szembetűnik, hogy megyénk kulturális örökségének muzeális látnivalóit főként a megyén kívülről érkezők és jelentős részt külföldiek keresik. Talán a múzeumi alkalmazottak nagy része és a fenntartó Nógrád Megyei Önkormányzat munkatársai előtt sem teljesen ismeretes a Nógrád megyei múzeumokban őrzött, bemutatott műtárgyak és dokumentumok kiemelkedő értéke. Mindez nem véletlen, hiszen a múzeumi területre gyénkben hosszú évek óta csak igen-igen szerény ráfordítási lehetőség jut. Az egyre nagyobb mértékű külső támogatások megszerzése révén most nyílik lehetőségünk jelentősebb marketingtevékenység Kiejtésére, múzeumi ismertetők, figyelemfelhívó eszközök és akciók megvalósítására. Gyűjteményeink, műkincseink rangja a napokban is megnyilvánult a múzeumalapító Nagy Iván tiszteletére április 3-án megnyitott új, állandó kiállítással kapcsolatban. A kiállítás hírére a budapesti központi antikvárium árverési katalógust küldött, külön jelezve azt a Nagy Iván könyvtárából származó ősnyomtatványt, amelyet 1559-ben Krakkóban nyomattak és amelynek szerzője Székely István, címe: „Chronica ez világnac yeles dolgairól.” Nagy Iván egész könyvtárát a Palóc Múzeumra hagyta, a második világháború végén azonban nagyszámú fogyatkozás történt a könyvtár állományában. Ekkor kerülhetett ki az említett kötet is. A kikiáltási ár 1,2 millió forint volt. Igazgatóként felelősséget éreztem az ős- nyomtatvány visszaszerzésére, amelyre jogi úton sajnálatosan nem nyílt lehetőség, csak piaci eszközökkel. Sikerült külső forrást találni és ez alapján 2 millió forintig terjedően „harcba szállni” az árverésen az említett műtárgy megszerzéséért. Reményeink az árverésen hamar elszálltak, mert Nagy Iván ősnyomtatványára néhány másodperc múltán már 3 millió forintnál is többet kínáltak, majd 4 millió forintos vételáron kelt el ez a nemzeti kincsként védett középkori könyv. Csalódás mégsem ért bennünket, mert e piaci tapasztalat mindnyájunk figyelmét fölhívja műkincseink értékére. Hiszen Nagy Iván közgyűjteményében megmaradt könyvtárában csaknem 30 kódex, számos ősnyomtatvány, régi magyar könyvanyag és egyéb értékes késő középkori, barokk kori, illetve XIX. századi könyv található. Ezek együttes értéke alig fölbecsülhető. A néprajz, a régészet vagy a történet, illetve természet- tudomány mellett a Nógrád Megyei Múzeum irodalomtörténeti gyűjteményének nagyságrendjére '„5 m I 383» < 107. Székely István: Chronica es vi Ingna«, yeles doiguirol Cnccobo, 1559. Síriykouiai Lazar. (%.237 (rette 236] lev. A: első három ív levelei körül $ ké kézírással pótolva, a címtevéi ó «2 Nn ívfüzei négy levele másolat. Ai első magyar nyelven megjelentetett történeti mii, egyben az ebő magyar szerző által írt vjjágkn'i Székely István életéről keveset tudunk, « XVI. század elején született. Bőd Péter szerint “Bent# Ldvarhelte-sékbcfl“. 1529-től u krakkói egyetemen tamilt, hazatérve előbb 1538-ban Szikszón. Abaűjszántón, Uszkárt iskolamester, később szikszói plébános, utóbb Károlyi Gáspár mellett a rcfo ckS 1 »elvét irányának prédikátora volt Göncön. Iskolamesterként több tankönyvet írt, “OUemlrfriu az első magyar nyelvű nyomtatott naptárunk. .Az első reformátor nemzedék egyik Icgjcteiitékcnych ..Iá? írója volt, humanista indítattásra műveit magyarul írta. A reformáció történ c le m - szemléSctébvr Itten munka elsősorban a magyar műit bemutatására összpontosít. Attól kezdve, hogy a hunok b i*ck a történelembe, a világtünéncii anyag egyre inkább háttérbe szorul. Leírását a reformáción fc rrmgyac. kiváltképpen pedig a székely nemzeti öntudat hatja át, természetesen kora nemesi szellem» Kr-V-iltáfeíbar; a mtm-.rg-vt -......-------------------.1. ----....... ---------i N égymillióért kelt el Nagy Iván ősnyomtatványa is kaptunk jelzéseket az árverésen. Egyetlen Ma- dách-levél 1,5 millió forintért cserélt gazdát. Munkatársaim és elődeink munkájának eredményeként gyűjteményünk számos ilyen, vagy hasonló autográf kézirattal rendelkezik, melyek jelentőségére és értékére büszke lehet Nógrád megye valamennyi polgára._______________________________PR. UMBACHEB QÁBOR m egyei múzeumigazgató
