Nógrád Megyei Hírlap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-20 / 43. szám
2. OLDAL 2002. FEBRUÁR 20., SZERDA Magyar modell az egyházpolitikában Sémién Zsolt államtitkár-helyettes előadása Balassagyarmaton Semjén Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma helyettes államtitkára a minap a városháza dísztermében tartott előadást „Az állam és az egyház kapcsolata, a magyar modell” címmel. Az összegyűlt hallgatóság előtt kitért arra, hogy a magyar egyházpolitikai modell három alappilléren nyugszik. „Mary Poppins” és a gyerekek Az egyik, hogy az állam és egyház között nem lehet alárendeltség. A másik, hogy az állam és az egyház elválasztása nem jelentheti az egyház és a társadalom szétválasztását. Hiszen egyszerre vagyunk tagjai az egyházunknak és polgárai a magyar hazának. A harmadik pillér szerint el kell ismerni az egyház szolgálatát. Úgy is, mint vallásos közösség és úgy is, mint közfeladatot átvállaló intézmény. Az első esetben az állam feladata a vallásszabadság biztosítása. Az egyházi intézmény mint közfeladatot átvállaló az államival, az ön- kormányzatival teljesen azonos finanszírozású. Semjén Zsolt szerint az Orbán-kormány a gyakorlatban is biztosította, hogy a közfeladatot ellátó egyházi intézmények - iskolák, kórházak, szociális otthonok - tevékenysége az államival, az ön- kormányzatival azonos finanszírozást kapjon. Megszüntették a korábbi diszkriminációkat. Például bármely más fakultatív tárgyat finanszírozott az állam, a hittan kivételével. - Mi visszaállítottuk a hittan állami finanszírozását, pontosan úgy finanszírozzuk, mint bármilyen már tárgyat - jelentette ki Semjén Zsolt. A történelmi egyházakkal kötött szerződésekkel kapcsolatban az államtitkár úgy vélekedett, hogy a Horn Gyula által 1997-ben megkötött vatikáni megállapodás helyes dolog volt. De két probléma volt vele. Az egyik az, hogy nem tartotta be, a másik pedig az, hogy nem kötött hasonló szerződést a többi történelmi egyházzal. - Mi mind a kettőt pótoltuk. A magyar vatikáni vegyes bizottság keretében az ösz- szes hatályos belső törvényt átalakítottuk úgy, hogy az betű szerint megfeleljen a vatikáni szerződésben vállaltaknak. Másfelől pedig a református, az evangélikus egyházzal, az izraelita felekezetid és az ortodox egyházzal a vatikáni szerződéshez hasonló szerződést kötöttünk, figyelembe véve a protestáns egyházak egyházszervezeti és tulajdonszerkezeti sajátosságait. Ezzel garanciálisán, lényegében az idők végéig biztosítottuk az egyház szabadságát törvényi és anyagi értelemben is - mondta Semjén Zsolt, majd így folytatta:- Az előző két kormány összesen ezer ingatlant rendezett kormányhatározottal, mi ezerhétszá- zat és ezzel az összes egyház ösz- szes ingatlanügyét jogi értelemben kormányhatározattal lezártuk. Miután évről évre milliárdos nagyságrenddel emeljük az ingatlanrendezésre fordítható pénzt, felelőséggel mondhatom, hogy a törvényes határidőre, vagy az előtt be fogjuk fejezni az ingatlanrendezést. Tehát az egyház visszakapja az épületet, az önkormányzatok pedig megkapják azt a pénzt, ami a ftínkció- kiváltáshoz szükséges.- Egy dolgot nem tudtunk megvalósítani, mert az ellenzék megakadályozta, mivel kétharmados törvény az egyházalapítás szigorítása. Hiszen ma számos olyan álegyház működik, amelyik valójában üzleti vállalkozást folytat, vagy egyszerűen destruktív, társadalom-, gyermek- és családellenes tevékenységet folytat. Mi nem a vallásszabadságot akarjuk korlátozni, hanem a vallásszabadsággal való visszaélést. Ezért a következő ciklusban feltett szándékunk, hogy meghozzuk azt a törvényt, ami az álegyházakat, az üzleti vállalkozásokat, az alkotmányellenes tevékenységet folytató destruktív szektákat egyszer és mindenkorra kitesz az egyház kategóriából. Azért, mert az egyház szó, ennek a szimbolikus és jogi védelme nem tetszés szerint felvehető címke, hanem a társadalom szolgálata és történelmi múlt révén kiérdemelhető rang. Az egyházpolitikának az a lényege, hogy Szent Istvánig megy vissza, mondván, hogy ami jó az egyháznak, az jó az országnak és ami jó az országnak az jó az egyháznak. Semjén Zsolt úgy vélte, nem normális dolog, ami Magyarországon ma van, azaz, hogy száz ember a hitvallás benyújtása nélkül, minden tartalmi kontroll nélkül egyházat alapíthat. Minden kormánynak természetes feladata, hogy a visszaéléseknek gátat vessen és az álegyházakat rakja ki az egyház kategóriából. Az iskolában bevezetésre kerülő etika tárgyról, az volt a véleménye, hogy valamilyen erkölcsi ismereteket intézményesen meg kell tanítani a gyermekekkel. Azért jó a kötelezően választható formula, mert szabad akaratából eldöntheti mindenki, hogy felekezeti hit- és erkölcstant kíván-e tanulni, vagy pedig egy általános polgári etikát. Ez hosszú távon az ország erkölcsi, szellemi megújulását fogja segíteni. Az államtitkár megemlítette, hogy a balliberális oldalról állandóan azt követelik: az egyház legyen semleges, tartson egyenlő távolságot a különböző politikai pártoktól. Ez két szempontból abszurd. Egyrészt lehetetlen azt elvárni, hogy a katolikus, református és az evangélikus egyház olyan távolságba legyen a keresztény értékeket képviselő polgári pártoktól, mint az ateista, egyházellenes pártoktól. A valóság az, hogy nem az egyház mozog a pártokhoz képest, hanem a pártok mozognak az egyházhoz képest. E szilárd ponthoz képest a különböző politikai pártok szabadon közeledhetnek, vagy távolodhatnak. Az egyház ott, akkor és annyiban működik együtt valamilyen politikai párttal, ahogy, amennyiben keresztény értékeket képvisel. A másik alapvető megközelítésben az egyház mondhatja azt, hogy saját szabad akaratából, különböző egyházi megfontolásokból nem vesz részt az aktuális politikai vitákban, de ezt az egyház belülről, egy önkorlátozással mondhatja. Kívülről senki nem kényszerítheti rá. Semmi köze egy pártnak, egy pártvezetőnek, vagy akárkinek ahhoz, hogy az egyház nyilvánít-e politikai véleményt, vagy nem. Minden magyar állampolgárnak és szervezetnek meg van az a joga, hogy ha tetszik politikai állásfoglalása legyen. Az egyháznak azonban kötelessége az, hogy a saját társadalmi tanítása alapján eligazítást nyújtson a híveknek. A történelmi egyházak gyakorlata szerint ma már bárki bemehet a templomba, de csak akkor, ha ott az egyház által elvárt viselkedést és tiszteletet tanúsítja. Az adatvédelmi törvény pontosan meghatározza a vallási adatok védelmét. Emberekről vallási értelmű információkat gyűjteni és azt nyilvánosságra hozni az bűncselekmény. A prédikáció az adott plébánosnak szellemi terméke. Akik kiadják, hogy a plébános mit mondott, azok a szellemi termékének szerzői jogát sértik. A státustörvényről szólva kijelentette, hogy a határon túli magyarok támogatása természetes kötelessége a magyarságnak. Ez az a lehetőség, ami az évtizedeken keresztül tartó asszimilációt megállt- hatja és lehetővé teszi, hogy érdemes legyen a magyar nemzethez tartozónak vallani magát egy határon kívül élő magyarnak. Semjén Zsolt felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország kezd egy sikeres, jóléti ország lenni, amihez büszkeség tartozni. Ezzel a státustörvénnyel szimbolikus, de mégis jogi kategóriává, a magyar igazolvánnyá vissza tudjuk kötni a magyar nemzethez azokat, akik kitartottak a magyarságuk mellett és azokat is akik visszahozhatók. SZABÓ ENDRE Salgótarjánban, a Kodály Zoltán Általános Iskolában, mint minden évben, idén is a hagyományokhoz híven rendeztük meg a farsangi mulatságot. A bál előtt a tradícióknak megfelelően farsangolni hívogatták a harmadik osztályos kisdiákok az iskolaközösséget. Ennek köszönhetően a pénteki és a szombati jelmezes felvonuláson sok-sok szülő, testvér is részt vett és természetesen ott voltak maguk a főszereplők, a tanulók szinte teljes létszámmal. A felső tagozatosok pénteken, a kisdiákok két részletben szombaton „mulathattak”. Mindhárom bál előtt a nyolcadik osztáyosok ke- ringője adta meg a kellő hangulatot, a jelmezes felvonuláshoz. A felső tagozatosok bálján megelevenedett a közönség előtt a mesék világa, ellátogattunk a Flinstone család farsangjára, boszorkányok varázsoltak, táncversenyen vehettünk részt, „Norbi” megtomáztatta az apácákat, vizsga zajlott „Kodály szellemében" és végül, de nem utolsósorban egy romantikus cigánylakodalom vendégei lehettünk. Az alsós bálon láthattuk Hófehérkét a kis törpéivel, még a boszorkány is elkísérte őket a kis állatok társaságában, gyönyörködhettünk a kis kacsák táncában, ellátogattak hozzánk a kalózok és a matrózok, kis nyuszik énekeltek, aztán megijesztettek bennünket a cowbo- yok hangos pisztolyaikkal. Szerencsére az egyéni jelmezeseket nem ijesztették el, így láthattuk Hermiomét, egy japán hölgyet, egy kis boszorkányt és egy bátor cowboyt. A harmadik, egyben az utolsó buli a 3-4. évfolyam örömére szolgált. Ezen az indiánok barátkoztak a kalózokkal, Dzsepettó és a bábszínház-igazgató egyezkedett a huncut fabábokon, Japánból egészen idáig szállt el egy sárkány az őt kísérő kimonós hölgyek társaságában, aztán a keleti szél befújta közénk „Mary Poppinst” a rábízott „neveletlen” kislányok és -fiúk társaságában. A jelmezes felvonulások után a főszerep a zenéé és a táncé lett. Mindenki addig mulatott, amíg a lába bírta. Köszönjük iskolánk közösségének és a munkánkat támogató szülők segítő közreműködését. _____________FABKASHÉ POMY1 BEATRIX s zabadidő-szervező pedagógus CD-BEMUTATÓ. Az Ady Endre Művelődési Központban Bátony- terenye Barátainak Köre vendége volt a közelmúltban a Black Bender Blues. FOTÓ: GÓCS ÉVA Mesél a múlt: régi történetek, különleges emberek Nyárvégi tűző napsütés bágyasztotta az embert azon a napon, amikor egy augusztusi délutánon, 1944- ben az irodai asztalomon felgyűlt munkán dolgoztam a salgótarjáni főbírói hivatal kihágási büntetőbírói szobájában. Munkaidőm már régen letelt, de katonai szolgálatom miatt összegyűlt ügyiratok feldolgozásán izzadtam. Délután 16 óra körül kopognak az ajtón.- Beléphet! Nyílt az ajtó és két hatalmas testű, kakastollas csendőr egy szíjjal összekötözött kezű férfit tolt be az ajtón. A járőrvezető őrmester jelentett: - Bíró úr, az orvvadászaton tetten ért Farkas Péter zagyvarónai lakost előállítottuk. Kérem a szolgálati jegy aláírását! A szolgálati jegy aláírásával a tettest átvettem és a járőrt leléptettem. A csendőrök mögött halkan záródott be az ajtó és én végignéztem az emberemet, aki csak állt lehajtott fejjel és várt.- Péter bácsi! megismer-e? - kérdezem. Ő rámnézett de rázta a fejét, mert nem ismert meg. Azt kérdezte: - Honnan ismer a bíró úr?- Mondja csak Péter bácsi, magát nem Paprikás Péternek hívták a népek?- De igen - válaszolta - mert én azelőtt pirospaprikával jártam a falvakat. Most már én vettem át a szót:- Maga egy oldalkocsis motorkerékpárral járta a vidéket és így eljutott a zagyvapálfalvai bányatelepre is. Megállt minden kolónia végében és méregette 5-10 dekájával a bányászasszonyok bögréibe a pirospaprikát. Amikor már nem volt vevő, indította motorját és mi, a maga körül ugráló 10-11 éves gyerekek felkapaszkodtunk a hátsó pót- ülésre és a következő kolónia végéig utaztatott bennünket, vigyázva, hogy a lábunk a kerékbe ne akadjon, az ülésről le ne essünk. Ezzel Péter bácsi nekünk igazi nagy kalandok örömét adta, amit azt hiszem egyetlen gyerek sem fog elfelejteni.- Hát kérem, én mindig szerettem a gyerekeket és örültem, amikor a gyerekek velem voltak.- Péter bácsi! Most baj van, mert a fegyverét elkobozták és az eljárást el kell szenvedni. Miért csinált ilyet? Miért nem lép be egy vadásztársaságba, s akkor élvezheti az erdőt?!- Kérem én szegény ember vagyok és nem vesznek be ilyen társaságba, de fegyvertartást sem engedélyeznek részemre.- Hát a vadásztársasági tagságba való bejutásra én nem tudok segítem, de ha ez meglesz, a fegyvertartási engedélyt én adom ki magának. De többet nem akarom, hogy csendőrök kísérgessék hozzám. Megértette!- Megértettem - mondta Péter bácsi.- Akkor jó. Most azt mondja meg, hogy mennyi pénz van magánál.- Három pengőm van összesen.- Akkor itt van ez a csekk, ezen kettő pengőt szabálysértési birságként a postán befizet. A csekkel visszajön és addig megírom a végzést. Csendben elment a postára és a befizetést igazoló csekkel jött vissza.- Most itt írja alá a végzés átvételét és írja oda, hogy nem fellebbez. Péter bácsi aláírt és kérdőn nézett rám.- Péter bácsi, az eljárás be van fejezve, szépen menjen haza és útközben a megmaradt pengőből igyon meg egy liter bort, hogy a lelke is megnyugodjon. Kézfogás, köszöngetés és Péter bácsi elment. Telt, múlt az idő. Megjártam a dunaföldvári hídfőcsatát, hazakerültem és mivel a hivatalvezetésből csak én léteztem a városban, Csipkai Imre és Várkonyi József kérésére bejárogattam a hivatalba. Decemberben a főispán hivatalvezetéssel bízott meg. Nehéz feladat volt, mert Salgótarján város ellátása mellett a bányatelepek lakóinak élelmezését is el kellett látni. Következő év márciusában azonban letartóztattak és a városi rendőrkapitányság fogdájába kerültem, mint harcteret járt katonatisztet a párt háborús bűnösnek nyilvánított. A fogdában idős Hupcsik Gyulával, Novák Gergellyel és egy idősebb erdésszel kerültem össze. A kihallgatások után napokig tétlenkedtünk. Egyik reggel azt mondta Hupcsik Gyula, hogy ha akarunk mozogni, akkor vállaljunk valami munkát. így aztán az erdész, Hupcsik és én kertásást vállaltuk el, egy Ragyolcról menekült partizán nagy kertjében. Két napot dolgoztunk benne. A háziak elhúzódtak tőlünk, mert ugye holmi fasiszta bűnözőkkel nem állhatnak szóba. Nem vettük figyelembe. Harmadik napon a fogdaügyeletes rendőr azt mondta, hogy nem kertet kell ásni, hanem a malomba kell menni zsákolni. Egyhangúan mondtuk, hogy megyünk. Rendőrkísérettel mentünk a malomba és ott a rendőr a malomvezetőnek adott át. A malomvezető pedig nem volt más, mint Farkas (Paprikás) Péter. A kísérő rendőr visszament a kapitányságra. A malomvezető hozzánk lépett. Kissé megviselt állapotban voltunk, így nem ismert meg. Elmondta, hogy a Polk vendéglő nagytermében tárolt három vagon búzát kell zsákolni és a malomba áthozni. Fölírta a nevünket. Utolsónak az én nevemet írta. Felnézett rám és nagy csodálkozva kérdezte: - Hogyan került ide? Mondtam, hogy bizony egy rendőr ide vezetett. Nevetett és azt mondta, hogy majd én a mérlegkönyv vezetését fogom végezni.- Azt nem vállalhatom - mondtam - mert a barátaimmal együtt jöttem és együtt akarok velük dolgozni is. Délben feleségeink hozták az ebédet. Ebéd után Péter bácsi mind a három asszony kosarába betett egy-egy nagy zacskó, körülbelül 5 kg fehér lisztet. Csaknem két hétig dolgoztunk a malomban és annyi lisztet kaptunk, hogy családunk csaknem egy évig abból főzőcskézett. Utolsó napon Péter bácsival közölték, hogy másnap már nem jöhetünk, mert a balassagyarmati börtönben adnak át a Népbíróságnak. Bizony Péter bácsi megölelgetve búcsúzott el tőlem és mondta: - Sajnálom, hogy a múlt évi találkozónkat nem tudom viszonozni. Pedig viszonozta, nem a naponta adott liszttel, hanem azzal, hogy emberség volt benne. Következő napon gyalogmenetben 48 férfi és 3 nő indult úrnak Balassagyarmat felé, két vadonatúj ruhába és bakancsba bújtatott rendőr kíséretében. A menetben néhányan voltunk, akik megjártuk a katonaságot és tudtuk, mit jelent új bakancsban 50 kilométert gyalogolni. Sejtésünk bevált. A két rendőr eleinte büszkén lépkedett a sor elején, majd Szalmatercs után egyre jobban lemaradt. Szólni szégyelltek, így bizony Balassagyarmatra rendőrök nélkül érkeztünk. A város szélén megálltunk, rendeztük ruházatunkat, majd nótaszóval vonultunk a börtön felé. Én zörgettem be a kapun. Az ablaknál megjelenő börtönőrnek mondom, hogy be akarunk menni, mert bennünket a salgótarjáni rendőrség ide küldött. Becsukta az ablakot és szaladt a börtönparancsnokhoz. Ketten jöttek vissza. Cs. Fehér Lászlóként mutatkozott be a parancsnok. Kereste a rendőröket és a kísérő iratokat. Kérdezte, hogy nem szökött-e meg valaki. Mondtam, hogy mi nem bűnözők vagyunk és ha bűnösnek találnak, akkor elviseljük a büntetést. Végül is beengedtek bennünket, de bizony a börtönt magunknak kellett kitakarítani, mert a háború piszkai vastagon megmaradtak a falak között és az udvaron. A három asszonyt néhány nap után hazaengedték, míg a 48 férfiből hárommal szemben állapítottak meg bűnösséget, a többit szabadlábra helyezték. Ez lett a sorsom nekem is. Tiszteletre méltó dr. Szálkái Sándor megyei bírónak hála, hogy néhány évre elkerültem Salgótarjánt és csak Brabec Jóska bácsi biztatására jöttem haza 1947 decemberében. ______________________________DR.MOYZES JÓZSEF Salgótarján N0GRADS HÍRLAP KÖZÉLETI NAPILAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Felelősszerkesztő-helyettes: FARAGÓ ZOLTÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Postafiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/41M55, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és terjesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a KER-T.O.M. Bt. (tel.: 32/463-439,30/475-83-80) juttatja el a lapot. Teijeszti a BUVIHIR Rt. és a kiadó saját teijesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt. 10400786 07804984 00000000 számú számlájára Előfizetési díj egy hónapra 1195 Ft, negyedévre 3585 Ff fél évre 7170 Ft, egy évre 14 340 Ft. Nyomtatás: Egri Nyomda Kft. Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., az Axel Springer-Magyaroiszág Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet. ! szerkesztőségi rendszerrel készült.
