Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 279-302. szám)

2001-12-31 / 302. szám

2001. DECEMBER 31., HÉTFŐ SZÉCSÉNY MEGYEI K Ö R K É P íjjj^ BÁTONYTERENYE RÉTSÁG 3. OLDAL Gyűlnek a „Bátorság napja” támogatói szelvényei- Behoztam a családom támogató szelvényeit - köszönt be ka­rácsony előtt Kunné Kubicza Erzsébet, a Nógrád Megyei Hírlap balassagyarmati szerkesztőségébe. A középkorú hölgy élénk közéletet él. Ha lehet, minden városi rendezvényen megjelenik s van véleménye a dolgokról. Azt mondja, a balassagyarmatiak örültek a Nógrád Megyei Hírlap kezdeményezésének, hogy a kormány Balassagyarmat legnagyobb ünnepének napját, janu­ár 29-ét nyilvánítsa a „Bátorság napjá”-vá. Az 1919 január 29-i úgynevezett csehkiverés volt olyan történelmi haditett, hogy megérdemelje az utódok ilyen jellegű tiszteletét.- Hogy örülne édesapám, Kubicza István volt vármegyei fő­jegyző, ha megérhette volna ezt a helyzetet, hiszen ő és társai 1920 után minden évben méltóan meg­ünnepelték ezt a napot. Még Hor­thy Miklós kormányzó is megtisz­telte a várost 1922-ben és szemé­lyesen avatta fel az 1919-es város­védő harcokban elesettek emlék­tábláját és arról szólt, hogy ez a ne­mes példa találjon terméktalajra az egész országban. A területszerző szándékkal érkező cseh légionári­usok tervét a balassagyarmatiak el­lenállása meghiúsította. Ezt a tényt a történészek is így látják. Szép tett volt a soproniaktól és a környékbe­li nyolc településtől, hogy nyolc­van évvel ezelőtt azt döntötték a népszavazáson, hogy Magyaror­szág részeként kívánnak élni, s jo­gos, hogy ezért a „Hűség napjáévá vált december 14-e. De itt Balassa­gyarmaton az elődeink a vérüket ontották ezért és a város nemes tet­tükkel lett szabad, a hazaszeretet dicső példájaként. Szólok is az is­merőseimnek, akikhez még eset­leg nem jutott el a Hírlap kezdemé­nyezése és azt tervezem, hogy alá­írásokat gyűjtök, amelyeket eljut­tatunk a szerkesztőségbe - mond­ta Kunné Kubicza Erzsébet. A ba­lassagyarmati szerkesztőség titkár­nője, Páervári Gyuláné is öröm­mel újságolja, hogy gyűlnek az ajánlócédulák, amelyekről listát is vezet. Még Balatonfüredre is elju­tott a Hírlap, mondja és mutatja a Wágner Klára által beküldött aján­lószelvényt. Salgótarjánból Gedő- vári Ildikó, dr. Mohai Dezső, Hrozik Lászlóné és Gebhardt Józsefné nevét látom a listán. Karancsaljáról Lukács Attila kül­dött be támogatószelvényt, ki tud­ja, hogy őt miért fogta meg az ügy. Még a 92 éves balassagyarmati Beke József, aki gyermekként meg­élte az eseményeket is vette a fá­radságot, hogy a „Bátorság napjá­nak hivatalossá tételét megerősítse az ajánlószelvény beküldésével ugyanúgy, mit az ipolyszögi Labáth Mihály. Az ugyancsak 92 éves Kamarás József, a csehkiverés emlékének felkarolója, éltetője, a Civitas Fortissima Kör alapítója szinte megfiatalodott a Hírlap kezdemé­nyezésének hallatán. - A Jóisten talán megsegít, hogy ez a szándé­kom, amely a kör vezetőségével egyezik, megvalósuljon - mondja örömmel a ma is aktív férfiú, aki rendszeresen ír a Hírlapba is. - En­nek érdekében is kerestük meg or­szággyűlési képviselőnket, Bállá Mihályt, akinek átadtuk az 1919. január 29-es balassagyarmati harci cselekményeket méltató memo­randumunkat, hogy továbbítsa a kormánynak - magyarázza. - Úgy tudom, ez megtörtént és a sikert erősítheti, hogy a Nógrád Megyei Hírlap is felkarolta ezt a méltatla­nul feledésre ítélt ügyet. Barátaim­mal, a kör vezetésével mindent megteszünk, hogy a Hírlaphoz mi­nél több aláírás eljusson, amely az ünnepek után bizonyára meg is történik. Akikhez nem jut el az új­ság, azokat aláírásgyűjtő ívekkel keressük meg és ezeket is beküld- jük. Mi már alig vagyunk egy pá­ran, akik még gyermekként megél­hettük az 1919-es csehkiverést, amelynek évfordulóm fényes ün­nepeket rendezett a város, s nagy az örömünk, hogy a balassagyar­matiak haditette hivatalosan is örökké válhat. Már az elégtétel, hogy szorgalmazásunkra Balassa­gyarmat felvette, s használja Civitas Fortissima, a Legbátrabb Város nevet. Örvendetes, hogy végre eljöhetett az az idő, amikor a balassagyarmati polgárok, diákok és a magyar katonák 1919-es hadi­tettét az ország is megismerheti. Azt tervezzük, hogy minden év­ben, amíg csak lesz Balassagyar­mat, tehát örökké, a város iskolái­ban, a kör rendhagyó történelem- órákon ismerteti az 1919-es esemé­nyeket, hogy az ifjúság számára megmaradjon a hazaszeretet dicső példája - fejezte be Kamarás Jó­zsef. Nyilvánítsa a kormány janu­ár 29-ét a „Bátorság napjá”-vá: szól a Nógrád Megyei Hírlap kezdemé­nyezése, amelyet egyre többen ka­rolnak fel és sokasodnak az újság­ban megjelenő ajánlócédulák be­küldői. Ez a támogatás is bizonyá­ra jól jön ahhoz, hogy közelgő év­fordulóra kedvező kormánydöntés szülessen. Lapunk salgótarjáni szerkesz­tőségébe is megérkeztek a „Civitas Fortissima”, azaz a „Legbátrabb Város” 1919. január 29-i haditettét elismerő „Bátor­ság napja” első támogatószelvé­nyei. A következők küldték: Bozsik László Kazárról, Pistyúr Attila Érsekvadkertről, Kovács Károly Patakról. A folyamat az ünnepek után nyilvánvalóan fel­gyorsul. SZABÓ ENDRE ¥ 1 1 I m 1 1 a üm vnm iáiiiLigaífj iLZöJyéxtyö Alulírott egyetértek a Nógrád Megyei Hírlap kezdeményezé­sével, hogy január 29-ét, az 1919-es csehkiverés napját a kor­mány nyilvánítsa a bátorság napjának. Olvasható név: ...................................................................... P ontos cím: ...................................................................... a láírás E szelvény beküldhető postán lapunk címére (3100 Salgó­tarján, Erzsébet tér 6.), vagy leadható személyesen a ba­lassagyarmati szerkesztőségünkbe (Kossuth út 15. sz.). ELISMERÉS AZ AUTÓKLUBTÓL. Több mint egy évtizedes kedves hagyo­mány, hogy az év vége előtt a Magyar Autóklub megköszöni a közlekedési rendőröknek az egész éves együttműködést. Amint azt dr. Máthé István ezredes, megyei közbiztonsá­gi igazgató és Tordai György, az autóklub képviseletében kifejtette, az idén is sikeres volt az együttműködés a közös célok érdekében, elsősorban a közlekedés biztonságáért kifej­tett tevékenység. Az autóklub ajándékcsomagját az idén Telek Ákos törzsőrmester és Bobály Tibor főtörzsőrmester vehette át. HÍREK LITKE ÉPÜLETTÜZ. Leégett egy négylakásos házsor tetőszerke­zetének nagy része és kiégett benne az egyik lakás pénteken éjszaka. Az épületsor egyik ha­gyományos fűtésű lakásában eddig ismeretlen ok miatt ütött ki a tűz. A salgótarjáni tűzoltók kivonulását nehezítették a rossz útviszonyok. A lakástűz továbbterjedt és megsemmisí­tette a házsor tetőszerkezet­ének háromnegyed részét. A tűz keletkezésének oka és a kár értékének megállapítása folya­matban van. KÉSŐI MAGAZIN „VASÁRNAP REGGEL” MA. A népszerű vasárnapi magazin teg­nap közlekedési nehézségek, idő­járási viszontagságok miatt nem érkezett meg a nyomdából Nóg­rád megyébe. Elnézést kérünk ol­vasóinktól! Előfizetőink ma, azaz december 31-én utólag megkap­ják a „Nógrád Megyei Hírlap Va­sárnap Reggel” című lapot. LEGKÖZELEBB SZERDÁN Lapunk legközelebbi száma - az újévi ünnepek miatt - 2002. ja­nuár 2-án, szerdán jelenik meg. Már hogyne kalapolnának egymásnak! Hogy kerül egy főkötős menyecske a szalmakalap-múzenmba? (Folytatás az 1. oldalról) palóc szokások hű őrzői könnyen megtalálták az utat egymáshoz. Bontakozik már a két településve­zetés kapcsolata is, sőt: a jövő nagy valószínűséggel egyfajta megállapodást hoz, amelynek lé­nyege, hogy az előttünk álló év­ben a szalmafonás mesterségéből Kazáron adnak majd leckéket a kőrispatakiak. (Akik egyébként Guinness-rekordra készülnek. Még a nyáron elkezdték fonni azt a szalmakalap-óriást, amely re­mélhetőleg egyedülálló teljesít­mény példája lesz.) Tehát, mindazt, amit a kalapról tudni illik, egy csokorba gyűjtötte a múzeum gazdája, s mert ez a fejfedő nem mehet ki a divatból, nézzük, mit ír a humoros „kalap­lexikon.” *** „Kezdetben a férfi teremtette, a női furfang azonban rögtön leszál­lította a férfiúi díszt a magas polc­ról, s az egyenjogúság elve alapján a gyengébb nembeliek is elkezd­ték viselni, így a kalap értéke felé­re csökkent... Szegény kalapra jöt­tek olyan idők, mikor már nem a férfi dicsőségét, hatalmát kellett, hogy hirdesse, hanem az idegen toliakkal ékeskedés mellett - vagy helyett? - idegen prémekkel is ékeskedett. Volt úgy, hogy magas­sága, karimájának szélessége, az anyag minősége jelezte, kicsoda, micsoda a viselője. E célzatossá­gok azonban szerencsére úgy el­tűntek, mint szürke kalap a köd­ben. Készülhetett fűből, nádból, gyapjúból, szőrből, de milyensé­gét lényegében hordozójának zsebmérete szabta meg... Különféle hányattatások után végül mindkét nembeliek a hasz­nossága miatt tették a fejükre, nap hevétől, esőtől „bújtak meg alat­ta.” Egyszóval ekkor már betöltöt­te a kerti tök levelének szerepét, bizonyára ekkor nevezték el tök­fedőnek attól függően, hogy mire volt feltéve... (Körül egyforma, de belül...!) A kalap helyváltozása re­mek fokmérője a tiszteletadás­„Szalmakalap” fából a szép nevű erdélyi Kőrispatakon nak: egy kedves barát vagy nem tisztelt főnök láttán nagy ívben re­pül le a fejről, a kéz egy hirtelen mozdulatára. Az alig-felemelés vagy karimájának megdöfése is a tiszteletadás jele, amely viszont egy kevéssé ismert valakinek szól. A fejen maradt kalap vagy viselő­je hiányos gyermekkori nevelésé­ről („Köszönj kalap, mert a gaz­dád paraszt!”), vagy az üdvözölt személy iránt táplált bensőséges, baráti viszonyról árulkodik. Gyakorlati okokból sok foglal­kozásnak is megvolt a maga sajá­tos kalapviselete, az ácsok például széles karimájút hordtak, jól vé­dett a bányászok tipikus fejfedője, a kéményseprő-cilinder a korom­tól óvta viselőjét. A szakácssapka higiéniai szerepet tölt be, de ran­got is jelez: a szakácsinasé kis „csónak,” a főszaká­csé kihívóbb, magas. Hála az emberi ta­lálékonyságnak, az állati termékből ké­szült fejfedők (me­lyek ellen inuk sza­kadtáig küzdenek az állatvédők) mellett megjelent a család szegénygyermeke, a szalmakalap is. Mi­lyen-igénytelen, sem­mi dísz rajta! Egyet­len célt szolgál: meg­védeni viselőjét a napsütéstől. Mind­emellett éppen egy­szerűsége miatt sok munkát igényel: magkorában el kell vetni, szárkorában le kell vág­ni, szalmakorában meg kell válo­gatni, áztatni, fonni, varrni, pré­selni, s csak a legvégén... viselni. Viselőjük lakhelyétől függően a szalmakalap olykor hegyes, kicsi, nagy karimájú, gömbölyű, színes vagy egyszerű. Lehet teljesít­mény-mérő, („Le a kalappal!”) az emberi meg-, vagy lebecsülésnek szintén lehet a mércéje. (Van, ami nem ér egy kalap... sem.) Jelezhe­ti, hogy elszállt az idő, az évszak (Elmúlik, mint a szalmakalap ide­je). A kalapra úgy is tekinthetünk, mint az ember kezdetére és végé­re, hiszen aki a maga tudásával, felkészültségével szüárdan megáll a lábán, annak a kalap csak a be­fejezés, mint házon a tető. Ám, aki ingadozik, mint búza a szél­ben, annak tökfedőjét a szellő is elfújja... Vannak titkos ügyek, me­lyeket „kalap alatt” intéznek, s le­het egy kalap alatt mindjárt kettőt, hármat lerendezni, bár az ilyesmi­hez - úgy tartják - sok kalapolás szükséges. Volt olyan idő, mikor a tudást jelképezte ez a kiegészí­tő: azt mondogatták, ha a kalap ugyanaz, a tudás gyümölcse nem tud alatta nőni. A múlthoz való görcsös ragaszkodást a „vaskala­pos” jelzővel szokás illetni. A kalap helyettesíti vágyálmain­kat: ha már koronát nem tehetünk, legalább ezt viseljük. Gyakran megesik az is, hogy valakiket, vala­mit egy kalap alá vesznek, mások pedig egy kalap alá tartoznak. Zárszóként tegyük fel a kalapot a fentiekre: nem a kalap a fontos, hanem, ami alatta van, más szó­val, a fedő csak takar, az az érték, amit fed.” _________________ MIHALIK JÚLIA Az óév utolsó napjai igencsak nagy örömet hoztak egy sal­gótarjáni ifjú hölgynek, Géczy Nórának, aki jelenleg Sopronban él, a Nyugat-ma­gyarországi Egyetem Alkal­mazott Művészeti Intézet épí- téstani tanszékének dokto­randusa és egyszersmind ok­tatója: épületrekonstrukciót és rajzot tanít. December 6- án, Varsóban kelt az a diplo­ma, amelyet az okleveles épí­tész, tervezőművész közvetle­nül a karácsonyi ünnepek előtt személyesen vett át Var­sóban, az ottani egyetemen rendezett díszünnepségen. Az idén végzett Géczy Nóra műemlékvédelemmel kapcso­latos diplomamunkájának - amely a fertődi Esterházy-kas- tély volt lovardájának átalakítá­sát aukciós házzá illetve galéri­ává, dolgozta ki - szerkesztett, angol nyelvű változatát küldte el az ICOMOS - Nemzetközi Nemzetközi diploma Varsóból Géczy Nóra okleveles építész, tervezőművész sikeres pályázata Műemlékvédelmi Bizottság - nemzetközi pályázatára. Ő ma­ga fordította a szövegeket an­golra és a fotómellékletek is az ő nevéhez fűződnek. Van köz­tük olyan is, amelyet légifelvé­telként készített. A legjelentő­sebb műemlékvédelmi bizott­ság Európa számos országából hatvan pályázatot kapott, amelyből hatot tartott pályadíj­ra érdemesnek. Több magyar pályázó is volt, közülük egye­dül Géczy Nórának sikerült el­nyernie a legjobb diplomamun­kának - amely felsőoktatásban műemlékvédelmi témakörben készült 2001-ben - járó elisme­rést. Ez mindenekelőtt nagy er­kölcsi siker, de nem csak az, hi­szen pénzdíjjal is jár. E nemzetközi kitüntetést a lengyelek Jan Zachwatovicz (1900-1983) professzorról ne­vezték el, akit rendkívül nagy tisztelet övez Varsóban, mert a második világháború szörnyű rombolásai után ő vezette a műemlék épületek rekonstruk­cióját, s gyakorlatilag az ő irá­nyításával építették újjá a len­gyel fővárost. Nimbuszát jelzi, hogy dolgozószobája máig érintetlen, s múzeumként szol­gál az egyetem épületében. Géczy Nóra elmondta, mint a díjkiosztó ünnepség egyik résztvevőjének, neki is bemu­tatták Jan Zachwatovicz szobá­ját. Az ifjú kitüntetett szólt arról is, hogy doktori disszertációját is ebből a témából kívánja elké­szíteni, azaz tovább folytatja az Esterházy-kastély általa elkez­dett műemlékvédelmi rekonst­rukciójának kidolgozását. Re­mélhetőleg e tervét is siker ko- seinek - önmagán kívül - első- ronázza majd, ugyanis a dokto- sorban urológus főorvos édes- ri vizsgához nélkülözhetetlen apja és textilművész édesanyja A rekonstrukciós terv egyik nézete: részlet a pályázatból __________________■ id egen nyelvi vizsga egy részét örül, de a tarjáni barátok, isme­abszolválta: angolból már ren- rősök is jó szívvel vesznek tu- delkezik felsőfokú nyelwizsgá- domást és adnak hírt azokról, val. Eredményeinek, elismeré- _______________________cs.b.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents