Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 279-302. szám)

2001-12-31 / 302. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap

KÖRKÉP

2001. DECEMBER 31., HÉTFŐ

MEGY

E I

Milyen esztendőt zárnak, milyen évet várnak Nógrád megye országgyűlési képviselői?

(Folytatás az 1. oldalról)

BECSÓ ZSOLT (listás)

Úgy hiszem, hogy Nógrád megye szempontjából jó évet zártunk. A hátunk mögött hagyott esztendő kiemelkedő momentuma, hogy lezárult az a millenniumi ünnepségsorozat, melynek keretében megyénk valamennyi települése átvette a millenniumi emlékzászlót, és a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének millenniumi felhívását

Számomra ezek a rendezvények megmutatták, hogy a Nógrád megyei emberek igenis ragaszkodnak egymáshoz és a múltjukhoz, amelyből képesek erőt meríteni a közös jövőnk felépítéséhez. Joggal, hiszen ez az év számtalan bizonyítékot mutatott föl arra vonatkozóan, hogy ez a jövő fel fog épülni. Jelentős zöldmezős beruházások indultak meg megyeszerte, több települést érintően kezdődtek szennyvíz-elvezetési programok, amelyek teljessé tudják tenni a közműellátottságot. Egy évtizedes várakozás sután megkezdődött a 21-es út korszerűsítése. A Széche- nyi-terv otthonteremtési programjának lehetőségével számtalan ön- kormányzat élt. A milliárdos nagyságrendű területfejlesztési támogatások mind az önkormányzati, mind pedig a vállalkozói szféra számára komoly segítséget jelentettek ahhoz, hogy megvalósítsák elképzeléseiket, növelve egyfelől a megyében lakók komfortérzetét, másfelől pedig a munkahelyek számát.

Tehát összegezve elmondható, hogy Nógrád megye jelentős része határozott fejlődési pályára állt, amelyet az itt lakók éreznek is. Sajnos éppen a megyeszékhely és térsége az, ahol akadnak még tennivalók. Ez az esztendő magánéletemben is örömteli fordulatot hozott: szeptemberben megszületett Barbara lányom és akiknek van gyermekük, azok tudják, hogy ennél nagyobb öröm nemigen képzelhető el.

A következő évtől azt várom, hogy Nógrád megyének azon a területein, ahol a közös erőfeszítéseknek köszönhetően már eddig is jelentős eredményeket sikerült elérni, ott ez a folyamat még nagyobb lendületet kapjon. Ott viszont, ahol a stagnálás vagy a leszakadás a jellemző, végre megfelelő emberek kerüljenek a megfelelő helyre, hogy a fejlődés végre mindenhol elindulhasson. A megyei példák összevetése ugyanis már egyértelműen bizonyítja, hogy a sikertelenségnek sehol sem külső okai vannak. A legfontosabb azonban mégis csak az, hogy a Nógrád megyei emberek önmagukba és saját jövőjükbe vetett hite tovább erősödjék, és ne az elveszített huszadik századdal foglalkozzanak többé, hanem a huszonegyedikkel, amelyet együtt megnyerhetünk. Fontos, hogy a pesszimizmust végre felváltsa az optimizmus, a múlt feletti bánkódást a jövőért való tenni akarás a tehet- ségtelenséget pedig a tehetség. Szerencsére nagyon tehetséges nép a magyar, így mindig van lehetőség a választásra...

BOLDVAI LÁSZLÓ (1-es választókörzet)

Az ország szempontjából az elszalasztott lehetőségek éve volt a 2001-es esztendő. A megtermelt többletjövedelem, ami képződött a magyar gazdaságban, az a Fidesz-logika szerint osztódott el, miszerint a gazdagabbak még gazdagabbak lettek, a szegények pedig még szegényebbek. Érvényes ez sajnos Nógrád megyére és szűkebb hazánkra, Salgótarjánra is.

A hátrányos helyzetű térségeknek juttatott kiemelt kormánytámogatás gyakorlatilag az inflációval egyező mértékben nőtt, ebből az következik, hogy igazából reálértékben nem változott a helyzet nagyon. Sajnálatos, hogy egy alacsony szinten lett befagyasztva a Nógrád megyének járó többlettámogatás, ami azért fontos számunkra, mert az ország fejlettebb részéhez felzárkózásunk ennek a többlettámogatásnak a segítségével lehetséges. A kormánydöntés értelmében tehát felzárkózásunk lehetőségei szűkítettek. Igazán komolyabb gyarapodást a Nógrád Megyei Szent Lázár Kórház rekonstrukciójának befejezése jelentett, amelyet még 1997-ben a Hom- kormány indított el. Szépséghibája a dolognak, hogy a fejlett építészeti technológia mellett elmaradott az orvosi műszerpark, erre már nem jutott pénz a fejlesztési ösz- szegből.

Az a probléma, hogy akik a Fi- deszen belül Nógrád megyét reprezentálják, azok sajnálatos módon a „sor végén” állnak, s azok a többletjövedelmek, még ha azt hitelfelvételből is finanszírozza a kormány, igazából nem Nógrád megyében kerülnek felhasználásra, s nem ennek a régiónak a fel- használását szolgálják. Olyan fontos beruházások nem indulhattak el, mint a 21-es út elkerülő szakaszának megépítése, amely feloldotta volna Salgótarján „egyutcás” jellegét, enyhített volna közlekedési gondjain. Nem indulhatott meg a Salgótaiján-Hatvan közötti vasútvonal korszerűsítése, amely a jelenlegi másfél-két órás 60 kilométeres utat legalább az európai mércéhez igazíthatta volna. Csak kezdeményezéseiben érzékelhető a 21-es fő közlekedési út Salgótar- ján-Hatvan közötti szakaszának korszerűsítésére való törekvés.

Mindez történik akkor, amikor az országban nálunknál fejlettebb régiókba sokkal több pénzt pumpál a kormány, kifejezetten politikai döntések alapján. Itt én elsősorban nem is a kiemelkedő, országos szinten is kiugró többlettámogatásban részesülő városokról - Debrecen, Kaposvár - beszélek, hanem olyanokról, amelyek Fi- desz-politikusaiknak köszönhetően erősebb érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, mint sajnálatos módon a mi megyei, városi Fidesz-politikusaink. Ebből fakadóan a 2001-es esztendő, egyáltalán az elmúlt négy év Salgótarján tragédiája volt. Azt gondolom, hogy a 2002-es választás ennek a kálváriának a végét is jelenti majd, s egy olyan szocialista kormány alakulhat Magyarországon, amely az elkövetkező években kiemelkedő figyelmet fordít nemcsak szavakban, hanem tettekben is a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű térségek, ezen belül Salgótarján felzárkózásáért is.

JUHÁSZ GÁBOR (2-es választókörzet)

Mozgalmas év volt 2001. Az országban sokan tanulták meg, müyen is egy kontrollt nem tűrő, magával szemben kri ti katlan, de még éhes kormány felkészülése a választási kampányra, amit nyáron el is kezdett.

Megláthattuk, hogyan számol le Orbán Viktor leghűségesebb szövetségesével, a nyakunkra hozott kisgazdavezérekkel azután, hogy három évig védték és bújtatták őket minden kritika elől. Kiderült, hogy a mezőgazdaság helyzetét nem csak rontani tudják, hanem képesek szinte teljesen tönkre is tenni, megfosztva sok-sok kistermelőt az onnan szerzett jövedelemtől. Nógrádban szinte nem is maradt talpon egyetlen szövetkezet sem, s most a külső üzletrésztulajdonosok is ennek látják kárát.

Áz egészségügyben csődhelyzet lett. Salgótarjánban is lecserélődött a vezető, a volt fideszes képviselőjelöltre. Pásztón a bezárt gyermekosztály és az alapjáraton üzemelő kórház mutatja magát. A szűrővizsgálatok, főleg a tüdőszűrés és emlőrákszűrés sok kívánnivalót hagy maga után. Inkább olyan kirakatféle, mint valóságos és megoldott ellátás. Ma veszélyes dolog betegnek lenni az ellátási gondok miatt is, a kórházi állapotok miatt is és a gyógyszerárak miatt is. Az egészség megromlása bizonyos anyagi megrázkódtatással jár együtt. A betegség mindig sokba terült, de ma a legdrágább. A nyugdíjasok jártak a legrosszabbul, hiszen az idén, ha csökkenő ütemben is, de folytatódott a nyugdíjasoktól való nyugdíjlopás: míg 99-ben 15640 forint, 2000-ben 18071 forint, addig 2001-ben 5711 forint került ki minden egyes nyugdíjas zsebéből a kormány nyugdíjemelési logikájának eredményeként.

Akinek nincs legális és sok adófizetési kötelezettséggel járó munkája, nem, vagy csak kevésbé tudja igénybe venni a családi támogatásokat. Mivel Pásztó környékén és Bátonyterenye környékén sokan vannak, akik alacsony fizetésért, vagy feketén tudnak csak munkát vállalni, így sokan esnek el a csodatámogatásoktól, amikről a tv-ben hallanak. Kicsit olyan ez, mint a 2,75 százalékos lakáshitelkamat: tessék csak bemenni a bankba és utánanézni a feltételeknek és a jövedelmi megfelelési elvárásoknak! Száz jelentkezőből jó ha 2-5 család igénybe tudja venni.

Megtanultuk az idén, hogy bármi is a saját tapasztalatunk, a tv-rá- dió közcsatornái 14 milliárd forint közpénzből a kormányt gátlástalanul kiszolgálják, sőt a mi pénzünkön az Országimázs Központ 4,5 milliárd forintból „közcélú” kormányreklámot csinál. Az agymosás és néphülyítés az ötvenes évek szintjére emelkedett.

A helyi Fidesz-hatalmasságok egy része megtanulta utánozni a nagyokat: kétségeik elmúltak, próbálkoznak a rendelkezésükre álló nyilvánossággal győzelmi jelentéseket hirdetni és ha történik előrehaladás - mert hála istennek ilyen is van - azt mint kizárólagosan a saját érdemeiket igyekeznek feltüntetni. Helyben is növekszik az ellentmondást nem tűrő arrogancia. Ezzel párhuzamosan nő a félelem és terjed a „ne szólj szám, nem fáj fejem” szólás és gyakorlat, elsősorban a kiszolgáltatott emberek között, de hát kinek nincs főnöke az önkormányzatnál, a rendőrségen, az ügyészségen, a tűzoltóknál vagy egy iskolában? A minap az egyik vezető ügyészt leváltották, mert egy általuk politikainak érzett nyilatkozatot tett mint egyesületi elnök, addig nálunk a fideszes kampánykiadványban egy, a közéletben nem ismert tanár véleményt alkothat nyilván felkérve és terjesztésre „ítélve” a képviselői aktivitásról szakmai ügyekben. Ebben az évben kialakult az a narancsszínű világ, ahol akinek rangot adott a jóisten, oda kötelezően észt is osztott hozzá. Akinek pedig ez nem tetszik, forduljon a sóhivatalhoz.

Reménytelen lett együttműködni a kormánypártokkal. Sajnos ellenzékből kénytelenek vagyunk végignézni, hogy az ország gazdasági lehetőségeitől lényegesen lemaradva élnek az emberek az or- ^ szágban.

Az év bosszúsága, a környezetvédelmi és életminőséget befolyásoló állami támogatások elmaradása: a csatomatámogatás elvesztése a pásztói és bátonyi térségben. Sajnos a kormányon lévőknek a mi térségünk nem fontos, inkább azt akarják bebizonyítani, hogy lám, a nyugat-nógrádi baloldali polgár- mesterek irányítása mennyivel

jobb (Rétság, Szügy stb.), pedig csak az eredményes kormánypárti lobby hiányzik a megyéből.

Az év reménye: jövőre jönnek a választások és leváltjuk a kormányt. Kormányoldalról sokkal eredményesebben képviselhető a térség és bepótolhatjuk lemaradásunkat: visszaadhatjuk a nyugdíjasoknak, ami jár - ez fejenként 39422 forint, megvalósíthatjuk a megtorpant csatomaberuházáso- kat, négysávossá válhat a 21-es út Hatvanig és új lendületet kaphat a vállalkozói övezeti ipartelepülés az adókedvezménnyel együtt, talán az övezet is bővülhet Mátrave- rebély, Tar, Pásztó és Mátraszőlős településekkel. A legfontosabbak és elsőséget élveznek a munkahelyek és a rend: a bátonyi rendőrség épülete is felújításra és bővítésre kerülhet. Azt szeretném és támogatom, hogy a romák helyzete úgy alakuljon, ahogy Berki Judit szeremé. Szeretném, ha mindnyájan kevesebb adót fizethetnénk és gyermekeink itt helyben találnák meg a jövő megélhetését. Végre kikerülhetünk a kormányzati karanténból.

DR. SERFŐZŐ ANDRÁS (listás)

Úgy gondolom, hogy a ciklus végével illik beszámolni legalább néhány mondattal az eltelt időszak munkájáról. A parlamenti döntések közül kettőt emelek ki: én megszavaztam azt a javaslatot, amely alapján Nógrád megye több mint kétmilliárd forint többlettámogatásban részesült más északi megyékkel együtt. Nem szavaztam meg viszont azt a Munka törvénykönyv módosítást, amely megrövidítette a magyar munkavállalók jogait. Ezt parlamenti hozzászólásomban is kritizáltam a témáról tartott vita során.

Igyekeztem segíteni a hozzám forduló közösségeken és magán- személyeken is. Az sem véletlen, hogy a ciklus első évének eltelte után egyre többen fordultak hozzám különféle problémáikkal. Ezekből most közzéteszek néhányat.

Nógrádszakálból kérték a vasút és csevicekút bevédését, mert mindkettőt kezdte elmosni az Ipoly folyó. A Kövizig segítségével több tonna terméskő helyszínre szállítás után sikerült megmenteni a Balassagyarmat-Ipolytamóc vasútvonalat és a nógrádszakáliak által kedvelt csevicekutat.

Karancsberényből kérték, hogy az egykori úgynevezett Kádár-üdülő kerüljön újra megyei tulajdonba, mert a helyi lakosok hasznára kellene fordítani az épületegyüttest. írásos megkeresésem után a Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóság arról értesített, hogy kedvezően döntöttek az ügyünkben, mert átadják az épületet a megye részére.

Nagylóc községből kérték, hogy az önkormányzat nehéz helyzete miatt kérjem a Belügyminisztérium támogatását önhikis pályázatuk ügyében. A kérelem alapján írásban fordultam a minisztériumhoz, ahonnan értesítettek arról, hogy több milliós támogatásban részesítették a község ön- kormányzatát.

Őrhalmi fiatalok kérték, hogy segítsek elintézni egy korai autó- buszjárat indítását a Szécsény- Őrhalom-Balassagyarmat-Érsek- vadkert-Rétság útvonalon, mert ezzel el tudnák érni a reggel hatkor kezdő munkahelyeket. A buszjárat azóta közlekedik, rendszeresen szállítja a korán utazókat.

Karancs melletti település árván maradt fiataljai kértek tőlem anyagi támogatást. Részükre tűzifát burgonyát, készpénzt adtam.

Szécsényi fiatalok kerestek meg azzal, hogy a város nyugati részén

indítsuk el egy kerékpárút építését, a munka megkezdődött, tavasszal folytatjuk.

Környezetvédő civil szervezetek kérték, hogy segítsek az Ipoly- völgy vizes élőhelyeinek helyreállításában. Szécsény határában több mint húszmilliós támogatással elkészült a vízellátást biztosító csatorna.

A sort még hosszan lehetne folytatni, de e cikk terjedelme ennek most határt szab.

El kell még mondanom ugyanis azoknak a tapasztalatoknak legalább egy részét is, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A falvakat járva egyre több idős emberrel találkozom a határban, akik a téli tüzelőt hulladék fából, rőzséből gyűjtik össze, mert elmondásuk szerint a nyugdíjukból ezt megvásárolni nem tudják.

Még a korábbi ciklusban zömmel valamilyen vitás ügyben kérték a segítségemet, az elmúlt évben egyre több ember kért tőlem alapvető élelmiszert vagy élelmiszerre, gyógyszerre pénzadományt. Az itt született és itt élő embernek különösen elszomorító részemre a korábbi virágzó mező- gazdaság helyett a kínlódó, elszegényedő kisembereket és az ijesztő mértékű parlagföldeket látni. Sajnos nagyon is igaz az a már közszájon forgó mondás, amely szerint ez alatt a kormány alatt a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lettek.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (3-as választókörzet)

Az immár múlttá váló 2001. esztendőt lelkileg a millennium kettős hatása jellemezte. Településről településre járva érezhettük, hogy az ezeréves magyar királyság és a kétezer éves kereszténység mély nyomokat hagyott mindannyiunkban. Ugyanez tükröződött azok szemében és szavaiban, akik felkerekedtek és megtekintették az Országházat és benne a szent koronát. Az ünnepi hangulatnak az alapja azonban a munka volt.

Idén az országgyűlésben 24 felszólalásom volt. (A szécsényi körzet képviselőjeként eddig 138-szor szólaltam fel, s ebben a tekintetben a megye legaktívabb képviselője vagyok.) A 2001. évi felszólalások között volt vezérszónoklat a gyermekvédelmi törvény módosításáról, volt két hosszabb felszólalás az ún. státustörvényről, s bizottsági vélemények ismertetése mellett volt egy napirend utáni felszólalás is a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége érdekben. A gyermekvédelmi törvény tervezett módosítása során fogadóóráimon szerzett tapasztalatokra támaszkodtam. Remélem, hogy még ebben a ciklusban törvénybe iktatjuk, hogy a törvényes gyám, amennyiben nyugdíjas, kiemelt családi pótlékot kapjon. Ennek folyósítására előreláthatóan 2003. január elsejétől lesz mód. A 2001- ben meghozott törvények közül érdemes kiemelni néhány rendelkezést. Sok ember igazságtalannak tartotta, hogy több személyi jövedelemadót fizet, mint egy vele azonos fizetésű munkatárs, mert a munkát nyugdíjasként látta el. A nyugdíj feltolta a magasabb adósávba a jövedelmet, innen a nagyobb adó. Január elsejétől a nyugdíjat egyáltalán nem lehet figyelembe venni az adó kiszámításánál, tehát az érintetteknél csökken az adóteher.

Vagy fél évtizede lehetőség van arra, hogy adónk 1 százalékát egy egyháznak ajánljuk fel. Sokan nem teszik ezt meg. Mi legyen a maradékkal? Volt olyan megoldás, amely a fel nem használt részt az egyes egyházak számára konkrétan felajánlott összegek arányait használta fel. Ekkor az a felekezet, amelyben több a tehetősebb ember, aránytalan előnyhöz jut. Csak valamivel jobb a helyzet, ha a felajánlást tevők létszámát veszik figyelembe. A kiterjedt karitatív munkát végző történelmi egyházak tagjai körében ugyanis sokkal több a nyugdíjas és a gyermek, azaz adót nem fizető személy, mint az újabban keletkezett szektáknál, most terjedő felekezeteknél. A legutóbbi népszámlálás adott esélyt ennek az igazságtalanságnak a megoldására: a maradék pénzeket a népszámlálás során tett önkéntes és névtelen nyilatkozatok arányában osztják majd el.

Sokat jelentett számomra az a program, amelyet mint Széche- nyi-tervet ismert meg az ország. Januárban Matoksy miniszter úrral körbefutottunk a választókörzeten. Fel akartam hívni a figyelmet azokra a lehetőségekre, amelyekkel ez a vidék rendelkezik. Ezt követően a gazdasági, illetve a Belügyminisztérium szakemberei tartottak előadást Szécsényben a Széchenyi-terv adta lehetőségekről. Nagy öröm, hogy több településen a terv segítségével meg lehet kezdeni a bérlakás-építési programot. Hollókő, Bércéi, Nógrád- kövesd és Szanda tud ezáltal néhány, évek óta kezelhetetlen gonddal megküzdeni.

Ebben az évben is folynak, helyenként be is fejeződnek a közműfejlesztések. Ezeknek mindannyian örülünk, hiszen messze megyei és az országos átlag fölé kerültünk. Igaz, útjaink kárát látták a nagy igyekezetnek - lesz feladat bőven a következő négy évben is. Még az idei év örömei közé tartozik az a munka, amellyel az iskolai úszásoktatást próbáltuk segíteni. Az egész választókörzetben nincs egyetlen strand vagy uszoda, de még egy tanmedence sem. Egy-egy ilyen létesítmény fenntartása irdatlan pénz, érthető, hogy a sok gonddal küszködő ön- kormányzatok nem iktatták még konkrét programjukba azt, hogy valahol, például Szécsényben, strand épüljön. A következő ciklusban ennek is eljön az ideje, de nem várhatunk tovább. Jó szervezőmunkával sikerült árkedvezményes úszásoktatási lehetőséget felajánlani a körzet valamennyi általános iskolája számára. Néhány településen (például Cserhát- surány, Szécsény, Magyargéc, Nógrádmegyer) már élnek is az alkalommal, de a többség a tavasz- szal kezdi látogatni a salgótarjáni tanuszodát.

Mit hoz a jövő? Az Országgyűlés már lényegében elvégezte a munkát, még egy-két törvény meghozatala várható a februári ülésszaktól. Ezek közül a már említett gyermekvédelmi törvényt emelem ki. Most alaposan összegezni kell ennek a ciklusnak a tapasztalatait. A legfontosabb megfelelő álláshelyek teremtése. Ehhez a kormány jó gazdaságpolitikájára, de egyben a helyben élők kezdeményezőkészségére is szükség van. Sok helyen látom az akaratot és az igyekezetét. Ezekre támaszkodva és az európai uniós csatlakozásból fakadó előnyök kihasználásával folytatnunk kell a munkát. Javítanunk kell a közlekedésen, az utak állapotán is. Nógrádban nehezen élnek az emberek, sok munkával keveset keresnek. Nincs szebb képviselői feladat, mint melléjükállni, lehetőségeiket (idegenforgalom, mezőgazdasági értékesítési szövetkezések, feldolgozó kisüzemek) feltárni és fejleszteni. A mögöttünk hagyott években ennek még csak az alapjait teremtettük meg. De tudjuk, a vetés mindig megelőzi az aratást.