Nógrád Megyei Hírlap, 2001. december (12. évfolyam, 279-302. szám)

2001-12-31 / 302. szám

4. oldal - Nógrád Megyei Hírlap KÖRKÉP 2001. DECEMBER 31., HÉTFŐ MEGY E I Milyen esztendőt zárnak, milyen évet várnak Nógrád megye országgyűlési képviselői? (Folytatás az 1. oldalról) BECSÓ ZSOLT (listás) Úgy hiszem, hogy Nógrád me­gye szempontjából jó évet zár­tunk. A hátunk mögött hagyott esztendő kiemelkedő momentu­ma, hogy lezárult az a millenniu­mi ünnepségsorozat, melynek keretében megyénk valamennyi települése átvette a millenniumi emlékzászlót, és a Nógrád Me­gyei Önkormányzat Közgyűlésé­nek millenniumi felhívását Számomra ezek a rendezvé­nyek megmutatták, hogy a Nógrád megyei emberek igenis ragaszkod­nak egymáshoz és a múltjukhoz, amelyből képesek erőt meríteni a közös jövőnk felépítéséhez. Jog­gal, hiszen ez az év számtalan bi­zonyítékot mutatott föl arra vonat­kozóan, hogy ez a jövő fel fog épül­ni. Jelentős zöldmezős beruházá­sok indultak meg megyeszerte, több települést érintően kezdődtek szennyvíz-elvezetési programok, amelyek teljessé tudják tenni a közműellátottságot. Egy évtizedes várakozás sután megkezdődött a 21-es út korszerűsítése. A Széche- nyi-terv otthonteremtési program­jának lehetőségével számtalan ön- kormányzat élt. A milliárdos nagy­ságrendű területfejlesztési támoga­tások mind az önkormányzati, mind pedig a vállalkozói szféra számára komoly segítséget jelen­tettek ahhoz, hogy megvalósítsák elképzeléseiket, növelve egyfelől a megyében lakók komfortérzetét, másfelől pedig a munkahelyek számát. Tehát összegezve elmondható, hogy Nógrád megye jelentős része határozott fejlődési pályára állt, amelyet az itt lakók éreznek is. Saj­nos éppen a megyeszékhely és tér­sége az, ahol akadnak még tenni­valók. Ez az esztendő magánéle­temben is örömteli fordulatot ho­zott: szeptemberben megszületett Barbara lányom és akiknek van gyermekük, azok tudják, hogy en­nél nagyobb öröm nemigen kép­zelhető el. A következő évtől azt várom, hogy Nógrád megyének azon a te­rületein, ahol a közös erőfeszíté­seknek köszönhetően már eddig is jelentős eredményeket sikerült el­érni, ott ez a folyamat még na­gyobb lendületet kapjon. Ott vi­szont, ahol a stagnálás vagy a le­szakadás a jellemző, végre megfe­lelő emberek kerüljenek a megfe­lelő helyre, hogy a fejlődés végre mindenhol elindulhasson. A me­gyei példák összevetése ugyanis már egyértelműen bizonyítja, hogy a sikertelenségnek sehol sem külső okai vannak. A legfontosabb azonban mégis csak az, hogy a Nógrád megyei emberek önma­gukba és saját jövőjükbe vetett hite tovább erősödjék, és ne az elveszí­tett huszadik századdal foglalkoz­zanak többé, hanem a huszon­egyedikkel, amelyet együtt meg­nyerhetünk. Fontos, hogy a pesszi­mizmust végre felváltsa az opti­mizmus, a múlt feletti bánkódást a jövőért való tenni akarás a tehet- ségtelenséget pedig a tehetség. Szerencsére nagyon tehetséges nép a magyar, így mindig van lehe­tőség a választásra... BOLDVAI LÁSZLÓ (1-es választókörzet) Az ország szempontjából az elszalasztott lehetőségek éve volt a 2001-es esztendő. A megter­melt többletjövedelem, ami kép­ződött a magyar gazdaságban, az a Fidesz-logika szerint osztódott el, miszerint a gazdagabbak még gazdagabbak lettek, a szegények pedig még szegényebbek. Érvé­nyes ez sajnos Nógrád megyére és szűkebb hazánkra, Salgótar­jánra is. A hátrányos helyzetű térségek­nek juttatott kiemelt kormánytá­mogatás gyakorlatilag az infláció­val egyező mértékben nőtt, ebből az következik, hogy igazából reál­értékben nem változott a helyzet nagyon. Sajnálatos, hogy egy ala­csony szinten lett befagyasztva a Nógrád megyének járó többlettá­mogatás, ami azért fontos szá­munkra, mert az ország fejlettebb részéhez felzárkózásunk ennek a többlettámogatásnak a segítségé­vel lehetséges. A kormánydöntés értelmében tehát felzárkózásunk lehetőségei szűkítettek. Igazán ko­molyabb gyarapodást a Nógrád Megyei Szent Lázár Kórház re­konstrukciójának befejezése jelen­tett, amelyet még 1997-ben a Hom- kormány indított el. Szépséghibája a dolognak, hogy a fejlett építésze­ti technológia mellett elmaradott az orvosi műszerpark, erre már nem jutott pénz a fejlesztési ösz- szegből. Az a probléma, hogy akik a Fi- deszen belül Nógrád megyét rep­rezentálják, azok sajnálatos mó­don a „sor végén” állnak, s azok a többletjövedelmek, még ha azt hi­telfelvételből is finanszírozza a kormány, igazából nem Nógrád megyében kerülnek felhasználás­ra, s nem ennek a régiónak a fel- használását szolgálják. Olyan fon­tos beruházások nem indulhattak el, mint a 21-es út elkerülő szaka­szának megépítése, amely felol­dotta volna Salgótarján „egyutcás” jellegét, enyhített volna közlekedé­si gondjain. Nem indulhatott meg a Salgótaiján-Hatvan közötti vasút­vonal korszerűsítése, amely a je­lenlegi másfél-két órás 60 kilomé­teres utat legalább az európai mér­céhez igazíthatta volna. Csak kez­deményezéseiben érzékelhető a 21-es fő közlekedési út Salgótar- ján-Hatvan közötti szakaszának korszerűsítésére való törekvés. Mindez történik akkor, amikor az országban nálunknál fejlettebb régiókba sokkal több pénzt pum­pál a kormány, kifejezetten politi­kai döntések alapján. Itt én első­sorban nem is a kiemelkedő, or­szágos szinten is kiugró többlettá­mogatásban részesülő városokról - Debrecen, Kaposvár - beszélek, hanem olyanokról, amelyek Fi- desz-politikusaiknak köszönhető­en erősebb érdekérvényesítő ké­pességgel rendelkeznek, mint saj­nálatos módon a mi megyei, váro­si Fidesz-politikusaink. Ebből fa­kadóan a 2001-es esztendő, egyál­talán az elmúlt négy év Salgótarján tragédiája volt. Azt gondolom, hogy a 2002-es választás ennek a kálváriának a végét is jelenti majd, s egy olyan szocialista kormány alakulhat Magyarországon, amely az elkövetkező években kiemelke­dő figyelmet fordít nemcsak sza­vakban, hanem tettekben is a hát­rányos és halmozottan hátrányos helyzetű térségek, ezen belül Sal­gótarján felzárkózásáért is. JUHÁSZ GÁBOR (2-es választókörzet) Mozgalmas év volt 2001. Az országban sokan tanulták meg, müyen is egy kontrollt nem tűrő, magával szemben kri ti katlan, de még éhes kormány felkészülése a választási kampányra, amit nyáron el is kezdett. Megláthattuk, hogyan számol le Orbán Viktor leghűségesebb szövetségesével, a nyakunkra ho­zott kisgazdavezérekkel azután, hogy három évig védték és bújtat­ták őket minden kritika elől. Kide­rült, hogy a mezőgazdaság helyze­tét nem csak rontani tudják, ha­nem képesek szinte teljesen tönk­re is tenni, megfosztva sok-sok kis­termelőt az onnan szerzett jövede­lemtől. Nógrádban szinte nem is maradt talpon egyetlen szövetke­zet sem, s most a külső üzletrész­tulajdonosok is ennek látják kárát. Áz egészségügyben csődhely­zet lett. Salgótarjánban is lecserélő­dött a vezető, a volt fideszes képvi­selőjelöltre. Pásztón a bezárt gyer­mekosztály és az alapjáraton üze­melő kórház mutatja magát. A szűrővizsgálatok, főleg a tüdőszű­rés és emlőrákszűrés sok kívánni­valót hagy maga után. Inkább olyan kirakatféle, mint valóságos és megoldott ellátás. Ma veszélyes dolog betegnek lenni az ellátási gondok miatt is, a kórházi állapo­tok miatt is és a gyógyszerárak mi­att is. Az egészség megromlása bi­zonyos anyagi megrázkódtatással jár együtt. A betegség mindig sok­ba terült, de ma a legdrágább. A nyugdíjasok jártak a legrosszab­bul, hiszen az idén, ha csökkenő ütemben is, de folytatódott a nyug­díjasoktól való nyugdíjlopás: míg 99-ben 15640 forint, 2000-ben 18071 forint, addig 2001-ben 5711 forint került ki minden egyes nyugdíjas zsebéből a kormány nyugdíjemelési logikájának ered­ményeként. Akinek nincs legális és sok adó­fizetési kötelezettséggel járó mun­kája, nem, vagy csak kevésbé tud­ja igénybe venni a családi támoga­tásokat. Mivel Pásztó környékén és Bátonyterenye környékén so­kan vannak, akik alacsony fizeté­sért, vagy feketén tudnak csak munkát vállalni, így sokan esnek el a csodatámogatásoktól, amikről a tv-ben hallanak. Kicsit olyan ez, mint a 2,75 százalékos lakáshitel­kamat: tessék csak bemenni a bankba és utánanézni a feltételek­nek és a jövedelmi megfelelési el­várásoknak! Száz jelentkezőből jó ha 2-5 család igénybe tudja venni. Megtanultuk az idén, hogy bár­mi is a saját tapasztalatunk, a tv-rá- dió közcsatornái 14 milliárd forint közpénzből a kormányt gátlástala­nul kiszolgálják, sőt a mi pénzün­kön az Országimázs Központ 4,5 milliárd forintból „közcélú” kor­mányreklámot csinál. Az agymo­sás és néphülyítés az ötvenes évek szintjére emelkedett. A helyi Fidesz-hatalmasságok egy része megtanulta utánozni a nagyokat: kétségeik elmúltak, pró­bálkoznak a rendelkezésükre álló nyilvánossággal győzelmi jelenté­seket hirdetni és ha történik előre­haladás - mert hála istennek ilyen is van - azt mint kizárólagosan a saját érdemeiket igyekeznek fel­tüntetni. Helyben is növekszik az ellentmondást nem tűrő arrogan­cia. Ezzel párhuzamosan nő a féle­lem és terjed a „ne szólj szám, nem fáj fejem” szólás és gyakorlat, első­sorban a kiszolgáltatott emberek között, de hát kinek nincs főnöke az önkormányzatnál, a rendőrsé­gen, az ügyészségen, a tűzoltóknál vagy egy iskolában? A minap az egyik vezető ügyészt leváltották, mert egy általuk politikainak érzett nyilatkozatot tett mint egyesületi elnök, addig nálunk a fideszes kampánykiadványban egy, a köz­életben nem ismert tanár véle­ményt alkothat nyilván felkérve és terjesztésre „ítélve” a képviselői aktivitásról szakmai ügyekben. Eb­ben az évben kialakult az a na­rancsszínű világ, ahol akinek ran­got adott a jóisten, oda kötelezően észt is osztott hozzá. Akinek pedig ez nem tetszik, forduljon a sóhiva­talhoz. Reménytelen lett együttműköd­ni a kormánypártokkal. Sajnos el­lenzékből kénytelenek vagyunk végignézni, hogy az ország gazda­sági lehetőségeitől lényegesen le­maradva élnek az emberek az or- ^ szágban. Az év bosszúsága, a környezet­védelmi és életminőséget befolyá­soló állami támogatások elmaradá­sa: a csatomatámogatás elvesztése a pásztói és bátonyi térségben. Saj­nos a kormányon lévőknek a mi térségünk nem fontos, inkább azt akarják bebizonyítani, hogy lám, a nyugat-nógrádi baloldali polgár- mesterek irányítása mennyivel jobb (Rétság, Szügy stb.), pedig csak az eredményes kormánypárti lobby hiányzik a megyéből. Az év reménye: jövőre jönnek a választások és leváltjuk a kor­mányt. Kormányoldalról sokkal eredményesebben képviselhető a térség és bepótolhatjuk lemaradá­sunkat: visszaadhatjuk a nyugdíja­soknak, ami jár - ez fejenként 39422 forint, megvalósíthatjuk a megtorpant csatomaberuházáso- kat, négysávossá válhat a 21-es út Hatvanig és új lendületet kaphat a vállalkozói övezeti ipartelepülés az adókedvezménnyel együtt, talán az övezet is bővülhet Mátrave- rebély, Tar, Pásztó és Mátraszőlős településekkel. A legfontosabbak és elsőséget élveznek a munkahe­lyek és a rend: a bátonyi rendőrség épülete is felújításra és bővítésre kerülhet. Azt szeretném és támo­gatom, hogy a romák helyzete úgy alakuljon, ahogy Berki Judit sze­remé. Szeretném, ha mindnyájan kevesebb adót fizethetnénk és gyermekeink itt helyben találnák meg a jövő megélhetését. Végre ki­kerülhetünk a kormányzati karan­ténból. DR. SERFŐZŐ ANDRÁS (listás) Úgy gondolom, hogy a ciklus végével illik beszámolni leg­alább néhány mondattal az eltelt időszak munkájáról. A parla­menti döntések közül kettőt emelek ki: én megszavaztam azt a javaslatot, amely alapján Nóg­rád megye több mint kétmilliárd forint többlettámogatásban ré­szesült más északi megyékkel együtt. Nem szavaztam meg vi­szont azt a Munka törvénykönyv módosítást, amely megrövidítet­te a magyar munkavállalók joga­it. Ezt parlamenti hozzászólá­somban is kritizáltam a témáról tartott vita során. Igyekeztem segíteni a hozzám forduló közösségeken és magán- személyeken is. Az sem véletlen, hogy a ciklus első évének eltelte után egyre többen fordultak hoz­zám különféle problémáikkal. Ezekből most közzéteszek néhá­nyat. Nógrádszakálból kérték a vasút és csevicekút bevédését, mert mindkettőt kezdte elmosni az Ipoly folyó. A Kövizig segítségével több tonna terméskő helyszínre szállítás után sikerült megmenteni a Balassagyarmat-Ipolytamóc vas­útvonalat és a nógrádszakáliak ál­tal kedvelt csevicekutat. Karancsberényből kérték, hogy az egykori úgynevezett Kádár-üdü­lő kerüljön újra megyei tulajdon­ba, mert a helyi lakosok hasznára kellene fordítani az épületegyüt­test. írásos megkeresésem után a Kincstári Vagyonkezelő Igazgató­ság arról értesített, hogy kedvező­en döntöttek az ügyünkben, mert átadják az épületet a megye részé­re. Nagylóc községből kérték, hogy az önkormányzat nehéz helyzete miatt kérjem a Belügymi­nisztérium támogatását önhikis pályázatuk ügyében. A kérelem alapján írásban fordultam a mi­nisztériumhoz, ahonnan értesítet­tek arról, hogy több milliós támo­gatásban részesítették a község ön- kormányzatát. Őrhalmi fiatalok kérték, hogy segítsek elintézni egy korai autó- buszjárat indítását a Szécsény- Őrhalom-Balassagyarmat-Érsek- vadkert-Rétság útvonalon, mert ezzel el tudnák érni a reggel hatkor kezdő munkahelyeket. A buszjá­rat azóta közlekedik, rendszeresen szállítja a korán utazókat. Karancs melletti település árván maradt fiataljai kértek tőlem anya­gi támogatást. Részükre tűzifát burgonyát, készpénzt adtam. Szécsényi fiatalok kerestek meg azzal, hogy a város nyugati részén indítsuk el egy kerékpárút építését, a munka megkezdődött, tavasszal folytatjuk. Környezetvédő civil szerveze­tek kérték, hogy segítsek az Ipoly- völgy vizes élőhelyeinek helyreállí­tásában. Szécsény határában több mint húszmilliós támogatással el­készült a vízellátást biztosító csa­torna. A sort még hosszan lehetne folytatni, de e cikk terjedelme en­nek most határt szab. El kell még mondanom ugyanis azoknak a tapasztalatoknak leg­alább egy részét is, amelyek mel­lett nem lehet szó nélkül elmenni. A falvakat járva egyre több idős emberrel találkozom a határban, akik a téli tüzelőt hulladék fából, rőzséből gyűjtik össze, mert el­mondásuk szerint a nyugdíjukból ezt megvásárolni nem tudják. Még a korábbi ciklusban zöm­mel valamilyen vitás ügyben kér­ték a segítségemet, az elmúlt év­ben egyre több ember kért tőlem alapvető élelmiszert vagy élelmi­szerre, gyógyszerre pénzado­mányt. Az itt született és itt élő em­bernek különösen elszomorító ré­szemre a korábbi virágzó mező- gazdaság helyett a kínlódó, elsze­gényedő kisembereket és az ijesz­tő mértékű parlagföldeket látni. Sajnos nagyon is igaz az a már közszájon forgó mondás, amely szerint ez alatt a kormány alatt a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak let­tek. DR. SURJÁN LÁSZLÓ (3-as választókörzet) Az immár múlttá váló 2001. esztendőt lelkileg a millennium kettős hatása jellemezte. Telepü­lésről településre járva érezhet­tük, hogy az ezeréves magyar ki­rályság és a kétezer éves keresz­ténység mély nyomokat hagyott mindannyiunkban. Ugyanez tükröződött azok szemében és szavaiban, akik felkerekedtek és megtekintették az Országházat és benne a szent koronát. Az ün­nepi hangulatnak az alapja azonban a munka volt. Idén az országgyűlésben 24 fel­szólalásom volt. (A szécsényi kör­zet képviselőjeként eddig 138-szor szólaltam fel, s ebben a tekintet­ben a megye legaktívabb képvise­lője vagyok.) A 2001. évi felszóla­lások között volt vezérszónoklat a gyermekvédelmi törvény módosí­tásáról, volt két hosszabb felszóla­lás az ún. státustörvényről, s bi­zottsági vélemények ismertetése mellett volt egy napirend utáni fel­szólalás is a Hadirokkantak, Hadi­özvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége érdekben. A gyermekvédelmi törvény tervezett módosítása során fogadóóráimon szerzett tapasztalatokra támasz­kodtam. Remélem, hogy még eb­ben a ciklusban törvénybe iktat­juk, hogy a törvényes gyám, amennyiben nyugdíjas, kiemelt családi pótlékot kapjon. Ennek fo­lyósítására előreláthatóan 2003. január elsejétől lesz mód. A 2001- ben meghozott törvények közül érdemes kiemelni néhány rendel­kezést. Sok ember igazságtalan­nak tartotta, hogy több személyi jövedelemadót fizet, mint egy vele azonos fizetésű munkatárs, mert a munkát nyugdíjasként látta el. A nyugdíj feltolta a magasabb adó­sávba a jövedelmet, innen a na­gyobb adó. Január elsejétől a nyugdíjat egyáltalán nem lehet fi­gyelembe venni az adó kiszámítá­sánál, tehát az érintetteknél csök­ken az adóteher. Vagy fél évtizede lehetőség van arra, hogy adónk 1 százalékát egy egyháznak ajánljuk fel. Sokan nem teszik ezt meg. Mi legyen a maradékkal? Volt olyan megoldás, amely a fel nem használt részt az egyes egyházak számára konkré­tan felajánlott összegek arányait használta fel. Ekkor az a felekezet, amelyben több a tehetősebb em­ber, aránytalan előnyhöz jut. Csak valamivel jobb a helyzet, ha a fel­ajánlást tevők létszámát veszik fi­gyelembe. A kiterjedt karitatív munkát végző történelmi egyhá­zak tagjai körében ugyanis sokkal több a nyugdíjas és a gyermek, az­az adót nem fizető személy, mint az újabban keletkezett szektáknál, most terjedő felekezeteknél. A leg­utóbbi népszámlálás adott esélyt ennek az igazságtalanságnak a megoldására: a maradék pénzeket a népszámlálás során tett önkén­tes és névtelen nyilatkozatok ará­nyában osztják majd el. Sokat jelentett számomra az a program, amelyet mint Széche- nyi-tervet ismert meg az ország. Januárban Matoksy miniszter úr­ral körbefutottunk a választókör­zeten. Fel akartam hívni a figyel­met azokra a lehetőségekre, ame­lyekkel ez a vidék rendelkezik. Ezt követően a gazdasági, illetve a Bel­ügyminisztérium szakemberei tartottak előadást Szécsényben a Széchenyi-terv adta lehetőségek­ről. Nagy öröm, hogy több telepü­lésen a terv segítségével meg lehet kezdeni a bérlakás-építési progra­mot. Hollókő, Bércéi, Nógrád- kövesd és Szanda tud ezáltal né­hány, évek óta kezelhetetlen gonddal megküzdeni. Ebben az évben is folynak, he­lyenként be is fejeződnek a köz­műfejlesztések. Ezeknek mind­annyian örülünk, hiszen messze megyei és az országos átlag fölé kerültünk. Igaz, útjaink kárát lát­ták a nagy igyekezetnek - lesz fel­adat bőven a következő négy év­ben is. Még az idei év örömei közé tartozik az a munka, amellyel az iskolai úszásoktatást próbáltuk se­gíteni. Az egész választókörzet­ben nincs egyetlen strand vagy uszoda, de még egy tanmedence sem. Egy-egy ilyen létesítmény fenntartása irdatlan pénz, érthető, hogy a sok gonddal küszködő ön- kormányzatok nem iktatták még konkrét programjukba azt, hogy valahol, például Szécsényben, strand épüljön. A következő cik­lusban ennek is eljön az ideje, de nem várhatunk tovább. Jó szerve­zőmunkával sikerült árkedvezmé­nyes úszásoktatási lehetőséget fel­ajánlani a körzet valamennyi álta­lános iskolája számára. Néhány településen (például Cserhát- surány, Szécsény, Magyargéc, Nógrádmegyer) már élnek is az al­kalommal, de a többség a tavasz- szal kezdi látogatni a salgótarjáni tanuszodát. Mit hoz a jövő? Az Országgyű­lés már lényegében elvégezte a munkát, még egy-két törvény meghozatala várható a februári ülésszaktól. Ezek közül a már em­lített gyermekvédelmi törvényt emelem ki. Most alaposan össze­gezni kell ennek a ciklusnak a ta­pasztalatait. A legfontosabb meg­felelő álláshelyek teremtése. Eh­hez a kormány jó gazdaságpoliti­kájára, de egyben a helyben élők kezdeményezőkészségére is szük­ség van. Sok helyen látom az aka­ratot és az igyekezetét. Ezekre tá­maszkodva és az európai uniós csatlakozásból fakadó előnyök ki­használásával folytatnunk kell a munkát. Javítanunk kell a közle­kedésen, az utak állapotán is. Nógrádban nehezen élnek az em­berek, sok munkával keveset ke­resnek. Nincs szebb képviselői feladat, mint melléjükállni, lehe­tőségeiket (idegenforgalom, me­zőgazdasági értékesítési szövetke­zések, feldolgozó kisüzemek) fel­tárni és fejleszteni. A mögöttünk hagyott években ennek még csak az alapjait teremtettük meg. De tudjuk, a vetés mindig megelőzi az aratást.

Next

/
Thumbnails
Contents