Nógrád Megyei Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 254-278. szám)

2001-11-24 / 273. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT EGYE KORKÉP í PÁSZTÓ 2001. NOVEMBER 24., SZOMBAT Faragó Zoltán: 7’ u K T* j Á jg Ó Séta a Szent László-szurdokban Víztározó, a túlélés szigete Szentkúton megnyugszik a lélek. Különösen igaz ez a Mátraverebélyhez tartozó kegyhelyen olyankor, amikor az Úristen mellett csak a a csend és a termé­szet a rendházban élő ferencesek társa, merthogy lé- tezik-e előbbiektől jobb szomszéd? A kissé ködös, párás novemberi reggelen is teljes a nyugalom a bazilika környékén, csak egy csuszka veszekszik izgatottan, amikor a hársfákról lehullott, arasznyi vastagságú avart taposva elindulok a sza­badtéri misézőhelyen keresztül a patak felé. Egy má­sodperc múlva már meg is kell torpannom, mert egy őzet látok kisétálni a padsorok közül. A patakparti támfalban van egy lépcső, a vad azon megy le a me­derbe... Óvatosan közelítek felé, de amikor legköze­lebb megpillantom, már az erdő szélén áll. Barnás­Vénséges bükkfa nőtt ki a szurdok oldalából A SZERZŐ FELVETELE szürke téli kabátja van rajta, ami nem csak az avar színébe olvad bele, hanem az erdei fények és árnyé­kok játékába is. Az őz persze észrevesz vagy ötven lépésről. Fe­lém figyel, de vagy húsz métert hagy elcsenni a távol­ságból. Áll itt néhány Vaskos törzsű hárs, mögöttük nem láthat, a szél is szemből fúj... Tudja persze, hogy közeledem felé, hogyne tudná... Amikor már túlságosan kicsinek találja a távolságot elüget, de nem ugrik meg és nem is siet. Nem mássza meg az előtte emelkedő, rendkívül meredek, sziklás dombol­dalt sem, hanem kijön elém a patakparti útra, ott ko­cog el kényelmesen. Suta, vagy csak agancsát levetett bak? Addig kapkodok ide-oda a fényképezőgép és a távcső között, hogy nem sikerül megállapítanom, rá­adásul a fotó sem sikerül... No, mindegy, ennél na­gyobb baj soha ne legyen. A novemberi, már csaknem kopasz erdőre rámo­solyog a nap. Van egy kicsi ereje is, mert a hajnali fa­gyot száműzi a földről, amiből így aztán sár lesz, de a pocsolyák jegével nem bírnak a bágyadt sugarak. A patak jobb partjára eső erdőben áll néhány fiatal vö­rösfenyő is. Lombjaik narancsvörösek, valósággal ki­virítanak a körülöttük álló fák szürkés, barnás árnya­latai közül. A fény megtörik az iszalag alma nagysá­gú, szürkés színű, repítőszőrös magjain is; érdekes és szép látványodé bizony az erdő többi része vigasz­talanul kopasz. Emlékszem, egészen kicsi gyerek voltam, amikor az itt tenyésző bükköst kivágták. Na­gyot nőttek azóta az oldalban a fák, de az eredetit megközelítő állapotot akkor sem láthatom meg, ha száz évig élek. A telepítés megbontotta az erdő erede­ti fajösszetételét. Lajtamészkő-lerakódások bukkannak elő az út mellett, az egyik helyen kis gyertyánfa kapaszkodik a sziklába. Legfeljebb méteres magasságú lehet, sza­badon álló gyökerei karvastagságúak, akárcsak a tör­zse. Lehet, hogy évszázados példány? Rossz helyre hullott a magja valamikor. Csoda, hogy egyáltalán ki­csírázott, életben maradt, s most pár méterről figyel­hetem rendklvüü szívósságát... A fiatalos bükkös széléről egy karvaly röppen fel közeledtemre. Tesz egy fél fordulatot, azután az út fe­lett haladva gyors számycsapásokkal eltűnik az első kanyar mögött. Foghatott itt valamit ez a madár... El­indulok arra a helyre, ahonnan felszállni láttam, de bizony hiába vizsgálgatom az avart, sehol nem látok egy madártollat sem, nemhogy tépést. Tépésnek a madarászok a ragadozók által elfogott és széttépett madarak, emlősök toll-, szőr- és bőrmaradványait ne­vezik. Ezek rendszerint ott maradnak, ahol elejtőjük evett belőlük. Tavasszal aztán az őszapók bélelik fészkeiket e toliakkal, szőrcsomókkal, bizonyítva, hogy a természetben mindennek megvan a maga he­lye, s láthatóan vagy láthatatlanul, de minden össze­függ mindennel. Tépés helyett találok egy eldobott chipszeszacs- kót. Nem feltételezem, hogy a karvaly azért szállt le ide, hogy megnézze, maradt-e valami az alján, ezért tovább keresgélek. Lelek egy eldobott cigarettásdo­bozt is. Nem feltételezem, hogy a karvaly azért szállt le ide, hogy megnézze, maradt-e pár szál benne. Ahol alkalmanként sok ember jár, ott szemét is van, hiába a mindenfelé elhelyezett hulladéktartók... A Szent László-szurdokra annyiszor csodálko­zom rá, ahányszor látom. Különleges maga a hely is, meg a növényzete is. Göcsörtös, girbe-gurba törzsű kis levelű hársak kapaszkodnak a lekopott mészkő­tömbök repedéseibe. Sokszor nem is lehet eldönteni, hogy a fa törzse nőtt-e vízszintesen, vagy a hosszú évek során vaskossá vált gyökerek bukkannak-e elő a sziklák réseiből. A ragyás kérgű hársak között néhol gyertyánok és bükkök is kínlódnak a rossz élőhely- lyel, csököttebbek is, mint hasonló korú, jobb helyen növő társaik, de élnek. Egészen rendkívüli növény- társulásnak számít az üyen, hárs-bükk-gyertyán szurdokerdő, egész Európában a veszélyeztetett ka­tegóriába sorolják a természetvédő szakemberek. Ki­vágni valóságos bűncselekmény lenne ezeket a leg­feljebb tűzifának jó, odvas vénségeket! Egyrészt a hely szellemével sem fér össze a fakitermelés, más­részt elpusztításuk az élőhelyet tönkretenné, valószí­nűleg több száz év alatt sem jönne rendbe. Ez ar­ról jut eszembe, hogy hivatalosan nem védett a szurdok, de akadna-e olyan lelketlen ember, aki kezet emelne itt bármire? A szurdok falait néhány helyen borostyán növi be, a bedőlt fatörzseken, a vaskos gyökere­ken moha zöldell, néhol egy-egy, még zöld vére- hulló fecskefűtő látható. Valamivel feljebb, ahol a szurdok már vízmosássá szelídül, egy vaskos törzsű, vénséges bükkfa áll. Bizonyos szögből nézve olyan, mintha egy ugrani készülő szarvas feje és karcsú nyaka lenne: még agancsa is van, mert a göcsörtös törzsből az ég felé nyújtózko­dik egy vaskos ág, ami azonban inkább már szál­fa. Szomorú, hogy késsel összevagdalták ezt az ágat. Az emberek zsebében valahogy kinyílik a bicska, ha a szép, világosszürke bükk-kérget lát- ják. Ok és magyarázat azonban nincs az ilyen barbár és persze mindenekelőtt értelmetlen cseleke­detekre! Járok egyet a szurdok szomszédságában csordo­gáló patak partján is. Négy forrás torkollik bele egy­más közelében, a folyásirántól felfelé sorrendben a Szűz Mária, a Szent Imre, a Szent István és a Szent- háromság nevet viselik. A három utóbbi szinte egy­más mellett van, s mindegyik nagyon jó vizű. Igaz is... Micsoda kincs ma már az olyan forrás, amelyik­ből nyugodtan lehet inni? Alig vannak üyenek. A patak szűk völgye sokfelé vágódott sziklába. A lajtamészkő tömbök közül sok helyen bukkannak elő a kisebb-nagyobb vulkáni eredetű szikladarabok, bizonyítva, hogy mégiscsak ezek a Cserhát főbb fel­építői. Holló korrogását hozza szél, azután elrepül felet­tem a nagy, fekete madár. Rövidesen egy másik is kö­veti. Szemből fúj a szél, szinte megállnak a levegő­ben, úgy pillantanak le a keskeny völgy aljára. Vala­A remetebarlangokhoz vezető ösvény ellenlényben_________■ mit mondanak is egymásnak - talán azt, hogy ki le­het az a bolond, aki Úyenkor az erdőn jár - azután el­repülnek a Meszes-tető felé. Követem őket az erdőn keresztül, és felmegyek a remetebarlangokhoz. Nem hosszú túra, de a domb jó meredek. Elég sok fenyőt elültettek itt régebben, sőt, már magról kelt szaporulatuk is van az örökzöl­deknek, de a Meszes déli oldala cseres-kocsánytalan tölgyes erdő, a magasabb részeken bükkel, gyertyán­nal, az alacsonyabbon pedig kőrisfákkal elegyesen. Az élőhely nagyobb magasságban rendkívül rossz, a satnya, pár méter magas cserfák kérgén négyujjnyi mélyek a repedések, tehát igen koros példányok le­hetnek. Kivágni egy ilyet? Bűncselekmény! Akárcsak a remetebarlangok falainak összekarcolgatása. Miért tesz valaki ilyet...? (Folytatás az 1. oldalról) és szabadvízi strandok higiéniás fejlesztése - mondja Sógor Lász­ló, a társulat ügyvezető igazga­tója. Az 1980-as években a víztá­rozók felsőbb irányítással (álla­mi, vagy minisztériumi) épül­tek, általában a nagyüzemi me­liorációs munkálatok kereté­ben. Fő célja a mezőgazdasági vízhasznosítás volt. Az árhul­lámcsökkentés, vagy mérséklés járulékos cél volt a helyi vízkár­elhárítási tanácsi feladatokhoz kapcsolódva. Mivel a földterüle­tek zömmel állami, vagy üzemi tulajdonban voltak, ezért az el- öntési területek kisajátítása könnyen megoldható feladat volt. Ezért a helyi lakosság sem volt érdekelt sem a víztározók létesítésében, sem annak hasz­nosításában. Ebben az időben még nem játszott jelentős szere­pet sem a környezet, sem a ter­mészetvédelem, noha a tározó­ba jutó víz minősé­gi védelme mindig fontos tényező volt. Már akkor is a pontszerű és a te­rületi szennyező források felkutatá­sa és felszámolása jelentette a nagy feladatot. Azonban a nagyüzemi (ipar­szerű) mezőgazda- sági termelés, majd annak kiegészítő tevékenységei (gépüzemek, rak­tárak, állattartó te­lepek stb.) illetve a nagymértékű mű­anyag-felhasználás mind a talajvízre, mind a felszíni vi­zekre igen nagy szennyező forrást és terhelést jelentett, ami köz­vetve, vagy közvetlenül kedve­zőtlen folyamatok (algásodás, vegyszer-felhalmozódás) indul­tak be, illetve váltak tartóssá. Ez mintegy „elkedvetlenítette” mind a vízfelhasználót, mind pedig a tájfelhasználót, a turis­tát, a lakost és az idegenforgal­mat. Az Ipolymenti Vízgazdálko­dási és Talajvédelmi Társulat közreműködésével 1990-ig Pest megyében megépült a nagybör­zsönyi, a perőcsényi, és a Ke­mence-pataki tározó, Nógrád megyében pedig a terényi és a varsányi. A víztározók építése a 90-es években - a rendszervál­tást követően - megszakadt a birtoktulajdonos nagyüzemek megszűnésével. Leállt mind a térségi, mind az üzemi meliorá­ció. A társulat munkamegrende­lés hiányában nehéz anyagi helyzetbe került, munkaszerve­zete leépült, eszközei elavultak. Az előremenekülést választotta. Felismerve a Börzsöny és a Cserhát vízigény-kielégítési le­hetőségeit, a víztározók létesíté­sére megrendelte a nógrádi táro­zók vízkészlet-gazdálkodási szakvéleményét, melyeket fel­használva fórumokat, helyszíni bejárásokat tervezett annak ér­dekében, hogy megnyerje a víz­ügyi, a környezetvédelmi és ter­mészetvédelmi, az egészségügyi stb. szerveket és nem utolsósor­ban néha több száz földtulajdo­nost és a helyi önkormányzati vezetést az új szemléletű táro­zófejlesztési programnak.- Az Ipoly vízgyűjtő területére készült tározótervprogram meg­valósításának meggyorsulása mikor jelentkezett a társulat éle­tében?- A tanulmányban már az új gazdálkodói, vállalkozói szem­lélettel kerültek felülvizsgálatra a társulat működési területére eső tározók tározási lehetőségei. A társulat ezt követően hosszú és középtávú víztározó-létesítési programot dolgozott ki, mely­nek keretében megvalósítható­sági és hatástanulmányokat ké­szített. 1994-ben a magyarnán- dori tározó építésével beindult a folyamat, mely napjainkban is tart. A magyarnándorin kívül el­készült a Nőtincs-Lókos-pataki, a Hont-Csitári, a Nagyoroszi- Patak községi, az Ersekvad- kert-Derék-pataki. Ez évben megkezdődött a kivitelezése a Szügy-Fekete-pataki tározónak. Tervezési és előkészítési stádi­umban van a Rimóc-Hollókői, a Tolmács-Fekete-vízi, a Szécsény -Lóri-pataki tározók. Napjaink­ban készülnek a megvalósítha­tósági tanulmányok, Derék-pa­tak Borsosberény, Hévíz-Dré- gelypalánk víztározóra.- A környezetvédelmi törvény szigorodása a közeli EU-csatla­kozással járó követelmények mi­az év során tárolja. A víztest és a vízfelület egyaránt hasznosítha­tó halhústenyésztés, a felületen vízisport, a vízgyűjtő helyen a madárvilág-élőhely bővülésével lehet számolni. Legfőbb előny az időben változó vízhozamok kiegyenlítése, vízadagolási, víz­kormányzási lehetőségek meg­léte. A tározók a rendkívüli árvi­zek csúcshozamait mérséklik, a gát alatti területet a helyi vízkár­tól megvédi, a vízfolyásmedert stabilizálja. Megváltoztatja a te­lepülés arculatát, emelkednek a föld- és ingatlanárak, bővül az idegenforgalom, ezáltal gazda­godik a település.- Melyek a társulat további el­képzelései?- Összefoglalva megállapítha­tom, hogy a tájba, természetbe beillesztett - ökológiailag is ki­alakított - szennyeződésmentes vízgyűjtővel rendelkező, völgy­zárógátas víztározó több ember­öltőt átfogó és szolgáló létesít­Befejezés előtt az érsekvadkerti víztározó lyen felntfntnk elf nl]ítjákj(Uá£r- sulatot?- Egyre több példa azt mutat­ja, hogy a vízgazdálkodás legha­tékonyabb megoldási módja az integrált vízgazdálkodás. Jó pél­da erre a nagy részben helyi kez­deményezésre alapozott kistáro- zó-építési program. A nemzeti környezetvédelmi program vég­rehajtásának 2001-2002. évi­irányelvei kiemelt környezetvé­delmi intézkedést tartalmaznák - többek között - „a vizek meny- nyiségi és minőségi védelmét, á természeti és tájértékek védel­mét, valamint a fenntartható me­zőgazdasági termelés erdő-, vad- és halgazdálkodás módszerei­nek széles körű alkalmazását.” A program főbb stratégiai célok között rögzíti, hogy „prioritást kell biztosítani az Európai Unió közösségi vívmányai átvételének nemzeti programjában (AMP) rögzített környezetpolitikai jog­harmonizációs, beruházási és intézményfejlesztési feladatok megoldásának”. A természeti erőforrásokkal (víz, föld, levegő) való gazdálkodásban elő kell mozdítani a fenntartható fejlő­dés elveinek figyelembevételét, „takarékos érdekvédő gazdálko­dást”. Gondoskodni kell a kör­nyezetvédelmi szempontok ér­vényesítéséről a mezőgazdasági célú területi vízgazdálkodásban, valamint a vízgazdálkodás fel­adatainak végrehajtása során komplex hasznosítást kell célul kitűzni, hogy a fölös vizek kárté­teleinek csökkentését a lehetősé­gekhez mérten tározással, víz­visszatartással és ne elvezetéssel kelljen megoldani.- Mi a haszna az adott telepü­lésnek, kistérségeknek a tározó építésében és miért fontos ilyene­ket létrehozni?- Megváltoztatja a tájat, ked­vező klímát jelent és a vízfolyás vízkészleteinek jelentős részét- rnény. amely az év bármely idő­szakában (.Teher olajat”, vagy „fehér aranyat” biztosít haszná­lójának. Az Ipoly menti vízgazdálko­dási társulat minden nehézség ellenére több mint húsz éve tö­retlenül kiáll a víztározók létesí­tése mellett, erejét jóval megha­ladva szervez, informál, támogat és támogatást szerez, meggyőz és-megerősít mindenkit, hogy a tározó kis- és- nagytérségi vi­szonylatban jő' befektetés, mű­ködik a költség-visszatérülés el­ve és a többcélú kis tározók szer­vesen illeszkednek mind a terü­leti vízgazdálkodás stratégiájá­ba, mind pedig a hosszú távú jö­vőképbe. Csak az elismerés hangján szólhatunk azokról az önkormányzatokról, helyi gaz­dasági szakemberekről akik a tá­rozónak térségükre gyakorolt hatásai miatt kemény anyagi vonzatok mellett is kialakítják a fogadókészséget és rábírják az érintett tároló helyszín földtulaj­donosait a beleegyezésre, a táro­zó kialakítására földjeiken. Kü­lön örömünkre szolgál, hogy ki­emelten támogatja a víztározó­építési programot az FVM és a Nógrád Megyei Területfejleszté­si Tanács is. Nem lehet szem elől téveszteni, hogy a tározókat, a tározókra épített öntözőgazdasá­gokat nagyon hosszú időre tele­pítjük, egy tározóra adott igen, vagy nem döntést a helyiek az unokáik helyett hozzák. Ha egy­szer beválik a jóslat a klímaválto­zásról, hogy ez a táj vízszegény lesz, megfeleződhet az évi csa­padék, akkor ezekre a tározókra épített öntözőgazdaságok lesz- nek a túlélés szigetei a mezőgaz­daságban. Meggyőződésünk, hogy tovább kell folytatni a víz­tározók építését a megye gazda­godása, és környezeti kultúrájá­nak fejlesztése érdekében. _________________________15U N ÓGRÁD É HÍRLAP Kiadja: Nógrádi Média Kiadói Kft. Felelős kiadó: KOPKA MIKLÓS ügyvezető igazgató. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: DR. CSONGRÁDY BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Erzsébet tér 6., Posta­fiók: 96. Szerkesztőségi telefon: 32/416-455, telefax 32/312-542. Kereskedelmi igazgató: PLACHY GYÖRGY. Hirdetési és teijesztési csoport telefon: 32/416-455, fax.: 32/311-504. Balassagyarmati szerkesztőség: Bgy., Kossuth út 15. Tel.: 35/301-660. Az előfizetők részére Salgótarján vonzáskörzetében a Célvonal Bt. (tel.: 30/9433-548,30/9951-279), Balassagyarmat és Pásztó vonzáskörzetében a Karton Kft. (tel.: 30/34-70-864,32/475-727) juttatja el a lapot. Terjeszti a BUVIHÍR RL és a kiadó saját teijesztési hálózata. Előfizethető közvetlenül a Nógrád Megyei Hírlap kiadójánál, a balassagyarmati szerkesztőségben, a hírlapkézbesítőknél és átutalással a KHB Rt 10400786 07804984 00000000 számú számlájára. Előfizetési díj egy hónapra 995 Ft, negyedévre 2985 Ft, fél évre 5970 Ft, egy évre 11 940 Fl Nyomtatás: Egri Nyomda Kft Felelős vezető: vezérigazgató. HU ISSN 1215-9042. * Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, akciókon és rejtvénypályázatokon résztvevők által megadott adatok nyilvántartásunkba kerülnek. Az adatok megadásával hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Nógrádi Média Kiadói Kft. az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft, az Axel Springer-Magyarország Kft., a Harlequin Magyarország Kft., a Hungaropress Sajtóteijesztő Kft előfizetéses megrendelését teljesítse, azok akcióira, kiadványaira, szolgáltatásaira felhívja a figyelmet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents