Nógrád Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 177-202. szám)

2001-08-25 / 197. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap LÁTÓHATÁR 2001. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT Magyar főpandúr a balkáni szervezett bűnözés elleni fronton Fejezetek dr. Bánfi Ferenc rendőrtábornok hétköznapjaiból (2.) tást tettem az isztambuli szer­vezett bűnözés elleni központ­ban, ha már ott jártam. Ez vég­telenül emberi. Tehát amikor ar­ról beszélek, hogy ennek a mun­kának vannak szépségei, akkor természetesen nem arra célzok, ami magát a bűnözést jellemez­né, hanem arra, hogy ezen a szi­gorú területen is vannak szép és tartalmas emberi kapcsolatok.- Tábornok úr, bizonyára nem egyszer járt már az Egyesült Álla­mokban, ahol a kábítószer-ellenes harc a legna­gyobb a világon. Valójában milye­nek a kapcsolata­ik az amerikaiak­kal?- A SECI- menedzsment megválasztását követően tavaly októberben láto­gattam először az Egyesült Álla­mokba, ahol ta­lálkoztam az FBI vezetőivel. Töb­bek között Luis Freevel, az FBI volt igazgatójá­val. Ő elsősorban Macedón, román arra volt kíváncsi, hogy operatív igazgatóként milyen elképzelé­seim vannak a szakmai munka megalapozását illetően. Majd ta­lálkoztam vele az idén Bukarest­ben, amikor a SECI-központba látogatott. A mindenkori FBI igazgató véleménye, nagyon fontos, hiszen mint tudjuk a C1A és az FBI az egyik legbefolyáso­sabb szervezet az Egyesült Álla­mokban. Ő azt mondta, hogy véleménye szerint a legprofibb módon kezdtük el felállítani a SECI-központot. Nyilvánosan többször kifejezte elismerését azért a munkáért, eredménye­kért, amelyeket rövid idő alatt fel tudtunk mutatni. Tehát az FBI-val nagyon szoros az együtt­működésünk. A SECI- központ­ban és a tevékenységéhez kötő­dően több FBI-ügynökkel és ta­nácsadóval dolgozom együtt. Az amerikai kábítószer-ellenes hivatal, amely minden túlzás nélkül mondhatjuk, a világon él­harcosa a kábítószer-ellenes küzdelemnek, velük is szoros együttműködést sikerült kialakí­tani. Egy szakértő tanácsadó fo­lyamatosan a központban dol­gozik, és közvetlenül segíti a szakmai munkát. Részt vehet­tem az Amerikai kábítószer-elle­nes hivatal éves munkaértekez­letén. Ez volt az első alkalom, hogy idegent beengedtek az ér­tekezletre. Alexandra Jónás ve­zérőrnagy úrral utaztunk, aki a román adminisztratív igazgatója a SECI- központnak. Ezen az ér­tekezleten minden részletbe be­avattak bennünket. Ugyanazo­kat az anyagokat kaptuk meg, amelyet a különböző külföldi szolgálatok­nál dolgozó mene­dzserek és ugyan­azon a továbbképzé­sen vettünk részt, amelyen a saját em­bereik. Ennek üze­netértéke is van. Az üzenet értéke az, hogy egyenlő part­nerként tekintenek ránk. Minden infor­máció elosztását le­hetségesnek tartják, mert bíznak ben- 'nünk. Napi munka- kapcsolatunk van a DEA-val, a konkrét kábítószeres ügyek­hez kötődően is.- Tábornok úr, az ön hivatása, beosztá­sa rendkívül felelősségteljes és sok titok ismeretével jár együtt, ami fenyegetettséget is jelent. Érezte-e valaha is, hogy a hivatá­sa miatt veszélyben forog az éle­te?- A mai világban mindenki, minden ember valamiféle fenye­getésnek ki van téve. A kömye­és török összekötőkkel a SECI-központban zeti ártalmak, az alkohol, a ciga­retta is fenyegetést jelentenek. Az orvos, aki sebészként dolgo­zik ki van téve az AIDS veszélyé­nek. Ha ennek az orvosnak mű­tét közben az jár a fejében, hogy ha a szikével megvágja a saját kezét, AIDS-fertőzöttséget is össze szedhet és bele is halhat, akkor ez az orvos nem lesz arra alkalmas, hogy elvégezze nap­ról napra a munkáját. Az ember gondolataiban, az agyában egy időben két gondolat nem fér meg. A pozitív és a negatív. Te­hát ha negatív gondolatokkal töltjük meg az agyunkat, akkor elkezdünk félni. És ha elkez­dünk félni, nem tudjuk végre­hajtani a küldetésünket. Nincse­nek félelmeim. Természetesen pontosan tisztában vagyok a ve­szélyeztetettségemmel, mint ahogy mindenki tisztában van a saját munkájának a kockázatai­val. De úgy gondolom, hogy úgy élek és úgy dolgozom, hogy ez ne haladja meg az ésszerűség határait.- Rendőri hivatása gyakorlása során, különösen ebben a beosz­tásban érte-e provokáció vagy at­rocitás?- Nem, de ennek a lehetősé­gét sem adom meg.- Tábornok úr, eddig sokat hallottunk a SECI felelősségteljes tevékenységéről. Ön azonban egy magyar ember, aki igazgató­ja most egy ideig ennek a szerve­zetnek. Hogyan látja ebből a székből a szervezett bűnözés ha­zai alakulását. Vannak-e kap­csolódó pontok, olyanok, ame­-Azon jelenlegi munkahelye Bukarest. Feltételezem, hogy nemcsak a központban tartóz­kodik, hanem elutazik más he­lyekre is. Hol járt az utóbbi idő­ben?- Többször jártam az Egye­sült Államokban, Bulgáriában, Törökországban, Macedóniá­ban, Grúziában és több helyen. Ez a fajta tevékenység és mun­ka, amit jelenleg végzek nagyfo­kú mozgékonyságot igényel. A korábbi nemzetközi együttmű­ködésektől ez nagyrészt abban is különbözik, hogy huszon­négy órával korábban még nem tudom hová fogok utazni. Egy kis túlzással mondhatom azt, - de talán nem is túlzók, ha azt ál­lítom - hogy egy bőröndöm mindig be van csomagolva, amit csak fel kell vennem és indulha­tok vele a repülőtérre. Az ilyen utazások mindig roppant izgal­masak. Akik közel állnak hoz­zám tudják, hogy nagyon nem szeretek repülni, de ki az, aki szeret repülni? Másrészt viszont nagyon izgalmas az, hogy sok­szor olyan találkozókra megyek, olyan emberekkel kell felven­nem a kapcsolatot, akikkel előt­te még soha nem volt alkalmam gondolatokat cserélni. Nagyon sok jó barátot, nagyon sok jó rendőrt ismertem meg a balkáni régióban. Egy példát szeretnék említe­ni. A mi hivatásunktól sem le­het külön választani a magán­szférát. Olyannyira nem, hogy sokszor nem is tudom, hol a határ a magán és a hivatali élet között! Hol ér véget a szakmai munkám és hol kezdődik a ma­gánélet? Egy alkalommal Buka­resttől távol eső országba kel­lett utaznom, s nem akartunk neki nagy publicitást adni, ezért aztán a munkatársaim úgy szervezték meg az utazást, hogy Isztambulban tizenkét órát kellett várnom a tranzit­ban. S amikor megérkeztem Isztambulba, ismerős arcot lát­tam feltűnni. Egy török kábító­szer-ellenes ügynök volt ott né­hány más emberrel. Azt gon­doltam valakire várnak, de azt semmiképp sem, hogy rám. Amikor megláttak, elém jöttek. Tábornok köszöntjük Isztam­bulban! - mondták. - Tudjuk, hogy itt önnek tizenkét órát kell várnia ezért szeretnénk most meghívni és megmutatni Isztambult. Kérdeztem tőlük, honnan tudták, hogy érkezem mire mondták, hogy nekik is van összekötőjük a SECI- központban. Kiderült, hogy a török kollégák jelezték haza, hogy tizenkét órát kell várakoz­ni a városban, s ezért úgy gon­dolták, vagyunk olyan közeli kapcsolatban, hogy engem ez­zel megtiszteljenek. Egy speciá­lis kilépő papírral vittek ki a re­pülőtérről a városba, hiszen hi­vatalosan el sem hagyhattam volna a tranzitot, mert nem Isz­tambulba készültem. Nagyon kellemes, szép napot szereztek nekem. Természetesen látoga­menő forgalommal kell foglal­kozni, hanem az ide érkező és itt elosztásra kerülő kábítószer­rel is. Ez azt is jelenti egyben, hogy miután Magyarország nem kábítószer termelő ország, az anyagot ide kell hozni. Hoz­zánk alapvetően két irányból érkezik a kábítószer. Az extasi Nyugat-Európából, főleg Hol­landiából és Belgiumból, s újabban Lengyelországból. S jön a heroin, a hasis, a marihu­ána a világ más tájairól. Kisebb részben Dél-Amerikából, na­gyobb részben pedig Ázsiából. A bűnözői csoportok, akik el­juttatják a végterméket Magyar- országra behálózzák a világot, jól szervezettek. Megtermelik az alapanyagot, betakarítják, laboratóriumokban feldolgoz­zák, értékesítik, szállítják. A szintetikus anyagokat nagyon könnyű előállítani. Vannak or­szágok, ahol a vegyipar tönkre ment. Az üres, kihasználatlan laboratóriumok szinte kínálják magukat erre a bűnös tevé­kenységre is. Nagyon szoros a nemzetközi összefonódás a szervezett bűnözői csoportok között. Ezért úgy gondolom, Magyarországnak két irányban kell folytatni a nemzetközi együttműködést. Az Európai Unióhoz való csatlakozás folya­matában tovább erősíteni a ma­gyar bűnüldöző szervek együtt­működését az EU országaival, különösen az Europollal. A Bal­kán irányában pedig a SECI- tagországokkal vagy még a SECI-tagországokon túl mutató területekkel is.- Milyen szerepet tölt be a szervezett bűnözés elleni küzde­lemben az Interpol- Az Interpol a világot átfogó koordinátora a nemzetközi rendőri együttműködésnek, és amelyről tudjuk, hogy konkrét ügyekkel csak ritkán foglalko­zik. De a szervezet kialakult kommunikációs csatornái, adat­bázisai, kutató munkája egyre jobban felértékelődik. Én úgy hiszem, hogy a jövő útja min­denképpen az lesz, hogy a glo­balizálódó bűnözéssel szemben a globalizálódó bűnüldözést szükséges állítani. így aztán az egyes szubregionális, és regio­nális együttműködéseknek - mint a Balti-tengeri együttmű­ködés, Fekete-tengeri együttmű­ködés, Közép-európai együtt­működés, Délkelet-európai együttműködés - valahol egy közös, de legalább is összehan­golt stratégia mentén kell majd végezniük a munkát. A magyar kollégáimnak egyre nehezebb dolga lesz, noha a nemzetközi kapcsolatok, együttműködés eredményeként egyre felkészül­tebbek és egyre felszereltebbek is lesznek. A rabló-pandúr vi­szony egy állandó versenyfutás. Úgy szoktuk mondani, ha mi nagyon jól dolgozunk, mindent nagyon jól teszünk akkor csak egy lépéssel vagyunk elmaradva a bűnözéstől. (Folytatjuk) PADÁR ANDRÁS különleges ügyben kellene lép­ni. Találtunk már Romániában Magyarországról ellopott gépko­csit is. Volt már ilyen jellegű megkeresés is. Nagyon súlyos, több országot érintő illegális bű­nözői tevékenységgel kapcsolat­ban jelenleg is dolgozunk együtt magyar kollégákkal.- Térjünk vissza egyéb balká­ni kérdésekre. Hogyan látja a balkáni változásokat. Noha megegyeztünk, hogy nem politi­zálunk, hadd kérdezzem meg, hogyan éli meg például a 'stá­tusztörvényt?- Én nem vagyok politikus, azt nem teszem hozzá, hogy há­la a jó istennek. Én Bukarestben rendőr vagyok, a magyar bűnül­döző hatóságokat képviselem és az egy véletlen dolog, hogy ép­pen a parlament épületében dol­gozom. Azt kell, hogy mondjam, hogy a munkám­ban, a munkán kívüli kapcsola­taimban az el­múlt hetekben, napokban soha egyetlen pillana­tig nem éreztem és nem is éreztet­te velem senki, hogy a státusz­törvény kapcsán egy fajta nézet- különbség ala­kult ki az érintett felek között. Tiszteletben tart­ják, és én is tisz- Egy a számos külföldi út közül. Szakmai ügyben El Pasában (USA Texas) lyekre esetleg már a SECI is felfi­gyelt?- Ha arra gondol, hogy voltak- e, van-e a magyar rendőrség és a központ között konkrét ügyek­ben együttműködés, azt tudom válaszolni, hogy igen. Sőt, nem­csak feltétlenül szervezett bűnö­zés kérdéseiben volt és van együttműködés. Történt ■ egy esetben, hogy egy fiatalember eltűnt Magyarországról. Huza­mosabb ideig eltűnés miatt kö­rözték is, majd bizonyos adatok merültek fel arról, hogy feltehe­tően Romániában tartózkodik. A központban kaptam megkere­sést magyar kollégáktól, próbál­jak segíteni abban, hogy tisztáz­zuk, hol van ez a fiatalember, mi történt vele? Amikor segítettünk sajnálatos módon azt kellett megállapítanunk, hogy az életét vesztette az illető Konstanca környékén egy vasúti baleset kapcsán. Tehát nemcsak olyan­kor keresnek meg Magyaror­szágról kollégák, amikor kifeje­zetten szervezett bűnözői kér­désekről van szó, hanem olyan­kor is amikor úgy érzik, hogy valami különleges történt vagy teleiben tartom az alapvető missziómat. Az én küldetésem az, hogy minden erőmmel járul­jak hozzá a SECI tevékenységé­hez, a magyar és a román bűnül­döző szervek sikeres együttmű­ködéséhez, mivel ezért is fele­lek. Kiváló a kapcsolat a két or­szág rendőrsége között. Nem protokolláris és az sem tisztelet­kor, amit most mondok, tényleg így van. Konkrét ügyekben tu­dunk együtt működni, jó baráta­im a román rendőrök és én úgy gondolom, hogy ők is jó barát­juknak tekintenek engem. Még sörözés közben sem beszélünk politikáról, a státusztörvényről. Ezt hagyjuk a nálunk bölcsebb és okosabb politikusokra.- Maradjunk a hivatásánál. Magyarország már elég régen nemcsak tranzitútvonal, hanem célország is a drogkereskedelem­ben. Hogyan látni a SECI igazga­tói székéből ez a helyzetet?- Hogyan szokták mondani? Minden rosszban van valami jó és minden jóban valami rossz. Magyarország ma az illegális kábítószerüzletben már nem­csak tranzitország, hanem célországgá is vált. Mi ennek az oka? Az oka az, hogy a magyar gazdaság dinamizmusa megte­remtette a lehetőségét annak, hogy létrejöjjön a kábítószer beszerzéséhez a fizetőképes kereslet. Tehát itthon van a dro­gokra fizetőképes kereslet. Em­lítettem, a szervezett bűnözés a profittermelésre koncentrál. A kábítószer-terjesztők a fizető­képes piacokat Magyarorszá­gon megtalálták. Ez természe­tesen hat a magyar bűnüldöző szervek stratégiájára is. Addig, amíg tranzit kereskedelemről volt szó, addig a tranzitálásra kellett csak figyelni. Most ami­kor már célország vagyunk, bo­nyolultabbá, sokkal komple­xebbé vált a magyar bűnüldö­zők dolga. Már nemcsak az át­Hét eleji megbeszélést tart a SECI igazgatói vezérkara: Dr. Bánfi Ferenc, Gabriela Konevska és dr. Alexandru Jónás _ ■

Next

/
Thumbnails
Contents