Nógrád Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 177-202. szám)

2001-08-25 / 197. szám

L . f ■ / A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2001. AUGUSZTUS 25. | Dupla M betűt ugrat a lovas Csemniczky Zoltán balassagyarmati művész első köztéri szobra Nagy nap egy szobrász életében, mikor első köztéri szobrát avatják és így van ezzel Csemniczky Zoltán balassagyarmati szobrászművész is, akinek lovas szobrát a honvédelmi mi­niszter leplezte le a napokban Püspökhatvanban a falu mil­lenniumi napján. VÉRNÁSZ. A Federico Garda Lorca szövege alapján készült táncjátékot a sepsiszentgyörgyi Háromszék táncegyüttes mutatta be Salgótarjánban az augusztus 20-ai ünnep estéjén. ____________fotói p. tőth László M illennium - keresztény értékrend A közös ünnep összekovácsolja mindazokat, akik részt vesznek benne. Legyen szó egy baráti társaságról, egy munkahelyről, egy településről, a megyéről, de akár az országról. Legyen szó a magyar nemzetről. Még márciusban a püspökhat­vaniak keresték meg azzal a szobrászt, hogy bár rövid az idő, készítsen nekik egy szobrot jeles alkalmukra. Ennyi a szobor elő­története, a folytatásról a művész­szel a szoboravatón beszélget­tünk.- Hogyan alakúk ki a szobor ötlete?- Megnéztem hová gondolják és kigondoltam, hogy egy aka­dályként fölállított dupla M betűt ugrasson át a lovas. A nagy alakú M betűkkel ezeréves államisá­gunkra és a kétezredik évre gon­doltam és a vérzivataros évszá­zadokon át száguldó lovas, aki a nemzetet jelképezi az örökös harcban. Nem egy királyszobor, hanem a köznép alakja, aki min­dig is mindenkor adta a hadako­zó haderőnek a javát, aki meg­szenvedte igazán ezeket az év­századokat. Ez jelenik meg eb­ben a szoborban, amely az én öt­letem volt.- Püspökhatvanban a hagyo­mányos Csemniczky féle dhótszo­Sven Friedrich múzeumigaz­gató szerint ünnepségekre nincs pénz, de új multimédia-feldolgo­zásban várja az évenkénti átlago­san több mint harmincezer láto­gatót a Bayreuthi Ünnepi Játékok háború utáni története: fotók, audió- és videofelvételek sokasá­ga mutat be rendezéseket és mű­vészeket egyaránt. Az új techni­ka jóvoltából felszabadult kiállí­tási termet Friedrich annak be­bor került talapzatra. Miből ké­szük?- Ezt a bronzanyagot külön Csepelen kellett legyártani, mert nem kapható kereskedelmi forga­lomban. A hegesztésben nagy se­gítségemre volt az őrhalmi Hevér István és Gábor, akikről nagy sze­retettel tudok megemlékezni. A talapzatot Kis Róbert Tibor kőfa­ragó szobrász állította össze. A szoborlopás ellen riasztóval van felszerelve.- Ezt megelőzően Szlovákiá­ban egy új templomban három­méteres Corpus-t készített. Ez a Krisztus a tempbmbelső dísze, ez a bronzdrót lovashuszár Piispökhatvané.- Uptovszki Szliácséban egy Péter Abonyi által tervezett gyö­nyörű szép új templomban van elhelyezve a „Corpus”-om, amely a belső térben egy feltámadó Krisztust ábrázol, amely drótból készült. Az építész az alapozási munkák megkezdése előtt felkért arra, hogy ezt a munkát csinál­jam meg és aztán tavaly nyáron mutatására használja fel, hogy milyen politikai és ideológiai fo­gadtatásban részesültek Richárd Wagner művei. A zeneszerző több ezer erede­ti levele, valamint a komponista és családtagjai megannyi kézírá­sos dokumentuma a múzeum­ban található, ezzel az archívum világszerte a Wagner-kutatás leg­gazdagabb központja. Megtalál­hatók benne Wagner eredeti köl­egy nemzetközi művészgárda összeállt, hogy a művésze-ti munkákat elkészítsék a temp­lomban. Rám jutott a Corpus, ami azért is megtisztelő feladat, mert Jézus szíve és Mária szíve kettős felszentelésű templomról van szó.- Az elmúlt évek termékeny munkával teltek el Ön számára, alkotások sora született a keze alatt, számtalan kiállításon vett részt és ápolja a nemzetközi mű­vészeti kapcsolatait is. Az idén merre járt?- Ebben az évben hat helyen állítottam ki, országos kiállításo­kon, Budapesten a Műcsarnok­ban, Pécsett a kisplasztikái bien- nálén, Szegeden a nyári tárlaton, Miskolcon volt egy önálló kiállítá­som és további felkéréseim is vannak.- A hagyományos balassagyar­mati nyári tárlatot nem csak ren­dezte, hanem szokás szerint sze­repek is ott és számos szobor van kiákítva Terényben az Istálló Ga­léria udvarán. Vannak még sza­badtéri tervei, álmai?- Pillanatnyilag ezzel készül­tem el, aztán majd, ahogy az élet hozza és a témától függ, hogy mi­lyen anyagból lesz a mű. teményei és írásai éppen úgy mint több műve eredeti kézírá­sos partitúrája. 1872-ben, Bayreuthba költözésekor Wag­ner villát építtetett magának a „Zöld Dombon”, homlokzatán a felirattal: „Hier wo mein Wähnen Frieden fand - Wähnfried sei dieses Haus von mir benannt" („Itt, ahol békéjét megtalálta nyugtalan lelkem - nevet adnom e háznak adassék meg nekem"). Ezekkel a szavakkal akarta kife­jezni a zeneszerző azt a meggyő­ződését, hogy Bayreuthban meg­találta életének értelmét. Az együvé tartozás érzése, a közös célok megfogalmazása és azok megvalósítása a keresztény ember számára különösen fontos gondolatok. Számunkra a millen­niumunk megünneplése, a mil­lenniumi év ezért bírt kiemelke­dő jelentőséggel, főképp akkor, amikor mi a magyarság történeté­nek sajátossága folytán egyszerre ünnepeltük államiságunk és ke­reszténységünk ezeréves létét és hálásak vagyunk a sorsnak, hogy abban a korban élünk, amikor nemzetük e sorsfordító dátumá­hoz érkezett. Hálásak vagyunk azért is, mert talán az általunk képviselt keresztény értékrend is - sok más tényező mellett termé­szetesen - hozzájárult ahhoz, hogy államunk ezer éve létezik. Fentiek okán a millenniumi ün­nepségsorozatra fordított összeg nem kidobott pénz, semmilyen szinten. Tisztelet illeti tehát azo­kat, akik fontosnak tartják az együvé tartozásukat és megértik ezeréves államiságunk jelentősé­gét. Tisztelet illeti a településeket, amelyek olykor bizony szűkös anyagi lehetőségeik mellett is mél­tóképpen ünnepeltek. Köszönet il­leti a magyar parlamentet és a ma­gyar kormányt, amiért mindent megtettek azért, hogy megteremt­sék a lehetőségét ezeknek a méltó ünnepeknek. Mert komolyan gon­dolják, hogy megtiszteltetés és fe­lelősség egy ezeréves állam és egy még ősibb nemzet élén állni. Es természetesen elismerés il­leti azokat a megyei politikuso­kat, akik nem tehernek, hanem megtiszteltetésnek érezték, ha te­lepülési ünnepségeikre meghív­ták azok, akik képviselete köte­lességük, és akikkel együvé tarto­zónak érzik magukat. Elsősorban Becsó Zsokot, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnökét, országgyűlési képvise­lőt, dr. Surján László országgyűlé­si képviselőt és természetesen a megyei közgyűlés alelnökeit. De köszönet illet mindenkit, aki tudja, hogy ezeknek a közös ünnepeknek az abban résztve­vőkre gyakorolt hatása nem egy napig tart, ezért értékük pénzzel nem mérhető. (Akik nem vettek részt, azok nem tudhatják.) Vagy ha mégis, akkor az sokszorosan megtérül majd az újabb közös ezer év alatt. Ha mindannyian va­lóban akarjuk... MAGYAR KERESZTÉNYDEMOKRATA SZÖVET­___________________________________SÉG S ALGÓTARJÁNI SZERVEZETE SZABÓ ENDRE Nyugtalan lélek békéje Huszonöt éves a bayreuthi Wagner-múzeum Bayreuth idei kettős jubileuma - a 125. Ünnepi Játékok és az „Új Bayreuth” ötven évvel ezelőtti megszületése - mellett arról sem feledkeznek meg a „Zöld Dombon”, hogy 25 évvel ezelőtt nyílt meg a Richard Wagner Múzeum a Wahnfried-villában, ahol a komponista „nyugtalan lelke megtalálta békéjét”. Hűség a szülőföldhöz Kukely Júlia neves, népszerű operaénekesnő is rész vett a minap szülőfalujában, a sámsonházai evangélikus templomban a millenni- umi ünnepség kapcsán tartott istentiszteleten._________fotó: gócs éva M egelevenedő falukép Palotáson A nagyszülők emlékezete - Egy századnyi gyűjtemény - „A Nógrád írta rólunk” A múlt hét végi ünnepek alkalmából „Múltidéző” címmel nyílt kiállítás a palotási művelődési házban a falu rég- és közelmúltbeli emlékeiből. A község lakóinak, önkormányzatának, gyűjtőinek segítségével válogatott anyag jelen­tős részét képezi az a rengeteg fénykép, amely a múlt század elejétől napjainkig öleli fel Palo­tás jeles eseményeit, különleges emlékeit, egyszóval történetét. A már csak a nagyszülők emlékezetében élő palotási népviselet vagy az ősök által elmesélt mondák egyszerre látható­vá váltak. A mintegy másfél száz éves vagy a nemrégen készült képeslapok segítségével megelevenedik a régi falukép, hitelt nyernek a több száz éves térképek, leírások. A falu fejlődéséről, intézményeiről, egy­házközségéről, művelődésének történetéről, civil szervezeteiről készült, válogatott fotók arra emlékeztetnek, hogy bár Palotás nem nagyváros, mégis mindig történik valami, s ha nem is zökkenőmentes, de folyamatos az előrelépés minden területen. Érdekesebbé válik a gyűjtemény a képek mellé rendelt írott emlékekkel: a kiállított fo­tókhoz tartozik egy-egy levél, hivatalos ren­delkezés, esetleg épületalaprajz. A források legnagyobb részét mégis az a „sorozat” je­lenti, amely a kezdetektől a néhány szám­mal ezelőttig felöleli a mindenkori Nógrád Megyei Hírlap Palotásról megjelent írásait, képeit „A Nógrád írta rólunk” címmel. A kiállítás szervezői, rendezői nem feled­keztek meg a falubeli tehetségekről sem: a helyi költők versei, kötetei éppúgy helyet kaptak, mint a festő- vagy szobrászművé­szek, esetleg a népművészet alkotóiról és azok műveiről szóló fényképek, írások. Urbán Antal palotási régiséggyűjtő tárlatán pedig a Palotásra is jellemző ősi használati tárgyak, egyedi emlékek ismerhetők meg. A „legrégibb” múltat idézi az az összeállí­tás, amely a falu történetéről Szomszéd And­rás , a salgótarjáni nyugalmazott főlevéltáros által készülő kiadvány forrásaiból válogat térképeket, rendeleteket, érdekes iratokat. Az augusztus 19-ei helyi millenniumi nap programjába - megyei millenniumi felhívás és zászló-, illetve helyi zászló- és címerát­adás, kulturális műsor - méltán illeszkedett a még néhány hétig látogatható kiállítás, amelynek megtekintése során jó volt látni és hallani, amint az idősebbek ráismertek ön­maguk, szomszédaik, rokonaik, valamelyik, talán már nem is élő palotási arcára, ruhájá­ra vagy éppen arra az épületre, utcára, amely előtt nap mint nap elmentek; és hogy mind­ezt megmutathatták gyermekeiknek, unoká­iknak, dédunokáiknak. kékesi csilla „Új” régi fal Németországban A Krisztus utáni I. évszázadból származó, eddig ismeretlen ró­mai katonai táborok maradványaira bukkantak egy építkezés során a németországi Hanau-Mittelbuchen térségében. A felfedezés új részleteket fed fel Germánia római meghódítá­sának stratégiájáról. Az illetékes emlékművédelmi hivatal szerint a váratlanul felfe­dezett három római katonai tá­bor segítségével első ízben állít­ható bizton, hogy Wetterau térsé­gében létezett még egy, a koráb­ban ismertnél még régebbi védel­mi fal, limes is, amely nem köve­ti a jelenlegi térképeken feltünte­tett, már ismert vonalat, és amely 550 kilométer hosszú le­hetett. A Mittelbuchban feltárt katonai táborok jóval nagyobbak voltak a régóta ismert saal- burginál. Ez teljesen más megvi­lágításba helyezi a Rajna-Majna- vonaltól keletre fekvő területek római kori megszállását. Nem egyes, egymástól független kato­nai táborok léteztek ugyanis, ha­nem egy mértani vonalak szerint kiépült biztonsági rendszer. A régészek találtak egy Krisztus után 74-ben készült bronzsisa­kot, játékkockákat és cipőtalp- szegecseket, valamint tányérok, edények, köcsögök és állati cson­tok maradványait.

Next

/
Thumbnails
Contents