Nógrád Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 177-202. szám)

2001-08-18 / 192. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MÚLTIDÉZŐ 2001. JÚLIUS 18., SZOMBAT ÄMk m Árrjűd-i'ami: Hadd kezdjem mentegetődzés- sel: nem teljes az alábbi anyag. Egyrészt nem lehet teljes, mert a rendelkezésre álló terjedelem még a tények egyszerű felsoro­lására sem elég, másrészt a fel­lelhető forrásokat aligha sike­rült teljesen áttekintenem, har­madrészt a történelmi várme­gye szlovákiai része teljesen ki­maradt az alábbiak közül, akárcsak azok a feltételezések, amelyek mégiscsak egészen biztossá teszik az Árpád-kori múltaL Negyedrészt talán még az is megemlíthető, hogy ma sem tudunk mindent A közép­kori oklevelek jórészt megsem­misültek, a régészeti feltárások még sok érdekességet tartogat­hatnak, a tudomány fejlődése is új távlatokat nyithat.. Alábbiak inkább csak afféle ízelítőt ad­nak, azért, hogy lássuk: múl­tunk egészen biztos, van ezen a vidéken - és talán jövőnk is... Alsópetény. A Petény - kora­beli szóhasználattal Pete, azaz Péter - nevű települést először 1268-ban említette egy oklevél, a Csák nemzetségben Ugrin bir­tokaként; a főurat 1277-ben IV. (Kun) László az ország tárnok­mesterévé nevezte ki. (Alsó- és Felső-] Told. Alsó- és Felsőtold között félúton a tö- rökdúlást megelőzően egy ne­mesi udvarház állt, s az Árpád­korban csak egy falu lehetett itt. Told első írásos megnevezése 1265-ből származik; akkor Ist­ván ifjabb (már apja életében megkoronázott, s a keleti or­szágrészben uralkodó) király Rátót-nembeli Domokos fia Ist­vánnak birtokot adományozott. Ennek egyik határaként említet­ték Toldot. Balassagyarmat. A honfogla­ló magyarok már a IX. század végén megtelepedtek a környé­ken, miután elfoglalták Nógrád várát; Gyarmat, amint közis­mert, az egyik honfoglaló törzs neve volt. A település a XII. szá­zad elején a honti várispánság- hoz tartozott. A tatárjárás idején Gyarmat elpusztult. TV. Béla 1246-ban két Liptó vármegyei pusztáért csereadományként juttatta a települést a Balassák ősének, Detre fia Miklósnak. (A birtok határbejárási jegyző­könyvét 1247-ben vették fel.) 1252-ig a család ősei Hont és Nógrád vármegyében több kirá­lyi birtokot is megkaptak. A Balassák 1260 táján kezdték meg a település erődítését. A kor gyakorlatának megfelelően elő­ször egy többemeletes lakóto­rony készült, ezt bővítették ké­sőbb különféle védőművekkel, lakó- és gazdasági épületekkel. A település első templomát való­színűleg még Szent István idejé­ben emelték és 1241-ben, a ta­tárjárás alatt pusztult el. Az új Isten háza és a plébánia 1291-re épült fel. Bátonyterenye. A mai Bátonyterenye Nagybátony vá­rosrésze a Rátát nemzetség ősi birtoka volt: Könyves Kálmán (uralkodott: 1096-1114) idejében kapták meg a földesúri jogokat. Említették 1190-ben is, a pásztói cisztercita apátság alapító okle­velében. A település nevét 1231- ben Bachon alakban írták. Az egri püspökségnek a XIII. szá­zad második felében voltak itt birtokrészei, de ezeket 1295-ben Endre püspök elcserélte. Maconka római katolikus temploma a XIII. századból származik, késő román stílusú, freskói XIII - XIV. századiak. Ré­gen kőből épített erődfal vette körül, amit a XX. század elején lebontottak. Alsó- és Felsőlengyend ma már pusztaként tartozik a vá­roshoz. A középkorban önálló község volt itt, templomos hely, a távoli nógrádi vár birtoka. II. Endre egy 1217-ben kelt okleve­le említette, Lengend alakban; az uralkodó abban az évben Both fia Tamásnak adományoz­ta a falut, cserébe szolgálataiért és szepességi birtokáért. Egyéb­ként Lengyend nevéből arra kö­vetkeztethetünk, hogy a XII. században betelepült lengyel vagy litván királyi testőrök és udvarnokok települése volt. Becske. A település neve va­lószínűleg a Benedek személy­névből származik. Ezt alátá­masztja az is, hogy a középkor­ban állt itt egy valószínűleg a XII. században alapított Bene- dek-rendi apátság. A falu első írásos említése 1272-ből szár­mazik, akkor Bechke alakban írták. Bércéi. A honfoglalás után a Szolnok, majd a Kökényes- Radnót nemzetség volt a kör­nyék földesura. Az első írásos említés 1271-ből származik. Berkenye. 1299-ben még puszta földként említették az oklevelek. Bokor. Oklevél 1265-ben em­lítette először. A településnek már a XIII. században is volt temploma, ami a török időkben elpusztult. Romjai a mai teme­tőben állnak. Borsosberény. A falu nevé­nek előtagja a Bors személynév­ből származik, az utótag pedig a kabar Berény törzsre utal; a kabarok valószínűleg még a honfoglalás alatt csatlakoztak a magyarokhoz. Egy oklevél 1274-ben említette először a fa­lu nevét: akkoriban a diósjenői jobbágyok bérelték az itteni föl­deket. Buják. A honfoglalás idejé­nek tárgyi emlékeit megtalálták a vidéken. A vár alapjait valószí­nűleg a tatárjárás után rakták le, öregtomya 1303-ban már bizo­nyíthatóan állt. Cered. A falu területén már a XI. században letelepedtek a Bolondóc várában szolgáló vár­jobbágyok. Cserhátsurány. Honfoglalás kori temetőt is feltártak itt. A fa­lu első írásos említése 1138-ból származik, a dömsödi prépost- ság alapítólevelében szerepelt. Az Árpád-korban csak Surány volt a falu neve, s a Csór nem­zetség birtokolta. Cserhátszentiván. A falu ne­vének utótagja vagy a templom védőszentjének, Szent János­nak, azaz Ivánnak a nevéből származik, vagy pedig Árpád- kori birtokosának keresztneve után kapta azt. A XIII. század elején ugyanis földművelő, fel­szabadított rabszolgákat telepí­tettek le a község mai területén; akkoriban torlónak, vagy szláv szóval dusnoknak nevezték őket. Volt tulajdonosuk lelki üd­vének elnyerésére tette őket szabad emberré; talán őt hívták Jánosnak. Az első írásos említés 1265-ből maradt fenn. Csesztve. A község római ka­tolikus temploma XIII. századi, román, de kora gótikus stílusje­gyeket egyaránt visel. A száza­dok során többször elpusztult, de szentélye megőrizte eredeti jellegét. Itt látható egy Árpád­kori keresztelőmedence is. Csitár. A honfoglalás idején vagy az azt követő évszázadban valószínűleg mohamedán vallá- sú, kereskedelemmel és föld­műveléssel foglalkozó böször­mények telepedtek le itt. A falu bizonyára a királyi szolgáltató települések közé tartozott: a „csitár” (csatár) szó fegyverko­vácsot jelentett. Debercsény. Akkoriban a Pusztatemplom-dűlőnek neve­zett részen állt a falu: itt találták meg az egykori román templom alapfalait. Dejtár. A falu első írásos em­lítése 1255-ből származik, Dehter alakban. Diósjenő. A honfoglalás ide­jén a Jenő törzs szállásterülete volt a környék. A tatárok 1241- ben felégették a helységet, de új­ratelepült, részben németekkel. Említették Jenő nevét az okleve­lek 1274-ben és 1282-ben is: az itt lakók az idő tájt a közeli (Borsos) Berényben béreltek föl­deket. A közeli Kámor-hegyen Árpád-kori vár állt, ami azonban sosem volt jelentős erősség. A szőlőhegyi kápolna építésekor, 1993-ban a domb tetején szabá­lyos kör alakú falazat nyomaira bukkantak: körtemplom állt a magaslaton. Dorogháza. A Baksa nemzet­ség tulajdona volt egykor: Dorogházát a Rátát nembeli Ro­land nádorral Baksa nembeli I. Simon fiai: Baksa, Tamás, Dé­nes, Detre, György és Simon 1280-ban zempléni és szabolcsi birtokaikért cserélték el. Egy 1296-ban kelt oklevél is a Baksákat említette a község földbirtokosaiként. Drégelypalánk. A környéket az oklevelek 1274-ben Hont-Páz- mány nembeli Demeter és Ders birtokaként említették, Drágly alakban. A vár, - amelyet az előbb említett két Hont-Páz- mány nembeli földesúr építte­tett -, 1285-ben már állt. Ez idő tájt Hont vármegye székhelye is volt, mivel a Hont község köze­lében lévő földvár ekkorra el­vesztette jelentőségét. Ecseg. A falu első írásos em­lítése 1238-ból származik: IV. Béla egy okiratban megerősítet­te itteni birtokukban a Szent Já­nos lovagrend tagjait. Egyházasdengeleg. Első em­lítése IV. Béla idejéből, a tatárjá­rás utáni évekből származik, „Dengelec” alakban. A falu híres műemlék templomának építését talán még az Árpád-korban kezdték el, de a munkát csak 1322-ben fejezték be. Egyházasgerge. Liptagerge 1220. körül a Zách nemzetség birtoka volt. Kisgergét 1224-ben említették először az oklevelek, ugyancsak a Zách nemzetség birtokaként. Endrefalva. Először 1234- ben említette oklevél, Piliny egyik szomszédjaként. A telepü­lés neve akkoriban még Pog volt. Két falu volt itt az Árpád- házi királyok korában, Alsó- és Felsőpog. Erdőkürt. Nevében viseli azonban a honfoglaló Kürt törzs nevét, - egykor Kyrth-nek írták s ennek alapján feltételezhető, hogy a IX- X. században települt a falu. Érsekvadkert. Az oklevelek 1227-ben említették először. Az itt lakók 1239-ben IV. Bélától az ország egész területére kiterjedő vámmentességet szereztek. 1283-ban az érsek udvari cselé­deinek lakóhelyeként említet­ték. A középkorban három köz­ség volt itt: Alsó-, Közép- és Felsővadkert. A név alapján fel­tételezhető, hogy az esztergomi érsekek vadaskertje feküdt a kö­zelben, ezt azonban más nem bizonyítja. Az Árpád-korban „vadkert” névvel illették a beke­rített vadgyümölcsös területeket is. Ezekben a vadkörték, -almák és -cseresznyék fokozatos átol- togatásával tulajdonképpen gyümölcsnemesítéssel foglal­koztak. Etes. A szájhagyomány sze­rint az Etes név az „etess” felszó­lításból származik, ami az erre járó fuvarosoknak szólt, hogy etessék meg igavonó állataikat. Más feltevés alapján királyi ku- tyapecérek éltek itt a korai Ár­pád-korban, s az „ebes” szó mó­dosulása az Etes. A harmadik vélemény szerint Ond vezér fia, Ete a névadója, aki a X. század elején élt. Ete utódaitól az első ezredforduló táján szerezte meg a birtokot a Zách nemzetség. Felsőpetény. A XI. században Petény a kialakuló királyi vár- megyerendszerben Nógrád vá­rának tartozéka volt. Nevét 1268-ban említette először okle­vél. 1274-ben Csák nembeü Pósa fia Ugrón királyi főlovászmester Zsadány nembeli Dénesnek ad­ta. Garáb. A falu neve feltevé­sem szerint a gyertyánfa szláv nevéből származik. Á honfogla­lás utáni időkben a Kökényes- Radnót nemzetség birtoka volt a környék. A család egyik tagja, Mendinus székesfehérvári pré­post még 1179. előtt premontrei kolostort alapított itt. A kutatá­sok szerint a garábi volt vala­mennyi magyarországi pre­montrei rendház anyamonosto­ra. Az oklevelek tanúsága sze­rint a falu 1265- ben a Szent Hubertuszról elnevezett helybe­li premontrei apátság birtoka volt. Herencsény. Neve bizonyára a régi magyar herencs szó szár­mazéka, ami keserűgombát je­lent. (Inkább a Dunántúlról is­mert.) A közeli Harasztipusztát 1290-ben említette először egy oklevél: akkor még falu volt. Hollókő. A XII. századtól a Kacsics nemzetség birtoka volt a környék. A család Illés ágának tagjai a tatárjárást után kezdték el építtetni a község fölé maga­sodó sziklán az erődítmény öt- szögletű öregtomyát. Hont. A község rendkívül fontos szerepet játszott korai Kárpát-medencei történelmünk­ben: az első ezredforduló táján itt létesült Pázmány és Hunt (utóbbiról vette nevét a falu) lo­vagok vezetésével az első ma­gyar vármegyék egyike, Nagy- Hont néven. Hunt és Pázmány a feltételezések szerint Szent Ist­ván feleségével, Gizellával érke­zett Magyarországra. Az Árpá­dok korában az itteni, földből és fából épített erődítmény volt Hont vármegye székhelye, s ezt a szerepet csak a XIII. század második felében vette át Drégely kővára. A honti főesperességről az első írásos feljegyzés 1156- ból származik. 1284-ben IV. László a faluban élő hospeseket - törvénytelenül - a Hont- Pázmány-nembeli Demeternek adományozta. Ipolyvece. 1285-ben említet­ték először az oklevelek a tele­pülést, akkor Huntfi Demeter birtokaként. Jobbágyi. A magyarok való­színűleg már a IX. század végén letelepedtek itt: honfoglalás kori sírok sokasága és ugyanebből az időszakból származó települé­sek maradványai bizonyítják ezt. A község nevét a királyi várjobbágyok - iobagiones cas- tri - latin nevéből eredeztetik. Az Árpád-ház uralkodása idején a „jobbágyi” alak jobbágyé vagy jobbágyoké értelemben volt használatos. Kálló. IV. Béla 1246-ban meg­erősítette itteni birtokában a vá­ci püspökséget. Karancsalja. A XIII. század­ban már bizonyíthatóan fenn­állt. A falu mai területén feküdt a középkorban Berentefalva: az itt lakó Záh-nembeli István prisztaldusz az 1230-as évek elején az ivánfalusi (cserhát- szentiváni) felszabadított rab­szolgákat kísérte tüzes- vaspróbára Váradra. Karancsberény. Valószínű­leg honfoglalás kori a település: a berény szóval a katonai segéd­népeket jelölték abban az idő­ben. A falu a középkorban a nógrádi vár tartozéka volt. 1266- ban ifjabb István király e hely­ségben lakó Bertalan fiait, Kuncsedet és Jóbot a várjobbágy­ok sorából az ország főnemesei közé emelte. Karancsberény közelében ta­lálható Kisaranyi- és Nagyaranyipuszta. Ezeket 1246- ban említette először oklevél, akkor még puszta földterület­ként; néhány évtizeddel később azonban már falvak álltak a he­lyükön. Karancskeszi. A Zách nem­zetség ősi birtoka volt a kör­nyék. A család egyik tagja, akit Zách néven említett a krónika, 1055-ben I. András király nádo­raként a tihanyi apátság alapító okiratát hitelesítette. Egy 1227- ben kelt oklevél szerint a család I. Kázmér, Osl fia Vata, vala­mint Készé nevű tagjai laktak itt. Feltehető, hogy utóbbiról vette nevét a község. Karancslapujtő. A Karancs festői vonulatának középső csú­csán a legenda szerint az 1241- es vesztes muhi csata után erre menekülő és megpihenő IV. Bé­la leánya, Szent Margit építtetett kápolnát. A település neve 1957-ig Bocsárlapuitő volt, - ez Mikófalva, Bocsár és Lapujtő falvak egyesítéséből keletke­zett, 1900-ban. Akkorra már Lapujtővel egybeépült a koráb­bi Karancsapátfalva is. Utóbbi község szerzetesek birtoka volt, amint nevének utótagja is mu­tatja. (Feltételezhető, hogy XII. századi alapítású Benedek-ren- di apátság volt a közelben.) Az ősi Bocsár község ott fe­küdt, ahol a Mocsáry-kúria áll. (A bocsár szláv eredetű szó, ká­dárt jelent.) Az első írásos emlí­tés csak 1303-ból való, de a falu már a honfoglalás idején is fennállhatott: a közelben feltár­tak négy, a X. század közepéről származó sírt. Egyikben nem­zetségfői rangra utaló fémvere- teket és fegyvereket találtak. Karancsság. A falu első írá­sos említése 1222-ből szárma­zik. Egy oklevél szerint (Karancs) Ság és Halászi falvak lakossága perre ment néhány garázda nógrádi várjobbágy el­len, akik a falu lakosainak 60 márkányi kárt okoztak. Kazár. A település nevében hordozza a honfoglaló magya­rokkal együtt érkezett Kazár törzs emlékét. Az első írásos említés 1221-ből származik, Cazar alakban. Kétbodony. A feltételezések szerint a IX. században a bolgár dukátus egyik vámszedő helye állt itt. A Bodony név feltétele­zések az ótörök bodun szóból származik, s népet vagy alattva­lót jelent. Finnugor nyelvemlék, s a népi kultúrában a XX. száza­dig megőrzött „bodon" szavunk fatörzsből vájt méhkaptárt je­lent. A községet a XII. századtól a Kartal nemzetség birtokolta, de hűtlenségük miatt IV. Béla elvette tőlük és a Margit-szigeti apácáknak adományozta. Kisbágyon. A község neve valószínűleg az abban a korban még használatos Bágyon sze­mélynévből ered. A középkor­ban a Szolnok nemzetség birto­ka volt a falu, akik a XIII. század végén felosztották egymás kö­zött a határt. Kisbárkány. 1265-ben a Rátát nembeli Porcz István sze­rezte meg. Kozárd. A település neve a kazár néptöredék itteni megte­lepedésére utal, ez bizonyítja a falu honfoglalás kori eredetét. A falu határában a középkorban két település is volt: Varaskalapács - valószínűleg Váraskalapács, azaz erődített helység - és Kozárvölgy. Kutasó. A környék Könyves Kálmán idejében került a Rátót nemzetség birtokába. Először 1265-ben szerepelt neve egy ok­levélben, „terra Kuthasow” alakban, bár akkor még mint puszta földterületet említették. Legénd. A község korára vo­natkozó, fennmaradt írásos em­lékek bizonytalanok, de egy 1249-ben kelt oklevél megemlí­tett egy bizonyos Legéndi Már­tont; feltételezhető, hogy ide va­lósi volt. Egy 1288-ban kelt ok­levél szerint Dobák fia Demetert iktatták be Drégely és Legen - talán Legénd - birtokába Lucfalva. Árpád-kori telepü­lés. A XIII. században Lucin alakban fordult elő említése egy oklevélben. Érdekes a falu nevé­nek eredetmondája: a környék földesura 1130. körül Sámson, Fehérkő várának építtetője volt. Állítólag az ő Lucia nevű leá­nyáról vette a nevét Lucin köz­ség. Először 1235-ben említet­ték az oklevelek az itteni fa­templomot. (A község közelé­ben az egyik magaslatot a mai napig Templom-hegynek hív­ják.) A falu az Isten házával együtt a tatárjárás idején el­pusztult, de rövidesen újjáépí­tették. Ludányhalászi. Szécsény- halászi, Alsó- és Felsőludány állt itt az Árpád-korban. Halászi falu nevét 1222-ben említették először az oklevelek: az itt élők a karancsságiakkal együtt,bepe­reltek tizenhárom nógrádi vár­jobbágyot. Halászi település- rész neve arra utal, hogy lakói egykor halászattal is foglalkoz­tak. Maconka - templom _________________________________________■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents