Nógrád Megyei Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 177-202. szám)

2001-08-18 / 192. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2001, AUGUSZTUS 18. | „Egy olyan folklór rendezvé­nyen volt szerencsénk részt venni, melyet nagyon jól szervezett, pontos fesztiváli program jellemzett, ahol is­meretlen a tétovázás, a vára­kozás. Ahol családias és ba­ráti légkör fogadott bennün­ket és ahol volt időnk megis­merkedni a programok hely­színeivel. Ezáltal ízelítőt is kaphattunk Nógrád megye értékeiből.”- E sorok a július 25-29-ig megrendezett VI. Nógrádi Folklór Fesztiválról a meghívott külföldi együtte­sek által megfogalmazott vé­leményeket tükrözik. Arra kértük a Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztikai In­tézet munkatársát, a Szlovák Szö­vetség elnökét, a fesztivál igazga­tóját, dr. Egyedné Baránek Ruzsenkát, valamint Tóth Csa­bát, a szervező Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztikai In­tézet igazgatóját, hogy összegez­zék a fesztivál tapasztalatait. Az ötnapos rendezvényen ösz- szesen 44 csoport vett részt, hoz­závetőleg 1100 fős létszámmal. A programokat körülbelül nyolc- és kilencezer fős közönség látogat­ta. Pontos számot azért nem tu­dunk jelezni, hiszen a rendez­vény legtöbb műsorszáma sza­badtéri színpadokon zajlott. Min­denképpen elismerés illeti a hely­színek gondos szervező munkája mellett a külföldi együtteseket kalauzoló csoportkísérőket, akik jó nyelvtudásukkal és rátermett­séget igénylő szervező munká­jukkal biztosították a fesztivál- program gördülékenységét. Nógrád megye nemzetközi reflektorfényben Kitörés az ismeretlenségből - Hat év alatt nagy utat járt be a folklórfesztivál volt továbbá az is, hogy a megye több települése rendelkezzen folklórprogrammal. Elsőként a már működő néptáncegyüttessel rendelkező települések jelentkez­tek, mint például Pásztó, Mihálygerge vagy Szügy. Szerettünk volna egy olyan fesztivált szervezni, amelynek sa­ját arculata van, mással össze vetkező években pedig már mindkét országban találtunk tá­mogató partnereket: Az V. Nógrá­di Folklór Fesztivál alkalmával mindkét ország kultuszminiszte­re az ügy mellé állt. Ebben az évben a fesztivál megvalósításának legnagyobb tá­mogatói az alábbi szervezetek voltak: Nemzeti Kulturális Örök­Fesztivál költségvetése az idén megközelítette a 8 millió Ft-ot. A rendezvény szervezésekor nehézségek is előfordultak, ugyanis a fesztiválhoz szükséges források későn álltak a rendelke­zésünkre. Az előkészületeket iga­zi „mélyrepülésnek” is nevezhet­nénk, hiszen a programot úgy terveztük, hogy közben még hí­ján voltunk a megren­dezéshez szükséges anyagi fedezet jelentős részének. Volt olyan támogatónk is, aki csak a fesztivál ideje alatt hozta meg végső döntését. Ugyanakkor ezek a nagy jelentő­ségű, nemzetközi fi­gyelemre is számot tartó rendezvények stabilabb anyagi hátte­ret és ezzel együtt bát­rabb tervezést igényel­nek és feltételeznek. Akkor tudunk ugyanis jól szervezett rendez­vényt produkálni és a leginkább nemzetközi reflektorfényben álló CIOFF-fesztiválok közé csatla­kozni, ha már előre módunkban áll a konkrét, pontos, professzio­nális tervezést előkészíteni. A költségvetés hiányossága követ­keztében viszont az a probléma állhat elő (mint ahogyan az idén is ezt tapasztaltuk), hogy a feszti­vál szervezés egyik legfontosabb elemét, a közönségszervezésre A nyitórendezvény színhelye túl volt a határon: Losonc város vállalta a házigazda-szerepet ■ Az elmúlt hat év alatt nagy utat járt be a rendezvény. Az je­lentette a megrendezés alapját, hogy a Nógrád megyei csopor­toknak korábban nagy nehézsé­gek árán volt csak lehetőségük ar­ra, hogy egy-egy külföldi szerep­lési lehetőséget kapjanak. A fesz­tivál megrendezése utat nyitott számukra a különböző külföldi fesztiválok vérkeringésébe törté­nő bekerüléshez. A Nógrádi Folk­lór Fesztiválon fellépő külföldi csoportoknak ugyanis minden évben megnyeri a tetszését a ma­gyar programblokk, amely egy­ben külföldi fesztiváli fellépések lehetőségét is magában rejti. Ez­által természetesen Nógrád me­gye is hatékonyabban tudja érté­keit reprezentálni. Az első fesztivál programele­meit a bántó nemzetiségi találko­zó, a hollókői Palóc Szőttes és a rárósi napok jelentették. Ezek azonban akkoriban még csupán egy-egy napos rendezvények vol­tak, ami akadályt állított a ren­dezvények színvonalának emelé­se elé. Úgy gondoltuk, hogy az is­meretlenségből ideje kitömi, va­lami újat, egyedit, kiemelt progra­mot lenne célszerű megvalósíta­ni. Ezért ezeket a rendezvényeket egy közös programcsomag for­májában állítottuk össze, a több egynapos rendezvényből egy, ugyanakkor már több napra ter­vezett fesztivált indítottunk útjá­ra. Ez az I. Nógrádi Folklór Fesz­tivál elnevezést kapta. Célunk nem téveszthető egyedi sajátos­ságokkal jellemezhető. Kézen fekvőnek bizonyult a magyar­szlovák együttműködés, a törté­nelmi Nógrád megyére kiterjedő kapcsolatok felelevenítése. A fent említett gondolat megvalósítását Nógrád Megye Közgyűlésének akkori alelnöke, jelenlegi elnöke Becsó Zsolt is elősegítette, a kö­ség Minisztériuma, Nemzeti Kul­turális Alapprogram, Nógrád Me­gyei Önkormányzat Közgyűlése, Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács, Magyarországi Szlová­kok Szövetsége, Szlovák Kulturá­lis Minisztérium és a helyszínek hozzájárulásai. Összességében az ötnapos, 44 együttest 11 hely­színen mozgató Nógrádi Folklór és a rendezvény marketingjére szánt összegeket nem tudtuk kel­lő tudatossággal megtervezni. Ezért szándékaink ellenére a lo­sonci és a bántó helyszín kivéte­lével nem tudtuk elérni, hogy egységes arculattal jelenjünk meg. Nagy segítség lenne még to­vábbá az is, hogy ha rendelkezé­sünkre állna egy fedett és mobil szabadtéri színpad, amellyel az idei fesztiválon csak Losonc bírt. A következő években céljaink között szerepel, hogy csatlako­zunk a CIOFF-fesztiválok sorába. Az elnevezés a nemzetközi folk­lórfesztiválok legismertebb szer­vezetét rejti magában. Akik ide szeremének bekerülni és bent is maradni, ott helytállni, azoknak komoly feltételeknek kell eleget tenni. A magyarországi CIOFF el­nöke, Héra Éva ugyanakkor már számos alkalommal tanújelét ad­ta támogatásának, folyamatosan biztatja a rendezvényt, amely színvonalát és rangját tekintve már többször kapott CIOFF csat­lakozási felkéréseket. A másik fontos célkitűzésünk a „visegrádi négyek” közé való bekerülés: jelenleg első helyen ál­lunk azoknak a magyarországi folklórrendezvényeknek a sorá­ban, akiket a négy nemzet (Ma­gyarország, Szlovákia, Csehor­szág, Lengyelország) legnagyobb folldórrendezvényei közé javasol­tak. Az idei Nógrádi Folklór Fesz­tivál nyitó-és zárógáláján egy­aránt képviseltette magát egy úgynevezett visegrádi program­blokk és már a kialakuló partneri kapcsolatok is egyre erősebbek a négy ország között. S.-NÉT. A. 2001/2002: sztárokkal teli színházi szezon Salgótarjánnak nincs állandó színháza, de évtizedek óta van rangos színházi élete: a közönség évről évről a magyar színházmű­vészet élenjáró képviselőit láthatja a Jó­zsef Attila Művelődési Központ színpadán. Ennek bizonyításául legyen elég csak né­hány úgymond nagy nevet kiemelni az 2001/2002-es színházi előadások közre­működői közül. Itt lesz - mások mellett - Almási Éva, Bodrogi Gyula, Esztergályos Cecília, Garas Dezső, Gálvölgyi János, He­gyi Barbara, Haumann Péter, Koncz Gábor (kétszer is), Mécs Károly, Mikó István, Nemcsák Károly (háromszor), Schubert Éva, Sinkó László (kétszer), Tordai Teri, Voith Ági. Igazán imponáló névsor, bárme­lyik magyar színház szívesen tekintené sa­ját társulatának. A tíz előadásból álló bérletsorozat első elő­adását szeptember végén tartják: a Ruttkai Éva Színház (amelyik „intézményesen” először jár majd Salgótarjánban) Popíewel-Thomas „A hölgy fecseg és nyomoz” című krimi-komédiá­ját mutatja be Esztergályos Cecília főszereplé­sével. A további előadások sorrendje még kiala­kulatlan, szerkezete azonban arányosnak mondható mind a prózai és zenei mű­vek, mind az ismer­tebb, az úgymond klasszikusnak számí­tó és az újnak tekint­hető darabok, mind a vidám és komoly hangvételű előadá­sok tekintetében. A Karinthy Színház (amelyik eleddig ugyancsak ritka ven­dég volt itt) két dara­bot is bemutat: Ör­kény István „Macska­játék” című tragiko­médiáját Schubert Éva, Csemus Mariann és Tordai Teri főszerep­lésével és Tabi László „Spanyolul tudni kell” cí­mű komédiáját Almási Évával és Koncz Gábor­ral a főbb szerepekben. A Budaörsi Játékszín John Steinbeck világhírű regényéből készült drámát „Az édentől keletre” címmel viszi szín­re Koncz Gábor rendezésében. Rajta kívül Nemcsák Károly és Tóth Judit is játszik a darab­ban. A Vidám Színpad Müller Péter „Szomorú vasárnap” című musical-jét mutatja be Seress Rezső életéről. A rendező Sándor Pál Bodrogi Gyulával, Voith Ágival és Garas Dezsővel ját­szatja a főbb szere­peket. A Soproni Petőfi Színház ezút­tal zenés bohózat­tal vendégszerepei a nógrádi megye- székhelyen. Gvadányi József és Gaál József „A peleskei nótárius” című darabját Valló Péter rendezte. A főszerepeket Mikó István, Sinkó Lász­ló, Hacser Józsa és Nemcsák Károly játssza. A Madách Színház Szirtes Tamás ren­dezte „csapata” - Gálvölgyi Jánossal, Haumann Péterrel, Szerednyei Bélával, Kiss Marival, Csű­rös Karolával és Horesnyi Lászlóval - mutatja be Ray Cooney-John Chapman „Ne most drá­gám!” című vígjátékát. A Buda Stage (amelyik ugyancsak először jár Tarjánban) drámát visz színre: Daniel Keyes Virágot Algemonnak című darabját. Ebben is játszik Sinkó László Molnár Piroska és Gesztesi Károly partnereként. A Piccoló Színház sem szerepelt még itt, Márai Sándor „Kaland” című drámájával mutatkozik be. A színlapon Hámori Ildikó, Mécs Károly, Söptei Andrea, Rékasi Károly, Horváth Sándor és Zsurzs Kati neve olvasható. Az úgynevezett Szemirámisz Produkció mutatja be Márkus- Harmath-Vadnai „Csúnya lány” című zenés vígjátékát Hegyi Barbara, Pápai Erika, Szacsvay László, Nemcsák Károly, Haumann Petra és Ko­vács István közreműködésével. Utóbbi rendezi is a darabot. Nemcsak a szereplők rangosak tehát, a kíná­lat sem akármilyen! Érdemes hát időben csatla­kozni a bérlettulajdonosok táborához, bizo­nyítván, hogy Salgótarjánban szeretik a színhá­zat, sokan vannak akik igénylik a rendszeres programot. Ez esetben éri meg ugyanis az ön- kormányzatnak, illetve a művelődési központ­nak súlyos forintokat áldozni az ismeretterjesz­tés, a szórakoztatás e formájára. CS. B. A nyitóelőadás főszereplő­le: Esztergályos Cecília ■ István király, a politikus I. Szent István (975-1038), Árpád-házi fejedelem (997-1000), Magyarország első királya (1000-1038), Géza fejedelem és Sarolta fia, 997-ben vette át az uralmat, miután az országba behívott Szent Adalbert megkeresztelte apját és őt magát, eredeti nevén Vaj­kot. Ez után feleségül „nyerte” II. Henrik (később né­met császár) húgát, jámbor Gizellát. ízig-vérig ke­resztény életet élt és meg nem alkuvó eréllyel szorí­totta alattvalóit is a hitéletre. Szent Márton tiszteletére, Pannonhalmán bencés apátsá­got létesített. Az evangélium örvendetes és gyors terjedését követően követséget küldött H. Szilveszter pápához, aki koro­nát és keresztet küldött neki és ezzel felvette a keresztény ki­rályok sorába. István Esztergomban királlyá koronáztatta magát s azonnal hozzáfogott az egyház szervezéséhez: az ér­sekségek alá püspökségeket rendelt. Meghagyta, hogy tíz-tíz falu közös templomot építsen. Korántsem mellesleg meg­szervezte az ország közigazgatását, kiemelkedő törvényalko­tó munkát végzett. Korántsem az erőszak királya volt, sokkal inkább a mai értelemben vett politikusi alkat, akit meghatáro­zott vonalvezetésű stratégiája, rugalmas taktikája, helyzetfel­ismerő és alakító képessége, politikai éleslátása emelt a legna­gyobb királyok és a mai értelemben vett politikusok sorába. Az ország első királya életével adott nyomatékot cseleke­deteinek. Lelkének egész fennköltségét, különleges kariz­máját belelehelte fiához, Imréhez írt intelmeibe. Fia 1031- ben egy vadászaton meghalt, de országát Szűz Mária pártfo­gásába ajánlva, „meg nem tört lélekkel szállt az Úrhoz”, 1038 Nagyboldogasszony napján. István királyt fiával, Imré­vel együtt 1083-ban „nagy ünnepségekkel a szentek közé ik­tatták.” B.O. Bujáki hajnal és alkony akvarelleken- Olyan ez, mint amikor az ember utazni készül - vallja a művész - össze­csomagolja mindazt, amire szüksége lehet, aztán megérkezik a kiválasz­tott helyre, ahol sajátos, fogékony nyugalmi állapotában hagyja, hogy megérintsék az élmények, az érzések. Mindabból, amit a szinte teljes nyi­tottság állapotában a festőművész befogad, megmarad a lényeg, az, amit ecsetjével, egyéni kifejezőeszközeivel tolmácsolni, visszaadni, megmutat­ni akar. Aztán elkezd dolgozni, s az „utazásról” a feltöltött motívumkész­lettel hazatérve otthon folytatja... Buják festői szépségét, a táj mindig más egységgé komponált rezdüléseit művészi alkotások tucatja tárják az ér­tő, érdeklődő világ elé. Az itt évről évre megrendezett művésztábomak, mű­vésztelepnek, s mecénásának, vagyis a helyi önkormányzatnak köszönhetően egyre szélesebb körben ismerik meg ezt a vidéket, lesznek részesei valami­lyen módon a tábor hozományának. Buják idén nyolcadik alkalommal ad ennek helyet, újra bizonyítva, hogy ideális terep a pihentető, alkotói tölte- kezéshez. Vágó Magda, budapesti fes­tőművész, - aki először jár itt - ideigle­nes műtermének, az iskola egyik tan­termének ajtaját kitárva elégedetten, már-már áradozva mondja: - Ez a tá­gas, csupa-fény helyiség most csak az én birodalmam. Ha egy lépést nem te­szek, ha csupán kinézek az ablakon, már egy számomra inspiráló környe­zetben vagyok. Részleteiben és egészé­ben is csodálatosan szép a szemközti, erdővel borított hegyoldal, a magasla­tán fehérlő kápolnával, a remetelakkal, a kálváriá­val. Mindezt feltétlen meg kell nézni azoknak, akik Bujákon járnak! A csaknem falnyi ab­laksor előtti padokon helyezte el a már kész, kisméretű akvarelljeit, nem véletlen, hogy ez­zel a technikával dolgo­zik: könnyen kezelhető­sége miatt választotta a „karakteres motívumok __________ g yűjtéséhez,” festésé­hez. Ragyogó színek, ki­ragadott, jellegzetes épületrészletek, falukép-mozaikok valamint alábbi sza­vai, gondolatai vallanak ittlétéről:- Más napszakokban az erős fény kifehérít mindent, ám a hajnali és az al- konyi színek fantasztikusak. Tegnap például a felhők is bámulatosak voltak, ezekről is lehetett volna egy sorozatot készíteni... Vágó Magda alkotás köztien A mindig is zömmel határon túli művészeket fogadó bujáki művésztá­borban ezúttal a szerbeken, jugoszlá- vokon kívül londoni alkotók is részt vesznek. S mint más években, itt van­nak a Szabadka melletti, buckagányói művésztelep vendégei, egyikük Gál Jó­zsef, a telep vezetője. Patkós István, Buják polgármestere, - az Illyés Alapít­vány által támogatott - rendezvényük eddigi fe­jezeteit felvillantva azt is megemlíti, hogy a két művésztelepet, alkotói közösséget évek óta bará­ti kapcsolat fűzi egymás­hoz. A faluvezető-házi- gazda számol be arról is, hogy az augusztus 20-án véget érő program során összesen húsz alkotó ke­resi fel a falut. S nem csak kapcsolatokkal gazdag­szik ezáltal: értékeket kí­nál, ad a barátoknak, a festőknek, - idén először - keramiku­soknak és iparművészeknek is. S kap is értékeket: az itt készült alkotások ezen a helyen maradva, kiállításokon öregbítik a művészek hímevét, a többi pedig üzenetet hordoz szerte a világ­ban: Bujákon, egy nógrádi falu alkotó- műhelyében született... _____________________________________(MIAUK J.) Is mét látja a salgótarjáni közönség egyik kedvencét, - Miké Istvánt fotó! p. t. l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents