Nógrád Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-75. szám)
2001-03-03 / 53. szám
6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MOZAIK 2001. MÁRCIUS 3., SZOMBAT Millenniumi históriák nagy faltól kezdve a Kaszpi-tengerig terjedt. Hazánk sorsának alakuAz Aranybulla zárópecsétje AZ ARANYBULLA n. Endre (R. András) uralkodásának nevezetes eseménye volt, hogy az elégületlenség lecsillapítására 1222 tavaszán a nemességet országgyűlésre hívta össze. Az itt alkotott törvény, az ún. Aranybulla korlátozta a király jogait. Néhány főbb pontja:- jó pénzt hozzon forgalomba, azt legalább egy évig ne változtassa;- tartson évenként törvénynapot;- csapja el a népet sanyargató ispánokat;- a szerviensek ne függjenek az ispánoktól;- egész vármegyét ajándékul senki sem kaphat. Védelmezi a törvény a nemeseket és a szervienseket, nevezetesen, hogy a nemesek fölött főbenjáró ügyben csak a király ítélkezhet, a szervienseket pedig idézés és ítélet nélkül letartóztatni nem szabad. A szerviens adót nem fizet, hadiszolgálatra csak az ország védelmében kötelezhető. A várjotr bágyoknak is engedményt tesz annyiban, hogy az egyházi tizedet terményben is fizethetik. Talán a legnevezetesebb pont volt az, hogy a nemességnek megengedi a fegyveres ellenállást, ha a király a törvényeket nem tartaná be („Jus resistendi”). Az Aranybulla jelentős alkotmánytörténeti törvény. Új jogokat vagy kiváltságokat nem tartalmaz, bevezetéséből az tűnik ki, hogy a szokásjog kodifikációja. Vele megszűnt a királyság korlátlan hatalma. Jelentőségét szokás összehasonlítani a hét évvel korábban kelt angol Magna Chartával. AGGASZTÓ HÍREK ÁZSIÁBÓL N. Béla (1235-1270) uralkodását azzal kezdte, hogy megbüntette azokat, akik atyja, (U. Endre) és anyja (Gertrúd) közt viszályt szítottak, ellenzéke támadt a főurak, sőt az egyház körében is. Sértette az urak önérzetét az is, hogy panaszaikat csak írásban lehetett eléje terjeszteni (kancellária). Történtek pedig mindezek akkor, amikor az Ázsiából előretörő mongol hatalom feltartóztatására a király és a nemzet között a teljes egyetértésre lett volna szükség. A XI. századi Ázsiában új birodalom született, Dzsingisz kán lásában lényeges mozzanat volt, hogy a fiatal tón feleségét, Börtét elrabolták. Később sikerült ugyan a fogságból kiszabadítani, de már áldott állapotban került vissza férjéhez. Az apa személyére sohasem derült fény, de Dzsingisz - bár elismerte vér szerinti gyermekének - Dzsocsit (vendég), a nomád szokásoknak megfelelően utódjául nem jelölhette. Nos, ennek a Dzsocsinak fia volt Batu kán, akinek a vezetése alatt jött létre a Dél- Oroszországra is kiterjedt Aranyhorda. Az Eurázsián végighúzódó sztyeppövezet a magyar Alfölddel zárul. Ennek meghódítására vezetett hadjárat vezéréül Ögödej (Dzsingisz) második fia) éppen Batu kánt jelölte ki. Az Aranyhorda elől menekülő kunokat (Köttöny 80 ezer embere) IV. Béla 1238-ban ugyan beengedte az országba, de velük az őslakosság ellentétei a végsőkig feszültek. 1241 márciusában a pesti nép megrohanta Köttöny palotáját, őt magát és testőreit leölte. E rémtett hallatán a kunok rabolva és gyújtogatva kimenekültek az országból. A mongolok elleni segítségükre tehát számítani nem lehetett. K.A. A 23 éves fiatal hölgy írásának elemzése céljául egy rövid idézetet bocsátott rendelkezésemre. A könnyed, mozgáshangsúlyos írás lendületes előrehaladásának köszönhetően enyhén jobbra dől. Spontaneitás, közvetlenség sugárzik a sorokból. írójuk életében az érzelmek, ösztönök dominanciája érvényesül. A helyenként egyedivé formált betűk, az egyéni betűalakítás ellenére jól olvasható az írás. Azonban az áttekinthetőséget megzavarják a néhol kuszán egymásba gabalyo- dó sorok. Az alsó zónabeli hurokszárak hosszan átnyúlnak az alattuk lévő sor felső, illetve középső zónájába. Ez az alsó harmad, alsó zóna nemcsak hogy telt, öblös, de talán túlzottan nagy, fejlett is. A levélíró meghatározónak igen fontosnak tartja alkati adottságait. Elsősorban ösztöneivel, fizikai képességeivel akaija elérni célját. Élményszükségleteit, vágyait, testi, anyagi téren próbálja megvalósítani, kiélni. A térölelő alsó hurkok az élvezetvágyról, a fokozott libidóról tanúskodnak. Fantáziálása jórészt testi, szexuális vágyképekre összpontosul. Expresszivitása, lendületessége, túlzott közvetlensége, kíváncsisága következtében könnyen megsérti mások ÉN- határait, túl közel kerül mások intim szférájába. Energiájával és az anyagiakkal - úgy tűnik - jól gazdálkodik. Pénzét egyenletesen osztja be, jól használja ki a rendelkezésre álló javakat. Életkorából adódóan is, de az ötletesség, szárnyaló fantázia, lelkesedés jobban jellemzi, mint a praktikus, reális gondolkodás. Némely jel arra enged következtetni, hogy nem mindig tud összefüggést teremteni, összhangot tartani az elmélet és gyakorlat között. Néha túlvariálja a dolgokat, szőrözős természetű. A hosszan elnyúló, ferdén felkapott végvonalai is kritikus, ékelődő természetét, más jegyekkel megerősítve pedig fejlett vitakészségét mutatják. Időnként kissé türelmetlen, hajlamos siettetni a dolgokat. Közlés- és védettségigénye, támaszkeresése is kiolvasható az írásból. A levél írója egy fantáziadús, érzelemgazdag lány, teli ábrándokkal, lelkesedéssel. Jelleme még kiforratlan, keresi önmagát és a világban elfoglalt helyét, szerepét. Ahogyan talán az önkéntelenül is választott - jelen élethelyzetére találó - idézetben olvasható: „Minden gyermek lelkében, ameddig még a titok világában, él, szakadatlanul csak egy a fontos, ami foglalkoztatja: önmaga és a talányos összefüggés saját személye és a környező világ között." ______________________QOOÓ KHBZTINA o kleveles grafológus JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Azt hiszem nem veszélyes, csak meg akarta oldani a gyerek matekleckéjét. Ezerforintos vásárlási utalványt nyert: Czele Gábor Szécsény, Sobieski u. 11. sz. Mai rejtvényünk megfejtését március 8-ig lehet beküldeni. A „XX. század ujjlenyomata” Megnyílt a kiállítás a budavári Történeti Múzeumban Lehet bármilyen, kéz koptatta használati tárgy: a nagymama fotelje, egy tejesüveg, egy megfakult tábori levelezőlap, egy 75 filléres gyerekátszállójegy vagy egy lyukas kétfilléres - szinte bármi, ami a huszadik századot őrzi valakinek. És lehetnek persze családi fényképek ( „milyen kicsik voltak még a fák”, és: „ennyire elállt a fülem?”), az első kiscipő, egy fakó zászló... Megnyílt a Várban, a Történeti Múzeum gótikus termében „A XX. század ujjlenyomata” című kiállítás. Másfél hónappal ezelőtt ugyanezzel a címmel a millenniumi földalatti állomásain fotókat tettek ki ezekről a tárgyakról. Kedvcsinálónak. A mostani tárlaton mindenki magára ismerhet, aki elmúlt két hónapos, és tud már magára ismerni...- A kiállítás rendezője Aczél Eszter Krisztina Az ujjlenyomat, azt gondolom, hogy az egyik, ha nem az egyetlen egyedi ismertető, pontos azonosító. A XX. századnak is vannak ilyen jelei? Ezen a kiállításon kizárólag csak olyan tárgyakat, fotókat mutatnak be, amelyek a XX. századra jellemzőek?- Nagyrészt igen. Vannak olyan darabok, amelyek évszázados hagyománnyal rendelkeznek, például a lakáskultúrában. Ilyen például egy családi szőnyeg, az teszi XX. századivá, ahogy a családhoz került. Nagy számban látunk olyan tárgyakat, amelyek nagyrészt csak a XX. századra jellemzőek.- A válogatás szempontja mi lehet, hiszen rengeteg tárgy az, ami rendelkezésre áll?- Az, hogy minél jellemzőbbek legyenek a XX. századra, illetve, hogy a történetek mennyire jók hozzá, illetve az elmesélt történet mennyire tárgyiasítható. A kiállításnak ezért szerves része a szöveg, egy tárgy szöveg nélkül nem biztos, hogy feleleveníti azt a történetet, ami hozzá tartozhat. Rengeteg különféle dolog érkezett be és igazából mindegyik érvényesen egy-egy töredéke az ujjlenyomatnak.- Akkor itt arról van szó, hogy egy felhívást tett közzé a múzeum és akkor bárki beküldhetett bármit?- így van. Úgy kezdődött, hogy több száz közismertebb személyt kértünk fel, levélben, hogy küldjenek be egy tárgyat a XX. századról és írják le a hozzá való történetet, illetve említsenek meg egy tárgyat. Például nagyon kedvelem a katicabogarat, az 50-es évek végén készült első műállatot. Ez hangjelzésre közlekedett, elindult, illetve villogtatta a szemeit és ha megsimogatták a hátát, akkor leállt. Elektromos készülékről van szó. Már az én életemben a technika annyira szerves része, hogy nekem ez nem újdonság, míg a nagyszüleim, bár nagyon ügyesen megtanultak videót is használni és mindenfajta technikai eszközt, sőt még a mobiltelefont is kipróbálta a nagypapám, azért ez nekik egészen más jelentőséggel bír, mint nekem. Ez egy könnyedebb változat. A XX. század nemcsak ezeknek az örömöknek és szépségeknek a százada és megint ez egy kérdés volt, hogy mennyire és hogyan lehet bemutatni a sérüléseket, a fájdalmakat, mennyire sokkolhat az ember, mennyire kell a fájdalmat közvetlenül vagy direktben megmutatni. Ez kétoldalú lehet. Itt egy-egy tárggyal próbálunk erre utalni. Fellegi Adóm odaadta az édesanyjának a sárga csillagát, amelyik egy ilyen történetre utal. A legnagyobb fájdalmakat nem lehet bemutatni és a legnagyobb sokkolás ellenére sem fogja senki átérezni tudni. Valószínűleg a múzeumnak nem az a feladata, hogy zokogó látogatói legyenek, de számomra nagyon fontos, hogy valamennyire érzékelhető legyen a kiállításban az is, hogy ezek mögött rengeteg szomorú történet van.- Ön nagyon fiatal. A XX. századból viszonylag keveset, a kisebbik felét ismeri vagy élte meg. Akár a művészettörténeti, akár muze- ológiai tanulmányai alapján sok mindent tud ezekről a tárgyakról történelmet is biztosan sokat tanult, de volt-e mégis meglepetés, ami magának is olyan volt, hogy: jé, hát ezt így soha nem hallottam, nem láttam.- Gondolkoznom kell. Amikor elvállaltam, talán nem is gondoltam teljesen végig, hogy mekkora felelősség és igazából egy kicsit utólag estem kétségbe, hogy úristen, mekkora jelentősége lehet annak, hogy mi kerül be, mi nem. Nem egyedül születtek meg a döntéseim. Abszolút felmerült bennem ez a kérdés, hogy annyira rövid időt éltem meg, hogy hiába lehetséges, hogy egy empatikus alkat vagyok, aki elmesélésekből sok mindent át tud érezni, sosem fogom tudni, hogy milyen volt mondjuk az édesanyám generációjának az, hogy az iskolában sírni kellett Sztálin halálakor és hazament, az édesanyja finoman közölte vele, hogy nem árt, hogy ez a gyilkos meghalt. Ezeket az élményeket történelemből tanulja az ember, de nem tudja átérezni. Ennek a kiállításnak tényleg az a célja, hogy ezek felmerüljenek az emberekben, nemcsak negatívra, hanem a pozitív emlékekre is gondolok. Egy kicsit talán olyan emlékeket fölhozni, amelyeket jó, és amelyeket talán érdemes átgondolni. N.K.
