Nógrád Megyei Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-75. szám)

2001-03-03 / 53. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2001. MÁRCIUS 3. | Mi sem természetesebb, hogy ha egy zenekar ünnepli jubileu­mát - jelen esetben fennállásá­nak 20. évfordulóját - akkor, azt nem lehet „megúszni” dal­lamok, akkordok nélkül. (Bár ki ment volna oda ilyen szán­dékkal?!) i! pRD 198 1 =Ú8 1 2001^ A címben idézőjelbe tett szó azonban emberekre, muzsiku­sokra, az Akkord Kohász Fúvós Kisegyüttes tagjaira vonatkozik, akik családias hangulatú, gyertya­fényes összejövetelre hívták meg vendégeiket, támogatóikat húsz­éves évfordulójuk alkalmából ott­honuk, a salgótarjáni Kohász Mű­velődési Központ úgynevezett kisszínpados termébe. E helyiség arról kapta a nevét, hogy a 19. szá­zadi patinás intézményben egy­koron itt léptek fel a műkedvelő színjátszók. Kései utódaik, az Ak­kord zenészei a „színpadot” más­hová helyezték ugyan mint hajda­nán volt, de ami a baráti légkört, a figyelmességet - az invitáló cé­duláktól, a dekoráción, a hölgyek közelgő nőnapi köszöntésén át, a férfiak emlékplakettel történő megajándékozásáig - illeti, iga­„Akkordok” kaszinói gyertyafényben nos két finom fogás közti „időhú­zó” prózai betétjein, többek kö­zött azon, amelyet a szakköri Az asztalion a díszvendégek foglaltak helyet __ __ ■ z án sikerült rekonstruálniuk a mai kaszinóban is az úgymond „béke­időket.” A minden részletében alapo­san átgondolt est egyszerre volt komoly, elegánsan megrendezett és vidám, farsangbúcsúztató hangulatú. Érthető, hogy szó esett a múltról, az" alakulásról, az eltelt két évtízed szerepléseiről, a hazai és külföldi élményekről. Bartus László művészeti vezető kötetlen szövege is megerősítette a tényt: az együttes 1981-ben jött létre. Az ötlet Salgótarján testvérvárosá­ban, a finnországi Vantaában fo­gant, amikor a megyeszékhelyi szimfonikusok ott szerepeltek és a búcsúvacsorán fellépett egy al­kalmi összeállítású finn-magyar kürtnégyes. Akkor határoztatott el, hogy itthon is, finnek nélkül is megpróbálják... Mint kiderült, az idei jubileumi esztendőt - ezen az ünnepélyes évnyitón kívül - még további há­rom jelentősebb rendezvénnyel is emlékezetessé kívánják tenni. Jú­niusban a budapesti Fesztivál kürtkvartett látogat el Salgótarján­ba, illetve Pásztóra: mindkét he­lyen együtt muzsikálnak az Ak­kord zenészeivel, akik szeptem­berben a Pest megyei pilisszentívá- ni kórussal szerveznek közös fellé­pést. Novemberben pedig még egy „szülinapi buli” zárja a kiemelt programok sorát. Az Akkord-est három díszven­dége az önkormányzatok képvise­letében jelent meg. Először a leg­távolabbról érkezett Sisák Imre, Pásztó polgármestere mondott pohárköszöntőt és adott át egy hatalmas üveg pezsgőt. Elmond­ta, hogy Rajeczky Benjámin zene­tudós városában értékelik és tá­mogatják a kultúrát. Mintegy meghívásként bejelentette, hogy az Akkord, - amelyikben Bartus László személyében pásztói, sőt „önkormányzati hivatali” vadász­kürtös is szerepel - ott lesz márci­us 10-én, a mátrakeresztesi temp­lom alapkőletételi ünnepségén is. Sarló Béla, Salgótarján alpolgár­mestere értékelte azt hagyo­mányápoló tevékenységet, zenei műveltség- és utánpótlás-neve­lést, amelyet az Akkord végez. - Minden ember élete annyit ér, amennyi örömet okoz másoknak - mondta és úgy vélte, hogy e té­ren az Akkord igencsak jól áll. Azt kívánta jelképesen, hogy az aján­dékvázából - amelyet átadott - so­hase fogyjon ki a virág, a hamu­tartóból pedig a pénz. Becsó Zsolt, Nógrád Megye Közgyűlésének el­nöke ugyancsak elismerését fejez­te ki a zenekarnak, hiszen mint nem egyszer ő maga is tapasztal­ta, képes megszólítani az embere­ket. A megyei vezetés nevében ígéretet tett arra, hogy a fenntartó­val és megyeszékhelyi önkor­mányzattal egyeztetve próbálnak valamit tenni azért, hogy a már- már legendás intézményt, a Ko­hász Művelődési Központot - ahol 1922-ben kimondták Salgó­tarján várossá válását - átment­sék a jövőbe. A rigmusokba szedett köszön­tő ár. Szabó Lajos részéről már éppen úgy az est vígabb részé­hez tartozott, mint azok az anek­doták, amelyekből a már nyugal­mazott Bolyós Lászlóné - akinek igazgatósága alatt létrejött az Ak­kord - olvasott fel. Közülük az egyikből megtudhatta például a hallgatóság, hogy a muzsikus miért iszik előre a medve bőrére. Azon egyszerű oknál fogva, mert szomjas. A másik olvas­mány az egykoron Felvidékről érkezett, magyarul kissé hiányo­san tudó acélgyári muzsikust idézte, aki a bakkecskéből akart tejet fejni. Szintén jót mulatott a közön­ség a zenekari szóvivő, a vidám­ságra mindig kapható Diósi Já­napló vezetésének kötelmeiről 1984-ben, még mint „elvtársnak” címzett neki Bolyós Lászlóné, vagy azokon a „szigorú” szabá­lyokon, amelyeket a bányász, kohász mérnöki szakestélyek szokásaiból kölcsönzött ide. El­mesélte egyik élményét is, amely szerint egyszer egy külföldi úgy jellemezte előtte a magyarokat, mint értelmes, okos embereket, akik dolgozni tudnak ugyan, de ünnepelni, kikapcsolódni, mu­latni kevésbé. Nos e húshagyó keddi „feje­delmi gyülekezet”, ha a mulatós­sal kapcsolatban nem is, de a kulturált szórakozást, a bensősé­ges együttlétet tekintve igazán megcáfolta a fenti ítéletet. CSONGRÁDY BÉLA A kisegyüttes ünnepi műsorral szerepet. _________________________fot&gyuriáh M i lesz a sorsa az ópusztaszeri emlékparknak? Bizonytalanná vált a Feszty körkép bemutatása óta több mint 2 millió érdeklődőt vonzó Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark működése, a jelen­legi körülmények között meg­oldhatatlannak látszó, súlyos gondokkal kell szembenéznie a nagyobb részt a Csongrád Me­gyei Közgyűlés tulajdonában lévő intézménynek. Mégpedig amiatt a tavaly no­vemberben hozott kormányren­delet miatt, amelynek értelmében a szociálisan rászorulók, a nyug­díjasok, a közművelődési igazol­vánnyal rendelkezők ingyenesen látogathatják a muzeális értékek kiállítóhelyeit. Egy 1997-ben szü­letett törvény pedig azt mondja ki, hogy a közhasznú társaság formájában működő intézmé­nyek nem részesülhetnek köz­ponti költségvetési támogatás­ban, így az ópusztaszeri emlék­park sem számíthat a kedvezmé­nyek miatt elmaradó bevétel el­lensúlyozására, hiszen az emlék­park is közhasznú társaság. Ha abból indulnak ki, hogy tavaly hány kedvezményezett látogatta meg az emlékparkot, az idei évre 40-60 milliós bevételkiesésre szá­míthatnak Ópusztaszeren, s ez már komolyan veszélybe sodorja az intézmény működtetését. Ré­sze van ebben annak is, hogy a kedvezmények után az emlék­parknak ráadásul még adót is kell fizetnie. A Csongrád Megyei Köz­gyűlés a kedvezményezettekre vonatkozó kormányrendelet megváltoztatására tett javaslatot az érintett tárca vezetőjének, Rockenbauer Zoltánnak küldött levelében Ott József, megyei alel- nök. Hozzátette: amennyiben a kultuszminisztériumban nem járnak eredménnyel, a közgyűlé­si határozat értelmében felhatal­mazzák a megyei elnököt arra, hogy az Alkotmánybíróságon ke­ressen jogorvoslatot. Marlene Dietrich románca Marlene Dietrich eddig isme­retlen szerelmes leveleire buk­kantak Hannoverben. A leveleket a későbbi filmcsil­lag ifjúkori szerelméhez, egy pék­hez írta. Marlene 1921-ben (ekkor húszéves volt) a weimari zene- művészeti főiskola hegedű tan­szakos hallgatója volt. A türingiai városban ismerkedett meg Wilhelm Michellel, akit leveleiben becézve „Michelein”-nek szólít, sorait „Marlenchen” aláírással zárva. A vele egyidős fiatalember sütőipari tanoncként tanult Weimarban. Kapcsolatuk még egy évig sem tartott. Marlene 1921 novemberében - anyja akarata el­lenére - félbeszakította weimari tanulmányait, és Berlinbe uta­zott, ahol bekerült Max Reinhardt színiiskolájába. Egy évvel később már kisebb színpadi szerepekhez jutott a fővárosban, s az 1922-ben forgatott „Ilyenek a férfiak” című filmben kamera elé is állhatott - életében először. A mesterlevél megszerzése után Hannoverbe visszatért Wilhelm Michelnek utoljára 1922 januárjában írt Marlene, mélabúsan idézve föl az együtt töltött előző nyár emlékét. - Tudja még, milyen szép is volt a tavalyi nyár? Elővettem a hege­dűmet, és az Ön dalát játszottam rajta, közben folyton arra ügyelve, nehogy a könnyeim a hegedűre folyjanak. Aztán nehogy elfelejt­sen engem, hallja... - írta a felte­hetően utolsó, Hannoverbe kül­dött levélben. A pékmester özve­gyének hagyatékából előkerült nyolc Dietrich-levél közül ugyanis ez viseli a legfrissebb dátumot. A szomorkodó Marlene Berlinben hamarosan megvigasztalódott: a színház és a film világában szá­mos hódolója akadt. Tankcsapda: imádnak élőben játszani Március 3-án Salgótarjánban, április 7-én Balassagyarmaton szerepelnek Szenzáció történt a honi popiparban: ugyanis hosszú hetek után a MAHASZ százas listáján már nem Zámbó Jimmy az első, hanem a Tankcsapda.- A zenekar fennállásának egyik legfontosabb albumát ké­szítettük el a tavalyi év végén. A tizenhárom dal, ami most meg­jelent, jól mutatja azt az intenzi­tást és lendületet, amely a zene­kart mindig is jellemezte. A '99 végén bekövetkezett személyi változások új és friss energiákat szabadítottak fel bennünk. Már a nyári fesztiválokon is érezhető volt az a felfokozott érdeklődés, amivel nem csak mi, de a rajon­góink is várták, hogy a megújult felállás első közös albumát elké­szítse. Az „Agyarország” című lemez az egyik legmeghatáro­zóbb munkánk, amit hosszú tur­né követ, minden Tankcsapda­rajongó megelégedésére - nyilat­kozta a zenekar az új stúdióal­bum megjelenését követően. Ma este a nógrádi megyeszékhelyen élőben is látható az együttes, hogy új programjukkal ismét el­kápráztassák helyi rajongóikat. A Lukács László (ének, basz- szusgitár), Molnár Levente (gi­tár) és Fejes Tamás (dob) felállá­sú formáció február 9-én kezdte azt a turnét, ami körülbelül negyven város érintésével június 16-án Budapesten, a Petőfi Csar­nok szabadtéri színpadán ér vé­get és ezalatt a négy hónap alatt bejárja az egész országot. A Tankcsapda mindig is turnézó zenekar volt. Imádnak - élőben - játszani, mert a közvetlen talál­kozás a rajongóikkal olyan él­ménnyel gazdagítja őket és olyan energiákkal tölti fel a zené­szeket, amilyeneket csak kon­certszínpadokon lehet érezni. Egy rockzenekar amúgy is csak a színpadon van leginkább ele­mében. A koncertsorozat kereté­ben kétszer is eljutnak Nógrád megyébe, hiszen a március 3-i, salgótarjáni bulit április 7-én Ba­lassagyarmaton megismétlik. A műsor összeállítása persze nem könnyű, hiszen egyre több lemezük jelenik meg, de az új da­lok mellé mindig úgy választanak a régiek közül, hogy lehetőleg mi­nél szélesebb időszakot fogjanak át a számok. Vannak persze kü­lönbségek időnként koncert és koncert között és nemcsak azért, mert néha esetleg fáradtabbak, ha már hosszabb ideje nem voltak otthon. Más egy olyan pici klub hangulata, ahol a rajongók a szó szoros értelmében karnyújtásnyi­ra vannak a zenészektől és persze más egy olyan fesztivál, ahol tíz­ezrek élvezik velük együtt a kon­certet. Ennek ellenére szívesen játszanak a mai napig kis klubok­ban, mert a Tankcsapda rajongói nagyon lelkesek és ez egy kis he­lyen hamar átragad rájuk is. Az új korong dalait is biztosan olyan szeretettel fogadja majd a közön­ség, mint az előző nagy slágere­ket. Apropó új lemez. Az album megjelenését megelőző munka során mind a zenekar, mind a ki­adó soha eddig nem tapasztalt po­zitív előjelekkel találkozott. A ko­rong első kislemeze, az „Ez az a ház” (ami a csapat életében az el­ső volt!), No.l. helyezést ért el a MAHASZ-kislemezlistán, s már közel 10 ezer példányban talált gazdára. A csapat történetében egyedülálló módon az Agyarország című lemezre meg­jelenés előtt több mint 10 ezer elő­rendelés érkezett a boltokból. Az utóbbi évek kísérletezőbb hang­vételű anyagai után most ismét egy igazi Tankcsapda-album szü­letett, melynek talán az lehet az oka, hogy mostanában visszatért az a fajta lendület és intenzitás, ami az utóbbi néhány évet nem igazán jellemezte. A szövegek is ezt a lendületes, egyszerűbben fo­galmazott, néha talán agresszív, de mindenképpen őszinte hangu­latot sugallják, amit az utóbbi egy, másfél év motivált. Az „Ez az a ház” 2001-es új változatától kezd­ve, a „Mennyország Tourist” poli- tíkusságát és kitörölhetetlen dalla­mait továbbvivő címadó dalon és az „Aki nem vak”-on át a lendüle­tes, punkos „Itt vannak a tankok”- ig csupa klasszikus Tankcsapda­hangulat kapott helyet a 13 új fel­vételt tartalmazó albumon. Jónak ígérkezik a sztorizós „Mindig pén­tek” és a „Nem ver át” című dal, de külön említést érdemel a Föld és ég című ballada is. A debreceni Tankcsapda egyébként 1989-ben alakult. A tri­óban működő zenekar első né­hány évére a púnk és a rock & roll zene eszközei voltak leginkább jellemzőek. A „Baj van” című első demó hamarosan követte a „Púnk & Roll” kazetta, amelyet később a közönség az első lemezként aposztrofált. Az „A legjobb mé­reg” című 1992-ben megjelent le­mez hozta el a szakma áttörést, de a rajongók jó része is ekkor ta­lálkozott először az egyre inkább a rockzene felé forduló Tankcsap­dával. Az ezt követő évek és lemezek természetesen egyre nagyobb népszerűséget hoztak. Az 1995 szeptemberében megjelent „Az ember tervez” album volt az első, mely átlépte a 25 ezres eladási ha­tárt, így a '96 tavaszán megjelent koncertlemezzel egy időben a ze­nekar átvehette élete első aranyle­mezét. valószínűleg most jön a következő... l _______^ii i — lllllliilllillllM^■Mim—MII L ukácsék ma este letarolják a megyeszékhelyet (is) ■

Next

/
Thumbnails
Contents