Nógrád Megyei Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-01 / 27. szám

2. OLDAL 2001. FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖK SALGÓTARJÁH ÉS TÉRSÉGE Kishartyáni útbaigazítók A Fidesz kishartyáni cso­portja illetve a polgármesteri hivatal közös elhatározása volt, hogy az óévbúcsúztató rendezvény bevételét közcé­lokra hasznosítják. Az össze­gyűlt hatvanhatezer forintból készíttette el az önkormány­zat azokat az útbaigazító táb­lákat és hulladékgyűjtőket, amelyeket a tavasszal helyez­nek ki a közterületekre. Elmúlik minden bánata Rakott alj, kötény, blúz, vállken­dő, főkötő a fiatalasszonyok­nak, ezek a karancsberényi népviselet hagyományos darab­jai. Ebben lépnek fel a helyi ha­gyományőrző együttes hölgy­tagjai, a férfiak öltözéke egysze­rűbb, ha úgy tetszik, férfiasabb. Ami a nemeket illeti, a kezdet kezdetén csak az egyik képviseltet­te magát a hetvenes években szer­vezett dalkörben: női csapat ver­buválódott itt a hagyomány élteté­sére. így emlékszik Fodor Lajosné, aki bár nem tekinti magát alapító­nak, a csoport törzstagjainak egyi­ke, s mint ilyen, sok kedves emlé­ket őriz a közös múltból. Van a tar­solyában jó néhány új élmény is. Fodomé elmondja, hogy ezekért érdemes tartozni a közösséghez, érdemes fellépésre készen őrizni a ruhákat. A régi dalok, a szokásokat felelevenítő mondókák, jelenetek visszahozzák a visszahozhatat- lant: a gondtalan fiatalság ízét, mert „ha felcsendül a dal, elmúlik az embernek minden bánata.” A herényi csoport nem csak arra büszke, hogy férfiak is csatlakoz­tak hozzájuk, ők is kiveszik részü­ket ebből a sajátos tevékenykedés­ből: Fodomé örömmel említi, hogy zenekari kísérettel szerepelnek, s azt is megjegyzi: az önkoimányzat rendszeresen, anyagiakkal járul az együttes működéséhez, ami egy­fajta biztonságérzetet ad. A helyi hagyományos és alkal­mi rendezvényeken, és a közeli te­lepüléseken, valamint Salgótarján­ban, illetve Szécsényben már több­ször mutatták meg tudásukat, jár­tak már Erdélyben, Marosvásárhe­lyen, Csíkszeredán, Karácsonyfal­ván. Itthon Abasáron, Balaton- berényben, a herényi napokon lép­tek fel többek között. Egyik legna­gyobb közönségsikert aratott mű­sorszámuk a Berényi csárdában cí­mű jelenet, de a lakodalmas is sok tapsot kapott már. A fonójáték nemrégiben lett repertoárjuk ré­sze, remélhetően ez is sikerforrás lesz. Kazáron mindig történik valami Falugyűléseken értékelte a múlt évben végzett munkát a képviselő-testület, s vázolták a 2001-re tervezett feladato­kat is. Legutóbb a mizserfai településrészen élő lakosság hallhatott mindezekről. len megelőlegezni, ami pusztán azért okozott gondot, mert mű­ködési nehézségeket vont maga után. A költségvetési és egyéb Kazári falukőzpont: a jövőben tovább épül-szépül a község FOTÓ: GYURIÁN TIBOR Nehéz évet zárt a kazári ön- kormányzat is. Egyrészt mert az állami támogatások mértéke mindössze 2,2 százalékkal volt több az előző évinél, amely az inflációt sem fedezte. Másrészt pedig azért, mert az önkor­mányzat bevételei sem úgy ala­kultak, ahogyan azt tervezték. Jelentős volt az iparűzési adók­ból származó kiesés, ami azért alakult kedvezőtlenül, mert az önkormányzat területén műkö­dő cégek, vállalkozások is ne­hézséggel küzdenek, s némelyi­kük időközben elérkezett a fel­számolás stádiumához. Gazdál­kodási szempontból óriási gon­dot okozott az is, hogy a pályá­zati úton nyert összegek na­gyon nehezen jelentek meg helyben, átlagban fél év telt el, a támogatásról szóló kiértesítés­től addig, amíg a pénzzel tény­legesen gazdálkodhattak. így fordult elő, hogy például az is­kolai tornaterem építését, a fa­lutörténeti könyv kiadását, illet­ve ezek kivitelezési költségeit, az önkormányzat volt kényte­gondok mellett azt a pozitívu­mot viszont elkönyvelhették, hogy hitelfelvétel nélkül zárták az évet. Mindezek ellenére, a képvise­lő-testület reményei szerint, az idei évben kedvezőbb kilátásai lehetnek a településnek. A tele­pülésrendezés szempontjából nagyon sokat jelentett, hogy a faluba vezető út mentén elterülő volt tsz-majort és környezetét rendezték, miután megvette egy mezőgazdasági vállalkozó, aki szarvasmarhatartásra rendezke­dik be, s aki vállalkozása elneve­zésében megörökíti Kazár nevét is. Hamarosan nyithat a fiók­gyógyszertár, s idén egy sor ön- kormányzati tulajdonú épületet is felújítanak, illetve korszerűsí­tenek, folytatva az úgynevezett ófaluprogramot. Az önkormány­zat terveiben a meglévő táj- és kiállítóház mellé még két, a népi építészet stílusjegyeit őrző ház vásárlása, ületve ezek rendbeté­tele és korszerűsítése szerepel. Ezek egyike információs ház­ként szolgálná a település lakos­ságát, a másikban pedig szállás­helyeket alakítanának ki, ösz- szességében húszmillió forint ráfordítással. Felújításra szorul a művelődési ház is, mégpedig sürgősen, mert állaga annyira megromlott az utóbbi években. Kérdés, lesz-e erre fedezet, hi­szen pusztán a terv költségei 6 millióba kerülnek, maga a felújí­tás pedig a kalkulációk szerint 160-180 millió körüli összegből oldható meg. Ezeknél lényege­sen kevesebbe, egymillió forint­ba kerül a riolittufához vezető út helyreállítása, információs táb­lákkal való ellátása és az ugyan­csak ide tervezett esőbeálló, vala­mint híd építése. Ezekre a mun­kákra már van fedezet, pályáza­ton nyerte az önkormányzat. Egy réges-régi falusi szokásra alapozott akkor a képviselő tes­tület, amikor úgy határozott, hogy környezetbe illő padokat telepít a lakóházak elé, amolyan „pletykapadokat”, amelyekre ki­ülve, megbeszélhetik egymással az emberek a napi történéseket. Karancslapujtőn a teleház! Etesről - miután lejárt az önkormányzattal kö­tött bérleti szerződés - Karancslapujtőre került a Karancs-kömyék Szociális Alapítvány teleháza. A befogadó önkormányzat egy önkormányzati tulaj­donú épületet biztosított a számítógépes, inter­netes szolgáltatás elhelyezésére. A főként a fiata­labb korosztály érdeklődésére számot tartó szol­gáltatást egy kivételével naponta igénybe vehetí az ifjúság, akik tanulmányi téren is kamatoztathatják az itt szerzett ismereteket. Az önkormányzat szí­vesen áldoz - éves szinten másfél millió forintot szánnak a működtetés-fenntartás költségeire - a teleházra, különösen, hogy bebizonyosodott, fo­lyamatosan telt házzal működik. Sikeres etesiek Az alapítás óta mindössze másfél esztendő telt el, ám e rövidke idő elég volt ahhoz, hogy az egyesület meghatáro­zó szerepet töltsön be a telepü­lés kulturális életében. Ezzel együtt, a Pintér Sándor Kör tagsága közéleti téren is akti­vizálta magát az utóbbi hóna­pokban. A Karitas etesi csoportja kultu­rális egyesületeként kezdte mű­ködését, tavaly augusztus óta vi­szont már önálló szervezetként működik a Pintér kör. Céljaik kö­zött egyebek mellett a kulturális életbe való bekapcsolódást, a te­lepülés múltbeli értékeinek feltá­rását, szélesebb körben való meg­ismertetését tűzték célul, termé­szetesen a jelenkori értékek men­tésével együtt. Feladatvállalásaik között szerepel a tehetséggondo­zás felkarolása, az ismeretterjesz­tés, s természetesen a névadó emlékének ápolása. Működése másfél esztendeje alatt több nagy érdeklődésre szá­mot tartó rendezvényt szerveztek felnőtteknek és gyerekeknek, de kiállításokat is rendeztek. Berke­in belül kezdte meg működését az irodalmi műhely, a honismere­ti kör, s ez utóbbi, amelyik alig fél éve indult, máris szép eredmé­nyeket könyvelhet el. Andai Beá­ta, Horváth Anna, Kasper Kata­lin, Krémer Natália, Lipták Noé­mi, Tóth Mariann, Tóth Judit és Vadas Anett nagy feladatot vállal­tak. Az általános iskolások egy középiskolás társukkal a nyári szünidőt gyűjtőmunkával töltöt­ték. Arra voltak kíváncsiak, mi­lyen illemszabályok voltak hono­sak a II. világháború előtti Etesen. Kutatásuk eredményeként szüle­tett meg a közös mű, amelynek az „Etesi illemkódex” címet ad­ták, s amellyel múzeumi pályáza­ton indultak, s nyertek is. A kör idei tervei közül kiemel­kedő fontosságú, a névadó szüle­tése évfordulójáról való méltó megemlékezés. A160. évforduló­ra, amely márciusban lesz, kiad­vány megjelentetésével készül­nek, s a bábszakkör tagjai színre viszik a Pintér Sándor gyűjtötte mesék egyikét, mégpedig eredeti palóc nyelven. Hangversenyzongoráról álmodnak Zeneiskola Kesziben, hangversenyterem Lapujtőn A zeneiskola életében volt olyan időszak is, amikor bizonytalan­ná vált a léte. Tíz évvel ezelőtt, az önkormányzatiság első évében, egy évig szünetelt a működése, hiszen a helyhatóságok előtt több minden tisztázatlan volt még. Egy év sem kellett hozzá, a zeneok­tatás újra beindult, a Dobroda-völgyi szülők kérésére. Az intéz­mény a közelmúltban ünnepelte fennállása 25 éves jubileumát. 1975-ben, a salgótarjáni zeneis­kola kihelyezett tagozataként in­dult a zenei nevelés Karancs- kesziben. Nem csak a helybeli, ha­nem további hét település gyerme­keinek a zeneoktatását oldották meg ilyen keretek között, egészen 90-ig, amikor az önkormányzati bizonytalanság miatt, bizonytalan­ná vált a helyi zeneoktatás is. 91- ben, a szülők kérésére aztán újra indult, az iskola immár önálló in­tézményként működött tovább, Fodor Sándor vezetésével. 1998 újabb mérföldkő az iskola életé­ben,. az általános iskolával, a könyvtárral és a művelődési ház­zal együtt az általános művelődési központ szervezeti keretébe ke­rült. Az utóbbi tíz évben jelentősen megnőtt a diákok száma, ma száz­harmincnyolc tanulója van, akik­kel tíz klasszikus zenét oktató ta­nár foglalkozik. Időközben bővült a képzési profil is, mégpedig a nép­tánc és népzene kategóriával. Egykori növendékei közül töb­ben kerültek zenei pályára, s van­nak akik külföldi pódiumokon öregbítik az iskola jó hírét. Érde­kességként említhető, hogy az is­kola két volt diákja - Tajti Veronika és Horváth Szabolcsúé - tanárként tért vissza egykori iskolájába. S meglehet, az iskola két jelenlegi ta­nulója is nyomdokukba lép, Lan­tos Márta és Pál Veronika ugyanis épp a napokban felvételizik a zene- művészeti szakközépiskolába. Az oktatási színvonal jelzője az is, hogy például a Kincsér nép­zenei együttes mára túlnőtte az iskolát. A Lenkó Péter vezetésé­vel működő együttes megannyi hazai és külföldi szereplést vál­lal, s újabban kezd kibontakozni egy leányokból álló zenekar is, amely kísérője a Lókötő néptánc- csoportnak, de még a karancs- keszi népdalkömek is. A zeneis­kola jelentős szerepet vállal a nyolc település életében úgy is, hogy a helyi rendezvények han­gulatát emelik együttesei vagy szólistái. Hangversenyekre idáig a zeneiskola - amely a művelő­dési házzal egy épületben kapott helyet - helyszínén, Karancske- sziben volt lehetőség, itt ugyanis százhúsz férőhelyes a nagyte­rem. A fenntartó önkormányza­tok közül most Karancslapujtőé is lehetőséget teremtett erre. Va­lójában már csak egy hangver­senyzongora hiányzik az iskolá­nak, amire már régtől vágynak. Talán egyszer erre is lesz fedeze­tük a fenntartóknak, s talán arra is, hogy az intézmény tovább bő­víthesse képzési profilját, miután tapasztalták, tanulóik érdeklődé­se kiterjed a képzőművészeti ágakra is. Az egész Dobroda-völgy egyik legjelentősebb művelődési intézménye a zeneiskola ....................u FO TÓ: GY. T.

Next

/
Thumbnails
Contents