Nógrád Megyei Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-01 / 27. szám

2001. FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖK SZECSENY Átjárható határok kellenek Befejeződött a nemzetközi konferencia Balassagyarmaton MEGYEI KORKÉP BATONYTERENYE RETSAG 3. OLDAL Jog az emberhez méltó élethez Oxigénpalackhoz, koncentrátorhoz kötött világ - Kevés rokkantsági nyugdíj, tetemes áramszámla Nincs tovább, nem bírom. Haza kell menni! - fogalmazódott meg a kétségbeesett gondolat a salgótarjáni Brezovszky Istvánba, amikor már végképp nem volt képes az egyik németországi lakókocsigyár ragasztóüzemének szerelőszalagja mellé állni. A drégelypalánki TESZON Gépipari Szolgáltató Kft. munkásaként egy életerős férfi ment ki németországi bérmunkára 1989 nyarán, s tért haza csonttá és bőrré soványodva, megrokkantan alig két év múlva. A diagnózis tüdőtágulást állapított meg, a beteg súlyos légzőszervi betegsége megmaradt, sőt állapota tovább romlott. Régóta szenved, két éve már a szervezetébe mesterségesen bejuttatott oxigénnel képes csak élni. Pereskedés szegélyezte út, megítélt, s menet közben kényszer­ből felére lealkudott, egészségkárosodás címén megítélt, „nyögve­nyelősen” kifizetett pénz, oxigénpalackhoz kötötten élő beteg, ápo­lásban áldozatos családtagok, egyre növekvő, kínzó terhet jelentő költségek, melyek szinte szétzilálják a családot. Véget ért a háromnapos nem­zetközi konferencia, amelyet a XX. századi határváltozások címmel tartottak meg Balassa­gyarmaton a Nógrád Megyei Levéltár millenniumi rendez­vényeként. Tyekvicska Árpád, a megyei levéltár igazgatója, a rendezvény házigazdája, a konferencia Balassagyarmaton való megtartását azzal is indo­kolta, hogy az ezeréves magyar állam történetében sajnos, gyakran változtak az ország határai és a XX. századi határ- változások különösen sújtot­ták Nógrád megyét és az Ipoly- parti várost is kettészakították. A megyei levéltár egymillió fo­rintot nyert erre a célra a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumá­tól, amelyhez még elkelne a támo­gatás, mert az előadások anyagá­nak kiadását sokan, köztük a törté­nelemtanárok is érdeklődéssel vár­ják. Újdonság volt ezen a közel 40 előadót felvonultató szakmai talál­kozón, hogy eddig Trianonról a szélesebb közvélemény előtt való tudományos beszéd elsősorban a politika, a hadtörténet és a diplo­mácia történetére súlyozódott. Most megpróbálták tágabb érte­lemben is keresni Trianon hatása­it. Több tudományág képviselői jöttek össze, ami kutatói szinten, műhelymunkában ma már termé­szetes dolog, de konferenciaszin­ten, közönség előtt ez a balassa­gyarmati esemény újdonság volt. Az előadók között jelen voltak a pályájuk kezdetén álló fiatal kuta­Az önkormányzat idei költ­ségvetés^, a közhasznú foglal­koztatás "szervezeti formájának kialakítása, a sportegyesületek és civil szervezetek támogatása, valamint az önkormányzat és KÖNYVBEMUTATÓ. A Teleki László Városi Könyvtárban február elsején 14 órakor kezdődik dr. Val­ter llona-dr. Hír János: Pásztó mű­emlékei és a Pásztói Múzeum című könyvének bemutatója. A könyv hat nyelven ismerteti meg az olva­sót a város nevezetességeivel. A ki­adványt a szerzők, valamint dr. Limbacher Gábor megyei múze­umigazgató és dr. Németh János, a Mikszáth Kiadó igazgatója ajánlja az érdeklődők figyelmébe. SZÉCSÉNY BÉRKIEGÉSZÍTÉS. A város pe dagógusai, óvónői, az oktatási in­tézmények valamennyi alkalma­zottjával együtt már január J-jén tók és a szakma nagy egyéniségei, s itt voltak az ország különböző ré­szein működő kutatóműhelyek képviselői. A szlovákiai előadók je­lenléte azt is jelezte, hogy érdemes volna nagyobb párbeszédet foly­tatni erről a témáról a szomszé­dokkal is, mert a határváltozások egyaránt érintették a határ két ol­dalán élőket. Mohos Mária mutatott rá elő­adásában arra, hogy a Szlovénia fe­lé valaha meglévő nyolc határátke­lőhelyből hét már újra működik és ezt az utat kell követni az Ipoly két oldalán élőknek is. Az irredentiz­mus kultuszáról tartott előadás Zeidler Árpád történész, aki úgy vélekedett, hogy a balassagyarmati társadalom nagyon pontosan érez­te, mit jelent egy határváltozás, ho­gyan szorult vissza a város a von­záskörzete nagy részének elveszté­sével és vette át a megyeszékhely szerepét Salgótarján. Sebők László kisebbségkutató azért is jónak tar­totta a konferenciát, mert az adott kérdéssel, az egészen eltérő kutatá­si területeken foglalkozó szakem­berek között kialakult egy olyan in­formációcsere, amely mindenkit bizonyos problémák átgondolására késztetett. Az elmúlt 80 évben a legnagyobb problémák a határok térségében keletkeztek, mert min­denféle fejlesztés elkerülte ezeket a területeket mindkét oldalon. Ennek következtében egyre fontosabbá válik, hogy a spiritualizált határo­kon keresztülnyúló kapcsolatok megerősödjenek, ez az összes, tér­ségben lévő országnak érdeke. szervei szervezeti és működési szabályzatának módosítása sze­repel a bátonyterenyei képvise­lő-testület ma 15 órakor kezdő­dő ülésének napirendjén. kézhez kapja a 8,75 százalékos bérkiegészítést, amelyet nem min­den önkormányzat képes határidő­ben megtenni. Ahol ennek a mos­tani kifizetésekkor nem tudnak ele­get tenni, azokon a helyeken legké­sőbb az áprilisi fizetésnapon folyó­sítják a pénzt, s természetesen visszamenőleg is. SALGÓTARJÁN MÉHÉSZKLUB. Katulin Károly mé­hész, asztalosmester bemutatóval ki­egészített tájékoztató előadását hall­gathatják meg a résztvevők a helyi méhészklub február 2-i összejövete­lén, amelyet 14 órától a József Attila Művelődési Központ klubjában tar­tanak. A klubnapon az éves közgyű­lés előkészítéséről is szó lesz. Brezovszky István elkeseredett, s gyakran vesz rajta erőt a kétség- beesés, ilyenkor csak a nyugtató segít. Harminchét évet ledolgo­zott, s mintegy 39 ezer forintos rokkantnyugdíjból, meg a felesége nyugdíjából próbál­nak élni. Ahhoz, hogy élni tudjon, nemcsak az oxigén­re, az állandó hőmérsékletre is szükség van, az étkezésre is oda kell, kellene figyelni, a napi egy szem alma, banán sem hiányozhat az asztalról. Brezovszky fél, retteg, hogy a feltételek, amelyek megte­remtésére még mindenna­pos és eredményes harcot vív a család, egyszer meg­szűnnek, pedig ő - sorstár­saival együtt - még élni, mi­nél tovább még így is, élni szeretne! A salgótarjáni családi ház­ban minden a beteg állapotá­hoz próbáltak igazítani: lép­csőmentes terep, egyszerű bútorok, a tévé előtti karos- székbe ül Brezovszky István, mel­lette duruzsol, „dolgozik” az oxi­génpalack, csonkjáról kanül, vé­kony cső vezet a beteg orrüregébe, s rajta keresztül megy a tüdőbe, onnan a véráramba az életet jelen­tő levegő. Legyen pillanatnyi gond, „üzemzavar”, a beteg szer­vezete vészreakcióval válaszol...- Ha megyek a fürdőszobába, vagy éppen a konyhába'szeretnék eljutni, esetleg a másik szobába lefeküdni, a feleségem cipeli, von­szolja utánam a palackot - jegyzi meg Brezovszky István, miköz­ben, biztonságot nyújtó társként, szinte ösztönös mozdulattal ka­rolja át az életmentő szerkezetet, amely a benne levő oxigéntől füg­gően 20-30 kiló is lehet. - Való­sággal kétségbeestünk, amikor az orvos nem akarta tovább felírni az oxigénpalackot - jegyzi meg a fe­leség. - Háziorvost változtattunk, írtunk még az egészbiztosításhoz is, végül továbbra is receptre hoz­zák Jászberényből, szerencsére ezért nem kell fizetnünk. Brezovszkyné mutatja a háló­szobában álló oxigénkoncentrá­tort. Egy mozdulat, s már halk du- ruzsolással termeli is az oxigént a masina, amelyet elmondása sze­rint férje, csak „emberbolondító- nak” nevez.- Kis idő után a hangja már olyan, mint egy vízesés, senki nem képes megmaradni a köze­lében, csak én, aki műanyag csö­vön keresztül kapom rajta az oxi­gént. De nem csak idegileg készí­ti ki az embert, a hatásfoka sem jó, meg az áram... - világosít fel Brezovszky István. - Szinte falja az áramot, tavaly év végén 52 ezer forintot kellett még befizet­nünk az ÉMÁSZ-nak. Ez rettene­tes! - tárja szét a kezét az egyéb­ként mindenben elszánt feleség, miközben mutatja azt a válaszle­velet, amelyet e témában tavaly december 1-jén dr. Lampé Zsolt, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár akkori főigazgatója írt válaszul. Ebből idézek: „Az áramfogyasztással kapcsolatban pedig kidolgoztunk egy mód­szert, amelynek segítségével nem a beteget fogja terhelni a koncentrátor áramszámlája, ha­nem a biztosító átvállalja ennek kifizetését.” Információink szerint a tervből valóság lett, eszerint 2001 elejétől az ilyen jellegű költségek terhét részben, vagy egészben az egész­ségbiztosító átvállalja a betegek­től. A hírt az Országos Egészség- biztosítási Pénztár sajtóosztályá­nak munkatársa egyelőre sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánta. Éppen érkezik az ápolónő a családhoz, a mindennapi injekci­ót beadni.- Jól van, apuka? - kérdezi a fi­atalasszony, miközben előkészül.- Szerencsénk a szerencsétlen­ségben, hogy a menyünk ápolónő a megyei kórházban, s délidőben kocsiba ül és jön. Két fiunk is, amiben csak tudnak, segítenek, hiszen az apjukról van szó - jegy­zi meg Brezovszky Istvánné, mi­közben a hőmérőre pillant. - Az állandó hőmérséklet fontos, anél­kül már baj van, meg aztán az élelmezés sem mindegy. Arra fi­gyelek, hogy egy-két szem alma, banán legyen az asztalon. Tudja, az oxigénpalackhoz vagy éppen a koncentrátorhoz kötött élet rette­netes lehet, de élet. Ha mozdulni, menni kíván a férjem bárhová a lakáson belül, egyedül nem ké­pes, segítségre szorul, felügyelet­re. De él, itt van köztünk, láthatja az unokáit, s ez a legfontosabb, minden áldozatra készek va­gyunk. De segítségre minden embernek joga van! A férjem 37 évet ledolgozott becsület­tel, 94 óta rokkantnyugdíjas, s 39 ezret kap, hol az úgy­mond „jóléti állam” szociális gondoskodása? Annak külön ürülünk, ha igaz a hír, misze­rint beszáll az áramszámlá­ba. Hiszen 1500 forint körül fizettünk korábban, mióta a szerkezetet működtetni kell 5 ezer körüli a havi díjátalá­nyunk, s ez is rettenetes te­her. Tudom, nem csak mi vagyunk hasonló helyzet­ben, a férjemnek hasonló sorstársa szenved, s küzd hasonló módon az életéért, a feltételek, hangsúlyozom, a feltételek megteremtéséért - a léthez, a beteg emberhez méltó léthez. Danyi Sándor, a Nógrád Me­gyei Nyugdíjbiztosítási Igazgató­ság igazgatója érdeklődésünkre megvizsgálta a konkrét ügyet: - Brezovszky úr még 1994 januárjá­ban jelent meg orvosi bizottság előtt, ahol második fokozatú rok­kantságot állapítottak meg nála. Azt javaslom, hogy „állapotrom­lás címén” nyújtson be hozzánk felülvizsgálati kérelmet a család. Ennek eredményétől függ: mi­lyen rokkantsági fokot, illetve en­nek megfelelő - esetleg emelt ösz- szegű - nyugdíjat kap a jövőben. SZABÓ GY. SÁNDOR Küzdelem a munkanélküliséggel (Folytatás az 1. oldalról) Közülük legtöbben érettségivel rendelkeztek, akiket az alacsony iskolázottságúak és a szak­munkások követtek. A nyolc általánost, vagy annál is kevesebb osztályt végzettek növekvő részben szerepelnek az állásnélküliek között. A tartósan munkát keresők aránya 486 fő­vel emelkedett a múlt évben. A munkanélkü­liek már több mint 28 százaléka tizenkét hó­napnál régebben nem talált állást magának. Hat évig tartó növekedés után jelentősen, több mint 20 százalékkal csökkent a beje­lentett állásajánlatok száma. Ennek tudható be, hogy az 1999. évinél kevesebb, csak 7254 ember talált magának állást a munka­ügyi központ segítségével. Ami öröm: tavaly az előzőnél 13-mal kevesebb, 12 munkáltató jelentett be elbocsátást, s az elküldöttek szá­ma 118-cal, 555-re mérséklődött. Rövidebb-hosszabb ideig járadékot, illet­ve segélyt 8,5 százalékkal kevesebben, 13172-en kaptak. A szociális és jövedelem- pótló támogatásban részesülők aránya 2,3 százalékkal, havi átlagban 5586-ra csökkent. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre fordítható összeg 960 millió forint volt 2000- ben, ezek 10309 embert érintettek. Az idén ennél több, 1 milliárd 158 millió forint áll ren­delkezésre erre a célra. Ebből 450 milliót köz­hasznú foglalkoztatásra, 348 milliót bér- és já­ruléktámogatásra, 173 milliót képzésre szán­dékoznak költeni. A munkaügyi szervezet a munkanélküli esélyegyenlőség elősegítését, a piac új kihívásához való alkalmazkodóképes­ség javítását tartja fő feladatának. ____________________________________________________IKOLAJ) SZABÓ ENDRE Bátonyterenye költségvetése ______ HÍREK P ÁSZTÓ Brezovszky István és az oxigénpalack. Déltájban érkezik a menye, a nővérke, akitől kapja a létfontosságú injekciót.______________________________________________ A szerző felvétele N em szennyezőbb egy aszfaltkeverő telep, mint egy lakatosüzem Pásztói közmeghallgatás: utak, járdák, óvoda a napirenden (Folytatás az 1. oldalról) A polgármester válaszában elmondta, rendszeresen elszál­lítják a szemetet, végigtakarítják az utcákat, de aztán eljön a hét vége, az úgynevezett diszkós napok, melynek következtében vasárnap eszméletlen állapotok uralkodnak városszerte: a sze­méttárolókat felborítják, a disz­kóból hazatérők nem kímélnek semmit, még a templomot sem, mint ahogyan tönkreteszik az utcán felállított feszületet is. Egyetértett a javaslattal, hogy az intézményvezetők továbbítsák a diákok felé: a környezet védel­me, a város tisztasága minden­kinek közös érdeke. Ludányi János A Csohány Kálmán útról azt jelezte: szük­séges lenne az utcában a porta- lanított út. Mint mondja, most, az esős-havas időszakban 10 centis víz folyik az úton, sem gyalogosan, sem babakocsival nem lehet közlekedni. Elisme­rését fejezte ki azért, hogy a vá­ros sok pénzt költött az út- és a járdahálózat javítására, de fel­hívta a figyelmet arra, hogy még sok rossz állapotú utca van Pásztón. A polgármester vála­szában elismerte a kérés jogos­ságát, de hozzátette: azoknak az utcáknak a kiépítését kell szorgalmazni, ahol már készen van a szennyvízcsatorna. Rá­mutatott, hogy a pályázati lehe­tőséget maximálisan ki kell használni, amellyel 60-70 szá­zalékos támogatottság érhető el. Kerekes Kálmán Hasznosról a járdaépítést szorgalmazta: mint mondta, a takarékszövetkezet­től a temetőig egyik oldalon sin­csen gyalogjáró, balesetveszé­lyes a közlekedés. Sisák Imre el­mondta, hogy ez a kérdés már többször is felvetődött. A prob­lémát az okozza, hogy a Mátrá­ba vezető közút nagyon kes­keny, annak a rovására nem le­het járdaépítést kezdeni. A szabványok pedig előírják, hogy 2 méternél keskenyebb járda építésére nem lehet enge­délyt kiadni. Mostanra azonban elkészült egy tanulmányterv, ez azonban több hasznosi polgár magántulajdonát is érintené, természetesen megfelelő ellen- tételezés mellett. A költségbecs­lés alapján mintegy 18 millió fo­rintra lenne szükség, erre pedig az idén nem tudnak fedezetet biztosítani. Bottyán Zoltán a Múzeum téri óvoda áthelyezé­sét firtatta, s hogy mennyibe ke­rült ez a városnak. Válaszként a polgármester rámutatott: sem a Szent Imre téri, sem a Múzeum téri óvoda nem felelt meg az előírásoknak, a gyerekek egész­ségtelen körülmények között voltak. A volt bölcsőde épületé­nek 11,5 millió forintos felújítá­sa után az óvoda egészséges,, minden előírásnak megfelelően működhet. Megerősítette ezt Kanyoné Bános Gizella vezető óvónő is, aki részletesen el­mondta, miért kellett átköltöz­niük a régi óvodából. Ugyanak­kor örömét fejezte ki, hogy vég­re van torna-, orvosi, beteg- és nevelői szoba is, és adott a gye­rekek számára a megfelelő mozgástér is. A vezető óvónő mondataihoz csatlakozott a közmeghallgatáson jelen lévők közül két olyan szülő is, akik­nek gyermekei az új oviba jár­nak: okos döntésnek nevezték a testület határozatát, amikor a felújítás mellett foglaltak állást. Mint mondták, azóta a gyere­kek szeretnek óvodába járni, még haza is csak hosszas rábe­szélés után hajlandók elindulni, ha pedig megbetegszenek, azért sírnak, miért nem mehetnek a „szép, új óvodába”? Markó Mátyás többek között kifogást emelt, amiért az önkor­mányzat a déli ipartelepen, a volt Élgép mellett területet adott el egy aszfaltkeverő üzem építé­sére. Véleménye szerint egy ilyen üzem megépítése után je­lentős környezetvédelmi károk keletkeznek majd, ami kihatás­sal lesz a városlakók egészségé­re is. A közmeghallgatáson jelen volt a Magyar Aszfaltgyártó megbízásából Laczkó János, így a felvetésre „első kézből” kapta meg a felszólaló a választ. Min­denekelőtt elmondta, hogy szi­gorú szakhatósági előírásoknak kell megfelelni. Egy ilyen gyár bán követ, bitument, mészkő­lisztet tárolnak. A gyártás telje­sen zárt rendszerben történik: a követ meg kell szárítani, mely­nek során füst és por keletkezik, amelyet zsákos rendszerű porle­választón vezetnek át, a port a környezetvédelmi hivatal által előírt szint alá csökkentve. Technológiai vizet nem használ­nak, így nem keletkezik szenny­víz. Laczkó János befejezésül hozzátette: az igaz, hogy egy aszfaltkeverő telep nem egy pa­tika, de semmivel sem szennye­zőbb, mint egy lakatosüzem. HEGEDŰS ERZSÉBET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents