Nógrád Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-13 / 11. szám
6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MOZAIK 2001. JANUÁR 13., SZOMBAT Részlet Feszty Árpád „A magyarok bejövetele” című körképéből ■ Millenniumi históriák HONFOGLALÁS A magyarok „honfoglalása” 895. év tavaszán kezdődött. Korábbi lakhelyük, az ukrajnai síkságon elterülő „Etelköz” (= folyamköz) elhagyására Simeon bolgár fejedelem és a besenyők támadása miatt is kényszerültek. „Verecke híres útján jöttem én, / Fülembe még ősmagyar dal ri- vall" - írta Ady Endre. Anonymus szerint a magyarok az Északkeleti-Kárpátokban lévő ősi átkelőhelyen, a 841 méter magasban lévő Vereckei-hágón törtek be, a valóságban azonban az ettől délre lévő Keleti-Kárpátok, a Radnai-havasok és a Gyergyói- havasok Tatár-, Borsai-, Radnai- és Borgói-hágóin, a Tölgyesi- és a Gyimesi-szoroson is beözönlöttek. A Tisza mentén élő szláv és bolgár lakosságot játszi könnyedséggel hódították meg. A nagyobb sereg Árpád vezérlete alatt a Tisza jobb partján haladva Alpárnál megsemmisítő csapást mért Zalán vezér bolgár hadára. Innen a sereg Székely Bertalan „Vérszerződés” című freskója egy része keletre fordult és behatolt Erdélybe, a másik rész nyugatnak vette útját és véget vetett a Csallóköztől északra elterülő szláv uralomnak. A Duna- medence legműveltebb részét, Pannóniát 899-ben maga Árpád vezér hódította meg. A magyarok kétségtelenül megszállták a történelmi Magyarország legnagyobb részét, amely vadászatra, halászatra és a barmaik legeltetésére alkalmas volt. Megszállták a Nagy- és a Kis- Alföldet, lehatoltak az Al-Dunáig, birtokba vették Szerémség egy részét, megszállták a Felvidék völgyeit. A meghódított területen a törzsek osztozkodtak, s a névtelen jegyző (Anonymus) szerint a máig Pusztaszernek elnevezett helyen gyűlést tartottak. Itt szabályozták a fejedelem, a törzsfők, a nép viszonyát és megvetették az igazságszolgáltatás és a közigazgatás alapjait. A honfoglalás befejezése Kr. u. 900-as évre tehető. KALANDOZÁSOK Árpád vezért 907. év körüli halála után negyedik fia, Zsolt (Zoüa), majd unokája, Taksony követte. Gyenge uralkodók voltak, népüket nem tudták kordába tartani. Melléjük a törzsfők három tanácsadót rendeltek Lél, Bulcsu és Botond személyében. Árpád hírére Luitpold bajor herceg az Enns folyó vidékén nagy hadsereget vont össze és 907- ben a Duna vonalán megindult Magyarország ellen. Pozsony táján azonban óriási vereséget szenvedett, ezt követően 908- 913 esztendőkben a magyarok szilaj és elszánt csapatai végigpusztították Nyugat-Európát, de főleg Németországot. 913-ban átkeltek a Rajnán és Nyugat- Franciaországig hatoltak előre, 919-ben Berengár, Lombardia királya hívta be őket és segítségükkel hatalmas győzelmet arattak Rudolf burgundiai király ellen. Ezután a svájci szentgalleni kolostorba „látogattak el,” ahol egyik társuk emlékére halotti tort ültek. Ez a jó ember felmászott a kolostor tornyának tetejére, mert le akarta hozni róla az aranyos keresztet, de a mélységbe zuhant és halálát lelte. Nyugat felé a magyarok 33 hadjáratot vezettek, ebből 13-at Itáliába, 10-et pedig Bajorországba. A Balkán félszigeten a 930-as és 940- es években fordultak meg és egészen Attikáig, Bizáncig jutottak el. Amianus Marcellinus római katona írta róluk: „Mindenféle állatok húsával táplálkoznak, amelyeket lovuk hátára, a combnyak alá tesznek és kissé porhanyósra melegítenek.” Későbbi megállapítás szerint a favázas nyeregtől feltört lovaik hátát gyógyították azzal, hogy ráraktak nyers hússzeleteket. Mégis Marcellinus mondája tovább élt. A kalandozásoknak a Lech- mezei vagy az ausgburgi ütközet néven emlegetett 955. augusztus 10-i vereség vetett véget: Ottó német császár hadai arattak itt győzelmet és foglyul ejtették Lél és Buksu vezéreket. K.A. Miről beszél az írás? / A kereken ötvenéves tanító néni az önmagával való „szembenézés” egy érdekes lehetőségének tekinti a grafológiát. Levélírónk vonalas lapra vetette sorait. A vonalas papír használatának oka többnyire már önmagában is beszédes, sokat elárul a levelet írt egyénről. Jelen esetben az önálló, támaszra nem szoruló, de az állandóság, a kiegyenlített hangulatú életvezetés megteremtéséhez kapaszkodót kereső emberről vall. A megalapozott életfolyamat, a biztos talaj ellenére is bizonytalanság kerítheti hatalmába. Hiányzó biztonságérzete megteremtéséhez, belső ingadozásai kiegyensúlyozásához szüksége van egy „mankóra”. Ennek hiányában a hangulatai, indulatai játékszerévé váló ember pillanatnyi magatartását érzékenysége, benyomásai döntik el. Ekkor az elgondolásokat tépelődések, a nyugalmat nyugtalanság, a tervszerűséget spontaneitás váltja fel; a szemléletesség helyett pillanatnyi benyomások uralkodnak el lelkivilágában. Mivel igényli a rendet, a rendszerességet; ha segítséggel is, de többnyire kordában tartja érzelmi-hangulati ingadozásait. Független szellemű, óvja-védi szuverenitását. Bár fejlett alkalmazkodóképességgel rendelkezik, nem kíván mindenáron a közösség tagja lenni, abba beilleszkedni. Elvágyódik a mindennapok szürkeségéből, az olykor unalmasnak érzett „polgári létformából”. Fejlett diplomáciai érzék, diplomásai gondolkodás, magatartás jellemzi. Odaadó, kedves, ragaszkodó természet. Képes a dolgokat befogadni, megismerni, meghallgatni, megérteni mások gondját, problémáját. Elfojtott energiákból, feldolgozatlan problémáktól mentes lelki működés olvasható ki az írásból. Őszinte, nyüt ember, de nyitottsága a legtöbb esetben csak egy kezdeti, fenntartásokkal kísért zárkózottság után bontakozik ki. Az, hogy mennyire érzi magát jól a bőrében, eléggé változó tendenciát mutat. Vannak napok, mikor egója egészen megnyomorított, összezsugorodott állapotban van, de magabiztossága fokozatosan visszatér, szemlátomást, szinte óráról órára növekszik mindaddig, míg újra egy nehezebb periódus kiszolgáltatottjává nem válik. GODÓ KRISZTINA okleveles grafológus JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Mostanában nagyon rákaptál a horrorműsorokra. Ezerforintos vásárlási utalványt nyert: Simon Marianna Hont, Ipoly u. 92. sz. Mai rejtvényünk megfejtését január 18-ig lehet beküldeni szerkesztőségünk címére. Múlt századi emberek lettünk Megváltozott gondolkodás - Változó filozófia kérdések Nyilván önök is elgondolkoztak azon, milyen különös, hogy mi, majdnem mindannyian múlt századi emberekké lettünk, miközben hátranézünk és előretekintgetünk, egyre gyorsabbnak tűnnek a változások és egyre rövidebb időre tervezhetünk. Erről kérdeztük Vajda Mihály filozófust.- Az európai típustársadalmakat kivéve tulajdonképpen a többi önmagától azelőtt nem változott, mindig önmagát reprodukálta. Kicsit magasabb, kicsit alacsonyabb szinten. Senki nem is kívánta, hogy mássá legyen, ez egy európai sajátosság, azaz a társadalmak állandó önmagát fe- lülmúlása, mert kétségbe vagyunk esve, hogy te jó Isten, csak 2,5 százalékos lesz a növekedés. Azt senki sem kérdezi meg, hogy miért kell állandóan növekedni. Szóval éppen ezért azt hiszem, hogy a felgyorsult történések, felgyorsult változások eredményeképpen nehezebb ma a jövőt ugyanolyannak elképzelni, mint amüyen a jelen, mert alapjában véve mindig erről van szó, hiszen az ember mindig valami radikálisan újat úgy sem tud kigondolni.- Vajon mások-e a kérdésfeltevések?- Sokat változott a gondolkodásunk az utóbbi fél évszázadban, abban biztos vagyok. Olyan nincs, hogy a filozófia, ebben az értelemben nincs egy egységes filozófiai tudata egy korszaknak. Ahányan filozófiával foglalkoznak, annyiféleképpen gondolják a dolgot. Egy kétségtelen, hogy a filozófia többet kérdez, mint amennyit válaszol...- Miket kérdez és miket fog kérdezni?- Hát, ez az, az én elképzelésem szerint, de ez csak az én elképzelésem, mások biztos mást mondanának, én azt mondom, hogy a filozófiának egyre kevésbé vannak saját kérdései. A filozófia rákérdez mások állításaira, például a tudomány, például a politika, például a köznapi tudat stb. üyen berögződött, evidens meggyőződéseire, folyton arra kérdez rá, hogy vajon, tényleg úgy van-e, ahogy mindannyian hisszük?- A világ elfogadja-e a filozófiának ezt az újfajta szerepét, ezt az állandó rákérdező szerepét?- Nem tudom. Van, aki elfogadja, nincs olyan, hogy a tudomány, nincs olyan, hogy a világ, van akinek ez jópofa, van, aki ezt oltári hülyeségnek tartja. Olyan színesebb lett a világ. Ámikor tanítani kezdtem, akkor volt egy generáció, amelyet a világ változásai vittek a filozófia irányába, az volt az érzésük, hogy a filozófián keresztül talán megértik azt, hogy mi történik körülöttük a világban. A ma egyetemre kerülő generációk már gyakorlatilag ebben az új világban nőttek föl és nem a világot akarják megérteni, egyszerűen érdekli őket az ilyenfajta kultúra.- Igazából nem is lesz szükségünk az elvont fogalmak tisztázására, egyáltalán arra a fajta absztrakcióra, amit a filozófia nyújtott?- De hát anélkül nem lehet rákérdezni a világra, hogy az ember ne sajátítaná el azt a tradíciót, amelyet a filozófia Európában 2500 éven át képviselt, csak ezeknek a tradicionális filozófiai ismereteknek a birtokában tud az ember jól kérdezni. Minden ember tud kérdezni természetesen, de azt a sajátos, filozófiai kérdezésmódot csak ennek a tradíciónak az ismeretében lehet gyakorolni. Mondom én és nem biztos, hogy igazam van. Jöhetnek olyan figurák, mint ahogy jöttek már olyanok, akik tulajdonképpen a semmiből hirtelen fölépítettek egy újfajta látásmódot.- Várható, hogy még ilyen lehetséges?- Mondom, filozófiát, nem jóslást tanultam.- Akkor végül is ez a mindenre való rákérdezés, ez miért van?- Kíváncsiság egyrészt, másrészt meg kell, hogy legyen valami olyasmi, ami úgy néha megrázza a tudás adott állapotát. Kirázza abból az unott magabiztosságából, amiben van. Hogy miért kell ez, hát azért kell, mert a tudás formái is alakulnak, változnak és így tovább...- Most a tudásról beszélgetünk, és a kíváncsiságról, ami a tudással nagyon is szoros dolog. Sokan azt jósolták, a szellem emberei, hogy itt, a következő évezredben megnő a hitek, a legkülönbözőbb hitek szerepe.- Hát, én nem állítanám ilyen mereven szembe a hitet, meg a tudást. Amit tudásnak nevezünk, az is egy meghatározott hiten alapszik, a XX. század második felében a filozófia legkülönbözőbb típusa is, mélyen meg voltak erről győződve valahol, valamiféle módon a tudás alapja az valamiféle hit, hit abban, hogy mondjuk a világ megismerhető, hit abban, hogy éppen a tudományos módszer az, amelyik a világot számunkra" a legadekvátab- ban tárja föl, hit abban, hogy az ember képes a világot alakítani, hit abban, hogy az ember nem képes a világot alakítani és így tovább. Ezek képezik a tudásunk alapját és nem képviselnek bizonyítható tudást.