Nógrád Megyei Hírlap, 2001. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-06 / 5. szám
6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MOZAIK 2001. JANUÁR 6., SZOMBAT Millenniumi históriák KUSID KÜLDETÉSE A Kárpát medencében a honfoglalás előtt már jártak az őseink. Hírükre hangyabolyként bolydultak fel a Duna-Tisza mentén lakó népek: fussanak-e vagy szembeszálljanak a honszerzésre vágyó néppel. Csupán a székelyek tudták, mit kell cselekedniük: négyszáz esztendeje várták magyar testvéreiket. Fehér lovat áldoztak a magyarok istenének, aki ide vezérelte őket. A nép fiatalja a székelység ösztönzésére már indult volna Attila örökének elfoglalására. Ám Árpád - az öregek tanácsára - Kusidot, Kund fiát küldte ki azzal, hogy járja be Attila földjét, derítse fel, miféle népek lakják. Elment hát Kusid, jól megszemlélt mindent: erdőt-mezőt, folyót, pusztaságot. Szíve dagadt a nagy gyönyörűségtől, s fel-felkiáltott: „ - Ez a föld az, amelyről Csaba királyfi regélt. Egyszer aztán egy városba ért, ahol Szvatopluk morva fejedelem lakott. Fölment a palotájába, s elmondotta, ki ő és kinek a küldöttje: - Ő Kund fia, Kusid - azt mondta - hogy meg akarnak telepedni ezen a földön. - Hát telepedjetek meg, van hely az országomban! Jó dolgotok lesz, ha hűséggel szolgáltok engem - így Szvatopluk. Kusid visszamentében a kulacsát megtöltötte a Duna vizéből, tarisznyájába egy darab földet tett és egy marék füvet. Először a földet mutatta meg Árpádnak: - Nézzétek ezt a földet, fekete és puha. Nincsen ennek párja a világon. Aztán elővette a füvet: - Nézzétek, milyen szép zöld, ugye puhább a selyemnél! - Aztán sorba járt a kulacs, valamennyien azt mondták, a Duna vize édesebb a méznél. Szvatopluk üzenetére azonban Árpád szörnyű haragra gerjedt:- Halljátok! Szolgaságra hí engem, s népemet! - Megfújatta mindjárt a harci kürtöket. Lábra kelt mind, aki fegyverforgató. Kusidot Árpád előre küldötte: - Válassz paripáim közül egy fehéret, tétess rá aranyos nyerget, húzass a fejébe gyémántos féket, s vidd el Szvatopluknak azzal az üzenettel, hogy a te urad, Árpád küldi, hogy legyen, amin kiszaladjon Attila földjéről, husiddal kétszer is elismételte Szvatopluk Árpád üzenetét. Arcát elfutotta a méreg.-Mondd meg a gazdádnak: nem ülök lovára. Bunkósbottal agyonütöm a dög állatját, aranyos nyerget a Dunába, gyémántos fékjét a fűbe vetem. Érted- e?- Értettem Szvatopluk. Csak üsd agyon a lovat, majd megeszik a húsát a kutyáink. Vesd a nyerget a Dunába, kihalásszák halászaink. A féket is vetheted a fűbe, majd megtalálják a kaszásaink. Érted-e?” Eddig a monda. Amulf német császár már előbb segítségül hívta a magyarokat a morvák ellen, és szövetségében leverték Szva- toplukot, országát megsemmisítették. DUNA-MEDENCE A Kárpátok koszorúzta Duna- medencét a magyarok már zsákmányoló kirándulásaik folyamán megismerték. Ez a terület a nép- vándorlás nagy megrázkódtatásai után szinte gazdátlan terület volt. (Krisztus u. IV. század). A Duna rónáját különféle népek kalandozták, de egyikük sem tudott itt tartós államot alapítani. Először germán törzsek lepték el a Nagy-Ma- gyarország területét, ezeket a hunok váltották fel, de Attila birodalma a tisztán katonai hódítások közé tartozott és halála után összeomlott, rajta a fellázadt alattvalók osztozkodtak. Attila örökét Krisztus után a VI. században a Kaukázus tájáról ide tóduló avar nép foglalta el, de az ő birodalmuk sem maradt tartós. Ez a harcias nép a rablókalandozások során lassanként elvérzett és Nagy Károly a IX. század elején megsemmisítő csapást mért rá. Amikor Árpád magyarjai a 892-894-es felderítő hadjárataik során itt jártak, szláv és bolgár néptörmelékek éltek itt a bolgár-török ispánok uralma alatt, s ugyanakkor nyugaton kialakulóban volt Szvatopluk szláv vezér birodalma. Az alighogy szervezésben lévő birodalmat aztán a magyarok szövetségében Arnulf német császár semmisítette meg. Honfoglaló magyar harcos ______________________________■ M iről beszél az írás?«» A huszonhét éves fiatal hölgy csupán azt árulta el magáról, hogy jobb kezes. írása erőteljesen férfias jellegű. Hiányzik belőle a könnyed mozdulat, a lágyság, a finom vonalvezetés. Szálkás, apró betűi folytonos és sebes előrehaladást, olykor kíméletlen rohanást, kapkodást jeleznek. A mában meg nem pihenő, a jelen pillanatait ritkán élvező, nyugtalan ember írása ez. Levélírónk impulzív, előretekintő, előrelátó, az átlagosnál erősebb ambícióval ellátott személy. Ehhez gyakorta türelmetlenség, hajszoltság társul. Igen gyors gondolkodás, akciókészség jellemzi, másokat is erősen hajt a feladat kivitelezésekor. Eredményesen tud a közösség érdekében tevékenykedni. Fejlett vitakészség, elvekért való hadakozás, kemény kiállás mondható el a levélíróról. Előszeretettel kezdeményez. Mozgékonyságot, vállalkozókedvet jeleznek a sorok. Gyors elhatározása, lecsapásszerű cselekvése gyakorta meggondolatlanságából ered. Eleven, hirtelen természet, viselkedése könnyen válhat rapszodikussá. Belső komplexusaiból eredően még önmaga elől is menekül. Sajátosan képzett alsó zónája azt mutatja, hogy biológiai színben jelentkező élményét valamilyen oknál, fogva nem tudatosítja, vagy valamit elkendőz, eltitkol. Ennek biztos megállapításához több információ hiányzik, köztük az egyik legfontosabb: az illető foglalkozása. Az alsó szárak feltűnő huroktalansága az energiák, gondolatok, érzelmek mindennapi életre történő szubli- málását sejtetik. így ebből is eredhet egyfajta élménytelen- ség. A biológia szférába jelentkező sivárság, az ösztöni késztetések sekélyessége, alacsony szintje állapítható meg az adott írásból. Az ok feltárásához a hivatás ismerete némi adalékul szolgálhatna, de ennek hiányában a grafológus is csak hipoté1 ziseket állíthat fel. _____________________________GO DÓ KRISZTINA okleveles grafológus JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Tudja doktor úr, néha úgy érzem, untatom az embereket. Ezerforintos vásárlási utalványt nyert - amelyet szerkesztőségünkben vehet át - Puszta Andrásáé Alsótold, Nagymező u. 28. sz. Mai rejtvényünk megfejtését január 11-ig lehet beküldeni. Actiumi dombormű Ritka kinccsel gazdagodott a Szépművészeti Múzeum Nem mindennapi vásárlással büszkélkedhet a Szépművészeti Múzeum. Először is, mert a szerzemény is ritkaságnak számít, no meg, mert általában a magyar múzeumokat nem veti fel a pénz, így aztán a beszerzésre alig futja. Most még alkudtak is, hiszen az induló összeg valamivel több mint 700 ezer dollár volt - más kérdés, hogy sikerült a vételárat a felére lealkudni. Igaz, az eladó is tisztában volt vele: igazában ez a magyaroknak kellhet, mások nem nagyon fognak kapkodni a szóban forgó antik műtárgyért A nagy fogás körülményeiről érthető lelkesedéssel beszélt Mojzer Miklós, a múzeum főigazgatója Nagy Katalinnak.- Mióta fáj már a foga a Szép- művészeti Múzeumnak eme az alkotásra?- Amikor előkerült azóta, és megismertük, hogy egyáltalán van. Két éve. A XVIII. század elején említést tettek róla, tehát hogy volt, arról voltak homályos fogalmak. Nem tudni hol volt.- Az actiumi dombormű valójában mit ábrázol?- Ez egy ünnepi menet, amely a vallásos és birodalmi felvonulásoknak az egyike volt Rómában, ahol az ereklyének számító római vallási és hatalmi kincsekkel egy díszkocsiban körmenetszerűen körüljártak a városban és ezt ábrázolja pontosan ez a darab, amit most megvettünk. Az actiumi csata Krisztus előtt 31-ben volt, hatalomra segítette Octavianust, aki Augustus néven az első császár volt és ezzel kezdődik a császárkor. Bizonyos áttételekkel az actiumi csata tette ezt a hatalmi szituációt lehetővé.- Miért fontos nekünk ez a darab?- Amikor megalapították a múzeumnak az antik gyűjteményét, amely az eredeti tervekben nem is szerepelt, tehát 1908-ban, akkor a tízes években már jó darabokat szerezgetett a múzeum, köztük ennek a hajdani oltárszerű vagy diadalívszerű együttesnek a fő darabjának a jelentős darabjai ide kerültek. Egyáltalán ez volt akkoriban ismert erről, a nem is tudjuk pontosan hol állt emlékműről. Természetesen nem Pannóniában állt, mert akkor nem nálunk lenne most, hanem a Nemzeti Múzeumban. A jelenlegi eladója ugyancsak tudta ezt, hiszen ez egy tudott darab volt, és úgy gondolta, hogy elsősorban Budapest érdeklődik majd az emlék után és ebben persze, hogy igaza volt, rögtön siettünk ennek megismerésére. Egy svájci műkereskedő, ő sem volt ismeretlen számunkra és a Szépművészeti Múzeum sem volt ismeretlen számára, hiszen ő csak antik műtárgyak műkereskedésével foglalkozik. Már vettünk tőle korábban is, csak messze nem ekkora jelentős darabot.- Mennyibe került ez a műalkotás?- Az eredeti vételár, amely fölmerült, sokkal nagyobb volt, mint amiért azután megvettük. Hát csak érzékeltetésül mondom, hogy pontos számot nem tudok mondani, mert ez dollárban volt kikötve és jövőre fizetjük ki még az utolsó részletet, amely körülbelül 30 millió forint.- Csak az utolsó részlet.- Az utolsó részlet, és ez az egész összegnek, mivel a forint romlik, mi pedig forintban kell, hogy számoljunk, ez körülbelül a jó egynegyede nem egészen és egyötöde között van.- Utoljára mikor tudtak üyen nagy énékű, híres, jelentős miialkotást vásárolni?- Ezt nem lehet mindig a pénzen lemérni. De a múzeumnak ekkora szerzeményezése azt gondolom, hogy nem volt a húszas évek eleje óta, tehát most már majdnem nyolcvan éve. Ekkora szerzemény nem jött a Szépművészeti Múzeumba, ami ennyire jelentős lenne. Ezt nem mindig árban lehet lemérni, mert az árak és a műpiaci árak is nagyon változhatnak.- Miből készült és mekkora?- Márványból készült és ez akkora körülbelül, mintha egy jó széles heverőt élére fordítanánk, tehát jókora.- Jó állapotban van?- Alapvetően igen, bár vannak rajta kiegészítések, talán a XVII. századból, és van rajta egy hiány is, a kocsi kerekének egy része hiányzik, körülbelül egy negyede, azt majd meg kell hogy csináljuk, de jó megtartású különben a darab. A közönség már most is élvezheti, hiszen ezt hamar kiállítottuk. Úgy kerülvén a darab ide, hogy még eredetüeg egy kölcsönbérleti szerződést kötöttünk a vétel lehetőségével. Ez megkönnyítette, mint kiderült, erre egy kicsit számítottunk is, a megvételt.- Kik segítettek, kik adtak pénzt a múzeumnak, hogy meg tudják venni?- Most adtunk emléklapot a főszponzoroknak. Ez a baráti társaság igazán széles körű. Vállalat, részvénytársaság, ügyvédi iroda, magánszemély, magánadakozó egyformán van benne. A magyar kultúrpolitika ebben az esetben - azt kell mondanom - túllépte az árnyékát, mert erre is erőt tudott fordítani, mégpedig egy olyan ragyogó összjáték keretében, amire én most hirtelen nem tudok mondani még ennél jobb példát. Ez a legjobb volt. Árpád, a honalapító vezér
