Nógrád Megyei Hírlap, 2000. december (11. évfolyam, 281-305. szám)

2000-12-30 / 304. szám

NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE Égbe szárnyaló lélekkel - Művészek nemzetközi összefogása Csemniczky Zoltán balassagyarmati szobrászművész korpusza egy új szlovákiai templomban Minden ember vágya, hogy maradandót alkosson. Valószínűleg ez vezérli Csemniczky Zoltán szobrászművészt is, aki legutóbb háromméteres Krisztus szobrot készített el a szlovákiai Liptovské Shace település új templomába. A rangos feladatra szóló meghívás nemzetközi barátság alapján keletkezett. A több nemzet művészeinek keze nyomát viselő Jézus szíve és Mária szíve nevet kapott új templomot a szlovák katolikus egyház püspöke, hívők sokasága jelenlétében szentelte fel. A művész dróthuzalból és dróthálóból készítette a Krisztus-szobrot 2000. DECEMBER 30, | Ilyen mesés ez a kisgyerek... A művészek összefogásával is megépült templom történetében fontos szerepe volt a barátságnak és a szeretetnek. Az egész még a ki­lencvenes évek elején kezdődött, amikor Csemniczky Zoltán megis­merkedett a szlovákiai Rozetta mű­vészeti csoporttal. Pavel Rusko ta­nár révén, aki a pozsonyi képző- művészeti akadémia rózsahegyi textiltanszékén tanított. A balassa­gyarmati szobrászt meghívták egy kiállításra Rózsahegyre, ahol talál­kozott Péter Abonyi építésszel, a Rozetta csoport tagjával, aki látva a kiállított alkotásokat, meghívta, hogy az akkor elkezdett templomá­ba Liptovské Shacen készítsen el majd egy teljes alakú háromméte­res Krisztust. Ez még 1995-ben volt és azt követően a Rozetta kiváló művészeivel való barátság csak erősödött. Ennek kapcsán rende­zett Csemniczky Zoltán, - aki a ba­lassagyarmati művelődési központ galériavezetője - egy kiállítás-soro­zatot a szlovák művészeknek a Szerb-templomban. Terényben megalakult Artéka Művészeti Egyesület, amelynek tagjai - Len­csés Zsolt és társai - is megfordultak többször Rózsahegyen. A két mű­vészeti csoport kereste az együtt­- Dógozzunk ? - Inkább gondókoggyunk! - valahogy így hangzik a képernyőn újabban heti rendszerességgel feltűnő két sírásó „ mélyenszántó” dis­kurzusa. Korábban volt ugye a lovászbödönyei Czudar Pesta, akinek falujában annyi blődség megesett, most pedig megjelen­tek már Vonyákék, aztán meg az Árpád, a telefonos lelki segé­lyező. Ismerősek ugye a „Csíííz!” című tévéműsorból? A jelenetek szerzőjét viszont még saját falujában sem ismerik, il­letve nagyon is jól, csak nem hi­szik, hogy a „Tamáska” tényleg író. Őrhalomban legtöbben még mindig kántornak tartják a fia­talembert, aki hol elment, hol pedig visszatért a községbe. Varga Tamást .szinte mindenki ismeri Őrhalomban, vele azonosít­ják Varga B. Tamást is, bár furcsáll­ják, miért nevében a „B”, s mond­ják, nem olyannak ismerték a To­mikát, mint aki nagyzási hóbort­működési lehetőségeket és ennek egyik jele volt a terényi nemzetközi szabadtéri szoborkiállítás, a fa szo- boijátékok bemutatója. Aztán Pé­ter Abonyi, akinek nagyapja még magyar volt, csinált egy tervezetet a terényi haranglábra. Akkor még úgy volt, hogy a kis tér közepén lesz felállítva a harangláb, a közben felépült Istálló Galéria előtt, de vál­toztatni kellett a helyszínen. A két művészeti egyesület és sok helybéli segítségével Péter Abonyi tervei szerint és irányításá­val megépült terényi mozgó ha­rangláb ünnepélyes átadása a két szomszéd nép barátságának szép szimbóluma volt. Ennek párját a szlovákiai Apátújfaluban készítik el magyar tervek alapján. Ezek az események előzték meg a Felső-Szlovákiában Liptószent- miklós közelében épülő templom munkálatainak nemzetközivé válá­sát. Mert végül megsokasodtak ott a kivitelezésben segítő művészek. Lencsés Zsolt a saját technikájú freskó alapjára készítette terveze­tét. Csemniczky Zoltán a drótokból összeállított korpuszán dolgozott. Mellettük lengyel, cseh és szlovák festő segített az alakok kidolgozá­sában, de még francia, olasz művé­ban szenvedne. Az ugyanis csak szűk körben ismeretes, hogy a har­mincon alighogy túllépett fiatal­ember pályatörténete olyan készé- kusza, hogy olykor maga sem tud­ja pontosan végigkövetni. Azzal kezdődött talán minden, hogy szü­leitől vallásos nevelést kapott, ami­nek egyenes következménye, hogy 13 éves korától ministrált az őrhalmi katolikus templomban. Ezzel akkor sem hagyott fel, ami­kor a balassagyarmati egészség- ügyi szakközépiskolába került. Kapott is érte eleget. KISZ - funk­ció betöltését nem, azt viszont en­gedték neki, hogy a szalagavatón dobogóra lépjen. Vesztére, mert, hogy visszavágjon mindenért, elő­adásában szatirikusán csendültek a szovjet dallamok, a Bunkócska és a Lenin, a hős. Fellépése nem aratott osztatlan sikert, ugyanis az­zal fenyegette az iskolavezetés, az szék is közreműködtek a freskó, az oltár és az egyéb művészeti mun­kák kivitelezésében a szlovákok és a helyiek mellett.- A templom építésén dolgozók keze-munkája és lelkűknek egy da­rabja ott maradt - mondja a Csemniczky Zoltán és azt fejtegeti, hogy a templom maga nem egy szokványos tervezésű épületként készült. Tervezése mélyen gyöke­rezik a vallási hagyományokba, olyan, mintha Noé bárkája lenne, amely ebben a modem korban át­viszi a hitet, a szeretetek a jézusi gondolatot. Azt is jelképezi, hogy a szlovákság jelentősebb része kato­likus vallású és bázisként maradtak meg a történelem viszontagságai­ban. Ezért is akarták a helyi hívők annyira az új templomot. Csemniczky Zoltánnak a Krisz­tus-szobrot háromméteres nagy­ságban kellett elkészíteni, három­milliméteres dróthuzalból össze­forrasztva. A fej és az ágyék része dróthálóból készült és öt hétig tar­tott a munka. - Reggel öttől este ki­lencig dolgoztam rajta - emlékezik a művész. A szobor elhelyezése is különleges. A rendhagyó alapszer­kezetű templomban az oltár mel­lett elhelyeztek egy óriás méretű fa­keresztet, amelyben befaragtak egy negatív Krisztust. A szentély egy náddal borított fél kúpot képez és mellette jobb oldalt van egy antik templomrész oszlopokkal és en­nek a homlokzati része alá került a Csemniczky Zoltán által készített korpusz. A szobor nem összeszö- gelt lábbal készült, mert a föltáma­dó Krisztust jelképezi és az elhelye­zése is légies és látványos. A temp­ország összes középiskolájából ki- tiltatják. Ennek foganatosításától eltekintettek, viszont megbuktat­ták az érettségi előtt álló gyereket. Sikertelen iskolai kísérletek után kántorként helyezkedett el. Az egyházközségek viszont csak úgy alkalmazták, amennyiben ez­zel együtt a hitoktatást is felvállal­ja. Következő állomás ezért: a Hit- tudományi Főiskola. Nagylóc, Hol­lókő, Ludányhalászi, ahol szolgált, miközben már zeneiskolában is ta­nított (orgonán, zongorán, citerán és furulyán, szájharmonikán és harmonikán, gitáron és egy kicsit hegedűn is játszott a zeneiskolát is végző fiatalember), csak hát az a fránya pénzkérdés. Az eklézsiák szegénysége sodorta Dányba, az akkor már nős férfit, végül Mogyo­ródon kötöttek ki egy faipari kft.- ben, mert tanítónő felesége jöve­delme is csekélyke volt. Ám az két szív alakú követ fordított ki az eke. Az első szív alakú kő megtalá­lása után Jézus szívére gondoltak, hogy elnevezik, de mivel egy félóra múlva az ekevas kifordította a má­sik szív alakú követ, akkor adták a Mária szíve elnevezést is a temp­lomnak. A két természetes kis mag­követ aztán fölinstallálták egy meg­felelő alapzatra és a templom falá­ban egy kis ablakon keresztül lát­hatóvá tették őket. A hívők úgy gondolták, hogy a kövek megtalálása akár egy égi jel is lehetett. Pedig úgy kezdődött az egész, hogy volt egy asszony, aki sokat szenvedett részeges férjétől. Mikor meghalt a párja, arra gon­dolt, hogy a kis földecskéjét föl­ajánlja egy templom építésére, hogy ne kelljen a szomszéd faluba eljárni az Isten házába. A szom­széd föld tulajdonosa is csatlako­zott hozzá és aztán kiterebélyese­dett a dolog annyira, hogy elfért raj­ta egy templom. Olyan összefogás­sal épült a három kis szlovákiá te­lepülésből álló fáu új temploma, hogy akik részt vettek benne, azt mondták tiszta lélekkel, hogy ez jó dolog. Akarták az emberek a közös alkotást, amely végül a modem szlovák építészet egyik ékessége lett. A felső Szlovákiában elkészült új templom a jelentős fiatá szlovák építész, Péter Abonyi második templomaként készült el és a terve­ző további megbízatásokat kapott. Csemniczky Zoltán azt tartja, hogy az égbe számyáó Krisztusa a feltá­madást, a reménységet, a tovább élő szeretetet jelképezi és a művé­szetek barátságát. - Azért volt jó az egészet megcsináni - mondja, csakhamar csődbe ment. Kántor- kodni sem akart már tovább, még­is az lett újra. Horton, illetve Csányban. Mindeközben váás, új házasság, no és Benjámin megszü­letése, majd újra váás, amikor már Őrháomban éltek a szülőknél, mi­vel Tamás végképp döntött: páyát módosít. Újabb iskola, amelynek befejeztével a közszolgáati rádió­nak készített riportokat, majd hó­napokig szünet, aztán az RTL Klubtól jött a felkérés: lenne-e ked­ve a „Csíííz!’’-műsort írni? Volt, s van máig is, olyannyira, hogy ma már, annak 80 százáékát ő írja, s ír a „GáWölgyi-show ”-nak is, s ké­szülőben a művésznek írandó víg­játéka is, s ő lesz a vezető írója a csatornán induló új műsornak is. Varga B. Tamás jól érzi magát, azt csinája amit szeret, s azokká aki­ket kedvel. Otthonról dolgozik egyébként - újra Őrháomban él, Mikor a salgótarjáni gyerekna­pi mesemondó versenyen ő ke­rült sorra, minden jelenlévő szava, suttogása elakadt Száj- tátva, lélegzet visszafojtva hall­gatták az akkor ötéves kazári Pántya Dávid szívet melengető, ízes, palócos meséjét. A szemek sarkába könnyeket csalt a meg­hatottság... Hallgatósága újra elámulhatott azon, milyen szo­rosan egymáshoz simul a ki­csik és a mesék világa. A magává ragadó kis ember formás, fekete káappá a fején, bő ujjú fehér ingben már nemegyszer lépett közönség elé. S rendszerint úgy adta elő Lusta Jankó nevetésre ingerlő históriáját, mintha ezt csakis neki találták volna ki. Szinte mint egy kabátba, belebújva a me­sébe, minden fordulatos cselekmé­nyét mélyen átélve. Előadását a pa­lóc tájnyelven ejtett szavak elbűvö- lővé tették. Óvónője és édesanyja segítségével kazettáról hallgatta a szöveget, amíg begyakorolta, mennyire szűkített szájrés kell a páócos „á” hanghoz, ám Dávid el­árulja, hogy az egyik szomszéd né­nitől is sokat tanulhatott... Szereplés nélkül is mesés egy kisgyerek ez a Dávid, s nemcsak azért, mert könnyen megnevetteti a felnőtteket: a má elsősnek az óvodában egyik kedvenc szórako­zása az volt, ha a bábfigurákhoz maga találhatta ki a történeteket. Színpad és ő kezd egyre szorosab­ban összetartozni, bá a siker szá­mára nem más, mint mosolygósra vát tekintetű emberek szűnni nem A divatvilágba a 70-es és a 80-as évekből jövőre visszatérnek a for­rónadrágok, antilopingek, mini­szoknyák, ingblúzok és egyebek. Az elmúlt szezon New York-i di­vatbemutatói képet adtak arról, hogy jövő tavasszal nagy valószí­nűség szerint mi jelenik meg majd az tizetekben. A kifutókon fel­vonuló hosszú lábú modellek is­mét forrónadrágot viseltek, olyan aprócska sortokat, amelyek a 70-es években voltak divatosak. Michael Kars rövid antilopsortokat mutatott be dél-nyugati inspirációjú kollek­ciójában, Yeohlee Teng kötött sor- tokkal állt elő, Nanette Lepore fiata­los kollekciója minisortokkal, miniruhákkal és csillogó-villogó gyöngyökkel és filterekkel díszített miniszoknyákkal tündökölt. Lin­da Allard kollekciójában, amelyet Ellen Tracy számára állítottak ösz­szüleinél, kisfiával együtt -, de a felvételeket sosem mulasztaná, meg mert szeret együtt lenni is a stáb tagjaival. akaró tapsa egy-egy produkciója után. Sokak számára emlékezetes marad a balassagyarmati Palóc Mesemondó Versenyen előadott száma, falunapon megkacagtatta már a kazáriakat, fellépett tarjára könyvtári rendezvényen, valamint Szlovákiában, nemrégiben pedig az iskolában remekelt. A mizserfai szociális otthonban sírva tapsoltak neki az elérzékenyült idősek. Hogyan is lett ilyen mesés ez a csepp ember? Aki szereplésen kí­vül is úgy ragaszkodik néptáncos nagybátyja fekete kalapjához, mintha ez lenne a jegy, amivel be­léphet a mesék képzeletbeli mennyországába. Édesanyja, Pántya Renáta hangosan gondol­kodva szedi csokorba, minek lehet szerepe abban, hogy kisfia együtt él a kedves mesehősökkel.- Nagyon sokat foglalkoztam vele, azért is, mert ő ezt mindig igényelte. Nincs olyan nap, hogy egy-egy könyvvel a kezében el ne vonuljon a szoba félreeső zugába egyedül vagy velem. Együtt órákat beszélgetünk, ki nem fogy a mon­danivalóból... A hatéves elárulja, hogy mosta­nában legjobban a „nagy termé­szetkönyvet” szereti. Jól halad az olvasás-tanulással, önszorgalom­ból rakosgatja egymás mellé, sza­vakká formálja a már ismert betű­ket. Lusta Jankót azért kedveli, „mert olyan mókás és mindig pó­rul jár.” Biztosan sokan hallják még őt mesélni, prózát mondani. Ha fel­nő, az igaz mesék is örömet sze­rezzenek neki! sze, a forrónadrágok és miniszok­nyák kifinomultabb megjelenésű- ek voltak: hosszabb, combközépig érő kosztümkabátból, Kenneth Cole kollekciójában pedig hozzá­juk passzoló, komolyabb, térdig érő kabátból villantak elő. Övék mindenütt. Keskeny övékkel feje­ződnek be Bill Blass ruhái, ame­lyeket az idén Steven Slowik terve­zett, aki tavaly vette át ezt a felada­tot a visszavonuló tervezőtől. Kors a széles bőrövet részesíti előny­ben. A BCBG Max Azriája keresz­tezte az álomszerű ruhadíszeket, a gyöngyökkel díszített tüllt és a hímzett antilopot sárgásbarna bőr­övekkel, míg a Joop német divat­cég majdnem mindent bőrrel sza­porított meg. Ami a színeket ille­ti, a földtónusok és a hideg fémszí­nek dominálnak, de a feketét egyik sem szárnyalja túl. Lehet, hogy végre szülőfalujá­ban is elhiszik, valóban a „Tamás­ka” neve szerepel a stáblista vé­gén? Azé a Varga B. Tamásé, aki úgy véli: „Ha csak másodpercekre sikerül derűre fakasztani, megne­vettetni az embereket, nem dol- goztam hiába”. _____________jjc I sten háza olyan mint Noé bárkája: a „Jézus szíve és Mária szíve” nevet viseli lom a Jézus szíve és Mária szíve ne­vet viseli. Kettős felszentelésű templom, mert amikor az alapjait kezdték ásni, akkor egymás után mert helyes volt az építész koncep­ciója és érzékelhető volt az a szere­tet, ahogy összeállt a falu, hogy ezt megvalósítsa.________szabó endue A ki képes megnevettetni az embereket Övék, hideg fémszínek Az őrhalmi Varga B. Tamás (jobbról a második) írja a „Csíííz”-t

Next

/
Thumbnails
Contents