Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)
2000-11-23 / 274. szám
„Édes anyanyelvűnk” Beszélgetés egy Kazinczy-érmessel Pop plusz rock Időutazás - „Az élet gyönyörű" Interjúnk alanya László Szilvia, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium 12. évfolyamos tanulója, aki az „Édes anyanyelvűnk” elnevezésű országos verseny döntőjében Sátoraljaújhelyen ötödik helyezést ért el.- Milyen felkészülés előzte meg e versenyt?- Többéves. Ugyanis minden évben nyelvtani háziversenyen vettem részt, amely néhány írásbeli és év végén egy szóbeli fordulóból állt. A legjobb teljesítményt nyújtó jutott tovább a megyei versenyre. Ezenkívül nyáron egyénileg is készültem a korábbi feladatokból.- Mit lehet tudni a sátoraljaújhelyi napokról?- Igen mozgalmas volt a négy napból álló eseménysorozat. Amikor megérkeztünk a városba, egy piarista kollégiumban helyeztek el bennünket. A fogadtatás ünnepélyes keretek között zajlott. Szinte az egész települést felzászlózták a tiszteletünkre. A második nap délelőttjén háromórás írásbeli fordulón vettünk részt, amely az elmúlt három év nyelvtani anyagát felölelő tesztlápból állt. Délután - kikapcsolódásképpen - egy kirándulás keretében megtekinthettük az észak-magyarországi város nevezetességeit, este pedig egy nyitóműsort adtak számunkra, amelyen a helyi és határon túli iskolák tanulói léptek fel. A harmadik nap délelőttjén rendezték a szóbeli versenyt. Három kategóriában indultak a résztvevők: külön a gimnazisták, a szakközépiskolások és a határon túliak. Négy téma közül lehetett választani és mindegyik témához tartozott egy-egy megadott műfaj. Az én témám szerint nekem a beszéd- és magatartásformák összefüggéseit kellett kifejtenem. Az ehhez tartozó műfaj pedig a kiselőadás volt. Délután tartották a verseny értékelést. Az esti programban az „István, a király” című rockoperából láthattunk részletet egy színházi előadás keretében. A negyedik nap programja a nagy magyar nyelvújító, Kazinczy Ferenc sírhelyének ünnepélyes megkoszorúzásával kezdődött. Ezután következett a díjkiosztó, amelyen a verseny első tíz helyezettje Kazinczy-emlékérmet kapott és elismerésben részesült. A többi résztvevő az Internetről értesülhet eredményéről.- Vannak-e korábbi tapasztalatok hasonló - és netán ugyancsak sikeres - versenyekről?- Igen, általános iskolás koromban is indultam magyar versenyeken, illetve vers- és prózamondóversenyeken, ahol szintén jó helyezéseket sikerült elérnem.- Hallhatnánk valamit a tervekről is...- Gazdasági pályára készülök, így most inkább a történelem és matematika tantárgyakra kell nagyobb hangsúlyt fektetnem, de úgy gondolom, hogy a szép és helyes beszéd minden területen fontos és némi előnyt is jelent. GORDOS CSILLA Kétlem, hogy a magyar popzenében lenne még egy duó, vagy csapat, amelyik nevéhez ennyi nagy sláger fűződne. Kis hazánk egyik legtehetségesebb dalszerző, zenész és előadó párosa idén egy válogatásalbummal örvendezteti meg a régebbi és újabb rajongókat. Az ötödik Bon-Bon lemez címe: „Időutazás 1995-2000”. Tizennyolc legnépszerűbb felvételüket gyűjtötték egy csokorba. Mindegyik dal magában is egy-egy kis gyöngyszem és végighallgatva hol kellemes melankóliába esve emlékezünk, hol azonnal kitör rajtunk az olthatatlan buli- és táncláz. Az első kislemeztől, a „Petróleumlámpá”-tól - ez véleményem szerint a dal valaha készült legjobb feldolgozása - indulva, az Ázsiában is sikert aratott „Nyomororvos”, a karácsonyi „Első karácsony”, a szakítós nóták egyik éllovasa, a „Holnaptól”-ig - itt az összes felvétel, ami számít. A bulik és koncertek hangulatfelelőse, a „Pi a Olimpia”, az első megasláger, a „Szabad a gazda(g)”, avagy a „3 elefánt”. De a romantikus balladákról se feledkezzünk meg. A „Köszönöm, hogy vagy nekem”, a „Soha nem mondtam el”, vagy a „Válassz engem1 is”, a mai napig a hazai élmezőnyhöz tartozik. De ne feledkezzünk meg az új dalokról sem: nyáron kezdte szédítő sikersztoriját a „Haverok”, a „Szamba” és megjelenik a „Megyek a Holdra” is kislemezen, méghozzá egy rajzfilmvideóval kiegészítve, amelyben Tomi és Peti kalandjait és sikereit izgulhatjuk végig - immár a világűrben.- Mién kell mindennek annyim komolynak lennie a klasszikus zenében, hogy már a közönséget zavarja a zene igazi élvezetében? Árúikor befejeztem a zené tanulmányaimat és elkezdtem klasszikus zenekarokban játszani, nagyon zavart, hogy a zenésztársaim állandóan csak morogtak. Hol azén, mert hideg volt a teremben, hol azért, mert meleg, hol pedig a pénz miatt. Soha senki nem szóm- kozott vagy mosolygott, csak úgy véletlenül. Én viszont azt gondoltam, van más módja is, hogyezta csodálatos zenét megismertessük az emberekkel Ezért hát otthagytam a zenekart és megalapítottam a sajátomat. A közönségnek azóta is mindig azt ajánlom, hogy csak élvezzék a zenét és fejezzék iá nyugodtan érzéseiket a hallgatása közben! - nyilatkozta nemrégiben André Rieu, aki valóban élvezi is az élet minden szegletét, főleg pedig munkáját, a zenét. Akár vezényel vagy hegedül, próbál vagy teltházas koncertet ad, mindent nagy beleéléssel és szenvedéllyel végez. Ezt az életörömöt szeremé megosztani annyi emberrel, amennyivel csak tudja. Rajongók milliói vallják az egész világon, hogy ez sikerül is neld. Pozitív élet- felfogása legújabb lemezén a „La vie est belle”-n is átsüt. A nyitódal André Rieu első saját szerzeménye, egy keringő, amelyet öccsével együtt írtak és amely már címében is sejteti a művész életfelfogását: „Az élet gyönyörű”! Az albumon még 16 másik szerzemény - világhíres melódiák, operettrészletek és keringők, népdalok és régi kedvencek találhatóak, de mindegyik egy leheletnyi újdonsággal felruházva. Megtaláljuk közöttük a „Kalinká”-t ugyanúgy, mint Lara témáját a „Doktor Zsivágó”-ból, a „Bolero” első hivatalos rövidített verzióját André Rieu átdolgozásában, de mégis a dalok legnagyobb részét idén Kálmán Imre és Lehár Ferenc legnépszerűbb szerzeményei teszik ki. Végighallgatva az anyagot, minden egyes másodpercben egy klasszikus zenész precíziója hallható, de a „La vie est belle”-vel Andre Rieu újra megnyitotta a közönség és a komolyzene közötti kaput. Jó hallgatni! JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Verebes István. Ajándékkazettát vehet át szerkesztőségünkben: Kozma Brigitta Salgótarján, Ybl Miklós u. 50. sz. Mai kérdésünk: Ki a Bon-Bon együttes állandó szövegírója? a. Török Tamás, b. Duba Gábor, c. Szolnoki Péter. Beküldési határidő: november 28. Címünk: Nógrád Megyei Hírlap, „Pop plusz rock” Salgótarján, Erzsébet tér 6. szám. „Mindennapi maceráink” Könyv az illemről és a viselkedésről „Tudni illik, hogy mi illik...” Egy régi tévéműsor címe volt ez és lehet, hogy az illemszabályok változtak az eltelt évek alatt, de a lényeg nem: amióta társadalom és együttélés létezik, léteznek szabályok is. Görög Ibolya, aki a Miniszterelnöki Hivatal protokollfőosztályán dolgozott a múlt évig, Mindennapi maceráink címmel könyvet írt a viselkedésről és az illemről. A könyvbemutatón beszélgetett Görög Ibolyával Dorogi Katalin.- Talán nehezebb helyzetben vanamaiember, merthaaszabá- tyok oldódnak, elasztikusabbá válnak, tehát magam döntöm d, mikor, melyikhez nyúlok, az már egy egyéni feladat. Tehát, amíg merevek a szabályok és ahhoz tartom magam, nekem nincs olyan túlzottan nagy feladatom, vagy döntési kényszerem.- Az, hogy most kialakult-e egy, a fejemben szigorú rendben fölállt technika ama, hogyan viselkedjek, ez valóban nincs így, de szerintem ilyen nagy neveldéken kívül nem is nagyon volt meg. Nagyon sokat lazult, hiszen az információ, az idő, a rohanás, ez a pergő, mozgó élet, agresszív, vagy a túl puszi-pu- szis amerikai filmek olyan mintákat hoznak be a kommunikációba, amit egy réteg, amelyik máshonnan nem kapja meg, az fogadja el. A tegezés például. Tegeződik mindenki. Csak egy példát mondok el, amikor az Orbán-kormány kabinetirodájába a munkatársak bekerültek, fiatal, tényleg okos fiúk és a Parlament kapujában lévő katonák is egykorúak velük. És ezek a főtanácsos fiúk - hát fiúk, szóval munkatársak - jöttek hozzám szólni, hogy nem lehetne-e valahogy a parlamenti őrség parancsnokával megbeszélni, hogy ne tegezze őket az a katona. És én eme nem azt mondom, hogy nagyképűség, sőt azt mondom, hogy egy társadalomban betöltött szerephez már neki az nem fér bele, hogy ő, amikor főtanácsosként jön be dolgozni, egy vele egykorú katona őt letegezze.-Ez a könyv nem csak úgynevezett illemkönyv, hanem életmódkönyv is. Emlékszem Hatvani Uh könyvére, az „Ételművészet, életművészet ”, ő nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy milyen az életmódunk, hogyan élünk, mü eszünk, de úgy étzem, hogy ez inkább csak kivétel a múltból Tehát, az illem az inkább kifelé szólt és nem ön- magunk felé. Ez talán egy változás, hogy először saját magunkkal kell betartatni a szabályokat.- Az inspirált engem elsősorban, hogy most nagyon-nagyon divatosak a személyiségfejlesztő tréningek, a kommunikációs tréningek. Rengetegen olvassák, rengetegen mennek el eme, mert érzik, hogy valami kis segítség kéne, mert bizonytalanok. Jó lenne egy kis külső segítség a saját személyiségemhez. Viszont, ezek szerintem nagyon mereven csak ama mennek rá, hogy egy ilyen pszichológiai joging - ezt így szoktam hívni - na most ha ez öncélú, akkor semmi értelme, mert lehet, hogy esetleg bele is bolondul abba, hogy ő most állandóan figyeli a saját maga agykontrollját. Én azt gondoltam, hogy célszerűbb, ha egy belső lelki elégedettségre tanítom meg az embereket, hogy miben legyél te elégedett és ha te már saját magad elégedett vagy és nem lehajtó ajkakkal, vállam összehúzva, törődötten lépek ki az utcára, hanem saját magammal szembeni kötelességként „feltuningolom” otthon magam, akkor mosolygok, rendesebb vagyok, lesegítem az öregasszonyt a buszról, köszönök, ha bemegyek a munkahelyemre, tehát sokkal könnyebb lesz viselkedni, ha bennem nincs meg ez a görcs.-Én úgy éreztem, hogy kicsit túl hagyományőrző a könyv. Például szerepel benne olyan kitétel hogy póló zakóval az nem És akkor fól- ötlött előttem Armani képe, *aki köztudottan mindig fehér, vagy fekete pólóban jár és ráveszi a zakót, vagy például batiszt zsebkendő, amikor mindenki azzal riogat, hogy harminc percig kellene főzni ahhoz, hogy a badk kimenjenek belőle. Tehát, hogy nem túl mereveke ezek a szabályok?- Ha jól emlékszem, a batiszt zsebkendőre pont azt írtam rá, hogy az a nagyanyáink korától van, hogy ez kell, én azt mondom mindig és amikor tanítom is ezt mondom, hogy egyáltalán legyen nálad egy, hát ha éppen valami kis elegáns mozdulattal elő akarod venni, de használni a papír zsebkendőt kell. Ami az öltözködést illeti, az előző könyvemben valóban az üzleti protokoll, az üzleti viselkedésben szigorúbb voltam, itt már inkább azt mondom, hogy döntsd el, hogy éppen minek akarsz látszani. Tudom, hogy mi az, amit tőlem elvárnak. Az, hogy egy képviselő, egy honatya kiáll nekem egy kockás ingben, kigombolva a hasa alatt a farmer, egyszerűen nem tudok figyelni arra, amit mond. Tehát, az emberekben él egy kép, orvos, fehér köpeny. Azaz léteznek minták. Az ember, ha ettől eltérőt lát, akkor érzelmileg elutasító. Ha én nem annak megfelelően öltözködöm, amit akarok képviselni, akkor a másiknak sokkal kevésbé fogom tudni átadni azt, amit neki valóban mondani, üzenni akarok. Tehát, ez a szerepe az öltözködésnek és nem pedig egy vaskalapos előírás. Nemzetközi boldogságtoplista A világon a legboldogabbak a kolumbiaiak - derült ki egy internetes felmérésből. A nemzetközi közérzet-feltérképezést egy számítógépgyár végezte el. A fő kérdés az volt: boldogabbnak érzi-e magát másoknál? A válaszadók közül Kolumbiában volt az igennel felelők aránya a legmagasabb, 73 százalékos. Ez több mint kétszerese a 35 százalékos világátlagnak, azaz a Földön az emberek 35 százaléka érzi magát boldogabbnak másoknál. A felmérés meglepő eredményeket is produkált: gazdasági nehézségeik ellenére az oroszok az ötödikek lettek a boldogságérzeti toplistán, míg a brazilok a legboldogtalanabbak közé vallották magukat. A britek amúgy a 30. helyet szerezték meg, a németek a 24- iket, a franciák pedig a 15-ikek a sorban - felülről lefelé. (A magyar hangulatra nem tért ki a Reuters ismertetése.) További érdekesség, hogy a házasság nem boldogít, sőt... A felmérés résztvevőinek többsége ugyanis úgy véli, hogy a kulcs a boldogsághoz az egyedül élés, sok alvással és sok nevetéssel. (Persze lehet, hogy főleg a népes családú, rossz alvó, besavanyodott házasembereket kérdezték.) A „kényszertánc” ellen Medvetáncoltatóktól megvásárolt mackók élvezhetik szabadságukat Bulgária első medve- menhelyén, amely Brigitte Bardot francia filmsztár támogatásával nyílt meg a Rila- hegységben. A 11 ezer négyzetméteres beli- cai állatpark a megváltott táncos medvék első befogadó központja az egész Balkánon. A parkban máris berendezkedett három mackó, amelyek szabadságát Sumen környéki roma családoktól váltották meg. A három volt „kényszertáncos”, Kalina (140 kg), Maiina (120 kg) és a kétmázsás Sztefan saját kuckóval és tágas térséggel rendelkezik az 1200 méteres magasságban fekvő erdőben. A menhelyet Brigttte Bardot alapítványa és a Négy Mancs nevű osztrák alapítvány finanszírozza. Az egykori szexbálvány, aki immár évek óta az állatok melletti harcias kiállásával hallat magáról, 1999-ben emelt szót a mackók érdekében Petar Sztojanov bolgár elnöknél, miután a francia tévében látott egy riportfilmet a bulgáriai táncoló medvék nyomorúságos sorsáról. A „rabszolga- sorban tartott állatok megalázó mutogatása” elleni harcát támogatta Sylvie Vartan bolgár származású francia énekesnő is. A Négy Mancs osztrák állatvédő szervezet szerint a táncoló medvéket kegyetlen kínzásokkal idomítják, izzó bádogon kell lépkedniük vagy fémkarikákat fúrnak az orrukba, a szájukba. Hosszan Ham belicai polgár- mester a menhely avatásán igyekezett megnyugtatni településének 50 százalékban munkanélküli lakosságát, hogy a medvék „nem az emberek elől eszik el a kenyeret”, hiszen a parkot a külföldi alapítványok tartják fenn. A négyezer lakosú bolgár városka az idegenforgalom fellendülését reméli a Bardot-féle állatkerttől. Harmincegy év után: vissza a feladónak Gyermekvédelem: pápai üzenet II. János Pál állást foglalt a gyermekek kizsákmányolása és a gyermekprostitúció ellen. A üzenetet a katolikus egyházfő Juan Somaviának, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) főigazgatójának küldött. Abból az alkalomból, hogy érvénybe lépett a nehéz gyermekmunkát tiltó 182. számú egyezmény, a pápa felszólította a szervezet minden tagállamát: azonnal lásson hozzá rendelkezéseinek megvalósításhoz. Az üzenet küldője azért tartja ezt fontosnak, mert - mint fogalmazott - a világ fiataljai számára lehetővé kell tenni az emberhez méltó felnőtté válást. A pápa bízik abban, hogy ez az egyezmény oltalmat ad azoknak a gyermekeknek, akik védtelenek a náluk erősebb szervezetekkel, személyekkel szemben. Olyan gyermekekről van szó, akik a kisajátítás és az erőszak áldozataivá válnak, nem csupán az egyes személyek gonoszsága, hanem sokszor a korrupt társadalmi struktúrák miatt. II. János Pál üzenetében emlékeztet: a Föld minden kontinensén összesen 120 millió gyermek kénytelen erejét meghaladó munkát végezni, olyat, amely aláássa egészségét, veszélyezteti biztonságát és erkölcsi értékeit. _______________________________g 3 1 éven át vándorolt egy levél Szicília és Németország között, végül a feladó címén kötött ki Ravanusában. Az olasz televízió szerint a levél felbukkanását már sem a feladó, sem a címzett, a férfi Hamburgba elszármazott fia nem élhette meg. Az írás a szicíliai férfi másik fiához került, aki viszont az édesapja és fivére iránti tiszteletből nem nyitotta fel a borítékot.
