Nógrád Megyei Hírlap, 2000. november (11. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-23 / 274. szám

„Édes anyanyelvűnk” Beszélgetés egy Kazinczy-érmessel Pop plusz rock Időutazás - „Az élet gyönyörű" Interjúnk alanya László Szilvia, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium 12. évfolyamos ta­nulója, aki az „Édes anyanyel­vűnk” elnevezésű országos ver­seny döntőjében Sátoraljaújhe­lyen ötödik helyezést ért el.- Milyen felkészülés előzte meg e versenyt?- Többéves. Ugyanis minden évben nyelvtani háziversenyen vettem részt, amely néhány írásbe­li és év végén egy szóbeli forduló­ból állt. A legjobb teljesítményt nyújtó jutott tovább a megyei ver­senyre. Ezenkívül nyáron egyéni­leg is készültem a korábbi felada­tokból.- Mit lehet tudni a sátoraljaújhe­lyi napokról?- Igen mozgalmas volt a négy napból álló eseménysorozat. Ami­kor megérkeztünk a városba, egy piarista kollégiumban helyeztek el bennünket. A fogadtatás ünnepé­lyes keretek között zajlott. Szinte az egész települést felzászlózták a tiszteletünkre. A második nap dél­előttjén háromórás írásbeli fordu­lón vettünk részt, amely az elmúlt három év nyelvtani anyagát felöle­lő tesztlápból állt. Délután - kikap­csolódásképpen - egy kirándulás keretében megtekinthettük az észak-magyarországi város neve­zetességeit, este pedig egy nyitó­műsort adtak számunkra, ame­lyen a helyi és határon túli iskolák tanulói léptek fel. A harmadik nap délelőttjén ren­dezték a szóbeli versenyt. Három kategóriában indultak a résztve­vők: külön a gimnazisták, a szak­középiskolások és a határon túli­ak. Négy téma közül lehetett vá­lasztani és mindegyik témához tar­tozott egy-egy megadott műfaj. Az én témám szerint nekem a beszéd- és magatartásformák összefüggé­seit kellett kifejtenem. Az ehhez tartozó műfaj pedig a kiselőadás volt. Délután tartották a verseny ér­tékelést. Az esti programban az „István, a király” című rockoperá­ból láthattunk részletet egy színhá­zi előadás keretében. A negyedik nap programja a nagy magyar nyelvújító, Kazin­czy Ferenc sírhelyének ünnepé­lyes megkoszorúzásával kezdő­dött. Ezután következett a díjki­osztó, amelyen a verseny első tíz helyezettje Kazinczy-emlékérmet kapott és elismerésben részesült. A többi résztvevő az Internetről értesülhet eredményéről.- Vannak-e korábbi tapaszta­latok hasonló - és netán ugyan­csak sikeres - versenyekről?- Igen, általános iskolás ko­romban is indultam magyar ver­senyeken, illetve vers- és próza­mondóversenyeken, ahol szin­tén jó helyezéseket sikerült elér­nem.- Hallhatnánk valamit a ter­vekről is...- Gazdasági pályára készülök, így most inkább a történelem és matematika tantárgyakra kell na­gyobb hangsúlyt fektetnem, de úgy gondolom, hogy a szép és helyes beszéd minden területen fontos és némi előnyt is jelent. GORDOS CSILLA Kétlem, hogy a magyar popze­nében lenne még egy duó, vagy csapat, amelyik nevéhez ennyi nagy sláger fűződne. Kis ha­zánk egyik legtehetségesebb dalszerző, zenész és előadó pá­rosa idén egy válogatásalbum­mal örvendezteti meg a régeb­bi és újabb rajongókat. Az ötö­dik Bon-Bon lemez címe: „Idő­utazás 1995-2000”. Tizennyolc legnépszerűbb fel­vételüket gyűjtötték egy csokor­ba. Mindegyik dal magában is egy-egy kis gyöngyszem és végig­hallgatva hol kellemes melankóli­ába esve emlékezünk, hol azon­nal kitör rajtunk az olthatatlan bu­li- és táncláz. Az első kislemeztől, a „Petróleumlámpá”-tól - ez véle­ményem szerint a dal valaha ké­szült legjobb feldolgozása - indul­va, az Ázsiában is sikert aratott „Nyomororvos”, a karácsonyi „El­ső karácsony”, a szakítós nóták egyik éllovasa, a „Holnaptól”-ig - itt az összes felvétel, ami számít. A bulik és koncertek hangulatfele­lőse, a „Pi a Olimpia”, az első megasláger, a „Szabad a gazda(g)”, avagy a „3 elefánt”. De a romantikus balladákról se feled­kezzünk meg. A „Köszönöm, hogy vagy nekem”, a „Soha nem mondtam el”, vagy a „Válassz en­gem1 is”, a mai napig a hazai él­mezőnyhöz tartozik. De ne feledkezzünk meg az új dalokról sem: nyáron kezdte szé­dítő sikersztoriját a „Haverok”, a „Szamba” és megjelenik a „Me­gyek a Holdra” is kislemezen, méghozzá egy rajzfilmvideóval kiegészítve, amelyben Tomi és Peti kalandjait és sikereit izgul­hatjuk végig - immár a világűr­ben.- Mién kell mindennek annyim komolynak lennie a klasszikus ze­nében, hogy már a közönséget za­varja a zene igazi élvezetében? Árúikor befejeztem a zené tanul­mányaimat és elkezdtem klasszi­kus zenekarokban játszani, na­gyon zavart, hogy a zenésztársaim állandóan csak morogtak. Hol azén, mert hideg volt a teremben, hol azért, mert meleg, hol pedig a pénz miatt. Soha senki nem szóm- kozott vagy mosolygott, csak úgy véletlenül. Én viszont azt gondol­tam, van más módja is, hogyezta csodálatos zenét megismertessük az emberekkel Ezért hát otthagy­tam a zenekart és megalapítottam a sajátomat. A közönségnek azóta is mindig azt ajánlom, hogy csak élvezzék a zenét és fejezzék iá nyu­godtan érzéseiket a hallgatása köz­ben! - nyilatkozta nemrégiben André Rieu, aki valóban élvezi is az élet minden szegletét, főleg pe­dig munkáját, a zenét. Akár vezé­nyel vagy hegedül, próbál vagy teltházas koncertet ad, mindent nagy beleéléssel és szenvedéllyel végez. Ezt az életörömöt szeremé megosztani annyi emberrel, amennyivel csak tudja. Rajongók milliói vallják az egész világon, hogy ez sikerül is neld. Pozitív élet- felfogása legújabb lemezén a „La vie est belle”-n is átsüt. A nyitódal André Rieu első saját szerzemé­nye, egy keringő, amelyet öccsével együtt írtak és amely már címében is sejteti a művész életfelfogását: „Az élet gyönyörű”! Az albumon még 16 másik szer­zemény - világhíres melódiák, operettrészletek és keringők, nép­dalok és régi kedvencek található­ak, de mindegyik egy leheletnyi új­donsággal felruházva. Megtaláljuk közöttük a „Kalinká”-t ugyanúgy, mint Lara témáját a „Doktor Zsivágó”-ból, a „Bolero” első hiva­talos rövidített verzióját André Rieu átdolgozásában, de mégis a dalok legnagyobb részét idén Kál­mán Imre és Lehár Ferenc legnép­szerűbb szerzeményei teszik ki. Végighallgatva az anyagot, minden egyes másodpercben egy klasszi­kus zenész precíziója hallható, de a „La vie est belle”-vel Andre Rieu újra megnyitotta a közönség és a komolyzene közötti kaput. Jó hall­gatni! JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt heti rejtvényünk he­lyes megfejtése: Verebes István. Ajándékkazettát vehet át szer­kesztőségünkben: Kozma Bri­gitta Salgótarján, Ybl Miklós u. 50. sz. Mai kérdésünk: Ki a Bon-Bon együttes állandó szö­vegírója? a. Török Tamás, b. Duba Gábor, c. Szolnoki Péter. Beküldési határidő: november 28. Címünk: Nógrád Megyei Hírlap, „Pop plusz rock” Salgó­tarján, Erzsébet tér 6. szám. „Mindennapi maceráink” Könyv az illemről és a viselkedésről „Tudni illik, hogy mi illik...” Egy régi tévéműsor címe volt ez és lehet, hogy az illemszabályok változtak az eltelt évek alatt, de a lényeg nem: amióta társadalom és együttélés létezik, létez­nek szabályok is. Görög Ibolya, aki a Miniszterelnöki Hivatal protokollfőosztályán dolgozott a múlt évig, Mindennapi mac­eráink címmel könyvet írt a viselkedésről és az illemről. A könyvbemutatón beszélgetett Görög Ibolyával Dorogi Katalin.- Talán nehezebb helyzetben vanamaiember, merthaaszabá- tyok oldódnak, elasztikusabbá vál­nak, tehát magam döntöm d, mi­kor, melyikhez nyúlok, az már egy egyéni feladat. Tehát, amíg mere­vek a szabályok és ahhoz tartom magam, nekem nincs olyan túlzot­tan nagy feladatom, vagy döntési kényszerem.- Az, hogy most kialakult-e egy, a fejemben szigorú rendben fölállt technika ama, hogyan viselkedjek, ez valóban nincs így, de szerintem ilyen nagy neveldéken kívül nem is nagyon volt meg. Nagyon sokat lazult, hiszen az információ, az idő, a rohanás, ez a pergő, mozgó élet, agresszív, vagy a túl puszi-pu- szis amerikai filmek olyan mintá­kat hoznak be a kommunikációba, amit egy réteg, amelyik máshon­nan nem kapja meg, az fogadja el. A tegezés például. Tegeződik min­denki. Csak egy példát mondok el, amikor az Orbán-kormány kabi­netirodájába a munkatársak beke­rültek, fiatal, tényleg okos fiúk és a Parlament kapujában lévő katonák is egykorúak velük. És ezek a főta­nácsos fiúk - hát fiúk, szóval mun­katársak - jöttek hozzám szólni, hogy nem lehetne-e valahogy a parlamenti őrség parancsnokával megbeszélni, hogy ne tegezze őket az a katona. És én eme nem azt mondom, hogy nagyképűség, sőt azt mondom, hogy egy társada­lomban betöltött szerephez már neki az nem fér bele, hogy ő, ami­kor főtanácsosként jön be dolgoz­ni, egy vele egykorú katona őt le­tegezze.-Ez a könyv nem csak úgyneve­zett illemkönyv, hanem életmód­könyv is. Emlékszem Hatvani Uh könyvére, az „Ételművészet, élet­művészet ”, ő nagy hangsúlyt fekte­tett arra, hogy milyen az életmó­dunk, hogyan élünk, mü eszünk, de úgy étzem, hogy ez inkább csak kivétel a múltból Tehát, az illem az inkább kifelé szólt és nem ön- magunk felé. Ez talán egy változás, hogy először saját magunkkal kell betartatni a szabályokat.- Az inspirált engem elsősor­ban, hogy most nagyon-nagyon di­vatosak a személyiségfejlesztő tré­ningek, a kommunikációs trénin­gek. Rengetegen olvassák, rengete­gen mennek el eme, mert érzik, hogy valami kis segítség kéne, mert bizonytalanok. Jó lenne egy kis külső segítség a saját személyi­ségemhez. Viszont, ezek szerin­tem nagyon mereven csak ama mennek rá, hogy egy ilyen pszi­chológiai joging - ezt így szoktam hívni - na most ha ez öncélú, ak­kor semmi értelme, mert lehet, hogy esetleg bele is bolondul abba, hogy ő most állandóan figyeli a sa­ját maga agykontrollját. Én azt gondoltam, hogy célszerűbb, ha egy belső lelki elégedettségre taní­tom meg az embereket, hogy mi­ben legyél te elégedett és ha te már saját magad elégedett vagy és nem lehajtó ajkakkal, vállam összehúz­va, törődötten lépek ki az utcára, hanem saját magammal szembeni kötelességként „feltuningolom” otthon magam, akkor mosolygok, rendesebb vagyok, lesegítem az öregasszonyt a buszról, köszönök, ha bemegyek a munkahelyemre, tehát sokkal könnyebb lesz visel­kedni, ha bennem nincs meg ez a görcs.-Én úgy éreztem, hogy kicsit túl hagyományőrző a könyv. Például szerepel benne olyan kitétel hogy póló zakóval az nem És akkor fól- ötlött előttem Armani képe, *aki köztudottan mindig fehér, vagy fe­kete pólóban jár és ráveszi a zakót, vagy például batiszt zsebkendő, amikor mindenki azzal riogat, hogy harminc percig kellene főzni ahhoz, hogy a badk kimenjenek belőle. Tehát, hogy nem túl mere­veke ezek a szabályok?- Ha jól emlékszem, a batiszt zsebkendőre pont azt írtam rá, hogy az a nagyanyáink korától van, hogy ez kell, én azt mondom mindig és amikor tanítom is ezt mondom, hogy egyáltalán legyen nálad egy, hát ha éppen valami kis elegáns mozdulattal elő akarod venni, de használni a papír zseb­kendőt kell. Ami az öltözködést il­leti, az előző könyvemben valóban az üzleti protokoll, az üzleti visel­kedésben szigorúbb voltam, itt már inkább azt mondom, hogy döntsd el, hogy éppen minek akarsz látszani. Tudom, hogy mi az, amit tőlem elvárnak. Az, hogy egy képviselő, egy honatya kiáll nekem egy kockás ingben, kigom­bolva a hasa alatt a farmer, egysze­rűen nem tudok figyelni arra, amit mond. Tehát, az emberekben él egy kép, orvos, fehér köpeny. Az­az léteznek minták. Az ember, ha ettől eltérőt lát, akkor érzelmileg elutasító. Ha én nem annak megfe­lelően öltözködöm, amit akarok képviselni, akkor a másiknak sok­kal kevésbé fogom tudni átadni azt, amit neki valóban mondani, üzenni akarok. Tehát, ez a szerepe az öltözködésnek és nem pedig egy vaskalapos előírás. Nemzetközi boldogságtoplista A világon a legboldogabbak a kolumbiaiak - derült ki egy internetes felmérésből. A nemzet­közi közérzet-feltérképezést egy számítógépgyár végezte el. A fő kérdés az volt: boldogabbnak érzi-e magát másoknál? A válaszadók közül Kolumbiában volt az igennel felelők aránya a legmagasabb, 73 száza­lékos. Ez több mint kétszerese a 35 százalékos vi­lágátlagnak, azaz a Földön az emberek 35 százalé­ka érzi magát boldogabbnak másoknál. A felmérés meglepő eredményeket is produkált: gazdasági ne­hézségeik ellenére az oroszok az ötödikek lettek a boldogságérzeti toplistán, míg a brazilok a legbol­dogtalanabbak közé vallották magukat. A britek amúgy a 30. helyet szerezték meg, a németek a 24- iket, a franciák pedig a 15-ikek a sorban - felülről le­felé. (A magyar hangulatra nem tért ki a Reuters is­mertetése.) További érdekesség, hogy a házasság nem boldo­gít, sőt... A felmérés résztvevőinek többsége ugyan­is úgy véli, hogy a kulcs a boldogsághoz az egyedül élés, sok alvással és sok nevetéssel. (Persze lehet, hogy főleg a népes családú, rossz alvó, besavanyo­dott házasembereket kérdezték.) A „kényszertánc” ellen Medvetáncoltatóktól megvásá­rolt mackók élvezhetik szabad­ságukat Bulgária első medve- menhelyén, amely Brigitte Bardot francia filmsztár támo­gatásával nyílt meg a Rila- hegységben. A 11 ezer négyzetméteres beli- cai állatpark a megváltott táncos medvék első befogadó központja az egész Balkánon. A parkban máris berendezkedett három mackó, amelyek szabadságát Sumen környéki roma családok­tól váltották meg. A három volt „kényszertáncos”, Kalina (140 kg), Maiina (120 kg) és a kétmá­zsás Sztefan saját kuckóval és tá­gas térséggel rendelkezik az 1200 méteres magasságban fekvő erdő­ben. A menhelyet Brigttte Bardot alapítványa és a Négy Mancs ne­vű osztrák alapítvány finanszí­rozza. Az egykori szexbálvány, aki immár évek óta az állatok mellet­ti harcias kiállásával hallat magá­ról, 1999-ben emelt szót a mac­kók érdekében Petar Sztojanov bolgár elnöknél, miután a francia tévében látott egy riportfilmet a bulgáriai táncoló medvék nyomo­rúságos sorsáról. A „rabszolga- sorban tartott állatok megalázó mutogatása” elleni harcát támo­gatta Sylvie Vartan bolgár szárma­zású francia énekesnő is. A Négy Mancs osztrák állatvédő szerve­zet szerint a táncoló medvéket kegyetlen kínzásokkal idomítják, izzó bádogon kell lépkedniük vagy fémkarikákat fúrnak az or­rukba, a szájukba. Hosszan Ham belicai polgár- mester a menhely avatásán igye­kezett megnyugtatni településé­nek 50 százalékban munkanélkü­li lakosságát, hogy a medvék „nem az emberek elől eszik el a kenyeret”, hiszen a parkot a kül­földi alapítványok tartják fenn. A négyezer lakosú bolgár vá­roska az idegenforgalom fellendü­lését reméli a Bardot-féle állat­kerttől. Harmincegy év után: vissza a feladónak Gyermekvédelem: pápai üzenet II. János Pál állást foglalt a gyermekek kizsákmányolása és a gyermekprostitúció ellen. A üzenetet a katolikus egyházfő Juan Somaviának, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) fő­igazgatójának küldött. Abból az alkalomból, hogy érvénybe lé­pett a nehéz gyermekmunkát til­tó 182. számú egyezmény, a pá­pa felszólította a szervezet min­den tagállamát: azonnal lásson hozzá rendelkezéseinek megva­lósításhoz. Az üzenet küldője azért tartja ezt fontosnak, mert - mint fogalmazott - a világ fiatal­jai számára lehetővé kell tenni az emberhez méltó felnőtté vá­lást. A pápa bízik abban, hogy ez az egyezmény oltalmat ad azok­nak a gyermekeknek, akik véd­telenek a náluk erősebb szerve­zetekkel, személyekkel szem­ben. Olyan gyermekekről van szó, akik a kisajátítás és az erő­szak áldozataivá válnak, nem csupán az egyes személyek go­noszsága, hanem sokszor a kor­rupt társadalmi struktúrák miatt. II. János Pál üzenetében emlé­keztet: a Föld minden kontinen­sén összesen 120 millió gyermek kénytelen erejét meghaladó munkát végezni, olyat, amely aláássa egészségét, veszélyezteti biztonságát és erkölcsi értékeit. _______________________________g 3 1 éven át vándorolt egy levél Szicília és Németország között, végül a feladó címén kötött ki Ravanusában. Az olasz televí­zió szerint a levél felbukkanását már sem a feladó, sem a cím­zett, a férfi Hamburgba elszár­mazott fia nem élhette meg. Az írás a szicíliai férfi másik fiához került, aki viszont az édesapja és fivére iránti tiszteletből nem nyitotta fel a borítékot.

Next

/
Thumbnails
Contents