Nógrád Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-09 / 212. szám
2. OLDAL BALASSAGYARI MEG Y E I K Ö R K É P 2000. SZEPTEMBER 9., SZOMBAT PÁSZTÓ Faragó Zoltán: T £ R R R J Á 7^ Ó Szeptemberi reggelen Korán van, de már teljesen kivilágosodott. A reggel már valahol a dombok keleti oldalán settenkedik, látni azonban nem nagyon lehet, mert hajnali pára borítja a tájat, különösen a mélyebben fekvő részeket. Az erdő zöld még, a levelek csak itt-ott sárgulnak, bámulnák, pirosodnak. Korán jött idén az ősz: tavaly október első hetében kezdtek el úgy színesedni a lombok, mint most. Alighanem még a nyári aszály viselte meg annyira a növényeket, hogy korábban kezdenek elhalni a leveleik. A fű is sokfelé megsárgult, s az is a nagy szárazság miatt van. Az ösvényen az elmúlt napok esői miatt itt-ott sárfoltok, pocsolyák nyújtózkodnak, de egyébként száraz az út, könnyű járás esik rajta. A két oldalán bokrok közül nőnek ki a fák, elszórtan állnak, legalább ötvenhatvan lépésnyire esnek egymástól a vénséges, repedezett kérgű csertölgyek. Legelő volt valamikor a domboldal, de jó ideje nem hajtják ide a jószágot, azért a cserjék sűrű szövevénye borítja ma már az egész oldalt. A bokrokon már mindenfelé érik a termés: a vadrózsán a nagy, kövér csipkeszemek pár nappal ezelőtt még narancssárgák voltak, ma már azonban egészen pirosak. Akár le is lehetne szedni teának... Beérett a többi bogyó is: ugyancsak piros- lik a galagonya, de idén nincs belőle annyi, mint más években, legalábbis ezen a helyen. Megkóstolok néhány szemet, bár a nagy magokon inkább csak héj van, mint hús. A kökény is kék már, de az igencsak összehúzza az ember száját, ha azelőtt ízleli meg, mielőtt a dér megcsípné. A domb másik oldalán fiatal tölgyes áll, vágás vezet keresztül rajta a völgy alja felé. Alig pár száz méter a távolság, de nem látni a pára miatt az aljban kanyargó kis patak partján álló fákat. Pár perccel később már egy keskeny, de igen hosszú szántóföld szélén állok - alighanem gabona lehetett benne, mert már szépen el is boronálták a felszínét. Valamivel lejjebb kisebb nádas terpeszkedik a patak bal partján: azt a részt nem lehet felszántani a legszárazabb években sem. Szerencsére nem is kísérleteznek vele... Arrafelé tartok, de a szántóföld erdő felőli oldalán. Amikor körülbelül egy magasságba érek a nádfolttal, valami mozdul a szélén, méghozzá valami nagy termetű vad... Alig lehet látni, annyira beleolvad a zöldes színű, párás háttérbe... A távcső lencséjében aztán szarvastehén lesz belőle! Mozdulatlanul állok, mögöttem az erdő, a szelet nem érzem, tehát jó a lehetőség arra, hogy a vad ne vegyen észre. A tehén békésen legelészik, bár fejét időnként felkapja és körülkémlel, de nem vesz észre. Nagyon nagy a hajnali csend, a kora őszi erdő évről évre visz- szatérő némasága. A madarak rég nem énekelnek már, legfeljebb olyankor menekül a feketerigó, a szajkó, a fácánkakas rémült riasztással, felverve az egész környéket, ha embert vagy rókát lát. Hirtelen azonban a csendben valami távoli, halk reccsenés hallatszik a nádasból és a legelésző szarvastehén mögött megjelenik még egy. Egészen egymás közelében jár a két kecses állat. Legelésznek, de közben azért figyelnek is és felém közelednek. Gyönyörködöm bennük, aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy már hárman vannak. Az ember szíve megdobban ilyenkor: akár negyedik is lehet velük, sőt, talán bika is... A kis csapat békésen legelészik tovább, de persze nem állnak meg egy helyben, hanem a nádfolt távolabbi vége felé tartanak. Cipp-cipp - mondja mögöttem egy kis őszapó az egyik tölgyfa koronájában. Magányos őszapó azonban nincs, ezért egy másik és egy harmadik is válaszol neki, még abban a másodpercben amelyikben megszólalt. Egészen bizalmas természetűek a madárkák, a közelembe jönnek, s pillanatok alatt kiderül, hogy nem csak hárman vannak, hanem legalább nyolcán. Nem különösebben foglalkozom azonban velük: őszapót minden erdőszéli sétán láthat az ember, akár a városi fasorokban, kertekben, parkokban is, szarvasokat azonban még az erdőn járva is csak ritkán. Előttem is, mögöttem is van tehát egy-egy csapat, de most minden figyelmem a négylábúaké. A három szarvastehén most már egyre távolodik, a nádas másik vége felé tartva: a nyílt területre, a szántóföldre nem is merészkedtek ki - bár nem is nagyon lett volna miért. A vad azonban kiszámíthatatlan, s mindig tud okozni meglepetést... Múlnak a percek, a hajnalból közben reggel lesz, a nap áttöri a ködpárát és a valahol a látóhatár szélén tornyosuló felhőket. A korai időpontban még erőtlen sugarak bearanyozzák a környéket, s az erdőszéli pókhálók szálain is egyszer csak felragyog a fény. A szarvastehenek közül az utolsó is eltűnik a nádas mögött. Kár, hogy nem várták meg, hogy rájuk süssön a nap. Nem csak emiatt érzek egy kis elégedetlenséget, hanem azért is, mert nem láttam velük bikát. Tudom, hogy nincs ok panaszra, hiszen azzal a látványzsákmánnyal kell beérnem, ami van: de az az igazság, hogy éppen az elégedetlenség viszi a világot előbbre, tehát majd legközelebb, szarvasbőgés közepén találkozunk újra, akkor már az agancsossal együtt! Legalábbis remélem... Nimródok ünnepe Hollókőn Egész napos rendezvényre várják a megyénkben élő vadászokat, családtagjaikat és az érdeklődőket szombaton Hollókő községbe. A gazdag programkínálatban mindenki megtalálhatja a maga kedvére valót, hiszen a Hubertus-misétől az íjászbemutatóig, a trófeakiállítástól a hagyományőrzők műsoráig, főzőversenytől a vadászbálig számos program várja a vendégeket. Kató néni, a sportvadász Ismét Ihos József a műsorvezető Aki részt vett tavaly a szurdokpüspöki ifjúsági táborban megrendezett Nógrád megyei vadásznapon, az a fellépő művészek között számos „ötvenszázalékos” ismerősét láthatta; ezt úgy kell érteni, hogy ő a képernyőről vagy a színpadról ismeri az adott előadót, ez fordítva azonban aligha van így. Az elmúlt évi vadásznap egyik sztárja kétségkívül az országszerte népszerű és közismert Kató néni, azaz Ihos József volt, aki nem csak mint az általa megszemélyesített jellegzetes figura lépett a nagyérdemű elé, hanem műsorvezetőként és narrátorként is megcsillogtatta előadóművészi tehetségét. Ihos József alighanem jól érezte magát Szurdokpüspökiben, mert idén is úgy döntött, hogy a nógrádi vadászokat szóIhos József, Kató néniként __________FOTÓI ARCHÍVUM, P. TÓTH LÁSZLÓ r akoztatja majd: narrátorént, műsoi vezetőként és természetesen Kató néniként is fellép a hollókői szabadtéri színpadon. . .jfűtéZAr 2000 Magányosan, trófeák között Kelemen József régi vadászatok emlékét őrző ereklyéi között ■ Csodálatos szőlőfürtökkel telített lugassal, gazdag paprika-, paradicsom- és zöldségterméssel, valamint birkatenyészettel büszkélkedhet a Kozárd határában élő hetvenöt éves Kelemen József. A háromnegyed században eltelt éveiről így vall.- Pásztó melletti Terepestanyán születtem, apám gazdasági cseléd, parádés kocsis volt. Később áthelyezték Hollókőre és itt jártam ki az iskolát - pergeti vissza az idő kerekét Kelemen József. A kis kitérő után visszatértünk Pásztóra a mai Cserhát csárda helyén lévő Brandt-féle birtokra. Az élet zajlott tovább és Kozárdon vettünk egy házat és földet. Közben leventének kellett beáll- nom, Ecsegen volt a kiképzés. Frontkor leventeként előbb az oroszok, majd az amerikaiak fogságába kerültünk. Egy évig tiszti legény voltam, de leléptünk a fogságból.- Hazatérése után mihez kezdett?- Akkoriban megalakult az állami gazdaság és Nagymezőn mint parádéskocsis dolgoztam. Miután megnősültem újra Kozárdra vezetett az utam. Kaptunk egy házat és az akkoriban megalakult termelőszövetkezetben brigádvezető lettem. Amikor megszűnt a szövetkezet, magángazdálkodóvá váltam. Két csikóval földműveléssel foglalkoztam. Az újból létrejött termelőszövetkezetben ismét brigádvezető lettem és amikor az ecsegi téesszel fuzionáltak akkor üzemanyag-raktáros, majd mezőőr voltam. Közben - elvégeztem a mezőgazdasági szakiskolát. Innen mentem hatvanévesen nyugdíjba.- Nyugdíjba vonulása után sem tétlenkedett...- Valóban, ismét magángazdálkodó lettem. Ma is van disznóm, vannak nyulaim. Birkatenyésztéssel is foglalkozom, több évvel ezelőtt csongrádi vadászok hoztak ajándékba birkát. Ennek kapcsán elhatároztam, hogy belefogok egy birkatenyészetbe. Felfejlesztettem az állomány. Most 54 darab van és szerződésben állok olasz kereskedőkkel az értékesítésre. Volt időszak amikor az állományom túllépte a száz darabot. A fóliasátorban többfajta paprika, paradicsom is bőven termett ez évben. Nagyon szép termést hozott az idén a szőlő is. Jó bor lesz belőle és a jó öreg, hideg borospincében majd elborozga- tunk az ismerősökkel, barátokkal, néha bográcsolunk is egy jót. A kertet magam művelem, hetvenöt éves korom ellenére jól bírom magamat.- Az imént említette a Nimródokat, ön is vadászik?- Majd1 negyven éve, 1961- ben lettem vadász. Később vadászmesterré neveztek ki az Ecsegi Béke Vadásztársaságnál. Harminc évig voltam vadász- mester, ma a Szuha-völgye Vadásztársaságnál vagyok szaktanácsadó. Számos trófeát, gímszarvasagancstól a vaddisznóagyarig őrzök itthon.- Egyedid él ebben a nagy lakásban, de még sincs egyedid...- Valóban, meghalt a feleségem és a két fiam is fiatalon itt hagyott. A fiatalabb, Gábor újságíró volt, dolgozott a Nógrád Megyei Hírlap elődjénél. Azt mondják, jó tollú ember volt... Hogy nem vagyok egyedül az azért van mert sok barát, ismerős keres meg, elbeszélgetünk és mint előbb is említettem esténként csapunk egy kis lakomát, amelyet borral leöblítünk. KEREKES LAJOS Versengő profik Idén a hivatásos vadászok vetélkedőjét a szervezők különválasztották az országos vadásznap programjától: „Az ország legjobb hivatásos vadásza” címért már augusztusban lezajlott a megmérettetés. Előtte Rétságon, a Lókosvölgye Vadásztársaság jóvoltából megtartották a megyei versenyt. A tavalyi évhez hasonlóan ismét Máté Zoltán, a Kelet-Cserhát Vt. alkalmazottja lett az első. Az országos versenyen is ő képviselte Nógrádot: a tizenkilenc megyéből érkező hivatásos vadászok között a hatodik helyezést szerezte meg. Egyelőre azonban nem tud örülni ennek: a teszt* kérdések kitöltésekor ugyanis a lehetséges 100 pontból 98-at kapott, ezzel nagy fölénnyel vezette a mezőnyt. A továbbiakban is egyenletes teljesítményt nyújtott, a lövészetig az első helyen állt. Jól sikerült a nagygolyós és a sörétes lövészet is - a kispuskája azonban valamilyen okból elállítódott, s bár a szórásképe mindössze kétforintos nagyságú maradt, csupán 73 kört ért el. Ezzel szorult a hatodik helyre. Rekordagancsú szarvasbika Rekordagancsot viselő szarvasbika elejtésével indult az idei vadászszezon Vas megyében. Erről Dezső Vilmos kerületi vadász tájékoztatta szerdán a sajtót. Elmondta, hogy a szent- péterfai erdőben vasárnap hajnalban elejtett állat agancsának súlya 13,07 kilogramm, ami 37 dekával több mint az eddigi megyei rekord. A becserkészett bikára 103 méterről adta le a sikeres lövést az osztrák vendégvadász. Az aranyérmes minősítésű szarvasagancs értéke meghaladja az egymillió forintot. A külföldi vadász megvásárolja és hazaszállítja a trófeát. Vadgazdálkodásunk hírei A szécsényi Lipthay Béla Mező- gazdasági Szakképző Iskolában idén végeztek az első vadgazdák: a képzés a mátrafüredi Vadas Jenő Erdészeti Szakközépiskola kihelyezett tagozataként valósulhatott meg, 540 elméleti és 350 gyakorlati órában. (Törvény írja elő ugyanis, hogy az eddig képesítés nélkül foglalkoztatott hivatásos vadászoknak néhány éven belül meg kell szerezniük a hivatásuk gyakorlásához szükséges iskolai végzettséget.) A vadgazdák sok más egyéb ismeret elsajátítása mellett jogosítványt szereztek mezőgazdasági vontatók vezetésére, motorfűrész kezelésére, tanultak vadgazdálkodási, -egészségügyi, -tenyésztési, jogi, erdőgazdasági, természet- és környezetvédelmi ismereteket, elsajátították a fegyver- és lőszertannal kapcsolatos tudnivalókat. A következő képzés ez év októberében indul és 2002 júniusában szakvizsgával zárul. Gyakorlaton, egy szelíd gímszarvas társaságában
