Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-04 / 181. szám

2000. Augusztus 4., péntek MOZAIK Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Gyom terem a határban Endrefalva földi galibája (Folytatás az 1. oldalról) A kialakult helyzetben ugyanis elfogadhatónak tűnt az a javaslat, amelyet a Nógrád Megyei Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomás igaz­gatója, dr. Koncz László továb­bított az endrefalvaiaknak. En­nek lényege, hogy úgynevezett közérdekű védekezés formájá­ban maga a növényvédelmi ál­lomás - állami pénzen - a legol­csóbb lehetőséget megkeresve szervezi meg és végezteti el a gyomirtást, s az aranykorona értékek szerint meghatározott költségeket utólag kell kifizet­niük a tulajdonosoknak. Ezen a megbeszélésen több előzetes probléma megfogalmazódott,-s valamennyi azonos kérdés kö­rül: ki a hibás abban, hogy ügy lett a földből Endrefalván? A tulajdonosok irányában nagyon segítőkész Csóri Péter polgármester például azt a ke­sernyés következtetést vonta le: „büntetéssel a paraszt soha nem fog földet művelni, s hogy „a tulajdonviszonyok rendezet­lensége visszaüt.” Utóbbi meg­jegyzése arra utalt, hogy a föl­dek osztatlan közös tulajdon­ban, tehát egy táblában van­nak. Kimérésük költséges. Elhangzott az is, hogy vala­mi okból - tájékozatlanságból? - annak idején, amikor még ezt ingyen megtették volna, nem mérették szét a tulajdonrésze­ket. Erre pedig ma is érdemes volna sort kerítem, mert mint dr. Koncz László és Andrási Mi­hály (növényvédelmi felügye­lő) jelezte: a gyomtalanítás nem kampány, annak folyama­tosnak kell lennie, tehát a köz­érdekű védekezés végered­ményben ideiglenes megoldás. A tulajdonosok is érzik ennek szükségét, mert sokuk levélben is írta a növényvédelmi állo­másnak, hogy „művelném én, de nem tudom hol az én ré­szem a táblában?” Endrefalván nyilván önmagukat, vétlensé­güket akarták igazolni azok az érintettek, akik fogták és kije­löltek maguknak egy részt a kö­zös tulajdonban, bevetették, művelték azokat. A hivatali összejövetel részt­vevői hiányolták az endrefalvai téesz-vezetőit, felemlegették a felbontott szerződést. A téesz lépésének gazdasági okai vol­tak. Mint azt Kuris Antal elnök, érdeklődésünkre elmondta, nem tudták tovább vállalni a bérletet, s jobb lett volna, ha már egy évvel korábban hatá­roznak, mert az esetben pár milliót megtakarítanak. A föld­járadékot kifizették, a helyieket pedig értesítették a döntésről. Sokat rágódtak, rágódnak azon is a falubeliek, hogy végül is miért nem szerződés az, amit ők annak hittek, sőt alá is írtak a bérlőnek jelentkező egri cég ajánlata után. A társaság egyik képviselője megkeresésünkre azt a tájékoztatást adta, hogy törvényes, írásos megállapodás nem született, csak szerződés- tervezet volt, amire az endrefal- vaiak hivatkoznak. Szándékuk­tól egyébként a tulajdonvi­szonyok rendezetlensége miatt álltak el: az osztatlan közös tu­lajdont ugyanis csak egészében vehették volna bérbe, s elkép­zelésüknek kisebb bérlemény felelt volna meg. Dr. Koncz László jelezte: az európai megoldás az lenne, ha nem szankciókkal, bírságolás­sal tudnák a földek balkáni ál­lapotát megszüntetni Endrefalván és máshol is. A gyomirtásról szóló rendelet be­tartatása számukra sem kelle­mes feladat. S mert a gyomtala­nítást folyamatnak kell tekinte­ni, javasolta, hogy hívják össze a földtulajdonosokat Endrefalván, s közöljék velük, hogy a végleges megoldás a ki­mérés lenne, s erre van lehető­ségük. Amennyiben ez megtör­ténik, mindenki maga felel a tulajdona műveléséért, azért, hogy az ne legyen gyomos. Csóri Péter polgármester a kimérés költségei miatt szük­ségesnek tartja, hogy az állam adjon ehhez támogatást, hi­szen sok földdel rendelkező idős és kispénzű. A közérdekű védekezés utó­lagos megfizetése már idősze­rűvé vált Endrefalván, most az erről szóló értesítések érkez­nek a címzettekhez. Egy het­ven év körüli, Csurgó úti asz- szony jóformán azt sem tudja, mi lesz a földjével. A gyerekei városban élnek, legfeljebb ab­ban bízhat, hogy megműveli, vagy legalább le-le kaszálja va­laki az ő kis pénzén. Kérdés, hogy ki. Van tehát földje, de ebben köszönet egy szál se. Egy másik, ötven körüli asz- szony szinte kétségbeesett: ne­ki és a férjének majd' tíz-tízez­ret kell(ene) postára adni az el­végzett gyomirtásért. Dilem­mája nem csekély: ő rokkant- nyugdíjas, nagy hirtelen miből teremtsék elő az összeget. Szidja a sorsot, a betegségét, korholja a helyzetet: részaránytulajdona csak bajt hozott a fejére. Az a vélemé­nye, hogy meg kell engedni a külföldieknek, hogy termőt ve­gyenek. Azok legalább tudnak mit kezdeni vele. A fentieken túl is maradt még megválaszolatlan kérdés: miután kimérik a tulajdonré­szeket (ha elfogadják, ezt a he­lyiek) ki műveli meg a földe­ket? Az idősek zöme amondó: helyénvaló az, hogy elmennek, máshol telepednek le a fiata­lok. Minek bajlódnának gaz­dálkodással, állattartással? Ha nem művelik, amolyan kaszáló lesz a határ, de ez csak a ka­szásnak hoz némi hasznot. (MIHAL1K JÚLIA) A entere István: *i ereim es élhámo 38. rész Annyi magas állású ismerőse lett, hogy egy szép napon rájött: a két háború közti ismert szélhá­mosokhoz hasonlóan bármikor politikai vagy gazdasági karriert csinálhatna. Ott minden résztve­vő azt hitte, ő is hozzájuk tarto­zik, ős is valamilyen minisztéri­umban dolgozik és nyilván ma­gas állásban, mert lám, milyen méltósággal mozog köztük... Bi­zony, tudott viselkedni a fogadá­sokon. Nagy gyakorlatra tett szert, hogyan kell állva enni, ho­gyan szedjen a kikészített tányér­ra ebből, abból, sőt amabból. Tudta, mikor hoznak meleg fo­gást és mikor számíthat csak hi­degre, egy idő után az is világos volt, melyik követségre vagy főhi­vatalba érdemes elmenni és hová nem. Nem járt az albán vagy kí­nai követségre, annál inkább a dél-koreaira és a franciára, mert ott jó szakácsok voltak. A legin­kább az akadémikusok fogadása­it szerette, akkor tette fel mindig ezt a szürke kis szakállt és még egy dioptria nélküli szemüveget is. így aztán úgy nézett ki, mint egy közülük, bár manapság már kevesebben viselnek szakállt, mint valaha. De sok érdekes hírt szerzett, némelyiket hasznosítani is tudta. Bement később ide-oda, megkereste a főnököt, akiről tud­ta, hogy ott szokott lenni az effé­le fogadásokon, „emlékeztette” az illetőt, hogy ott meg amott már találkoztak, nagyon magas isme­rőseire, sőt barátaira hivatkozott, és elintézett magának ezt-azt. A legtöbbször nyomtatványokat is szerzett eközben, üres lapokat, de eredeti fejlécekkel. Nagy hasz­nukat látta később. Vagy ímhol ez az ősz paróka, hosszú, vállat verő férfi műhaj... Koncerteken viselte. Vidéki zene­tanárként mutatkozott be, ha va­laki kérdezte. Megszállottan hall­gatta a muzsikát, szemmel látha­tóan nagyon élvezte. Különösen a barokkot, de a romantikusokat sem vetette meg. Itt is főleg is­merkedett. Azelőtt maga sem hit­te volna, hogy ennyi elárvult öz­vegy jár efféle hangversenyek­re...! voltak ott nagyon tehetősek is, akiknek „már csak a zene ma­radt...”, mint megjegyezték, kez­detben tényleg szomorúan, ké­sőbb már kissé kacéran, amikor az ősz „tanár úr” a maga félszeg módján udvarolni kezdett nekik. Mindig más nevet mondott, soha nem közölte, hol lakik. Vidékisé- gét hangsúlyozta, valamint azt is, hogy van egy nagy háza hatalmas kerttel, jó kocsija, de mióta meg­halt a felesége, nem találja a he­lyét. Ő is nagyon szereti a zenét, néha már az az egyetlen öröme... A rokonlelkek, mint tudjuk, ha­mar egymásra találnak. A szó több értelmében is... A „koncert­szezon” három hónapig tartott, aztán a vidéki zenetanár egy szép napon - anélkül, hogy felszámol­ta volna kapcsolatait, vagy vala­miféle nyilatkozatot tett volna ne­kik, akárcsak telefonon is - nyomtalanul eltűnt. A hölgyek at­tól kezdve még több koncertre jártak és a szünetekben forgolód­tak az előcsarnokban, hogy lás­sák: nem jött-e el az a rokonszen­ves vidéki tanár úr ismét...? Hát nem jött el. Főleg azért nem, mert akkor már Szombathely környékén te­vékenykedett. Át-át ugrott Bécs- be, ahol bérelt egy telefonos la­kást két hétre, itthon pedig hirde­téseket adott fel a határszéli me­gyék újságjaiban. Óvakodott az országos lapoktól, tudta, azokra esetleg felfigyelnek azok a sze­mélyek is, akikkel mindenkép­pen szerette volna elkerülni a ta­lálkozást és a tartós ismeretséget; Flórt sohasem kedvelte a törvény képviselőit. A hirdetésekben munkát kínált Ausztriában és Né­metországban körülbelül húsz foglalkozás szakembereinek, de ezeket nem részletezte. Két hétig aztán beült abba a bécsi lakásba, csak késő este járt ki élelmiszert venni. Néha alig aludt két órát egyfolytában - a nap és éjszaka minden órájában hívogatták tele­fonját az érdeklődők. Ezeknek le­diktálta azt a bécsi postafiók-szá- mot, amelyre fel kellett adniuk száz schillinget, és annak fejében postán kapják meg az új nyugati munkahely pontos címét... Ezt nagyon sokan bevették. Megérte, hogy két hétig olyan nyúzottan élt; már a negyedik naptól kezdve rengeteg levél jött, a borítékban a százassal vagy két ötvenessel, né­ha öt húszassal. Nem tette el a bo­rítékokat, mert hiszen tudta, hogy nem lesz rá szüksége. A postafiók bérlete is lejárt a har­madik hét végén; legalábbis soha többé nem ment a tájékára. Még az utolsó küldeményeket is vesz­ni hagyta, hiszen így követelte a biztonsága. Mielőtt itthon Ma­gyarországon bárki is tudomást szerzett volna arról, hogy egy is­meretlen alak a telefondrót bécsi végén törvényszegésre veszi rá a jó magyar állampolgárokat (aki­ket aztán törvénytisztelőnek ne­vezni több, mint mulatságos len­ne...), már be is fejezte az ügyet és minden nyomot eltörölt maga után. (Folytatjuk) 2000 KAKUK JÓZSEF MAGYAR-OSZTRAK KFT SALGÓTARJÁN TEL.: 06-32-430-646 TOYOTA Az ÉVi 1999. november 16-án a 21 ország 56 autós szakújságírójából álló Év Autója zsűri hivatalosan is bejelentette, hogy "AZ ÉV AUTÓJA 2000" címet a Toyota YARIS-nak ítélték oda. A címre bármely autótípus pályázhatott, mely 1999-ben kapható volt Európában*, a kiválasztás kritériumai között olyan ismérvek szerepeltek mint a forma, kényelem, biztonság, gazdaságosság, funkcionalitás és a környezetbarát üzemmód. A nagyszerű díj azonban nemcsak a Yarisnak szól! Egyértelmű üzenet a Yaris tulajdonosoknak is: új autójuk kiválasztásakor a lehető legjobb döntést hozták. Aki pedig még nem határozott, annak a díj ismeretében talán könnyebb dolga lesz. *a CüTY kiírásának mogfelelrten Toyota Yaris Nem ismer lehetetlent AZ EV AUTÓJA 2000 TOYOTA EURO Bízhiil a jelben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents