Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-19 / 194. szám
6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MOZAIK 2000. AUGUSZTUS 19., SZOMBAT Egy kirándulás képei Miről beszél az írás?j Jaskó Györgyné az asztalon heverő füzetekbe mélyedt. Sátoraljaújhely, Sárospatak, Sopron, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Veszprém. Még sorolni sem volt egyszerű, hány település kínálta bennük patinás értékeit, szépségeit.- Emlékszem - ütötte fel fejét a színes lapokból az asszony - még dolgoztam, amikor egyszer átjött hozzánk Gulyás Sándomé, Ilonka néni. Kirándulni indult a bányász nyugdíjas nőklub és hívott, hogy az autóbuszon jut még hely nekünk is. Nem ismertem én ott senkit, mégis jól éreztem magam, annyi szépet láttam... A következő évben aztán újra kopogtatott Gulyás Sándomé. Jaskó Györgyné meg egyre otthonosabban érezte magát az asszonyok között. Olyannyira, hogy ott is ragadt.- Igaz, hogy én egyetlen napot sem bányászkodtam - nevette el magát. - Az apám, az igen... A férjem is 36 évet húzott le Szorospatakon. Azt mondta, sok jó ismerősre, barátra talált az évek során a klubban. Nyilrai Józsefnével kezdettől jól értették egymást. Egerben, ahonnan a ma már ezüsthajú asszony jött, csak cselédnek mehetett, vagy szőlőmunkásnak állhatott akkoriban a fiatal. Más munka nemigen akadt. Elszegődött hát kőművestanulónak. Fel is szabadult, építkezéseken dolgozott és kétszer-háromszor any- nyit keresett, mint amennyit a cselédek kaptak.- Nem mondom, az ötvenki- lós cementeszsákok nehezek voltak. Húzták a vállamat, a derekamat. De a traktorokon is lányok dolgoztak és azoknak sem volt könnyebb. Nagybátonyban a harisnyagyárban kapott munkát. Innen ment nyugdíjba is. Férjét, aki Szorospatakon a bányánál dolgozott, tíz éve elveszítette. Mégsem érzi magát egyedül. Amikor özvegyen maradt, hívták az egriek, menjen haza.- Én már itt vagyok otthon. Itt élnek a lányaim, a barátaim... és a sírjaim is itt vannak - mondta csendesen. Szerényen, beosztással él a nyugdíjából. Télen csak egy szobát fűt, a fürdőszobában sincs mindig meleg és a villanyt sem égeti sokáig.- Jó volna a barátságosabb idő mindenütt. De nem lehet - ingatta a fejét szavai bizonyságául. - Ahogy az ember felett elszaladnak az évek, s ha már elment a hetvenedik is, sok mindenféle baj eléri. Gyötri a reuma, rendetlenkedik a vérnyomása... Gyógyszer kell, élelem. A patikában is számol. A csontritkulásra van 1800 forintért is gyógyszer, de megteszi a 300 forintos is. Amennyi pénzt egy-egy hónapban sikerül megtakarítania, azt viszi Koczka Albertiéhoz, a klub pénztárosához. Nyárra mindig összegyűlik annyi, hogy felülhet a kirándulóbuszra. Tudja, ezer más helye is volna az összerakott pénznek. De az évek során valahogy megszokta, meg is szerette a készülődés, az utazás izgalmát, meg az asszonyokat. Augusztus elején a királyvárosokban jártak. Székesfehérváron úgy nézelődtek, hogy tudták, István, az országközösséget kovácsoló király székvárosává tette. Színtere volt fényes dicsőségnek, királyok koronázásának és elmúlásának, temetkezésének. Veszprémben az emlékeket „kutatták”, hallgatták a legendákat, amelyek körüllengik a püspökséget létrehozó Istvánt és a székesegyházat alapító Gizella királynő alakját.- Azt szeretném, ha nem csak a régi élményeink maradnának meg bennünk, hanem új, friss emlékképeket is vinnénk magunkkal. - Szerencsi Andrásáé, a klub vezetője lassan beszélt, látszott rajta, hogy megfontolt műiden kimondott szó. - Annyi minden történik körülöttünk, annyi mindent nem láttunk még! Magyar-történelem szakos tanár, több mint 10 évig tanított Salgótarjánban a Bolyai gimnáziumban. Aztán az akkor még nagyközség művelődési felügyelője lett. Később igazgatta a Bányász Művelődési Házat, de a tanítást minduntalan visszasóvárogta. Létrehozott egy irodalmi színpadot, ahol hódolhatott az irodalomnak, foglalkozhatott a fiatalokkal.- Akkor még sok minden egyszerűbb, könnyebb volt. A bánya biztos anyagi hátteret jelentett. Segítettek az ide települt üzemek is - meditálgatott a múlton. - Ma már sokkal nehezebb a közösségeknek létezniük. Még 1987 februárjában szervezte a nőklubot. Maga is meglepődött, mennyi asszony jött ösz- sze, egyszerűen azért, mert ahogyan ő is, tartozni akartak valahová. Olyan erős volt bennük ez az érzés, hogy eltartott mostanáig. S a közösen átélt élmények csak tovább erősítik azt. Hiszik, hogy jut belőle az utánuk jövőknek is. Hetente összejönnek a művelődési házban és haza mindig úgy indulnak, hogy megint kaptak valamit, amiért érdemes volt útrakelni. Hasznosan, gyorsan telnek az órák együtt. A múlt év nagy szenzációját, a napfogyatkozást úgy várták, hogy a csillagvizsgáló igazgatója fejtegette nekik az égi jelenségek titkait. Jön hozzájuk a polgármester, a parlamenti képviselő, s hallgatnak a mindennapokban is jól hasznosítható tanácsokat egészségük őrzéséről, nyugdíjuk rendezéséről. Kapcsolatot tartanak a kisterenyei asszonyklubbal és várják Várkonyi Ágnest, a történészt, aki majd Rákóczi korába viszi vissza őket. Vendégük lesz az ősszel Bene László, a Nagybátony történetét kutató bányász. Apró ajándékokkal, virággal lepik meg egymást a névnapokon. Meghitt karácsonyünnepeket rendeznek, örömteli meglepetésekkel, ahol egymásba kapaszkodva, egymás kezét szorítva éneklik a meghatóan szép dallamokat. Nincs helyi rendezvény nélkülük, jóllehet, részvételüket senki nem írja elő kötelező érvénnyel. Pár esztendeje, amikor a város tízéves születésnapjára emlékeztek, a nőklub is elismerést kapott azért, amit a településért, az itt élő emberekért, egymásért tesznek. Az asszonyok örültek az elismerésnek. Ám azt is tudták, Szerencsi Andrásnét illeti a legnagyobb elismerés. Amikor erre fordult a szó, szerényen hárította el magától azokat.- Az a fontos, hogy jól együtt vagyunk. Megtörténik, hogy elkezdem a mondókám, és ha elakadok, folytatni tudja bármelyik asszony. - Fáradt arcán halvány mosoly bujkál. - Valahogy úgy vagyunk mi ezzel, ahogy Váczi Mihály volt... Érezzék egy kézfogásból, hogy jót akarsz..., és te is tiszta vagy... Jaskó Györgyné még végigfuttatta tekintetét a színes, képes füzeteken. Elmerengett még egy kis ideig a Bory-váron, a Brunswick- kastélyon, a másfél évszázadnál is öregebb Herendi Porcelángyár meseszép vázáin, Hortobágy ki- lenclyukú hídján. Aztán Nyitrai Józsefnével együtt szedelőzködni kezdett. Közben arról mesélt, hogy az országjárást megelőzték a megyei barangolások: Balassagyarmat, Csesztve, Mohora, Nógrád, Szécsény, Hollókő. S mindenhonnan hoztak magukkal valamit Madáchból, Mikszáthból, a szépséges palóc viseletekből, őseink életéből.- Én amolyan gyűjtögető vagyok. Amikor beköszöntenek a hosszú, hideg téli esték, ezek a képek majd a nyarat, a meleget idézik. Ki tudja - mondta tétován - ha unokáim lesznek talán ők is örömüket lelik mindezekben. Kedves olvasóm látott-e már olyat, hogy szolid őszhajú urak és hölgyek, fiatalok, kis kamaszok múzeumi tárolók előtt táncra perdülnek? Én láttam, sőt magam is táncoltam. Július utolsó hetében feleségemmel Belgiumban vendégei voltunk egy kedves házaspárnak, Anna Marie Melánnak, Pierre Nennenek. A feleség nyugdíjas pedagógus, a férj vállalkozó. Amikor találkozunk Belgiumban vagy Magyarországon, igyekezünk egymásnak érdekességeket, újdonságokat bemutatni. Ebben az évben olyan élményben volt részünk, amely nem mindennapi. Július 26-án vendéglátóink Brüsszelbe vittek, ahol a Musée de instruments de musique, azaz a Muzsika hangszereinek múzeumát tekintettük meg. Itt páratlan látni- és hallanivalók fogadtak. A jegyiroda mellett, a bejárathoz közel minden látogató kap egy fülhallgatót. Amikor bekapcsolja a hallgatót, s megáll egy tárló előtt, az ott kiállított hangszerek megszólalnak. Felcsendül a kínai opera kísérőzenéje. Látom és hallom a szitárt, a különös indiai gitárt. Ha ellépek a tárló mellől, a zene, az ének automatikusan megszűnik. Újabb tárlók: Tibet, Taiföld, Indonézia üzenetét hozzák. Kongói tamtamdobok, vad ritmusa borzolja a idegeket. Közép- és Dél-Amerika pezsgő táncát elevenítik meg a különböző gitárok. Szemben velük apró azték-inka-maja szobrocskák hallgatják az utódok muzsikáját. Európát - felsorolni is nehéz, - ütős, pengetős, fúvós, vonós hangszerek sokasága képviseli. Különböző lantok - közöttük tekerőlantok, hegedűk, brácsák, gordonkák, bőgők, gitáA 21 éves - jelenleg szo- ciálpedagógusnak tanuló - főiskolai hallgató papírválasztása már önmagában is árulkodó: franciakockáson igyekszik megzabolázni a szertelen, kissé „részeges” betűit. A szókezdő nagy „K” a légies könnyedséggel mozgó tornászt szimbolizálja. Bár levelében nem említette, nagy valószínűséggel jelentős, aktív sportolói múltat tudhat maga mögött. Térés mozgásigény, széles geszti- kulálás, az averbális eszköz- rendszer előszeretettel történő használata jellemzi. Önmagával nincs harmóniában. Kiforratlan személyisége még keresi igazi énjét. Többnyire erősen feldobott hangulatban teszi dolgait. Azonban ezekből az eufórikus, felhangolt állapotokból igen mélyre tud zuhanni. Nyughatatlan természete, kapkodó, sebes tempója feszültséggel teli légkört hordoz magával, így a levélíró jelenléte néhány ember számára zavaró, nyugtalanító lehet. A túlzott hajszolt- ság, szellemi izgalom olyan kuszaságot teremt köré, hogy nemcsak környezete, ő maga is nehezen igazodik el dolgain. Szertelensége meggondolatlan kijelentéseket, cselekedeteket eredményezhet, amelyeket utólag próbál korrigálni, helyrehozni. rok, balalajkák külön és együtt szólalnak meg. Szinte hallom az Eszterházy-esték résztvevőinek csevegését, amikor egy reprodukción a herceg zenészeit pillantom meg. Külön tárlókban állították ki Adolphe Sax, Belgium nagy szülöttének hangszereit, amelynek mindegyikét ő tervezte. Ezek különböző szaxofonok. Skót ezredek meneteltek annak idején békében és háborúban dudaszó hangjaira, napjainkban is a parádékon. A múlt században készült olasz, osztrák, francia, orosz tangóharmonikák muzsikájára táncoltak a bálokban, Alpokon innen és túl. Szívet melengető volt, amikor megláttam egy bujáki dudás fényképét az egyik falon. Magyar citera, népdal hangjai hozták ide a belga fővárosba Magyarországot. Egy tárogató fájdalmas zenéje történelmi múltunkat idézte. Minden hangszert ez írás keretében bemutatni képtelenség. Ez csupán ízelítő a nagy kiállításról. Tudomásom szerint ilyen és ennyi hangszert bemutató kiállítás csak New Yorkban található. A hatalmas gyűjteményt egy szecessziós palotában helyezték el, amelyet 1898- ban adták át rendeltetésének Tervezője: Paul Saintenoy. Végezetül: miért lett az írás címe: „Ha kedd, akkor Belgium"? A hatvanas évek elején vetítettek a mozikban egy amerikai filmet. Az új világból érkező turisták Belgiumból indultak és oda tértek vissza egy hét után, keddtől keddig, végigrohanták Európa egy részét: Németországot, Svájcot, Olaszországot. Mi Belgium vallon tájaff jártuk egy hétig, hétfőtől hétfőig, s rájöttünk, milyen kevés ennyi idő erre a szép földre. AmjJ. láttunk, az gyönyörű volt. NÓGRADY ANDOR Nehezen viseli a békétlenséget, a haragot. Az impresszionabilis hangulatváltozásainak alávetett ember gyakorta szeretné jobb, elfogadhatóbb szinten feltüntetni önmagát. Személyiségének hiányosságait elhárítja, mások előtt titkolni igyekszik. Célja a ziláltságának elfedése, nem egyszer még önmaga elől is. Azonban ingadozása a célkitűzések és ösztönök, a szenvedélyesség és a megfontoltság, az értelem és érzelem között a megállapodat- lanság érzését keltik. Múltjával máig viaskodik. Labilitásának magyarázata a mögötte álló csonka családi háttérben keresendő. A nehéz körülmények, édesapja hiánya, gyakori beszédtémája. Őszinte beszélgetésekkel könnyít elszenvedett sérelmein. Igyekszik erőt, szilárd akaratot tanúsítani, de többnyire engedékeny és befolyásolható, szeretetreméltó és szívélyes, de saját érdekeit ritkán téveszti szem elől. Ügyel arra, hogy amit ad, azt vissza is kapja. Egyéniesített aláírása a mindenki mástól történő megkülönböztetés igényét, a személyiség jelentőségének hangsúlyozását, büszkeséget hordoz magában. __________________ OOOÓ KRISZTINA ok leveles grafológus Gólyalábon Európán át Leonyid Mikula donyecki lakos gólyalábon kíván „begyalogolni” a Guinness-rekordok könyvébe: a saját maga által készített, mindössze egy kilogramm súlyú szerkezettel egészen Greenwichig szeretne eljutni. Az 58 éves vésnök-művész a Kijevszkije Vedomosztyi című kijevi lapnak elmondta: határozottan ellenzi a közlekedés műszaki eszközeit. - Manapság igen divatosak az effélék: sárkányrepülők, hójárók, jachtok. Ezek a gépek valójában az utazás értelmétől és céljától fosztják meg az embert: attól, hogy próbára tegye, mit tud tenni ő maga - vélekedett Leonyid Mikula, aki gyerekkora óta természetjáró. Először hegymászással próbálkozott, bejárta a Kárpátokat és a Kaukázust. Később vele tartott a kirándulásokra az egész család: felesége, két lánya és az unokája is. Mára több tízezer kilométernyi szárazföldi és vízi utat tud maga mögött. Tutajozott a Dnyeszte- ren és az altáji folyókon, kerékpáron bejárta Jakutföldet, Kamcsatkát és Csukcsföldet. Saját építésű katamaránján beutazta az Azovi-tengert, a karéliai tavakat és az uráli folyókat. Barátjával, Jevgenyij Szmurgisz neves utazóval együtt 2000 kilométert tettek meg az árral szemben a Jenyiszej és az Angara folyókon. Körülgyalogolt a Bajkál-tó partján is. 1984-ben, a háborúban aratott győzelem 40. évfordulóján elhunyt édesapja emlékére indult magányos gyalogtúrára: a türkmenisztáni Kuskától az északi-tengeri Tajmir-fél- szigeten fekvő Cseljuszkin- fokig. Az út első négyezer kilométerét kerékpárral tette meg, majd járművét vízi kerékpárrá átalakítva további 1200 kilométert kerekezett vízi úton. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Visszajöhetsz Baltazár, nem a mamám csengetett. Ezerforintos vásárlási utalványt nyert: Csatlós Noémi Szécsény, Táncsics u. 16. Mai rejtvényünk megfejtését augusztus 24-ig lehet beküldeni szerkesztőségünk címére. __________________________ „Ha kedd, akkor Belgium...” líiújLfefcv v ... &kL J&tufb Jtc !jk .....í ...« .. . .V..y..*....|...:...... i oiitüL • tu t*. i liáij jt jXiicy, :
