Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-19 / 194. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2000. AUGUSZTUS 19. „István király”-tól a „Furcsa pár”-ig Színházi esték Salgótarjánban: változatos kínálat sztárparádéval Mint a sportrajongók a szezonok előtti sorsolást, az igazi színházbarátok úgy várják az évadterv megjelenését. Kíván­csian szemezgetnek benne és minél több kedvükre való da­rabot találnak a kínálatban, annál valószínűbb, hogy bérlet­tulajdonosok lesznek. Nos, a salgótarjáni közönség­nek a 2000/2001-es program láttán nincs oka a panaszra. (Önmagá­ban már az is örvendetes, hogy au­gusztus közepén ismemi lehet a bemutatandó előadásokat, hiszen lényegében a nyári szünet alatt kellett a megannyi társulattal az egyeztetéseket lefolytatni.) Elő­ször is augusztus 19-én, egy bérle­Ismét köszönthetjük Haumann Pétert FOTÓ: P. T. L ten kívüli, ingyenes előadásban lesz része, amennyiben város ün­nepi programja keretében a kassai Thália Színház a József Attila Mű­velődési Központban is bemutatja Ratkó József „Segítsd a királyt!” cí­mű drámáját. Az első bérletes elő­adás szeptember 25-én kerül szín­re. Ekkor az utóbbi években egysé­gesen magas nívójú produkcióiról megismert és megszeretett buda­pesti Evangélium Színház ugyan­csak millenniumi darabot, Sik Sán­dor „István király” című színművét viszi színre érdekes összehasonlí­tási alapot nyújtva a kassaiak által bemutatott művel. Az Udvaros Bé­la rendezte előadás főbb szerepeit Büskey Tibor és O. Szabó István játssza. Októberben a soproni Petőfi Színház és a Madách Színház kö­zös produkciójában, Görgey Gá­bor „Mikszáth különös házassá­gai” című játéka lesz a nógrádiak­nak „kötelezően” megtekintendő. A rendezést az író vállalta magára. A „nagy palóc”-ot, az írót Mikó Ist­ván, feleségét, Mauks Ilonát Piros Ildikó alakítja. Az évek óta idejáró és korrekt, megbízható színvona­lon teljesítő Budapesti Kamara- színház novemberben Spiró György „Honderű” című komédiá­jával vendégszerepei a nógrádi megyeszékhelyen. A főbb szere­pekben a mai magyar színművé­szet olyan kiválóságai lépnek fel, mint Törőcsik Mari, Gera Zoltán, Sinkó László és Haumann Péter. Az idei utolsó előadást decem­berben tartják. Georg Kreisler mu­sicaljét a „Lola Blau"-t ugyancsak a Budapesti Kamaraszínház mutatja be Udvaros Dorottya főszereplésé­vel. 2001 januárjában a mindössze néhány éves múltú Budaörsi Já­tékszín érkezik Tarjánba Alan Ayckbum „Mese habbal” című vígjátékával. A darabban fellép Bencze Hona, Gryüus Dorka és Ko­vács István is. Februárban Ken Ludwig „Vegyes páros - avagy egy aranytorkú sztár clevelandi ka­landjai” című fergeteges vígjátékát a Vidám Színpad és a soproni szín­ház művészei mutatják be mások mellett Mikó István, Nyertes Zsu­zsa és Straub Dezső szereplésével. A március Molnár Ferenc külvá­rosi legendáját, a „Liliom”-ot kí­nálja a salgótarjáni nézőknek. A címszerepet Mihályi Győző for­málja meg, Muskátnét Galambos Erzsi játssza. Áprilisban Noel Coward „Vidám kísértet” című komédiáját a soproni Petőfi Szín­ház mutatja be. Rendező: Székhe­lyi József, főszereplők: Bács Fe­renc, Borbás Gabi, Rátonyi Hajni. Miroslav Krleza „Agónia” című drámáját májusban a Radnóti Színház mutatja be Valló Péter rendezésében. Kulka János part­nereként e darabban is fellép Ud­varos Dorottya. A bérletsorozatot Újra tarjáni színpadon: Törőcsik Mari júniusban Neil Simon a „Furcsa pár” című darabjának női változa­ta zárja a Budaörsi Játékszín elő­adásában Takács Katalin, Sára BemadeU, Hűvösvölgyi Mikó és Frajt Edit vendégszereplésével. Mint a felsorolásból is kitűnik: mind műfajilag, mind az esztétikai értéket, mind a színházak, mind a magyar és külföldi művek meg­oszlását tekintve változatos, gaz­dag programot sikerül összeállíta­ni. A bérletsorozat keretében hét(!) társulat művészei érkeznek Salgótarjánba, köztük napjaink ha­zai színművészetének élvonalbeli reprezentánsai. Ez a színházi kíná­lat méltó egy megyeszékhely kul­turális életéhez 2000-ben, a millen­nium évében. CS.B. Nógrádi fotók Besztercebányán A minap Besztercebányán, a Szlovák Nemzeti Felkelés Em­lékmúzeumban nyílt meg a Nógrád Megyei Fotóklub szep­tember közepéig megtekinthe­tő kiálbtása. A félszáz képből álló tárlatot a szlovákiai város alpolgármestere, Jana Borgu- lyova népes közönség előtt nyitotta meg. A kiállítás alkal­mával a salgótarjáni fotósok tíztagú csoportja látogatott Besztercebányára és folytatott sikeres programegyeztető tár­gyalást. A Nógrád Megyei Fotóklub több évtizede alakított ki gyümöl­csöző szakmai, baráti kapcsolatát a szlovák - elsősorban a Beszterce­bányán, Zólyomban, Füleken és Losoncon működő - fotográfus­szervezetekkel. Az együttműkö­dés keretében tucatnyi kiállításra került sor Salgótarjánban szlovák fotókból. A nógrádi fotósok egyéni és csoportos tárlatait Besztercebá­nyán és Zólyomban mutatták be. Most a Nógrád Megyei Fotóklub a Szlovák Nemzeti Felkelés Emlék­múzeuma meghívásának tett ele­get félszáz képből álló tárlatának bemutatásával. Az augusztus 11-i megnyitón Besztercebánya impozáns múzeu­mában - a kánikula ellenére - so­kan jelentek meg, köztük a salgó­tarjáni küldöttség. Besztercebánya alpolgármestere, Jana Borgulyává elismeréssel szólt a kiállított mű­vekről, a csaknem negyvenéves Nógrád Megyei Fotóklub munkás­ságáról és a salgótarjáni fotógaléria jelentőségéről. Megnyitóbeszédé­ben kiemelte a szlovák és magyar fotósok kapcsolatának eredmé­nyességét. A kiállítás alkalmával Erika Podlipna szerkesztésében a Nóg­rád Megyei Fotóklubot ismertető kiadvány is megjelent. A tárlaton Besztercebánya ön- kormányzata a város plakettjével és útlevelével tüntette ki a Nógrád Megyei Fotóklubot, amelynek tag­ságából az alábbiak képe szerepel Besztercebányán: Bencze Péter, Borsovicz László, Brunczel Tibor, Buda László, Mikuska István, F. Csaba Mária, dr. Fancsik János, Fe­hér Miklós, Herbst Rudolf, Herperger János, Homoga József, Ispán Béla, Kirisics Lajos, Kleiban Emőné, Kohón Csaba, Koós Pál, Kovács Istvánná, Kömyá Gyula, Kulcsár József, Kun - Király József, Molek Csaba, Musztrai Kata, P. Tóth László, Pénzes Géza, Persik Györgyné, Ponyi György, Puskás Ákos, Simonná Kupka Edit, Stadler Árpád, Varga István és Ve­res Mihály. A további kapcsolatokról folyta­tott megbeszélés eredményekép­pen 2001 első felében két kiállítás­ra kerül sor nógrádi alkotásokból Szlovákiában. A salgótarjáni fotó­galériában szintén két szlovák al­kotó-elsőként Vlado Barta - mu­tatkozik be. v. m. Értékmentő honismereti kör Balassagyarmaton Az egyik legidősebb civil szervezet az Ipoly-parti városban a honismereti kör, amely 22 éve alakult meg huszonöt alapító taggal, a városi könyvtár akkori igazgatójának, Podlipszky Ervinnek a kezdeményezésére. A honismereti kör ma is szo­rosan kötődik a Madách Imre Városi Könyvtárhoz. A kör el­nöke Kovalcsik András, a város díszpolgára tevékenységük két évtizedét hasznosnak, értékmentőnek tartja, de a kihasz­nálatlan lehetőségek korszakának is említi.- Mi volt az indító cél, amelyet a honismereti kör alapítói meghatá­roztak?- A kört azok az indulatok hoz­ták létre, amelyek fellángoltak a gyarmati lokálpatrióták körében a múzeumi profiltisztítás hatására. Ez akkor történt, amikor a Palóc Múzeumból elvitték az irodalmi gyűjteményt, a képzőművészeti anyagokat, a történelmi emléke­ket és a helyi múzeumot csak nép­rajzra szakosították. Utólag ugyan elismerhető, hogy ezek a gyűjte­mények szegényesek, elhanyagol­tak voltak, mert alaposabban nem foglalkozott velük senki, de a fej­lesztés lehetősége is elveszett, Ba­lassagyarmatnak hiányoztak a múltjára vonatkozó dokumentu­mok, emlékek. A kör alapító tagjai vállalták a város múltjának és jele­nének mind teljesebb megismeré­sét, az erre vonatkozó dokumen­tumoknak a felkutatását, feldolgo­zását és megismertetését a város polgáraival. Munkánk kezdetekor a legfontosabb feladat volt a hely- történeti könyvtár, adattár, doku­mentumtár kialakítása, fejleszté­se. Ez nagy erővel megindult és dr. Esze Támás, Balassagyarmatról el­származott történész segítségével igen jelentős gyűjtemény alakul­hatott ki. Jelenleg már feldolgozá­si gondokkal küszködünk. A gyűj­teménykezelő Vass Ágnes, bár ki­válóan végzi a munkáját és a könyvanyag feldolgozásában a működtető városi könyvtár dolgo­zói munkálkodnak, a szerteágazó gyűjtemény rendezésében még el­kelne a segítség. A gyűjtemény gazdag anyagát használják a város polgárai. A ..CSILLAGHÁZ” ÉS HORVÁTH ENDRE- A helytörténeti gyűjteménynek helyet adó, úgynevezett „Csillag­házban" kapott menedéket a Hor­váth Endre-hagyaték, amelynek nagy szerepe vök a kör sikeres és látványos indulásában.- Rebmann Rókusné, Horváth Endre grafikusművész nővére a honismereti kör gondozásában Balassagyarmat városnak adomá­nyozta öccsének nagy értékű mű­vészi hagyatékát és értékes bútora­it. Mellette még egy alapítványt is tett a városhoz kötődő képzőmű­vészek támogatására a Horváth Endre-díj formájában, illetve egy művészeti album kiadására, amely aztán megalapozta az úgynevezett Horváth Endre Kiadványi Alapot. A „Csillagházban” így működhet a Horváth Endre-emlékszoba és ki­állítás. A Horváth Endre-díj fejében .az eddig díjazott 18 művész, mint­egy ötmillió forintra becsült alko­tást ajándékozott a városi képtár­ba. A kiadványi alapítvány pedig a Mohácsy József Alapítvánnyal együtt jelentős számú helyi publi­káció, album megjelenését segítet­te.- A Horváth Endre-emlékek ápo­lásához kötődik a Pénzjegynyom­dához fűződő kapcsolata Bafassa- gyarmatnak.- Több mint húszéves ez a kap­csolat és számunkra nagyon sokat jelentett. Elsőként láthattuk itt vendégül az alkalmazott grafika legkiválóbbjainak kiállításait, gaz­dagítva így a város kulturális éle­tét, de sok praktikus előny is szár­mazott a barátságból. A Pénzjegy- nyomda mindenkori vezetése ba­rátsággal kapcsolódott Gyarmat­hoz és ezt az ügyet állandóan éb­ren tartotta Vagyóczky Károly, a je­lenlegi papírpénzek alkotója. Ne­kik köszönhető az első Horváth Endre-album és Farkas András két művészeti albumának megjelen­tetés. A most elkészült Horváth Endre-album első példányát a vá­rosi millenniumi ünnepségen a zászlót átadó Dávid Ibolya minisz­ter asszonynak nyújtottuk át. A városban is kevesen tudják, hogy annak idején, amikor a gázprog­ram megvalósulása volt a tét, a pénzjegynyomdászok soron kívül elkészítették számunkra a gázköt­vényeket, hogy ez az akadály el­háruljon. , - A honismereti kör szerteágazó kapcsolatokat ápol, amelyek a vá­rosból elszármazott embereket is érintik. Rangos múltra tekintenek vissza a Balassagyarmat barátai­nak a találkozói, amelyek során a város eddig még ismeretlen emlé­kei, értékei is napvilágot látnak.- A kör alapvető céljai között szerepelt az elszármazottakkal va­ló kapcsolatok ápolása. Neves tu­dósainkat és személyiségeket lát­hattunk vendégül és ebből nőtt ki 1980 óta a város barátainak a köre, amelynek évi egy-két rendezvé­nye mindig sikeres és a minden­kori városvezetés is egyik bemu­tatkozási lehetőségeként tartja számon ezeket a találkozókat. A havonta tartandó rendezvények egyik színes formája: „Az est házi­gazdája.” Ezeken az alkalmakon egy-egy személy vagy család mu­tatkozott be, akik a városhoz éle­tükkel, munkájukkal kötődnek. Ezekről a népszerű, barátkozásra is alkalmat adó estekről rendsze­rint tudósított a helyi televízió és a megyei napilap.- A honismereti kör tevékenysé­gének két évtizede alatt seregnyi dolgot tudhat magáénak. Ezt szá­mon tartják?- A húszéves évfordulóra ké­szült egy áttekintés, amely figye­lemre méltó munkáról szól. Nyolc­vanöt helytörténeti és irodalomtör­téneti előadást tartottunk és hat emléktáblát avattunk. Húsz könyvpremier részesei voltunk és 25 esetben tartottuk meg eddig a „házigazda” és a „vendégünk volt” estet. Mellette számos egyéb ren­dezvény, megemlékezés, koszorú­zás részesei voltunk. Ajánlásaink­ra lettek díszpolgárok olyan neves személyiségek, mint Jobbágy Károly, Túrmezei Erzsébet és más kiválóságok, de meghallgatják vé­leményünket a Pro Urbe-díjak oda­ítélésénél is. A kör tevékenységé­nek egy része az 1979 óta megjele­nő Honismereti Híradóban doku­mentálva van. Ez a harmincnál több kötet, óriási gyűjteménye a helytörténeti és irodalomtörténeti munkának. A városi könyvtár je­lenlegi igazgatója, Omszlánné Mé­száros Agnes lelkes híve ezeknek a dolgozatoknak, és sok mindent be is épít az intézmény tevékenységé­be. Ennek ellenére szükséges a pártolói és segítő köri munka. A 22 év alatt átlagban száz fő körül mo­zog azoknak a száma, akik pártoló tevékenységüket tagdíjak fizetésé­vel is végezték. Sajnos sok tagunk, barátunk már eltávozott közü­lünk, de akadnak fiatalok is sora- mkban, akik tovább viszik nemes céljainkat ELADOTT SÍREMLÉKEK- A négyévenként változó város­vezetés, hogyan kötődik a honis­mereti Icörhöz? Profitál a kapcsola­toknak ebből a gazdag tárházából?- A mai városvezetés inkább hallomásból ismeri a munkánkat. A kulturális területhez kapcsolódó bizottságok élményekkel gazda­gabban is kapcsolódhatnának a te­vékenységünkhöz. Kétségtelen, hogy a város vezetése leterhelt az ipartelepítéssel és egyéb feladatok­kal. Továbbra is az a véleményem, hogy igazi közösségépítés nem le­het a múlt értékeinek a megbecsü­lése nélkül. Ehhez nem elég a „Civitas Fortissima” emlegetése, nem elég a szertartásos koszorúzások ren­dezése, ha a napi tevékenységben nem vagyunk képesek az értékek megőrzésére. Csak egy szomorú példát emelek ki, a temetők hely­zetét. Egymás után adják el a város volt nagyjainak a síremlékeit. Leg­utóbb Balassagyarmat utolsó főbí­rójának, Molnár Jánosnak a sírem­lékét adta el az egyik egyház. El­szomorító, hogy még az sem gon­dolkodtatja el az eladót és a vevőt, hogy a szép emlékmű oldalán oda van vésve: .Állítatta a város közös­sége.” Szigorúbb intézkedések, szabályok kellenének és egyesüle­tek, amelyek gondoznák, őriznék az emlékeket. Nem kell messzire menni, ott van a szomszédban a zsidó temető, amelyben 300 év emlékei háborítatlanul megvan­nak. Vannak más városokból pél­dák, ahol létrehozták a kőtárakat és oda kötelezően beállítják a megőrzésre érdemes emlékeket. Még 1984-ben írtam egy dolgoza­tot a gyarmati temetők sírköveiről. Azóta legalább 150 kő vándorolt el, micsoda műemlékek, milyen személyiségek emlékei! Intő pél­da lehetne a Szabó Vlagyimir-ha- gyaték sorsa is, amelynek meg­szerzésére pedig komoly esélyünk volt, de egy váci magánkereskedő birtokába jutott.- A honismereti kör kezdemé­nyezője volt a városi képtár kialakí­tásának és a társadalmi vátozások idején utánanézett a Salgótarjánba került értékeknek?- A képtárat azért verekedtük ki, hogy fogadóképes legyen a város képzőművészeti hagyatékokra is. Arra is figyelünk, hogy tíz év alatt nem készült ott katalógus és egy­szer sem történt változtatás, pedig van bőven anyag. Nincs mene­dzselése a képtárnak. Az elvitt anyagokról vannak kimutatások és Balassagyarmat sok mindent visszaszerezhetne. Erre azonban fel kell mutatni a hasznosítási le­hetőségeket. Mikor a volt megye­háza visszakerült a város tulajdo­nába, ott lehetett volna az egész gyűjteményrendszemek egy olyan átfogalmazása, amelyik lehetővé tette volna a városból elvitt történe­ti anyagok visszahozását és bizo­nyos anyagok fogadását. A városnak gondolni kell a kul­turális arculatára, mert ez adja meg az egyéniségét, a vonzását is a jö­vőben. A jelenlegi helyzetben szükségesnek tartjuk, hogy a Palóc Múzeum ne csak néprajzi jellegű legyen, hanem adjon helyet a Ba­lassagyarmathoz kötődő irodalmi és képzőművészeti értékeknek. DÍJAK ÉS DÍJAZOTTAK- Mint a város díszpolgára és számos elismerés birtokosa a hosz- szú évtizedek tapasztalatait kama­toztathatja? Kikérik a véleményét?- Ezeknek a díjaknál olyan érzé­se van az embernek, hogy ezeket mindig úgy szánják, mint egy vég- kielégítést. Utána nem gondolnak arra, hogy ebben az emberben hal­mozódott fel annyi, hogy közel a hetven évhez is gondolatai, elkép­zelései vannak. Ez nemcsak az én személyes problémám. Legyen al­kalom arra, hogy a szakmába vágó területeken kikérjék az emberek véleményét, vagy legalább is ajánl­ják fel. Arra lenne szükség, hogy a pártpolitikai vonalon döntési hely­zetbe került emberek hallgassanak néha azokra is, akik évtizedek alat­ti tevékenységükkel már bizonyí­tottak és elég sokat tapasztaltak a szükséges és lehetséges formák te­kintetében is és alkotó részesei egy évtizedek óta tudatosan épített vá­rosi kulturális arculatnak. SZABÓ ENDRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents