Nógrád Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-29 / 176. szám

L­l Lzl 11 'Wjb I 1 / ■\_ I [ \ A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2000. JÚLIUS 29. | Vízbe csobbanó kövek r Táncosok a rommá lőtt városban Visszatérő vendégek a salgótarjáni nyári egyetemen A ma záruló salgótarjáni ifjúsági nyári egyetemnek számos jellegzetessége van. Túl azon, hogy dátu­mában a 2000-es, millenniumi év szerepel, az adja különleges jelentőséget, hogy a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat (TIT) megyei szervezetének ezúttal immár 25. alkalommal sikerült vendégül látnia jeles előadókat és számos kedves hallgatót, vendéget határainkon belülről és kívülről egyaránt. Az előző évektől gyakorlatától eltérően az idei sok­kal inkább megfelel a kurzus jellegének, azaz hall­gatók között jóval több a fiatal és ami külön örven­detes, a helyi középiskolák képviselői is megjelen­tek soraikban. Sőt, előzetesen készültek is a prog­ramra, amennyiben írásban és rajzban megfogal­mazták a jövőre vonatkozó elképzeléseiket, tekint­ve, hogy a program „Az ifjúság és a XXI. század: ál­mok, víziók, tudományos megközelítések” címet vi­seli. Ezen alkotások kiállítás keretében kerültek a nyári egyetem nyilvánossága elé. A számos új résztvevő mellett több olyan hallgatója, előadója is volt a nyári egyetemnek, aki törzstagnak szá­mít. Néhányukkal beszélgettünk a visszatérés motiváci­óiról. A vajdasági Biacsi Maja Szabadkáról érkezett, a váro­si önkormányzat népjóléti osztályának vezetője. Ő1996 óta ötödik alkalommal vesz részt a nyári egyetemen. Eleinte elsősorban önmaga szellemi felfrissülése, saját belső harmóniája érdekében járt ide, mindig is jól tudta hasznosítani munkájában az itt hallottakat, inspirációt, ösztönzést kapott az önképzésre, az újabb elmélyülésre, kutatásra. Nem csalódott ezúttal sem, számos új is­merettel lett gazdagabb. Az idei al­kalom azonban kivált azért jelentős számára, mert küenc fiatallal - tanár­ral, pszichológussal, orvossal, illetve -jelölttel - érkezett, olyanokkal, akik folyamatosan kapcsolatban vannak a fiatalokkal, sokat tehetnek nemcsak a magyar nyelvi kultúra ápolása ér­dekében, hanem az ifjúság szakmai felkészítésében is. Nekik különösen Főnyi Sándor tré- ningjei tetszettek. - Mint vízbe csobbanó kövek - olya­nok vagyunk, lehetünk - mondta Biacsi Maja, arra utal­ván, hogy hullámszerűen terjed az az tudás, amelyet itt szereznek, az az érzelmi töltés, amelyet a vendéglátók­tól és a többi résztvevőtől kapnak. (Tegyük hozzá, hogy ez kölcsönös, fordítva is igaz: a határon túli magyarok hite, lobogása, lelki gazdagsága nagy élményt jelent a vendéglátók számára is.) Ugyancsak sokadszor, egész pontosan negyedszer volt hallgató, illetve előadó a nyári egyetemen a dort- mundi tanárnő, Cristiane Papé. Egy olyan reál középis­kolában tanít, ahol 24(!) féle nemze­tiség képviselői találhatók meg. Ezen a héten két előadást is tartott: az egyikben a nyitott társadalom el­méletéről szólt Soros György felfogá­sát is elemezvén, a másikban a glob­alizáció és az individualitás össze­függéseit mutatta be Constantin wn Barloewen társadalomkutató nézetei nyomán. Először a kíváncsiság ve­zette Salgótarjánba, aztán pedig cso­dálattal szemlélte, hogy rendszerváltást követően a ma­gyarok milyen szívósan, kitartóan küzdenek az új társa­dalom meggyökereztetéséért. - Jót tesz a lelkemnek Ma­gyarország - mondta.- Ön Németországban pubtikádókkal, erkölcsi, sőt anyagi támogatással is segítette, hogy a salgótarjáni nyá­ri egyetem véletlenül se szűnjék meg. Miért tette ezt1- Úgy éreztem, hogy így kell cselekednem. A problé­mák mindenütt hasonlóak, a központi kérdés az egész világon a fiatalság ügye. Mi a saját tapasztalataink lap­ján tudunk a magyaroknak segíteni. Ha Dortmundban valami gondom van, mindig arra gondolok, hogy ma­gyar barátaimnak ezeket jóval nehezebb körülmények között kell megoldaniuk. Az idén 1500 márkával támo­gattuk a salgótarjáni nyári egyetemet. Ebből 500 márka a bonni német-magyar baráti társaság ajándéka, 1000 márkát pedig Roland Migende adott saját, magyar erdei iskolákat támogató segélyalapjából. Roland Migende egyébként kétszer volt itt a nyári egyetemen. Kiss Éva Brassóból érkezett Salgótarjánba, a megyei tanács kulturális előadója. Tavaly is itt volt, az előadások színvonala „hozta vissza”. És egy másik ok: szeretné, ha a Barcasági Közalapítvány - amely ugyancsak kultúra­közvetítéssel foglalkozik - és a TIT Nógrád Megyei Egye­sülete között együttműködési megállapodást lehetne te­tő alá hozni. Sokat jelentene ez a területen élő mintegy 70 ezres létszámú szórványmagyar­ság számára. Esetleg még a nyári egyetem együttes szervezése is szó­ba kerülhet. Véleménye szerint e kapcsolatrendszer abban az esetben működne még jobban, ha a települé­si önkormányzatok is segítenének. Sőt elképzelhetőnek tartja a csalá­dok bevonását is a szálláshelyek köl­csönös biztosításába. - Nem tudok elég hálás lenni a szervezőknek, hogy ösztöndíjat biztosítottak szá­momra. Az idei programhoz ugyanis csak gratulálni le­het. Egy-egy szakmai terület kiváló ismerőjét sikerült meghívniuk, akik magas színvonalú előadásokat tartot­tak. Sokáig tudok majd én magam is építkezni az itt szerzett új ismeretekből.______________________wjl Mi jut az ember eszébe Szarajevó nevét hallva? Ha magyar, akkor először bizonyára az első világháborút kirobbantó gyilkos merénylet. Ha sportbarát, akkor talán az ez idáig egyetlen mohamedán környezetben megrendezett - téli - olimpia. Ha az elmúlt években valaki odafigyelt a Balkánon zajló eseményekre, akkor a véres jugoszláviai háborúsko­dás egyik igencsak sötét és hosszú időszaka. A nem is olyan régen a népirtásig el­szabadult indulatok árnyéká­ban vajon hogyan él ma Bosz­nia-Hercegovina fővárosa? Nos, a Nógrád táncegyüttes tagjai személyesen is láthat­ták, hogy mi a helyzet: nem­zetközi folklórfesztiválra kaptak ugyanis meghívást Szarajevóba. Dr. Rozgonyi Jó­zsef, a Salgótarjáni Nép­táncművészetért Közalapít­vány kuratóriumának elnöke Nógrádi néptáncosok a szarajevói iszlám kulturális központ előtt is a csoporttal tartott, amint lapunknak nyilatkozva elmondta, éppen azért, mert az el­múlt években az emberek agyában szinte kitörölhetetlenül rögződött rossz hírek miatt féltette az együttest, s minden­képpen vállalni akarta a felelősséget az utazók iránt... rel! A szervezők a nyitó ceremó­nián annyira jó hangulatot te­remtő csoportnak találták a nóg­rádiakat, hogy utána mindig az előadások végére hagyták - te­hát tulajdonképpen az együttes- A Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériumától kaptuk a felkérést a július végén a bos- nyák fővárosban megrendezett nemzetközi fesztiválon való részvételre - mondja Rozgonyi József. - A már harmadszor megrendezett szarajevói talál­kozó egyben Magyarország és Bosznia-Hercegovina jó kapcso­latainak erősítését és fejleszté­sét is szolgálta. Egyben persze az együttes szakmai munkájá­nak, minősítésének tudásának is egyfajta elismerése volt ez.- Honnan ismerték a csopor­tot?- Látták szerepelni az együt­test, s ennek alapján döntöttek a felkérés mellett. Egyébként ag­godalmakkal teli vállalkozás volt a szarajevói út, de végül azt tapasztaltuk, hogy rend és nyu­galom van Bosznia-Hercegovi­nában. Ugyanakkor megdöb­bentő a főváros látványa...- A város még mindig magán viseli az 1992 és '95 közötti há­ború nyomait - mondja Gyebnár műsora volt a hab a tortán. A szervezők igyekeztek a legjobb feltételeket biztosítani, sőt, az eredetileg csak 10-15 percesre tervezett műsoridőt már a má­sodik alkalommal megnyújtot­ták a duplájára.- Kaptak visszajelzést is a sze­replésükről?- A szervezők elégedettek vol­tak a színpadi, az emberi, a mű­vészi megjelenéssel egyaránt. A résztvevők közül több együttes is jelezte, hogy szeretné szoro­sabbra fűzni a szálakat a nógrádi csoporttal. Napközben sok sza­badidőt hagytak, hogy legyen al­kalom megismerkedni a város­sal és nevezetességeivel, lakói­val, a fesztivál más országokból érkezett résztvevőivel. Akik tehát látták a balká­ni város mai hétköznapjait, azok egyetértettek abban, hogy az élni akarás, a vidám­ság szembetűnő. A nép­táncfesztivál fő gondolata is a népek közötti barátság erősí­tése volt. Egyedül talán csak az adott alkalmat szomorko- dásra, hogy a meghívott al­bán csoportot a szerbek nem A bosnyák főváros rommá lőtt épületei emlékeztet- engedték át a határon... nek még a háborúra ■ _____________faraoó zoitAh L ászló, a Nógrád táncegyüttes művészeti vezetője. - Nyomasz­tó volt egy kicsit, de a fesztivál kitűnő hangulata feledtette a lát­ványt. Esténként nagy menet­táncnak nevezett programokat szerveztek, azután koncertek, bemuta- í tók voltak a város te- 1 rein felállított sza- A badtéri színpad- p okon. Öt helyszínen léptünk fel, dicsek­vés nélkül mondha­tom, hogy nagy si­ker­Lélekpendítések - a magyarságtudat erősítéséért A „lélekpendítések” szó először az 1972-es, Felsőtárkányban megrendezett olvasótábor megnyitóján Fábián Zoltán írótól, az olvasótábori mozgalom egyik „atyamesterétől” hangzott el. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár 25 éve szervez olvasótáboro­kat. A jeles évforduló alkalmából kiállítás nyílt a könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában. Itt megtekinthetők az eltelt negyed század dokumentumai, s a zenei részlegben az érdek­lődők rendelkezésére áll az elmúlt táborok video- és hang­anyaga. A múltról, valamint a „Sípok és furulyák” magyar fia­talok olvasótáboráról Gyetvainé Szorcsik Angélával, a tábor vezetőjével beszélgettünk.- Mikortól is létezik a tábor?- Már 25 éve rendez a könyvtár folyamatosan táborokat, de a hatá­ron túli középiskolások táborozta­tásának gondolata 1991-ben me­rült fel, amikor is először szervez­tük meg a Nógrád megyei szlovák nemzetiségi olvasótáborunkat anyanyelvi körzetben, Szlovákiá­ban. Később még többet szeret­tünk volna megvalósítani terveink­ből, így 1994 óta felvidéki, 1995-től erdélyi és Nógrád megyei fiatalok már együtt táboroztak Magyaror­szágon, majd 1999-ben Kárpátaljá­ról is tudtunk fogadni résztvevő­ket. Ez az összetételében, tartalmá­ban újnak mondható, ötéves felfu­tó programot tartalmazó tábori koncepció lehetőséget teremtett a tábori eszköz- és módszertan bőví­tésére, céljaink újragondolására is.- Kik és hogyan kerülhetnek a táborba mint résztvevők?- Tavaly egy újabb ötéves idő­szakot kezdtünk. Ez azt jelenti, hogy a most 15-16 éves táborozó- ink többségét 18 éves korukig évenként visszahívjuk a táborba. Olyan fiatalokat kérünk meg a részvételre, akik az irodalom és „testvérmúzsái” iránt különösen érdeklődnek, tehetségesek, művé­szeti és műveltségi versenyeken ki­magasló teljesítményeket nyújta­nak, de szociálisan hátrányos hely­zetűek. Többüknek az iskola juta­lomként biztosítja a táborozási le­hetőséget.- Mi történt az idei táborban?- Idén olvasótáborunk június 28-a és július 9-e között egy erdé­lyi kis magyar faluban, Torockón került megrendezésre. A tábor iro­dalmi alapját Jókai Mór és kora ké­pezte. Ez a korszak távolinak tű­nik a mai fiatalok vüágától, ennek ellenére a romantika, Jókai idilli­kus világképe és a mai kor találko­zása izgalmas feladatnak bizo­nyult. A több műit 40 résztvevő szembesülhetett azzal, hogy jelen vüágunk egyáltalán nem a roman­tika vüága... A program igen ko­moly szellemi munkát kívánt min­denkitől, de a fiatalok érdeklődve, lelkesedéssel, jó kedvvel vettek részt a munkában. Kirándulásaink egyik felét is a programhoz kap­csolódva alakítottuk ki: amikor az 1130 m magas Székelykő megmá­szására került sor, előtte a foglal­kozásokon téma volt az író erdélyi útja, Torockón tett látogatása, az Egy az Isten című regénye. Torockószentgyörgy várát szám- háború-várjáték keretében fedez­tük fel, voltunk Nagyenyed kollé­giumában, ahol Győrffy Dénes A résztvevők egy csoportja Kolozsvárott könyvtáros tartott előadást, láttuk Gyulafehérvár vámegyedét, Ko­lozsvár és Marosvásárhely jelen­tős magyar kultúrtörténeti emlék­helyeit, találkoztunk a Heltai Ala­pítvány elnökével, PiUich László­val és Demény Péter költővel, aki­vel az alapítvány kávéházában be­szélgettünk. Torockó múltját, jel­legzetességeit sajátos módon, vi­dám vetélkedőn tártuk fel, amely­be sikerült bevonni a helyi lakos­ságot is. A bírósági tárgyalás alap- gondolatát Jókai A Székely asz- szony című novellája adta. Az író személyiségéről Mikszáth Kál­mán regénye alapján drámajáté­kot mutattunk be. Ezt és a nagy­szerűen sikerült záróműsort a fa­lubeliek is láthatták. Az elhangzot­tak után bárki azt hihetné, hogy egy szaktábor munkájáról beszé­lek, holott az üodalom csak egyik eszköze volt a tábornak nemes céljaink eléréséhez. A munka je­lentős része a kettős vezetésű tré­ningcsoportokban zajlott. Itt a sze­mélyiségfejlesztést, a problémák iránti érzékenység elősegítését, az önismeretet és a kommunikációt helyeztük a középpontba. A kiscsoportvezetőkkel [Hol- landa Andrea, Csépányi-Istók Zol­tán és jómagam), a mentorokkal [Jakab Gabriella, Oravecz Péter, Deák István) és a tábor szakmai vezetőjével (Telek Ervin) úgy érté­keltük, hogy a táborlakók nagysze­rűen oldották meg a tábori felada­tokat. Természetesen nem marad­hattak el a tábor életéből a kézmű­gálat, Jókai-emlékbizottság. Eze­ken kívül sok segítséget kaptunk Becsó Zsolttól, Nógrád Megye Köz­gyűlésének elnökétől, valamint Betz József alelnöktől, akik anyagi­lag támogattak bennünket.-Műhöz a jövő?- A táborban készült felmérés is igazolja, hogy a megélt élmé­nyekkel hozzájárultunk a ma­gyarságtudat, identitástudat erő­sítéséhez, a résztvevők nyitottab­bá, toleránsabbá tételéhez, ön­megvalósításukhoz, történelmi, irodalmi, művészeti ismereteik és tevékenységük gyarapításához és nem utolsósorban a hagyomány­őrzés-ápolás jelentőségének tu­datosításához. A tervek között szerepel egye­beken kívül az ősszel sorra kerülő olvasótáborod találkozó. A kárpát-medencei magyarság számunkra eddig még „bejárat- lan”, fel nem fedezett helyeire sze­retnénk a jövőben eljutni. Hogy ez a Vajdaság vagy Burgenland lesz-e, az majd pillanatnyi anyagi körül­ményeinken múlik. Most, a jubile­umi év kapcsán, az idei olvasótá­boraink befejeztével számvetést készíthetünk eddigi munkánkról. A tanúságokat levonva bízom ben­ne, hogy a jövő kizárólag fejlődést hozhat. A .lélekpendítések” szó gondo­latiságának értelmében továbbra is szeretnék egyike lenni azoknak, akik cselekvésre, tettekre tudnak ösztönözni, „pendíteni” másokat, akik az anyaországban és a hatá­ron túli területeken még műidig szívügyüknek tartják az olvasótá­borok jövőjét, mindezt a fiatalok személyiségének kiteljesedése ér­dekében. OLÁH ZSOLT vés foglalkozások (fafaragás, agya­gozás, hímzés), táncház és népdaltanulás, újságszer­kesztés és egyéb más vi­dám, játékos feladatok sem. A program természete­sen nem jöhetett volna lét­re, ha az alapítványok, szervezetek, intézmények nem támogatták volna tá­borunkat. Ezek közül sze­retnék kiemelni párat: Anyanyelvápolók Szövet­sége, Illyés Közalapítvány, Mocsáry Lajos Alapítvány, Mobilitás Ifjúsági Szolgá­lat, Ifjúsági és Sportmi­nisztérium, Oktatási Mi­nisztérium, Petőfi Irodal­mi Múzeum, Máltai Szeretetszol-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents