Nógrád Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-29 / 176. szám
6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MOZAIK 2000. JÚLIUS 29., SZOMBAT Természetvédelmi érdekességek a Mátra lábánál Természetvédelmi körzetté nyilvánított táj határolja a vidék legmagasabb bazaltkúpjával rendelkező települést, a Salgótarjántól 15 km-re elhelyezkedő Bárnát. Nagy-kőt, amely egy rétegvulkán, a falun áthaladó országos kék túra útvonal köti ösz- sze a bazalt orgonasípokkal büszkélkedő Szilváskővel. A vulkáni kúp ormán elénktáruló panoráma a Heves-Borsodi dombság erdőrengetegéről ad tanúbizonyságot. Kis-kő Bárna és Szilaspogony között, erdővel övezett területen, mindkét községtől félórányi járásra található. Az egy-két millió évvel ezelőtt keletkezett, 380 m magas bazaltkúp az előbb említett szomszédjához hasonló módon formálódott: A kőzetek összetételéből ítélve ebben az esetben is több periódusban követhetjük nyomon a vulkáni működés folyamatát. A láva ezen túlmenően gőzökben és gázokban sem szenvedhetett hiányt, hiszen rácsodálkozhatunk itt a likacsos szerkezetű kőzetanyagból kibontakozó geológiai érdekességre, a függőleges irányban a sziklába betüremkedő, csepp alakot öltő, egy nagy gázbuborék produktumaként megnyilvánuló földtani kuriózumra, a 12 m hosszú, 5 m széles sziklaüregre. A nyíláson ember nem tudott áthatolni, a képzelet azonban annál inkább: Azt mesélik, hogy a menekülő törökök kincsét őrizte a szikla mélye. Ez az izgalmas história a szájhagyomány természetéből adódóan az 1900-as években is tovább élt. Talán ennek köszönhető, hogy az emberi kíváncsiság végre felfedte a régen őrzött titkot: a Tama völgyének akkori birtokosa, báró Kemény Gejza ugyanis egy bányász segítségét kérve mesterséges járatot vágatott a barlangba. Kincs híján csupán az a kialakított barlang maradt az utókorra, amelyen keresztül ma is bejuthatunk a sziklaüregbe. A Salgótarjánt övező bazaltvidék keleti oldalán valaha vár is állhatott: Az Árpád-korból származó „végvár” létjogosultságát bizonyítják a felszínen mutatkozó korabeli cserépdarabok és a helyenként előbukkanó földsáncmaradványok. A Báma-patak fölé tornyosul egy nagy méretű homokkő fal, amely az egykor itt levő tenger formaalakító tevékenységét tükrözi. Gyakori vendég a területen a fürge- és a zöld gyík, valamint a tavasz eljövetelével a virágzó bokrok környezetében előforduló színes pillangók raja. A megyében csak innen ismeretes a nagyméretű, szongáriai cselő- pók. A bárnai elágazótól nem messze fekvő, Mátraszeléhez tartozó Csanálosi-tó a madarak kedvelt átvonulóhelye. Az ipari vízellátást szolgáló és a horgászoknak is kedvező feltételeket biztosító jánosaknai bányató a külszíni bányák helyén, 1960- ban létesült. Szele határát erdőségek bdiltják, melyek egy része a Karancs-Medves tájvédelmi körzethez tartozik. A szomszédos Kazár község védett természeti értéke a riolit- tufa felszíni erózió, amely 20 millió évvel ezelőtt keletkezett. Akár a Mátrával együtt is ünnepelhetné születését, hiszen legmagasabb hegységünk vulkáni kitöréseinek szórt anyaga következtében formálódott ez a fehérre színeződött, növényte- len, tekervényes képződmény. A puha tufafelszínt a víz eróziós munkája alakította: árkokat szabdalt, kúpokat vájt, gerinceket hagyott. Ez a holdbéli táj képét keltő, a mészkőhöz hasonlító terület a környéken található rénszarvaszuzmóval együtt a maga nemében egyedülálló. Kazárt követő település Vizslás, melynek védett természeti értéke a faluhoz tartozó Kökényes-völgy, ahol fajtársai közül kiemelkedik egy hatalmas tölgyfa: az 5 m törzskerületű és a 30 m korona-átmérőjű kocsányos tölgy az egyhektá- ros szép környezetével együtt védelem alatt áll. Ez a környékbeli hagyományos állattartást jellemző helyszínnek, a legelőerdőnek az utolsó maradványa. A Cigány-völgy és környéke ideális pihenő- és kiránduló- hely. TÖSZÉR ANETT Miről beszél az írás?i>G Huszonhárom éves, jelenleg nászutas napjait élvező fiatal- asszony kérte írásának elemzését. A levél könnyen olvasható, minden betűje kellő gondossággal rajzolt, a sztenderd írástól alig eltérő írásjegyekkel íródott. Mindez az „én” erőteljes megfelelni akarására, a társadalmi elvárásoknak megfelelő életvezetésre, a szabálytiszteletre mutat rá. A hagyományokhoz, konvenciókhoz erősen kötődő, megbízható, pontosan dolgozó ember, aki azonban munkabírását nem minden esetben méri fel kellően, s így gyakran megesik, hogy túlvállalja magát, így a nap végén teljesen kimerül. Ekkor fokozott érzékenysége, sebezhetősége felszínre kerül. Ezen kellemes, lendületes, ugyanakkor szabályos írás létrehozásához mindenképp szépérzék, önfegyelem és erő szükségeltetik. Az írásból kitűnik a rend, rendszerezettség iránti igény. A külvilág felé való nyitottság, gazdag érzelemvilág, nagyfokú odaadás, segítőkészség jellemzi. Szelíd, vidám személyiség, de ugyanakkor éles szemű kritikus is, de csak ritkán teszi szóvá az általa észrevételezett nem kívánt negatívumokat. Könnyed kapcsolatteremtését természetes viselkedése segíti. Magabiztonsága, oldottsága, cselekedetei, tevékenysége lendületes előrehaladásával fokozatosan növekszik. Gondolkodása tiszta és vüágos, jól követhető. Magasba törés vágyáról, vállalkozó kedvről tanúskodnak betűi. Többnyire az érzelmek és ösztönök dominálnak ebben a szeretetre méltó, barátságos természetben. Érzelmi, ösztön- és intellektuális kiegyensúlyozatlanságának jelei mutatkoznak a papíron. Ingadozás érzelem és meggondolás, szenvedélyesség és elővigyázatosság, célkitűzések és ösztönök, odaadás és önlegyőzés között. Nem mindig tud dönteni vágyott és megengedett között. Érzelmi életét szeretné racionalizálni, s inkább belátásait előtérbe helyezni, ugyanakkor lelke mélyén az érzel- messég után vágyódik. írása azt jelzi, hogy szeretett családtagját, az egyik szülőjét elveszítette. A hiányérzet miatti fájdalmát némileg feledteti, feloldja kedvese, akivel harmonikus, boldog kapcsolatban él. Persze kisebb súrlódásoktól nem mentes viszonyuk, de a nehézségeken empatikus, alkalmazkodó természete, sajátos humora ügyesen átsegíti. _________________________GOOÓ KRISZTINA ok leveles grafológus Jbö ^ ~ VtAr bitó*. frJÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Nem mondhatják komolyan, hogy lejárt a munkaidejük. Ezerforintos vásárlási utalványt nyert: Tomis Istvánná Magyarnándor, Fő út 53. Mai rejtvényünk helyes megfejtését augusztus 3-ig kell beküldeni szerkesztőségünk címére. Szomorú eseményre emlékezik a város Ötven éve vitték el Szécsényből a ferences rendieket Szécsény egykori ura Szécsényi Tamás a kolostor alapítására 1332-ben kért engedélyt XXII. János pápától. A kérelmet Károly Róbert is támogatta. Az engedély még abban az évben megérkezett. Egykori feljegyzések szerint a templom és a kolostor építéséhez a város ura azonnal hozzáfogott. Annak elkészültével a ferencesek beköltöztek az épületbe. Az elmúlt évszázadokban, a történelmi viharokat leszámítva, a kolostorban a ferences rendiek laktak. Utoljára 1950-ben kényszerültek az évszázados otthonuk elhagyására. A szécsényi Juhász Gyuri bácsi, egy korábbi beszélgetésünkkor mondta el: - Városunkban 1950- ben elterjedt a hír: a ferences atyákat munkatáborba viszik. Az emberek esténként botokkal, kapákkal, kaszákkal - voltak, akik csak üres kézzel - összejöttek a templom környékén, hogy megakadályozzák a papok elvitelét. Estéről estére vigyáztunk a lelkipásztorainkra. Egy alkalommal megállt az úton egy autó, kiszállt belőle a rendőrparancsnok és megkérdezte, hogy mit keresünk ott. Voltak, akik azt válaszolták: csak levegő- zünk, de a bátrabbak így feleltek: a papokra vigyázunk. Néhányunknak másnap a rendőrségen kellett jelentkezni, de semmi különösebb megtorlásra nem került sor. Júniusban Amand atyát, a házfőnököt a provinciális Pestre hívatta. A házfőnök a kolostor könyvtárának értékesebb köteteit már korábban szétosztotta a hívek között, hogy őrizzék, vigyázzanak rá. Ugyanis az a hír terjedt el, hogy az egyházi témájú könyveket elégetik. Nemrég tudtam meg, hogy a könyvtárból a könyveket Debrecenbe vitték. Ámand atya többé nem tért vissza Szécsénybe. 1950. júliusában üzenet érkezett, hogy a páterek legyenek készenlétben, elviszik őket egy másik kolostorba. Egy este értük jöttek. Mi akkor már nem vigyáztunk rájuk, úgy gondoltuk, hogy még a házfőnök távol van, úgysem viszik el papjainkat. Tévedtünk. Amikor a rendőrök bevonultak a kolostor épületébe, minden ajtó nyitva volt. Az atyák csendben ültek, sorsukra várva. Mindegyikük mellett ott volt a vászonzsák a ruhaneműjükkel. A békés, türelmes megadás a rendőröket is meghatotta, udvariasan közölték velük, hogy másik kolostorba viszik őket. A szerzetesek szó nélkül követték az utasítást. Másnap reggel világi pap Géczi tisztelendő mondott misét. Jóval később tudtuk meg, hogy Esztergomban még 1950 végén ismét megalakult a ferences rend, a felszentelt papok továbbra is hivatásukat élték, a dolgozó barátok pedig a civil életben helyezkedtek el. 1950-ben a szécsényi rendház elöljárója, Käfer Szilvér atya, a klerikusnoviciusok magisztere Szabó Lipót atya, a plébános Áldási Amand atya, a hitoktatók Galicz Töhötöm és Iglói Ignác atya voltak. Martinov Fortunát atya idősebb rendtag, novíciusok és dolgozó barátok éltek a kolostorban. Fr. Bodrogi Boldizsár barát így emlékezik vissza fél évszázaddal ezelőtt történt eseményekre: Bennünket is júniusban akartak elvinni Szécsényből, de amikor megérkeztek a teherautók - azt hiszem a tanácsháza, illetve a párttitkár lakása elé - és a szécsényi emberek megtudták, hogy értünk jönnek, körülvették a rendházat és egész éjjel ott voltak. Én az egyik testvérrel a kórusról néztem, hogy mi történik a rendház körül. Szécsény vezetőiből valaki próbálta hazaküldeni az embereket, de azok nem mozdultak. A rendőrkapitány nem rendezett olyan kemény tömegoszlatást, mint Hatvanban, ahol tömegverekedés tört ki. A porcinkula előtti éjszakán, július 31-én éjfél előtt jöttek értünk. A ponyvás teherautók a nagykapuhoz álltak, nekem kellett beengedni őket, mert a kulcsok nálam voltak. Felszállva a teherautóra, nem beszélhettünk egymással, csak ruhaneműt és evőeszközt vihettünk magunkkal. Jászberényben mi testvérek négy, a paptestvérek pedig öt hetet töltöttek. Minden nap éjfél körül névsorolvasás volt az ebédlőben. Szabó Lipót atya kérte, hogy Martinov Fortunát atyának ne kelljen lemenni idős korára való tekintettel, ezt megengedték. Négy hét után valamilyen 'békeívet' kellett aláírni, aztán elengedtek. Én az öcsémhez mentem. 1990-ben kerültem vissza a rendbe.” 1989. szeptember 3-án, közel 40 év után Szécsénybe visszatértek a ferencesek. Márk atya házfőnök azonnal hozzáfogott a kolostor rendbetételéhez. A munkálatok több mint két évig tartottak. Ezt követően ismét megjelentek a városban a novíciusok. Szécsényben az emberek az 50 évvel ezelőtti szomorú eseményről július 31-én emlékeznek meg. A művelődési ház kamaratermében dr. Várnai Jakab OFM tartományfőnök nyitja meg az ünnepi rendezvénysorozatot. P. Varga Kapisztrán OFM a feloszlatás történelmi körülményeiről tart előadást. A ferences templomban 19 órakor dr. Paskai László bíboros, esztergom-budapesti érsek pontifikái szentmisét. 19.30 órakor a kolostorban nyílik meg Magyar Gergely gvárdián kiállítása. 20 órától szentségimádásra kerül sor. SZENOGRÁDI FERENC Eróziós riolittufa Kazár
