Nógrád Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-19 / 167. szám
SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI MEGYE KORKÉP K PÁSZTÓ 2000. JÚLIUS 19., SZERDA Egy falu, egy nap, egy lap - Buják Lakott hely a honfoglalás idejétől. A vár , „ alapjait a tatárjárás után rakták le, az okle- MUlticLCZŐ velek szerint 1303-ban már állt. 1386-ban Mária királynő a Garaiaknak adományozta. 1439-ben a Báthory család lett a földesura, 1528-ban Werbőczy István szerezte meg. A várat 1552-ben Ali budai basa elfoglalta, a töröktől Báthory István országbíró vette vissza 1593-ban. 1663-ban a törökök újra megszállták és felrobI bántották a falakat. 1745-ben Mária Teré- I zia az Esterházyaknak adományozta. A fa- ' lunak gótikus temploma volt, ami a török időkben elpusztult, az új 1759-ben épült. A közeli Hényelpuszta önálló település volt, 1391-ben említették először az oklevelek. A hódoltság alatt néptelenedett el. Buják népviseletét a XX. század elején Glatz Oszkár festőművész örökítette meg. F. Z. Kosztümös, középkori lovagi játék eleveníti fel a régmúltat Bujákon óvodáskortól kezdve tisztelik és őrzik a hagyományokat Patkós István azon kevés polgármesterek közé tartozik, akiknek szinte nincs új a nap alatt: érthető ez azonnal, ha tudjuk, hogy huszonegy éve áll a település élén. Könnyű helyzetben sosem volt, az idén is mínuszos a költségvetés, de bízik abban, hogy az előző évekhez hasonlóan sikerül majd kigazdálkodni. Mint mondja, fennakadás eddig sem volt, így kell ennek lennie ebben az évben is. Patkós István polgármester- Hasonlóan a környékbeli te lepülésekhez, nálunk is megva lósult a víz, a gáz, a telefon - mondja Patkós István. - Hátra van még azonban a talán legna gyobb feladat, a szennyvíz-tisztítómű és csatorna építése. A tervdokumentáció kész, a pályázatot beadtuk. A már említett közművekkel szemben ez önálló beruházás lesz, éppen ezért reménykedünk a sikerben: Buják egy 2500 lakosú, zárt falu, ezért nem tudjuk közös beruházásban megvalósítani a környező települések egyikével sem. Nagyon bízunk benne, hogy sikerül, még ha nem együttes megvalósításban is: feltételezzük, hogy először a tisztítóművet kell majd megépítenünk, és csak azután következhet a csatorna.- A tavalyi árvizek nagy kárt okoztak az utakban, de ezeket már sikerült kijavítani. Sikeresen pályáztunk a közmunkaprogram támogatására, ez any- nyit jelent, hogy 25 közmunkást tudunk folyamatosan foglalkoztatni. Akik jelenleg dolgoznak, a patakmeder tisztítását végzik. Itt a nyár, a szünet, így most folynak az intézmények felújítási munkálatai is, úgymint meszelés, vizesblokkjavítás. De nem csak a fiatalokra, hanem az idősekre is odafigyelünk: bár nálunk nem jellemző tendencia az elöregedés, mégis sokan maradnak egyedül. Számukra az iskola konyhájáról viszik az ebédet, mostanra több mint negyvenen igénylik ezt segítséget. Nem pusztán arról van szó, hogy napjában egyszer meleg ételt kapjanak, hanem arról is, hogy naponta egyszer meglátogatja őket valaki, akihez tudnak szólni, akitől segítséget kérhetnek gyógyszerfelíratástól kezdve a különféle ügyek intézéséig. Párviadal az aga földjén- A bujáki vasárnap megrendezésén már túl vagyunk, az előző évekhez hasonlóan nagy sikerrel zárult. Most újabb nagy rendezvény előtt állunk: augusztus 12-én a Honvéd üdülővel közösen rendezünk egy kosztümös, középkori lovagi játékot. Ennek az apropóját az adta, hogy éppen 450 évvel ezelőtt, 1550. augusztus 10-én zajlott a híres párviadal Kapitán György és Hubián aga között. A helyszín ugyanaz a rét, amelyet azóta is az „aga földjének” neveznek, így szerepel a térképen is. A párviadal egyébként döntetlenre végződött. Vendéget várunk a török nagykövetségről is, lesz babgulyás, birkagulyás. Tervezzük azt is, hogy egy kis füzetben megjelentetjük ennek a bajvívásnak a történetét, benne lesz az eredeti vál- _----t ozat, ahogyan Tinódi y Lantos Sebestyén megénekelte, illetve olvasható lesz mai nyelvezeten is. A középkori jelmezeket a „Korona Hungarica Alapítvány a lovagi hagyományokért” tagjai öltik majd magukra.- Dr. Szomszéd András főlevéltáros elkészítette Buják monográfiáját is, már csak az anyag egyeztetése van hátra. Az Egri Nyomda Kft. készíti majd a könyvecskét, amely terveink szerint az ősz folyamán már az olvasókhoz kerülhet. Szeptemberben újabb nagy esemény lesz nálunk, a Finn-Magyar Baráti Társasággal közösen egy teret avatunk fel Onni Talas finn nagykövet emlékére, aki a világháború előtt sokat tett a finn-magyar kapcsolatok ápolásáért, és rendszeresen megfordult Bujákon barátjánál, Glatz OszkárnáL A millennium jegyében újult meg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával a bokrihegyi kőkereszt, amely 1862-ben készült. Az idők során nagyon megrongálódott, de Konkoly György kőszobrász-res- taurátor valósággal csodát művelt: ismét eredeti szépségében pompázik. A Kálvárián található Szent Anna-kápolna 1801-ben épült, félköríves szentéllyel, amelyen belül vannak a stációk. Minden évben az önkormányzat javíttatja, évente háromszor van körmenet, szentmise. A legközelebbi július 30-án lesz.- Augusztus elején indul hagyományosan az általános iskolában a művésztelep, ahová évek óta főként a határon túli festők, fafaragók érkeznek majd. Mindent azonban az ön- kormányzat sem tud felvállalni, illetőleg vannak olyan pályázati kiírások, amelyre csak civil szervezetek nyújthatnak be pályázatot, éppen ezért a kulturális programok szervezésére és lebonyolítására létrehoztuk a Buszonyok „féketőinek” tetején az arany-ezüst szálakból készített „búkor”, a nyakban viselt többsoros gyöngy. A legfeltűnőbb azonban mégis a térden felül érő, sok szoknya, amely a legrövidebb az összes magyar népviselet között. Bujákon szerencsére nem csak leírásokból ismerik a népviseletet, hiszen a bujáki hagyományőrző csoport fogalom a maga nemében. Fellépés fellépést követ, csak a közelmúltban voltak Szécsényben, Pásztón a művészeti fesztiválon, Párádon a palócföldi vigasságokon. Most készülnek a Vas megyei Bükfürdőre, aztán Palotás, Nagyréde, Püspöki következik. Fintor Istvánná, Piros néni és Kusnyár Jánosné, Bözsi néni több mint húsz éve tagjai a hagyományőrző együttesnek. Bözsi néni budapesti lakos, de gyakran visszajár a bujáki kis házba, amelyben talán a település egyetlen, hamisítatlan bujáki szobája található, fagerendákkal, kis ablakokkal, vetett ággyal, ládával. A Szent Anna-kápolnához tartozó félköríves szentély, amelyen belül vannak a stációk A közmunkások jelenleg a patakmeder tisztításán dolgoznak jákért Közalapítványt. Sikeresen pályázott a bujáki erdőgazdaság és a település: nyertünk a FAO- programban, amely azt célozza, hogyan tudnak a környező települések és az erdőgazdaság együtt dolgozni, egymást segíteni. Az idegenforgalom az előző évekhez képest javult, jó lenne, ha beindulna a falusi turizmus. Az idegenforgalom fellendítését célozza az is, hogy az erdőgazdasággal közösen szeretnénk felújítani a sasbérci kilátót, illetve szeretnénk „beszállni” az Ecseg- Buják-Bér út megépítésébe is. A FAO most nyitott nálunk irodát, főállású alkalmazottal, akinek az a feladata, hogy összegyűjtse a hét településre vonatkozó dolgokat, rendezvényprogramokat. Ennek a programnak a keretében ültettünk egyébként fát a madarak, fák napján, amelynek szimbolikus jelentése van a természethez való lét vonatkozásában, illetőleg abban, hogyan tudjuk a természetet megőrizni a jövő generációjának. Bujáki népszokások, viselet A település népművészetének, az itteni táj szépségének egyik felfedezője és határon túli népszerűsítője volt Glatz Oszkár festőművész. Itt élt évtizedekig, műterme volt a faluban, a népszokásokat, viseletét megörökítő festményei máig a leghűbb tükörképét mutatják a múltbeli szokásoknak. Itt alkotta egyik legismertebb képét, a „Bujáki menyecske korsóval” címűt. A település 1935-ben díszpolgárává választotta. A bujáki népviselet sajátos helyet foglal el az országban, több szakember mondja ugyanis azt, hogy több vonatkozásban is szélsőséges. Jellegzetessége a lányok fonott hajának végét díszítő szalag, az asz- Meggondolom magam, és már itthon is vagyok, meg jövök, amikor kell - mondja nevetve Kusnyár Jánosné. - Amikor meg Pesten vagyok, akkor ott népszerűsítem Bujákot. Éppen a közelmúltban volt egy kiállításom, ahol láthatták a bujáki viseletét, az 1905-ből származó tulipános ládát, amelyiken még rózsatulipánok vannak, ez- Mindig szerettem ilyenekkel foglalkozni, meg aztán azért is csináltam, hogy maradjon az unokáknak is - mutatja a babákat. - Sok munka van ám vele, eltart egy hónapig is, amíg készen lesz. Megvarrni az apró ruhadarabokat, keményíteni, vasalni, nem lehet ám sokáig egyfolytában ezzel foglalkozni, elfárad az embernek a szeme, a keze, úgyhogy időnként le kell tenni. Csak az megtart egy egész napig, amíg felöltöztetjük, ebben Piros szokott segíteni. A mai fiatalok azt sem tudják, mi van rajta - neveti el magát. Bözsi néni bizony tudja: van már vagy harminc éve, hogy gyűjtögeti a ruhákat, mindegyikről pontosan tudja, mire való. A kérdésre, hogyan lett ő bujákiból budapesti, elmeséli, hogy máshová ment férjhez. Akárhányszor hazajöttek, mindig az anyja ruháiba öltözködött, annyira szerette a viseletét. Aztán megszülettek a lányai, először nekik csináltatott népviseletet, amelyet első ízben farsangkor adott rájuk. Aztán ebben áldoztak a lányai, és akkora sikert arattak, hogy gondolt egy merészet, és ő maga is beöltözködött. Könyv készül a régi időkről- Szóltak nekem, hogy lesz majd a „Röpülj páva”, hát én ott voltam, és azóta is féltve őrzöm azt a fényképet, amelyen Vass Lajossal örökítettek meg bennünket. A kiállításról már beszéltem, azt a Néprajzi Múzeum munkatársa, Baloghné Horváth Terézia nyitotta meg. Állandóan kapacitált, hogy írjak könyvet, mert nagyon kevesen vannak, akik mindent tudnak a régi időkről. Mihelyt egy kicsit lélegzethez jutok, ha majd kevesebb fellépésünk lesz, hozzá is kezdek. Benne lesz abban minden, amit a bujáki viseletről tudni lehet, az összes ének, amit tudok, de szeretném beleszőni a saját életemet is, azt, hogyan is volt az én gyermekkoromban, hogyan ünnepelünk, szórakoztunk fiatal korunkban. Fintor Istvánná és Kusnyár Jánosné (balról jobbra) népviseletben a hamisítatlan bujáki szobában a fajta ugyanis a régebbi. Volt pólyás baba, zobonyos (karon ülő) baba. Ennek az volt a sajátossága, hogy hároméves korukig a fiúkat is ebbe öltöztették, volt menyasszony-vőlegény, jegykendővel, damaska-kendő- vel. Ahogy beszél, szedi elő a ládafiából a darabokat, mutatja, melyik micsoda. Szeretettel simít végig a kötényen, a „szakácson”, amelynek szőlőfürtös mintáját csak a bujákiak hordják. Mutatja a „fékető” libalábas mintáját, amelyik mindegyiken ott van, a többszínű csicsót, az atlaszt, amelyiken ha kevés a minta, a bujáki asszonyok kör- behímezik. A bujáki szobában népviseletbe öltöztetett babák is vannak, ezeket Bözsi néni készítette. Szót ejtünk még a hagyományőrzőkről, akik összesen huszonötén vannak, ebből tizennégy felnőtt, a többi iskolás. Csak bujáki dalokat énekelnek, bujáki táncokat táncolnak, csak bujáki hagyományokat elevenítenek fel, úgy mint a fonót, amely 2-3 éve van műsoron. S hogy milyen is volt a fonó?- A lányok fonnak, várják a legényeket, közben énekelgetnek, az idősebbek mesélnek. A lyányok incselkednek a legényekkel, leejtik az orsót, de csak csókért cserébe kapják vissza. Nagyon szeretjük, és szeretik a mai fiatalok is: Bujákon óvodáskortól kezdve tisztelik, szeretik a hagyományokat, ez pedig nagy szó ám a mai fiatalok körében! Az oldalt írta és a fotókat készítette: Hegedűs Erzsébet
