Nógrád Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-20-21 / 117. szám
1_ IAA LiCiL L'lACAALLL A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2000. MÁJUS 20. | Azt mondják, hogy az értékeléshez kell bizonyos távlat, szükséges némi idő, hogy az ember összeszedje gondolatait s úgymond rálátással ítélkezhessél Nos, a 16. nemzetközi dixieland-fesztivál óta eltelt már néhány nap s ilyenformán tárgyilagosabban beszélgethettünk a mindenkori Tarjáni Tavasz legkiemelkedőbb kulturális eseményéről Tóth Csabával, a fesztivál egyik kezdeményezőjével, igazgatójával. Annál is inkább, mert azóta megjárta a hasonló karakterű drezdai találkozót is...- Nagyságrendbeli, léptékbeli különbségek vannak a két rendezvénysorozat között, hiszen a német város talán a világ legnagyobb fesztiváljának ad otthont. Tavaly például kétmilliós közönsége volt. Az idén, a harmincadik (!) feszti- válón is tíz na- pon át negyven zenekar vendéges- kedett ott, a magyarokon kívül szinte mindegyik, amelyik számít Európában. Persze mi is jogosan vagyunk büszkék a fesztiválunkra, hiszen az úgynevezett tradicionális jazz műfajában Magyarországon a salgótarjáni az egyetlen több napos rendezvénysorozat. Sőt az egész közép-keleteurópai térségben is ez a „Dixie-színház” a gálaesteken Visszatekintő beszélgetés a tizenhatodik salgótarjáni nemzetközi fesztiválról A száz éve született nagy előd, Louis Armstrong (balra) Joe Murányival legjelentősebb ilyen jellegű fesztivál s ez bizony nem (lehet) mellékes sem a megyeszékhely, sem Nógrád számára.- Az elmúlt másfél évtized során milyen jellegzetességei alakultak ki a tarjám fesztiválnak?- Az egyik ilyen sajátosság az erős lokális kötődés. Ez alatt azt értem, hogy a fesztivál elnyerte a közönség érdeklődését, tetszését, szeretetét. Kialakult a törzsközönsége, amely persze nemcsak helyből s a városkörzetből to- b o r z ó d i k. II Vannak baráti körök, amelyek az ország más városaiból is nyilvántartják május eleji programunkat és rendszeresen eljárnak ide. Szerencsére kialakult egy stabil támogatói bázis is, amely nélkül nem élt volna meg ti- ____________ zenöt évet. A mecénások sorában meghatározó a városi önkormányzat, tavaly óta a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a területfejlesztési tanács. E három forrásból a költségek mintegy fele volt fedezhető. Jelentős szponzori kör is áll mögöttünk. Közti lük ki kell emelnem az Amstel-t, - amellyel éppen most járt le az ötéves szerződésünk, de a folytatásra is vannak biztató jelek -, a KNC-t és a kisebb cégek közül az Amétát, amely jó néhány éve támogat már bennünket. Az idén kapcsolódott be ebbe a körbe az OMV és korrekt együttműködő partnerünkként kell megemlíteni a Karancs Szállót. A jövőben persze tovább kell(ene) bővítenünk a támogatói bázist, , a továbblépéshez szükségünk lenne még néhány komoly szponzorra, hiszen biztos financiális háttér nélkül legfeljebb álmodozni lehet, tervezni nem...- Az idei fesztiválról milyen szakmai összegzés mondható el?- A szinte non stop-szerű programot, a gálaestek műsorát mindig is tudatosan állítottuk össze, a fellépő zenekarok sohasem véletlenszerűen követték egymást. Az idei annyiban volt több és más a korábbiaknál, hogy péntek illetve szombat este egy-egy külföldi - svéd és francia - sztárcsapat szinte „dixie-szín- házat” varázsolt a József Attila Művelődési Központ színpadára. Ugyanakkor a tizenhatodik fesztivál is bizonyította, hogy a magyar élmezőnybe tartozó zenekarok - amelyek mindegyike fellépett itt és most - felveszi a versenyt a külföldiekkel. Benkóék mellett felnőtt egy új generáció. Közülük is kiemelkedik a másfél évtizedes múltú Hot Jazz Band, amelyik a magyar hagyományok továbbéltetésével sajátos színt képvisel a könnyűzenei palettán. Berki Tamás (jobbról) nemcsak szellemesen konferált, kitünően énekelt is: képünkön a Benkó együttes kíséretével fotó: gyurián tibor Nagy örömünkre idén is elfogadta meghívásunkat a magyar származású kiváló klarinétos Joe Murányi, aki valamikor együtt játszott a száz éve született zseniális trombitás és énekes Louis Armstronggal és akinek nagy szerepe van a Hot Jazz Band sajátos karakterének kialakításában is. A velük való fellépésnek volt néhány olyan ihletett pillanata, amely igazolta: Murányi 75 évesen is világklasszis. Az idei program különlegessége volt a Bolyki testvérek templomi énekkoncertje, amelyen rendkívül széles repertoárt mutattak be: az a capellától, a gregoriánon, a magyar népzenén át, a spirituálékig, a klasszikus feldolgozásokig. Ugyancsak rendhagyó volt az idei búcsú is, amelynek keretében többórás szabadtéri hangversenyt adtak a zenekarok. Ezúttal is sikeresek voltak a különleges hangulatú, a rögtönzésre építő úgynevezett örömzenei programok a Karancs Szállóban illetve a Népjóléti Képzési Központban. Az utóbbi helyszínen még táncolni is lehetett.- Minden számvetéskor felmerül a jövő is. Gondolnak-e már 2001 májusára, a 17. fesztiválra?- Természetesen. Gyakorlatilag egy-egy fesztivál befejeződésével megkezdődik az új szervezése. A kapcsolatfelvételt szolgálta a már említett drezdai utam is, amelyen valószínűvé vált: jövőre egy angolszász együttest vagy szólistát is köszönthetünk Salgótarjánban. A jól bevált koncepción nem akarunk változtatni, de abban döntenünk kell, hogy tudunk-e esetleg lépést váltani. Markánsabb reklámtevékenységgel ugyanis tovább nyithatnánk a kapukat, megfelelő anyagi háttérrel, biztonsággal elérhetnénk, hogy időben, már ősszel kialakuljon a végleges (keret) program és így még inkább bekerüljünk a nemzetközi vérkeringésbe. csongrAdy béla Őszinte viszonyban az emberekkel A megyeszékhelyi Népjóléti Képzési Központban látható kiállítás Cene gál István ceredi, Ducsai István salgótarjáni és Szabó Gábor budapesti festő munkáit mutatja be. A ceredi művésztábor népszerűsítő tevékenységét bizonyítja az is, hogy Szabó Gábor mindössze kilenc hónapja - tavalyi élményei kapcsán - kezdett el festészettel foglalkozni, s mint azt munkái is bizonyítják jó alapokat szerzett a telepen. Cene gál István ezúttal „régebbi” festményeiből válogatott, amelyeken még zömmel a szürreálisabb megoldások dominálnak, ennek miértje pedig az, hogy az úgynevezett egyiptomi, illetve ókori kultúrákkal foglalkozó ciklusát természetesen együtt kívánja a galériák közönségének megmutatni. Nagy meglepetése volt a rendezvénynek a 43 éves Ducsai István jelenléte, hiszen a Salgótarjánba - nagy országjárásai után - előbb-utóbb mindig visszataláló festőművész olajképeivel meglehetősen ritkán találkozhat a közönség. Mostani munkáiról, jövőbeni elképzeléseiről és nagy „hallgatásairól” kérdeztük őt.- Én tudatosan vállaltam, hogy a mesterségbeli tudást a lehető legjobban sajátítom el, így tudom magam a legőszintébben megmutatni. Igaz ugyan, hogy ritkábban állítok ki, viszont akkor igyekszem a maximumot nyújtani. A hallgatásaimnak - ha a kiállítások között eltelt időt így definiáljuk - tehát ez az oka. Itt most, úgy gondolom, kislányom portréjánál tudtam leginkább azt kifejezni, mennyire szeretem őt... Ezzel azt akarom mondani, hogy számomra az emberekhez való kötődés a legfontosabb, az, hogy ezt megmutassam a munkáimban.- Ettől függetlenül itt nemcsak barátaival, szeretteivel foglalkozott. Bizonyítják ezt olyan munkák, mint a „Palóc menyecske", vagy az „Alvó fiúk"-sorozat.- Manapság teljesen jogos az őszinteség iránti igény. Elsősorban ezért szeretek és kívánok jövőben is portréfestészettel foglalkozni, hiszen bele kell „csempésznem”, valahogy el kell helyeznem az arcba az egyén sorsát, gyötrődéseit, örömeit, arra törekszem, hogy személyiségéből a lehető legtöbb minden tükröződjön vissza. Azt akarom elérni, hogy érzékelhető legyen: itt egy valós emberről van szó, nem pedig egy kitalált „tökéletes” modellről.- Mégis születnek olyan művek is, amelyek valami lényegesen általánosabbat állítanak az emberről.- Mivel Nógrád megyei vagyok, engem szinte.természetszerűen foglalkoztat, hogy kalandozzak a helyi folklórban. Másról van szó persze az „Alvó fiúk”-sorozat- ban, ahol egy olyan emberről szerettem volna beszélni, aki sokkal közelebb van még a születéshez, ez pedig nagyon figyelemreméltó, mindenképpen izgalmas helyzet mindannyiunk számára. Alkotóként elsősorban magam számára fontos, hogy beszéljek ezekről a hangulatokról. Ez a fajta általánosság azonban csak any- nyiban fogadható el, hogy valahogyan mindannyian egy helyről indultunk el és egy a „cél” is, ami felé haladunk.- Nem kevés erőfeszítést jelenthet ez ma, ahogyan mondta: ismerve a mai ember és az őszinteség viszonyát.- Meggyőződésem, hogy egy utat végig kell járni és erre igazán csak most döbbentem rá, ezért is nem bánom, hogy az első pillanattól fogva - sokszor ösztönösen - ezzel a hozzáállással foglalkoztam a festészettel. Most sokkal jobban érzem magam, mint korábban. A technika fontos, de ha nem találkozik gondolattal, semmit nem ér. Nem hiszek már a húszéves zsenikben. Mindannyi- unknak végig kell járni a magunk útját, ebben hiszek, nem a mellébeszélésben, sem pedig az ecsettel való - sokszor fölösleges - brillírozásban. Én minden egyes vonalért és árnyalatért keményen megküzdöttem. Csak az kerülhet végül is a vászonra, amit én és jó esetben mások is ott akarnak látni. ______ D. N. Á. Ba lról jobbra: Ducsai István, Cene gál István, Szabó Gábor és Stemler Mihály „Nem sokaság, hanem lélek...” Értékőrzés, arculatformálás - Egyéves a horpácsi Fundus Közalapítvány Horpács Önkormányzata 1999-ben hozta létre a Fundus Közalapítványt, amelynek működéséről kérdeztük Gere Lászlót, a kuratórium elnökét és Csipka Rozália kurátort.- Horpács kivételes helyzetű település - mondta Gere László. - Itt sokszorosan igaz Berzsenyi Dániel gondolata: „Nem sokaság, hanem lélek/Szabad nép tesz csuda dolgokat”. Azok a klasszikusok - Mikszáth Kálmán, Szontagh Pál, Nagy Iván -, akik a mi falunkban találtak munkájukhoz ideális környezetet, olyan örökséget hagytak ránk, amely komoly érték, de a vele való sáfárkodás nagy felelősség is.- Mit tud tenni, egy alig kétszáz lelkes település ezeknek a jelentős értékeknek a sikeres közvetítéséért?- Gondolom és remélem, hogy nagyon sokat. E sokféle tennivaló szellemi és anyagi bázisa a Fundus Közalapítvány. Fő feladatai között szerepel a település kultúrájának általános felvirágoztatása épp’ úgy, mint a hajdan itt élt klasszikusok emlékének, szellemének méltó ápolása. E célkitűzés jegyében sikerült megvalósítanunk a tavalyi év legfontosabb és bizton maradandó elhatározását, ifj. Szabó István szobrászművész egész alakos, ülő Mikszáth-szobrának elhelyezését. Az a tapasztalatom, hogy a múzeumot felkeresők hangulata, közérzete is kedvezőbb akkor, ha a település rendezett, ha az itt élők is ismerik és fontosnak tartják a Horpácshoz kötődő egyetemes értékeket.- Milyen eszközöket tudnak alkalmazni ebben az arculatformálásban? - kérdeztük Csipka Rozáliától.- Egy település életében a mindennapi élet boldogulásához szükséges feltételek léte elsősorban a helybéliek hozzáállásán múlik. Horpács a természet és a történelem igazi gyöngyszeme. Az alapítvány létével olyan Ifj. Szabó István Mikszáth lehetőségekhez jut, illetve juthat, amelyek az itt élők lelkületében és a település javát szolgáló anyagi eszközökben is fokozatos gyarapodást biztosítanak. A kuratórium szerintem helyesen ismerte fel azt a szükségletet, hogy alapítványunknak a klasszikus értékek közvetítése mellett a horpácsiak életminőségét is fejlesztenie kell. Én sem találkoztam még olyan múzeumlátogatóval, aki a mikszáthi örökség élményei mellett ne lett volna elragadtatva Horpácstól. Mint pedagógus azzal' is tisztában vagyok, hogy minden hosszú távú program garanciája a gyermekek megnyerésében van. Ezért elsősorban a horpácsi fiatalokat szeretnénk segíteni. Számukra hoztunk létre három tanulmányi ösztöndíjat. Ezeket Mikszáth Kálmánról, Szontagh Pálról és Nagy Ivánról neveztük el, és középiskolai, illetve továbbképző oktatásban részt vevő horpácsi gyerekek számára hirdettük meg. Úgy tudom a horpácsiak érdeklődéssel és örömmel fogadták ösztönző kezdeményezésünket. Sok és igényes pályázat érkezett. A pályázóknak írni kellett az ösztöndíj névadójáról és a településhez való kötődésükről. A középiskolások olyan lelki tisztaságról tettek tanú- bizonyságot, amely jó jel Horpács jövője szempontjából. Végül a tanulmányi átlagok alapján ítélte meg a havi öt-öt ezer forintos ösztöndíjakat a kuratórium Repiczki Dórának, Gere Szilviának és Pribeli Noéminak. Az ösztöndíjakat ünnepélyes keretek között adjuk át május 27-én. Szeretnénk, ha a céljainkkal azonosuló támogatók - többek között a Duna Holding, a Nyugat-Nógrád Vízmű Kft., számos magán- személy és természetesen a horpácsi központú Mikszáth Kiadó - a jövőben is mögöttünk állna programjaink megvalósításában.- Milyen terveik vannak? szobra az emlékmúzeum előtt FOTO: RIGÓ TIBOR- Tervünk sok van, de anyagi eszközeink korlátozottak - válaszolta Gere László. - Nagy Iván sírjának a rendbetétele és gondozása egyik konkrét teendőnk. Szeretnénk, ha jövőre már felsőoktatásban tanuló gyermekek számára is adhatnánk tanulmányi ösztöndíjat. A hagyományos szeptemberi falunap rendezésébe épp’ úgy bekapcsolódunk, mint a Kál- mán-napi Mikszáth-ünnep szervezésébe. Ősztől „Fundus Híradó” címmel helyi újságot jelentetünk meg.
