Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-23 / 45. szám

2000. Február 23., szerda MOZ A I K Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Pipogyaság és peppjgyaság A tiszai ciánmérgezés vitái során a magyar népi bölcsesség a pipogyaságbel és a környezetvédelmi miniszter nevéből sűrített egy alkalmi minősítő kategóriát: a pepogyaságot! így most a rendszerváltozás zavaros évtizedének végén rendelke­zésünkre áll, ajánlja magát egy új szóvariáns, olyan helyzetek megítélésére, ami­kor a közéletben, a politikában, a gazdaságban nem szimpla impotenciáról, pipo- gyaságról van szó, - amikór valaki csak önállótlan, akaratgyenge, félénk, tehetet­len, - de arról is, hogy ezt az ártalmas alkalmatlanságot a politika, a hatalom il­letékesei nem akarják észrevenni, sőt vasbeton szilárdságú védőbástyákkal ve­szik körül: hagy tenyésszen a pepogyaság! Éljen a pepogyaság sokfélesége! S bizony manapság az il­letékes minisztérium mel­lett feltűnően pepogyának minősül a falusi, városi, te­rületi önkormányzatok környezetvédelmi tevé­kenysége is. De pepogya a magyar egészségügy beteg­ségmegelőző programja, a drogellenes küzdelem, a roma ügyek intézése is. Pepogya a sportélet irányí­tása, a magyar futball mo­dernizációja, s mindeze­ken a területeken egyfor­mán tipikus önteltséggel van jelen a pepogyaság: egyre másra látnak napvilá­got nyüatkozatok az elért eredményekről és rövide­sen bevezetésre kerülő új programkoncepciókról. S elsősorban is arról, hogy csak az elfogult sajtó minő­sítései okozzák a bajt, ront­ják a szakma, az ország nemzetközi tekintélyét... Miféle környezetvédel­mi programokat hagyott jó­vá megyeszékhelyi váro­sunk, miféle pályázatokat üt ki a térségi önkormány­zat Nógrádban? Soha senki nem elemezte a lényeget. A valóság, az élet tényei vi­szont Tisza-dráma típusú konfliktusok nélkül is jel­zik: semmi nem változik itt. Elavult termelési struk­túrájú gyárak változatlanul szennyezik az élővizeket, pusztul az erdő, pusztít az erózió, savfelhők borulhat­nak lakótelepekre és szén- monoxid gázfelhőket fúvó „tefu-telepet” üzemeltet­hetnek városközponti nagyiskola tőszomszédsá­gában. A kutya sem törő­dik a 140 esztendős nógrá­di iparmedence környezet­károsító örökségének fel­mérésével, a potenciális károkozás elhárításával, mérséklésével. Ha valahol egy-egy apróbb, nagyobb tünet, jéghegy csúcsaként jelzi a problémákat, akkor az illetékes önkormányzat szabadkozik, Pató Pál módra magyarázkodik, a közegészségügyi hatóság pedig megígéri, hogy utá­nanéz a dolgoknak. Aztán minden marad a régiben. A hallgatag salakhegyek, a szennyezett vizek, Bátony, Maconka, Terenye, Tarján, Róna térségében egyfor­mán tovább őrzik titkaikat. S még nem beszéltünk a szeméthegyek fenyegetésé­ről, a szennyvízelvezetés körében lévő elképesztő rendetlenségről. Az elmúlt évtizedben egyszerűen be­temették, elszántották az árkokat a mezőn, a falu vé­gén, az újtelepek házsorai körül. S hogy ezekben a fa­luszéli házsorokban legin­kább cigányok laknak? Az ő bajuk, ha kár éri őket. Az önkormányzatoknak nincs pénzük a kártalanítások­ra... A pepogyaság a roma- kérdésben nálunk éppúgy fenyeget, mint a környezet- védelemben. Négyéven­ként készülnek látványos programok, az eredménye­ket, a tényeket látjuk ma­gunk körül. Nemcsak hogy szakképzetlen, katonaság­ra is alkalmatlan, idegen nyelveket nem beszélő, de félanalfabéta fiatalok töme­gei élnek közöttünk, s ér­demi változás kezdetei ak­kor sem látszanak, ha az ügy már az uniós csatlako­zás esélyeit is fenyegeti. A roma állampolgárok várha­tó élettartama 15 évvel prognosztizálható alacso­nyabbnak, mint a nem ci­gányoké, falvak, kisváro­sok tucatjaiban 80-100 szá­zalékos a felnőtt romané­pesség munkanélkülisége. A lakásviszonyok, életkö­rülmények, egészségügyi feltételek a romák körében sokhelyütt egyenesen kö­zépkoriak. Most, a rend­szerváltozás harmadik ma­gyar kormánya nem tud mit kezdem ezzel a hely­zettel, így csak szelíd, ej- nye-ejnye értékű a feddés,! ha leírjuk: pepogyaság jel-] lemzi a cigánypolitikát. j Kirobbanthatatlan biz-' tonsággal optimisták a jö­vőt illetően a roma-politi­kusok is, a kormányhiva­talok irányítói is, de vajon mire fel optimisták? Csak egy szempillantást kellene vessenek a valóságra és a hiányra: már legalább egy évtizede kellene működ­jön, hasson, egy hosszú távra építkező, okos, türel­mes komplex roma-prog­ram. De nincs! S yáltozada- nok a pepogya rögtön­zések. Az eredményességi esélyük egyértelmű. De nincs más! Mint ahogy 2000 kora tavaszának első magyar válogatott mérkő­zése előtt néhány nappal nyilvánvaló: nincs miben reménykedni. A magyar olimpiai válogatott, a nagy­válogatott eredményei le- sújtóak! Hiábavalók a da- dogós magyarázatok: ott voltunk az olimpián, a vb- selejtezők egy-egy mécse­sén biztatóan játszottunk, tehát minden rendben van, csak tovább kell menni a megkezdett szakmai prog­ram útján. Nem és nem! Pepogya beszédek fedik el aiönypgpt lessék tndomá- ^ sül venni: alulmúlhatatla- nul alacsony színvonalon, szánalmas férfiatlansággal futballoztak a magyar válo­gatott csapatok az elmúlt 3-4 esztendőben. S még az olyan szégyenteljes mély­pontokat is meg lehetett magyarázni az országnak, mint a liechtensteini dön­tetlen, a portugálok elleni megalázó vereség volt? Pe­dig ha a Himnusz felcsen­dül, a magyar szurkolók szíwel-lélekkel akarnak szurkolni a magyar csapa­tért. De hát ezen a „szak­mai úton”, ez hogyan volna lehetséges? Mert még je­lenleg is ugyanennek a megkezdett szakmai útnak a folytatásáról prédikálnak. Az istenért, ne! Válasszunk valami szerényebb, jó meg­oldást az építkezés-fejlesz­tés elkezdésére. S a váloga­tott meccseken legalább szégyenkezni ne kelljen, hogy pipogya a játék. Ezen a téren is csak hos­szú távra tervezett munká­nak lehet helye, mint a ro­ma ügyekben. Nincsenek csodák: kötelezően végig kell járni a szorgalom, az akarat, a becsületes munka legszerényebb lépcsőit is... S a pepogyaság öntelt ügy - felelőseit belátásra, szerénységre kell inte­nünk. ERDŐS ISTVÁN Visszajáró „égi veszedelem” Egy év leforgása alatt négyszer csapott a villám ugyan­abba a lakóházba a norvégiai Bremanger településen. A lakóház tulajdonosai, Klara és Kaare Svarstad az Aftenposten nevű norvég újságnak elmondták: a múlt heti villámcsapás alaposan megtépázta idegeiket. Kisebb csodának számít, hogy a házukat érő négy villám csak két kisebb tüzet okozott. A település lakói szerint a gyakori természeti kataszt­rófa oka egy magasfeszültségű vezeték, amely Bremanger közvetlen közelében húzódik. A Norvégia nyugati partján fekvő település Savrstad negyedének ti­zenegy házát az elmúlt 35 évben legkevesebb egyszer ér­te villámcsapás. A szinte minden létező helyre felsze-relt villámhárítók ellenére a vülamos és telefonkábeleken utat talál magának az „égi veszedelem”. A villám sújtotta pár a norvég újságnak elmondta: nem érzik biztonságban magukat otthonukban, de el­hagyni sem merik azt. Attól tartanak: amíg távol vannak, lakóhelyük egy villámcsapás okozta tűz martalékává vál­hat. A helyi áramszolgáltató megígérte: a kábeleket a földfelszín alá süllyeszü, hogy ezzel csökkentse a villám- csapás veszélyét. _______________________________■ K itüntetések lengyeleknek magyar ügyekért Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség minisztere Krakkóban ma­gas állami kitüntetéseket nyújtott át a kétoldalú kap­csolatok ápolásában nagy érdemeket szerzett lengyel személyiségeknek. A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitün­tetésben Edward Debicki, a budapesti Lengyel Kultúra volt igazgatója a ma­gyar-lengyel baráti kapcso­latok több évtizedes ápolá­sáért részesült. Debicki 1939 őszén menekült Ma­gyarországra, ahol a bala- tonboglári lengyel gimnázi­umban tanult. A háború után hazatért, pedagógus­ként dolgozott. 1964-től a budapesti Lengyel Tájékoz­tató és Kulturális Központ igazgatójaként, majd 1978- tól követségi tanácsosként és a Lengyel Kultúra igaz­gatójaként ismét Magyar- országra került. A laudáció szerint „a legnehezebb időkben is következetesen kiállt a magyar-lengyel kapcsolatok történelmé­nek politikai okokból törté­nő meghamisításával szemben”. Danuta Jakubiec asz- szony, aki szintén 1939-ben került menekültként Ma­gyarországra, ahol a bala- tonboglári lengyel gimnázi­umban érettségizett, a hábo­rú után a Pázmány Péter Tu­dományegyetemen is folyta­tott tanulmányokat. Haza­térve újságíróként dolgozott a krakkói Dziennik Polski és a varsói Zycie Warszawy na- püapoknál. „Riportjaiból és írásaiból mindig a Magyar- ország iránt érzett tisztelet, a magyar emberek és a ma­gyar kultúra szeretete tükrö­ződött vissza”. Mieczyslaw Ostoja-Mit- kiewicz 1939-45 között ugyancsak menekültként élt Magyarországon, szin­tén Balatonbogláron tanult. 1968-72 között a budapesti Lengyel Kulturális Intézet igazgatóhelyetteseként te­vékenykedett. A magyar ügyek lelkes lengyelországi szószólója, a magyar kultú­ra aktív támogatója és ter­jesztője. Neki is köszönhe­tő, hogy Varsóban több em­léktábla és utcanév örökíti meg híres magyarok emlé­két. Egyik legjelentősebb kezdeményezése a gellért­hegyi pálos sziklakápolna lengyel oltárának és egyik kápolnájának az újjáterem- tése volt. Jan Stolarski, a lengyel- országi Lengyel-Magyar Baráti Társaságok Föderá­ciójának elnöke szintén menekültként került Ma­gyarországra a második vi­lágháború idején. Akkor is­merkedett meg a magyar nyelvvel és kultúrával. Év­tizedek óta fáradhatatlanul tevékenykedik a két ország közötti kapcsolatok és együttműködés erősítésé­ért, a két nép közötti ha­gyományos barátság meg­szilárdításáért. 1973-tól lengyel-magyar baráti kö­rök és társaságok egész so­rának megalakulását kez­deményezte országszerte, amelyek azóta is aktívan működnek. A Lengyel-Magyar Baráti Tár­saságok Föderációja 1981- ben jött létre, ennek 1983 óta ő az elnöke. Kezdemé­nyezésükre és aktív rész­vételükkel 8 magyar-len­gyel emlékhelyre állítottak emléktáblát, s Varsóban 4 utca kapott magyar nevet. Percre kész információk Rádiós technika balassagyarmati polgárőröknek Az elmúlt szombaton este hét órakor kö­zös szolgálatra indultak a balassagyar­mati rendőrök, határőrök és a polgár­őrök. Az eligazítást Halász Ferenc őr­nagy tartotta a rendőrségen az éjfél után egy óráig tartó feladatokat illetően. Eb­ben az akcióban négy polgárőr vett részt. Szondy György, Kerék György au­tószerelő-mester és ifj. Kerék György mellett Garamvölgyi János képviselte a polgárőrséget a közös járőrözésben. Két társuk, Páris József és Szádvári Gábor az akció alatt körzetükben, a finomkötöttgyár térségében láttak el gyalogos szolgálatot. Az esti ellenőrzés kiterjedt a járművek­re, azok rakományaira, a lakótelepek ga­rázssorai környékére, a temető térségére és a szórakozóhelyekre. A polgárőrök mel­lényben, fényképes kitűzővel, zseblámpá­val felszerelkezve segédkeztek az ellenőr­zésben. A biztosítás mellett hatósági tanú­ként is rendelkezésre álltak. Vass Miklós, a balassagyarmati polgárőr-egyesület elnöke eredményesnek minősítette a közös jár­őrözést, amelynek alapja a határőrséggel közelmúltban aláírt együttműködési meg­állapodás. Ennek értelmében a határőrség lehetőségei szerint technikai segítséget nyújt a polgárőrségnek, amely közös szol­gálattal és egyéb tevékenységgel vesz részt az együttműködés célkitűzéseinek megva­lósításában, amely valamennyi állampol­gár biztonságát szolgálja. A gyarmati polgárőrség már birtoká­ban van annak a rádióstechnikának, amelynek mindennapos használatát a kö­zeli napokban remélhetik, amikor a frek­venciaengedélyük megérkezik. A rádióval felszerelt polgárőrök hatékonyabb munkát végezhetnek és nem lesznek kiszolgáltat­va bizonyos esetekben. A polgárőrség rá­diója 24 órás szolgálatot lát majd el és ál­landó kapcsolatban lehet a balassagyar­mati rendőrkapitányság vonzáskörzeté­ben eddig talpra állt és működő másik tíz polgárőr-egyesülettel. Természetesen a rá­dióstechnika megjelenése percre kész in­formációs lehetőséget biztosít más szer­vek számára is. Az elmúlt év őszén újjáalakult balassa­gyarmati polgárőr-egyesület több mint nyolcvan taggal működik. A polgárőrök számára irányt mutató tájékoztatást adott Puzsár János nyugállományú határőr alez­redes és Kovács György rendőr alezredes A szolgálat ellátásához szükséges ismeretek mellé oklevelet és fényképes polgárőr-iga­zolványt kaptak az egyesület tagjai. Balas­sagyarmatot öt körzetre osztva helyi pol­gárőr csoportok védik. Vezetőik: Kerék György, Hajdú Zoltán villanyszerelő-mes­ter, Szondy György, Garamvölgyi János és Szádvári Gábor. Ipolyszög városrészben ötfős roma polgárőrcsoport szerveződött Pintér Attila vezetésével, akik ígérik, hogy a maguk területén rendet tartanak. A ba­lassagyarmati önkormányzat költségveté­sében szerepel a város polgárőrségének a támogatása. SZABÓ ENDRE ^.többen telefonálhatunk ^kevesebbért Már több mint 900 000 előfizetőnknek új kedvezmények, új díjcsomagok március 1-jétől ... P 7 www.westel900.hu MAGYARORSZÁG PIACVEZETŐ MOBILSZOLGÁLTATÓJA

Next

/
Thumbnails
Contents