Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-16 / 39. szám
6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap 2000. Február 16., szerda UH INTERJÚ A művész is ember Művészek. Egy más világ. Nehéz fazonok? Nem feltétlenül. Idegenek? Dehogy! Itt élnek a mindennapjainkban, meghatározzák kultúránkat, szórakozásunkat, így véletlenül sem lehetnek azok. Közelebb vannak hozzánk, mint bárki mások, csak másképp. Nézzük őket a tévében, halljuk őket a rádióban, látjuk őket az újságban, fellépéseken, néha az utcán, de közelebbit nem tudunk róluk. Hogy élnek, milyenek a hétköznapjaik? Gyűlölnek, ölelnek, szeretnek? Mindent, amit mi civil emberek csinálunk, csak ők máshogyan. Egy - valamivel - zártabb világban. Ebbe a világba enged bepillantást rovatunk. Bárka Színház, Budapest. Dalok időrendben, Cseh Tamás „összes”. Telt ház. Hangulat. Siker. Tapsvihar. Ráadás. (Utóbbi többször is!) ...Aztán büfé, nagyfröccs, diktafon és egy cigaretta.- Hányszor mentél ma vissza a színpadra ?- Nem emlékszem... Mindig ez a legnehezebb, ott ugyanis mindent kiadtál, a figyelem - legalábbis az én figyelmem - megszűnik, ott már csak boldogság, meg ilyen lelkiismeret- furdalás van, hogy mit csináltam rosszul. Gomolyog bennem csomó kérdés.- Minden egyes esetben, amikor csak pódiumra lépsz?- Igen. Amikor hátramegyek, ott mindig vár valaki - mondjuk ebben a színházban a Lovasi Ági -, aki megsimogatja a vállam. Találkozom ott valakivel, aki még akkor is, ha nem szárnyalt „Majd ha angyalok leszünk” - Mai vendégünk: Cseh Tamás úgy a dolog, mond egy emberi szót. Olyan ez, mint az agár, lefutja a távot... Gőzölsz és azt se tudod mi van! Ő siettet, hogy vissza kell menni, erre én összefüggéstelenül beszélek, hogy „tényleg vissza?”, majd kimegyek, s mikor ott vagyok, megint érzem a szeretetet. Ennél a '72-es összeállításnál, az Arthur Rimbaudnál nálam véget ér a műsor, nekem onnan sem kötelességem, sem szívem nincs már. Amit utána csinálok, az nem tartozik hozzá. A meghajlás nekem nem ment 30 év alatt.- Ez egyfajta gátlás?- Az. Nem tudok meghajolni.- Nem igaz, hogy ennyi idő alatt nem tudtál beletanulni!- Nem is akartam, tudniillik én nem vagyok hajlandó! Amikor színházhoz kerültem, láttam, hogy csinálják színész kollégáim, még várják a tapsot, nem is értettem a kifejezést, hogy „még van benne taps”. Akkor kell ugyanis kimenni, amikor lanyhul a taps. Hát én akkor megyek, amikor kizavarnak... Gátlásos vagyok, nem tudok a tapssal mit kezdeni!- Esküszöm nem értelek! Ez az egyetlenf!) olyan produkció a színházban, ami állandóan telt házakat produkál. Mi lenne, ha nem így menne és nem lennének ennyien kíváncsiak rád?- Akkor nem énekelnék, ez egyértelmű. Ha az ember egyszer megszagolja - mint a róka messziről -, hogy esetleg nem érdekes, akkor onnantól a világon nem érdemes fellépni sehol. Nem a Bárkában, sehol!- Volt már részed kudarcban a pályádon?- Nem.- Mélyponton sem voltál sosem?- Furcsa, de nem.- Nagy mázlista vagy!- Viszont küzdöttem érte! Rááldoztam az életemet. Én nem szórakozásból kezdtem énekelni, hanem akartam ezeket a dalokat énekelni. Fontos volt! Talán így már érthető, hogy miért nem érzem a tapsot, mert megcsináltam a dolgomat. Nem tudom úgy fogadni, hogy lássák, nagyon boldog vagyok akkor.- Például a Bereményihez?- Az megint más kérdés... A Bereményivel úgy alakult, hogy nem is nagyon tudtuk lecserélni egymást. Amit csinálunk, azt tudjuk és emiatt sokkal erősebb a kötődés, a barátság, mint mással, mert mással ezt nem tudom csinálni.- Megbonthatatlan ez a barátság? ja hagyni, a másik nem erőltetheti tovább. A hét év ezért történt, a mesebeli szám véletlen. De ránk is fért...- Közben azért találkozgatta- tok?- Egyfolytában találkoztunk, csak a dalokról nem beszéltünk.- Melyikőtök vetette fel elsőként a közös szerzői munka folytatását? nyugati pihiuthar JflHp Irta; ík rvmcm i Gr/a i i cf séf „Nem tudok a tapsokkal mit kezdeni”. A gátlásos Cseh Tamás. ■- Belül?- Belül. De nem tudom kimutatni, nincs mozdulatom. Nem akarok kitalálni, sem eltanulni senkitől semmit! Az előbb kudarcról kérdeztél, eszembe jutott valami. Két dolog volt konkrétan, a várost is tudom, a helyet is. Miskolc, illetve Debrecen. Utóbbi városban volt például 500 egyetemista, köztük két duhaj... Tulajdonképpen nem is kudarc volt, hanem az ilyen rossz helyzetekkel nem lehet mit kezdeni.- A kötődés mennyire játszik fontos szerepet életedben?- Nem csak emberekhez, de szeretek csapathoz is kötődni.- Az elmúlt harminc évben is így volt ez?- Szeretek tartozni emberekhez, úgyhogy igen. Jó egyedül is lenni - ez nagyon férfiasán hangzik, szép, meg romantikus, de valójában nagyon sz...r. Nem tudom, hogy miként lehet ezt egy interjúban leírni.- Nagyon egyszerűen, életsza- gúan!- De én nem szeretek csúnyán beszélni! Viszont ha más szót keresek, akkor is csak azt tudom mondani, hogy elég rossz! Mert jó tartozni valakihez!- Dehogy! El lehet rontani bolond szavakkal, idétlen, meggondolatlan rossz megoldásokkal...- Volt rá példa?- Volt hát! Nem ülünk mi egymás ölén! Két idétlen férfi vagyunk, mindketten nagyon érzékenyek. Sok viszály volt köztünk, de ezek soha nem ütötték meg azt a mértéket, ami miatt nagyobb baj történt volna. Egyszer, amikor hét évig abbahagytuk, sokan azt hitték, hogy ösz- szevesztünk. Nem! Elhatározás volt, hogy nem írunk több dalt, hiszen az elején kimondtuk, hogy mindkettőnknek vétójoga van; amikor az egyik abba akar- Három és fél évnél én az egyik találkozásunknál rákérdeztem. Ültünk egy bárpultnál és beszélgettünk. Szép szavak hangzottak el. Dumáltunk mindenféle hülyeségről, fociról meg időjárásról, s közben megkérdeztem a Gézát, hogy szerinte fogunk-e még írni dalokat. Azt mondta, hogy „majd ha angyalok leszünk, talán”... Értettem a mondatot, tudtam hogy újra tisztának kell lenni, nem kell elhasználódni, nem szabad rutinossá válni. Valószínűleg ő is ezzel birkózott, ezt igazán nem tudom, nem szoktunk lelkizni. Eltelt újabb három és fél év, akkor pedig a Géza hívott, hogy menjek át hozzá, vigyem a gitáromat is, s nézzük meg, tudjuk-e még... így folytatódott.- Angyalok lettetek?- Vagy igen, vagy nem. Az idő majd eldönti. Mindenesetre akkor két hét alatt megírtuk az új dalokat. Mind kijött. Széchenyi, Kelet-Európa stb. Olyanok voltak a dalok, mikor az ember valamit felböfög hirtelen, kiestek belőlünk. Lehetett volna kudarc, de nem az lett hál’ Istennek, mert utána született még a Nyugati pályaudvar, a Levél nővéremnek 2. és a Telihold dalai. Mi talán szerencsések vagyunk. De annyit küzdöttünk érte! Nem szenvedtünk talán egy pillanatig sem, amiatt tudtuk elkerülni azokat a csapdákat, árkokat, réseket, amibe mások beleesnek. Mi nem vagyunk szerzőpáros. Ő a Bereményi Géza, én a Cseh Tamás vagyok, mi csak együtt tudunk valamit. Emiatt a mérhetetlen bolondéria miatt, hogy mind a ketten felelősséggel vagyunk a dalok iránt, nagyon sok bajt elkerültünk. És a barátságunk sem tudta meg- sínyleni azokat az egy-két hetes, esetleg hónapos csapásokat, amiket kölcsönösen mértünk egymásra.- Most pedig jön a számvetés?- Igen. Ez egy „könyvelői munka”, el akarok énekelni mindent! Dalok időrendben. Minden egyes évjáratot ötször játszom itt a Bárkában, plusz egyszer Szombathelyen, így tesz ki hat előadást egy év. 71-et már befejeztem, '72-ből még van néhány műsor. Aztán kapok egy hónapot, a lelkembe belegyömöszölöm a '73-at, felkészülök, s jön az újabb sorozat. Nem lehet persze minden dalt elénekelni - bármennyire is szeretném -, hiszen '72-ben például 80 dal készült, az előadásban viszont 26 szerepel. És végeláthatatlan is a történet, mert egy évad alatt csak három évet lehet elővenni. Gézával is dolgozunk egy darabon, ha az elkészül, ígérem, abbahagyom a nosztalgiát, addig pedig „számvetek”. Rengeteg időmet elveszi, egyetlen meghívásnak nem tudok eleget tenni, még régebben rendszeresen felléptem különböző vidéki városokban. Azt hiszik, hogy „nagyfiú” lettem - érzem a telefonokból, pedig csak dolgozom... SÁNDOR ANDRÁS E City Truck! IVECO Daily. Megszületet Uj. Az első. Vezessen személyautót egy teherautó rakományával. Ez az IVECO Daily. íme az IVECO Daily, az IVECO új kishaszongépjárműve. Az első, amely egy személyautó teljesítményét és kényelmét nyújtja. Erős és gazdaságos motorok, eddig soha nem tapasztalt vezetési élmény és különleges formatervezés. Ehhez társul az IVECO-ra jellemző megbízhatóság és erő, az acél alváznak, a rendkívül rugalmas befogadóképességű raktérnek (7-17 m!) és azoknak a speciális felszereléseknek köszönhetően, amelyek még hatékonyabbá teszik az IVECO Dailyt. • egy személyautó vezetési élménye • egy teherautó raktér-kapacitása • egy személyautó, amikor parkol • egy teherautó, amikor szállít • egy személyautó kényelme • egy teherautó ereje • egy személyautó praktikuma • egy teherautó gazdaságossága • egy személyautó teljesítménye • egy teherautó megbízhatósága IVECO ETS Kft., 1022 Budapest, Tövis u. 12/B Tel.: 326-5452, Fax: 326-5457; Italcamion Kft., 1027 Budapest Bem rkp. 32. Tel.: 212-2009, Fax: 214-6702; Levantex Kft., 1106 Budapest, Jászberényi út 29. Tel.: 260-2031, Fax: 260-4253
