Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-16 / 39. szám

2000. Február 15., szerda IBI M 0 Z A I K Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal A „Pásztó mezőváros 18. századi társadalomszerke­zetének és lakosságának kialakulása” című kötet szerzője, Hausel Sándor, a Nógrád Megyei Levéltár igazgatóhelyettese, főlevéltáros. Nap mint nap érint­kezik a történelmi forrásokkal, ami az egyéni kutatá­sok egyik legnagyobb ösztönzője. A „Tanulmányok Pásztó történetéből” címet viselő sorozat fontos mér­földkő Pásztó helytörténetírásában. A 80-as években indult folyamatot, miszerint a város történetét csak sokrétű műhelymunka révén lehet megírni, ez a kö­tet jelentős mértékben előbbre lendíti. A szerző nagy szorgalommal és alapossággal áttekintett egy alapve­tő és Pásztó történetében még egyáltalán nem kuta­tott forrásanyagot, az egyházi anyakönyveket, de bő­séggel feldolgozza a gazdasági természetű összeíráso­kat is. Először bemutatja a város történetét, utána pe­dig rátér arra, amit az anyakönyvek kutatása nélkül senki sem tud elmondani, a város népességének tör­ténetére. Hasonló munka Pásztó történetével kapcso­latban még nem jelent meg, ezért ez úttörő jellegű. Mint minden becsületes történeti munka, ez is a rendelkezésre álló források ismertetésével kezdődik. Sor kerül azon források megemlítésére, amelyek vala­mikor voltak, de ma már nincsenek meg (földbírói, borbírói, jegyzői, városgazdái iratok). Később a szerző a forrásokat kritikailag vizsgálja. Nagyon pontosnak tűnik a történeti visszatekintés is. Ez a rész nem okle­veles kutatás alapján, hanem a historiográfiai előzmé­nyek feldolgozásával készült. Hausel Sándor a II. fejezetben következetesen vé­gigmegy azokon a forrásokon, amelyek a népesség számára vonatkozóan a török hódoltság előtti időből a legcsekélyebb adatot is közölhetnek. Említi a pápai tizedjegyzékeket is. Miután Pásztó városi kiváltságot nyert, a történelmi analógiák, illetve az 1549-es bor- dézsma alapján vonhatunk le következtetéseket a vá­ros lakosságának számát illetően. Pásztó a nagyobb mezővárosok közé tartozott, lakossága 1549-ben 1000 fő körül lehetett. A török források alapján a XVI. sz. közepén Pásztó lakossága 2000 körül mozogha­tott. A török hódítás kezdetén Pásztó Heves megye legnépesebb települései között foglalt helyet. 1555- ben Pásztó náhie központ volt. Ekkor 150 háztartás­fő élt Pásztón. Ez a szám viszont felét sem teszi ki az 1550-ben feljegyzetteknek (381). 1556-ban már csak 114 adózó fő volt. A török hódoltság elől tehát a la­kosságnak több mint a fele elmenekült. A XVI. szá­zadban a betelepülés nagyon kevés volt Pásztora a tö­rök hódoltság utánihoz képest. A pauperizált job­bágyság arányszáma Pásztón is nagyobb volt, mint a falvakban. 1549 előtt a zsellérek száma igen nagy volt, ami a város bortermelésével volt kapcsolatban. Az 1589-99-es adatok szerint a tizenöt éves háború pusztításai itt is jelentkeztek. Az 1570-80-as években a bortermelők aránya tovább növekedett. Pásztó je­A népességtörténet mérföldkő a pásztói helytörténetírásban lentős iparűző lakossággal is rendel­kezett. A nevek 16-féle foglalkozásra utalnak. A török uralom kezdetén készült összeírások egy olyan mező­várost mutatnak, amelyben minden hatodik fő kézművességgel foglalko­zott. A település lakosságának csök­kenése visszafordíthatatlanná csak a 17. században vált. A kuruc mozgal­mak, majd pedig Eger várának visz- szafoglalása a várost végpusztulásra juttatta. Mégis fennmaradt az a kö­zösség, mely a városhoz való tarto­zás tudatát megtartotta és a régi ha­gyományokat átörökítette. AIII. fejezet a török kiűzése utáni időszakkal foglalkozik. Ennek folya­matát a dikális adókon (1708-1709) keresztül közelíti meg a szerző. Pász­tó ekkor nem sokban különbözött a gyöngyösi járás nagyobb falvaitól. Pásztón ebben az időszakban a szőlő- művelés és a sertéstenyésztés volt je­lentős, a lótartás kevésbé. A zsellérek nagy száma a 18. században is meg­maradt. A század végére a népesség- gyarapodás Pásztón 80% körüli volt. Ekkor viszonylag alacsony volt a kéz­művesek száma. A kereskedelmi éle­tet a század második felében 3-4 gö­rög kereskedő határozta meg. Fontos Maietynsky Vencel leírása Pásztóról. A zirci apátság levéltárának egy térképe pedig az 1770-es állapoto­kat mutatja, miszerint Pásztón a ko­rábbiakkal szemben 13 új utca volt. 1787-re 14 év alatt 25%-kal nőtt Pász­tó házállománya. Ekkor összesen 330 ház volt a városban. A pásztói határ területe 1770-ben 19 300 bécsi ölnyi területű volt. 20% volt a cisztereké, 80 pedig világi birtokosok kezén volt. A határ fele szántóföld, majdnem 20 %- a erdő, viszonylag magas volt a rétek aránya. A szőlő 5,7% volt. A belső tel­kek aránya közel azonos volt a réteké­vel. Pásztó egyébként a szűk határú települések közé tartozott. Ezek után a kötetből a pásztói köz- igazgatás történetével ismerkedhetnek meg az olvasók. A török hódoltság után a földesurak saját jogaikat óhaj­tották védeni, ezért a városi rang visz- szaszerzése ellen voltak. Rákóczi is a földesurak mellett fog­lalt állást. A város köz- igazgatását a 16-17. századtól kezdve a bí­rák (főbíró, kisbíró), tanácsosok és esküd­tek vezették. A bíró­nak csak 1784-től volt fizetése. Később adó­szedő, majd borbíró is volt. A különböző szervezeteknek is megvoltak a bírói (malombíró, temp­lombíró). A bírók évenként változtak, a jegyzők azonban sokszor évekig vagy életük végéig is ellátták hivatalukat. A mindennapi közigazgatásban a had­nagy játszott fontos szerepet, a tize­dessel a rend felügyeletét látta el. A 18. század fordulóján a lakosok száma 500 körül mozoghatott. Ez ko­moly visszaesést jelentett. 1711-ben a keresztelések alapján legalább 58 csa­lád élt Pásztón. Ettől kezdve a lakosság szépen növekedett. 1784-ben 445 ház­ban 606 család élt. A 18. sz. végén túl­nyomó többségben kiscsaládban éltek a pásztóiak. II. József türelmi rendele­té (1781) után jelentek meg Pásztón a zsidók. Az anyakönyvi adatok és a vis- itatio canonica adatai között éltérés mutatkozik a népesség számát illető­en. Az anyakönyvi adatok szerint el­vándorlással is kellett számolni. 1780- tól viszont bevándorlással magyaráz­ható a csökkenő természetes szaporo­dás ellenére növekvő lakosságszám. 1804-ben 3099 volt Pásztó katolikus lakóinak száma, ami nagyjából a vá­ros lakóit jelenti. Az anyakönyvek az élet konszoli­dálódását is jelzik. 1693-ban kezdőd­nek, de csak a szatmári békekötés után válnak rendszeressé és követke­zetessé a bejegyzések. Statisztikai adatok tekintetében 1740-től használ­hatók az anyaköny­vek. Legpontosabbak a házassági bejegyzé­sek, hiányosak a ke­resztelési adatok, leg­nagyobb kritikával a halálozási bejegyzése­ket kell kezelni. Érdekes, hogy a ter­mékenységet tekintve a március és június kö­zötti hónapok emel­kednek ki. A század végén kezdődik el a hónapok közötti ki­egyenlítődés. A kettős keresztnevek vagy az idegen nemzeti­ségre vagy az „értelmiségi foglalko­zásra” jellemzőek. A keresztnevek használatát nagyon aprólékosan írja le a szerző. A katolikus lakosságra jel­lemző, hogy az újszövetségi neveket és a mártírológiumban szereplő neve­ket használták. A női keresztneveknél kisebb a változatosság és a Mária név a katolikus Mária-tisztelet ellenére sem volt gyakori. A házassági bejegy­zések 1693-ban kezdődnek. 1720-1800-ig évente 19 házasságot kötöttek Pásztón. A 18. században a házasságok nagyobb része januárban és februárban köttetett. A 18. század­ban jó részt vasárnap volt a házasság- kötés. A halálozások 5%-át 1720-1770 között a csecsemők tették ki. Általá­ban, aki megélte a 6 évet az legalább 40 évet élt. A halandóság növekedése a téli, tavaszi hónapokat követte. Az anyakönyvek alapján jól nyomon kö­vethetők a járványos évek is. Pásztó lakóinak legfeljebb a 3%-a volt nemes. A birtokos nemesség mel­flmntmánpofe $iís;tó rörténerrböl lett 20 armalista is tartózkodott Pász­tón. Az armalisták különféle szolgála­tokat láttak el a birtokos nemeseknél, többük a használt jobbágytelek vagy ipara után taksát fizetett. 1787-ben 86 volt a nemesek száma. A nemesség után a szerző a job­bágy és a zsellérréteg helyzetét tag­lalja. A mezőváros és a földesurak között 1718-ban egyezség született. A pásztóiak ekkor alávetették magu­kat földesuraiknak. A földesurak ki­fizették a 2000 forint fegyverváltsá- got és az elmaradt haszonról le­mondtak. Ugyanakkor a kocsma és mészárszék, gabona és bórdézsma őket illette meg. A jobbágy- és zsel­lérgazdaságok arányát 1:3-hoz álla­píthatjuk meg. 1793-ban feszültsé­get váltott ki, hogy a földesurak az allodális földeket akarták gyarapíta­ni a pásztóiak szabadrendelkezésű földjeik ellenében. A jobbágyság egy csekély rétegét a libertinusok és tak- sások alkották. A zsellérek közül ke­rültek ki a szakványosok, akik ke­nyerüket sarlóval keresték. A 18. sz. elején hétféle céh létezett Pásztón. A 19. sz. első felében 64 kézműves dolgozott itt 25-féle szakmában. A kereskedelmet a kocsma és a mé­szárszék jelentette. A kereskedést a görögök folytatták. A 20-as években a zsidókat kitiltották, de a türelmi rendelet után növekedett a számuk. A szegődményesek foglalkozásukat tekintve sokfélék lehettek. Ezek kö­zé tartoztak a harangozok, iskola- mesterek, kanászok stb. A lakosság nagyobb része magyar, kisebb része szláv és még kisebb része német volt. Az idegen ajkúak mintegy 60 év alatt asszimilálódtak. Ez azt jelenti, hogy a magyar lakosság aránya 80%- os lehetett. Egy belga család is volt. Jelen voltak a cigányok is. Görögök, lengyelek, morvák, szlovákok vala­mint a zsidók alkották a város nem­zetiségeit. Hausel Sándor az alapvető forrás­anyagot átkutatta, autenticitását meg­vizsgálta és a történelmi demográfia megbízható módszereivel kiértékelte. Munkájához csak szórványos adato­kat tehetünk hozzá. VARGA LAJOS Titokban felszentelt cseh papok A Szentszék küldötte hétfőn megbeszélést folyta­tott Prágában azokkal a titokban felszentelt cseh papokkal, akik - a Vatikán álláspontja szerint - jogtalanul folytattak papi tevékenységet. A cseh püspöki konferencia közleménye sze­rint Tarcisio Bertone érsek olyan cseh papokkal tárgyalt, akiket a csehszlovákiai kommunista rendszer évei alatt titokban szenteltek fel, mert elutasították a Vatikánnak azokat a feltételeit, amelyek betartása lehetővé tette volna, hogy hiva­talosan a római katolikus egyház papjaiként telje-, sítsenek szolgálatot. Csaknem száz pap és püspök felkenésére került sor titkokban az állampárt évei alatt. A rendszerváltás után a Vatikán felajánlotta, hogy ismét felszenteli őket. Mintegy ötvenen elfo­gadták az ajánlatot - huszonketten, akik időköz­ben megházasodtak, lehetőséget kaptak arra, hogy a görög katolikus egyházban folytassák az igehirdetést-, sokan azonban eddigi tevékenysé­gük semmibe vételének tekintik, hogy korábbi es­küjüket a Vatikán nem tartja elegendőnek. A CTK cseh hírügynökség idézte a?egyik érin­tett papot, aki figyelemre méltónak nevezte, hogy a Szentszék képviselője elutazott közéjük és pár­beszédet kezdett velük. Egymásra találás - szépséghibákkal Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnökhelyet­tese, az MVSZ Erdélyi Társaságának elnöke a „Bécsi Napló” című magyar nyelvű ausztriai kéthavi lap legújabb számában cikket írt a négy hónap múlva esedékes magyarok világkongresszusa és az MVSZ tisztújító közgyűlése elé. A szerző szerint nyilvánvaló, hogy a Magyarok Világszövet­ségének kommunizmus utáni történetében az első szakasz a végéhez közeledik. Patrubány felidézte a rendszerváltás utáni időszakot, amelyben az MVSZ mai értéken számolva mintegy évi egymilliárd forint támoga­tást kapott. Az egymásra találás katartikus élménye azonban el­terelte a figyelmet a hiányossá­gokról, amelyek már akkor botrányízű figyelmet keltettek a sajtóban, és megtépázták a szervezet hírnevét egyebek kö­zött a visszás pénzügyi helyze­tekről szóló hírek. Az MVSZ ve­zérkara beérte azzal, hogy az Állami Számvevőszék szerint sikkasztás nem történt, de a for­rások felhasználását nem vizs­gálták. Akkor még könnyű volt elhi­tetni az elnökség zömmel kül­földön élő, a magyar törvénye­ket nem ismerő tagjaival, hogy az MVSZ céljait támogató pén­zeket azért kell olyan alapít­ványba gyűjteni, amelynek ténykedésébe az MVSZ elnöksé­ge sem tud betekinteni, mert a magyar törvények ezt másként nem teszik lehetővé - írta a szer­ző. Az első ízben legitim módon megválasztott elnökség arról ér­tesült, hogy nem avatkozhat be­le az alapítvány döntéseibe, ha­nem „azokat olyanok hozzák, akiket még az újonnan válasz­tott elnökség megalakulása előtt az ideiglenes elnöki tisztet be­töltő, közben véglegesített elnök nevezett ki”. Több ilyen alapít­vány született, mind életképte­lenné vált, s jogilag lezáratlan történetük időzített bomba le­het. A legsúlyosabb válság az MVSZ tulajdonában lévő kft. lét­rehozása körül tört ki, amikor véletlenül derült ki, hogy a szó­ban előadott és a tényleges terv között nagy a különbség. Ez az új MVSZ erkölcsi mélypontja volt, és személyi következmé­nyekkel kellett volna járnia. A szociálliberális kormány idején a támogatás reálértéke ugyan csökkent, de nem ezért nem jutott a határon túli magyar közösségek támogatására, ha­nem azért, mert „a költségvetési fegyelem - miként annyi más belső szabály következetes tisz­teletben betartásának igénye - az MVSZ életében szinte isme­retlen volt” - írta Patrubány Miklós. Emlékeztetett arra, hogy az 1996-os közgyűlésen létrehoz­ták az elnökhelyettesi tisztséget az elnök felügyeletére és a jog­szerű működés biztosítására, de a hatáskör eleve konfrontációra kényszerít az elnökkel, „főleg ha az alapszabály előírásainak be nem tartása miatt sokszor az ellenjegyzés megtagadására kényszerül” az alelnök. Hároméves munkájának eredményét Patrubány Miklós abban látja: a szerzett tapaszta­latok alapul szolgáltak ahhoz, hogy lássa, milyen stratégiai léptékű és koncepciózus mun­kával léphetne előre az MVSZ. A cikket, mint írta, a jövő világ- szövetségéről vallott és a lap kö­vetkező számában közlendő okfejtéseinek alátámasztására bocsátotta előre. Toyota Avensis motorral KAKUK JÓZSEF MAGYAR-OSZTRÁK KFT SALGÓTARJÁN TEL.: 06-32-430-646 A Toyota új, kétliteres turbódízelmotorja nemcsak 110 lóerővel es 250 Nm nyomatékkai ajándékozza meg a vezetőt, de minden képzeletet felülmúlóan csendes, tiszta és egyenletes járású is! A számítógép-vezérelt common rail technológiának és a hihetetlenül precíz kivitelnek köszönhetően az új motor károsanyag- kibocsátasa nem haladja meg a hasonló teljesítmenyü benzinmotorokét, ugyanakkor fogyasztása SOSo-kal alacsonyabb. Millenniumi ajánlatunk a februártól már Magyarországon is kapható, D-4D motorral szerelt Avensisekre is érvényes, igy ABS- szel, dupla légzsákkal, légkondicionálóval es eredeti Toyota riasztóval felszerelt autót vihet haza - természetesen alapáron! *­Ha úgy érzi, mindez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, látogasson el egy Toyota márkakereske­désbe, es bizonyosodjon meg ennek ellenkezőjéről! A fekete füstöt es kopogó motorhangot pedig felejtse el! TOYOTA Diesel TOYOTA EURO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents