Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-31 / 25. szám
2. OLDAL 2000. Január 31., hétfő MEGYEI KÖRKÉP . .. ...... Mindig a köz érdekében tevékenykedett Az országban elsőként alakította meg 1964-ben Salgótarjánban a nőklubot Szaléziakhoz mennek Szondi apródjai Salgótarjánban 35 éve működik a nőklub, amelynek vezetője megalakulása óta Hupcsik Cézáné. Tavaly decemberben azonban kénytelen volt erről a posztról lemondani: idén áprilisban tölti be 76. évét, előrehaladott kora és megromlott egészségi állapota miatt már nem tudja vállalni a sok járkálást igénylő munkát. A salgótarjáni nőklub az országban elsőként alakult meg 1964-ben, amikor megszüntették a nőbizottságokat. A tagokat átvette a népfront, de Icuka néni úgy gondolta, a 150 főt számláló csoportot továbbra is fenntartja, működteti, csak más formában. Pásztói születésű ugyan, de Zagyvapálfalván nevelkedett. Szülei korán meghaltak, ezért édesapja nagynénje fogadta őt örökbe és nevelte fel. Azok a gyerekek, akik szülő nélkül nőnek fel, általában visszahúzódóak, magukba fordulóak, szinte mindenkiben ellenséget látnak. De Icuka néni nem volt ilyen sohasem: már gyermekkorában is azt nézte, kinek és hogyan tud segíteni. Amikor felső tagozatos lett a pálfalvai iskolában, működött ott egy leánykor: kézimunkákat készítettek, eladták, s ebből vettek a nagycsaládosok gyermekeinek téli holmit ajándékba.- 1941-ben mentem férjhez - emlékszik vissza Hupcsik Gézáné. Öt évig laktunk Karancskesziben, mert a férjem bányász volt, aztán Rau-aknára költöztünk két évre, majd Petőfibányára. Ott tíz évig éltünk, aztán visszajöttünk Salgótarjánba. Nekem mindig a közélet volt a mindenem: már Rau- aknán alapító tag voltam a Magyar Nők Országos Szövetségének, aztán egész életemben „ebben” maradtam. Közben persze telt az idő, magas vérnyomás, gerinc- és szív- bántalmak miatt leszázalékoltak, született két gyerekünk. Férjem 26 éve meghalt, de szerencsére a gyerekek itt vannak a közelben: lányom egy emelettel feljebb lakik, fiam pedig az Acélgyári úton. Van három unokám, akik közül a legidősebbet szinte én neveltem, mert akkor még nem volt gyes, csak szülési szabadság. Két lányunokám már férjhez ment, csak dédunokám nincsen még.- Mi volt az, ami a közéleti munkám késztette?- Jó érzés volt segíteni az embereken, éppen ezért minden olyan munkában részt vettem, ahol a köz érdekében tenni lehetett valamit. Nemcsak a nőbizottságnak, hanem a Vöröskeresztnek is alapító tagja vagyok. Aztán a hatvanas években megszüntették a nőbizottságokat, a tagokat pedig átadták a népfrontnak. Én azonban úgy gondoltam, hogy a csoportot, amely akkoriban 150 főt számlált, továbbra is fenntartom, működtetem, csak más formában. Ezért aztán 1964-ben megalakítottuk a nőklubot. Hol a Szajna-parti művelődési házban, hol a Karancs mozaiktermében találkoztunk, aztán az új József Attila Művelődési Központ átadása után „áttettük” székhelyünket. Akkoriban nem is működött más klub, csak a fotó- és a nőklub, amely egyébként országos szinten is első volt.- Említette, hogy akkoriban 150-en voltak. Ön szerint mi tartotta össze a nőket?- Sok magányos nő volt akkoriban is, és bevontuk a kismamákat. Hat évig gyermekmegőrzőt működtettünk, délelőtt és délután 3-3 órát, amelyben a nőklub tagjai felváltva, társadalmi munkában vállalták a gyerekek megőrzését. A helyét a lakóbizottsággal közösen alakítottuk ki, amelyben segített az ingatlanvállalat, az acélgyár pedig a berendezést adta. Kaptunk tá-. mogatást a tanácstól) az akkori megyei laptól, a Nógrádtól pedig zsáknyi játékot. Aztán csökkent a születési szám, úgyhogy hat év után megszüntettük a gyermek- megőrzőt.- Mennyiben volt más a nőklub, mint a nőbizottság?- Sok változtatást csináltunk: gyermekotthonokat patronáltunk, nyári szünetben gyerekeket hoztunk ki onnan, segítettünk az öregek napközijének létrehozásában, később teadélutánokat rendeztünk az időseknek. Igyekeztünk mindig sokat törődni tagjainkkal: az „ismerd meg hazádat!” mozgalom keretében tényleg bejártuk szinte az egész országot, de eljutottunk külföldre is. Megismerkedtünk Szlovákia nevezetességeivel, fürdőhelyeivel, jártunk Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Ungváron. Ez utóbbiba később még tapasztalat- cserére is elutaztunk a ruhagyárba, mert sok klubtagunk dolgozott az itthoni ruhagyárban. Igyekeztünk az asszonyokkal törődni, segíteni őket. A mai napig vannak hagyományos rendezvényeink, ilyen a farsang, a nőnap, a Mikulás. Az egyik emlékezetes út is erről jut eszembe: Jaltában tartottuk a nőnapot. Kiilöngéppel repültünk, akkor a megye minden részéről szerveztünk résztvevőket, önköltséges alapon. Látja, ma már ezt nem engedhetjük meg magunknak. A rendezvényeinkhez is igyekeztünk támogatókat szerezni, mert a 200 forintos éves tagdíjból nem sokra futja. De egyre nehezebb megnyerni a szponzorokat, bár most, karácsony előtt az egyik részvénytársaság támogatta a karácsonyi ünnepségünket. Sokáig működtettünk a nőklubon belül kézimunka-szakkört. Az itt elkészült munkákból kiállítást, vásárt szerveztünk, a bevételt pedig felajánlottuk a gyermekek javára. Mára már lecsökkent a létszámunka, igaz a 70 fő azért még mindig rendszeresen eljön.- Milyen időközönként találkoznak?- Most kéthetente van foglalkozás, 15-től 17 óráig. Előadókat hívunk, vagy beszélgetünk, magunkat szórakoztatjuk verssel, énekkel. Persze ahhoz, hogy minden rendben menjen, elég nagy szervezőmunka szükséges. Éppen ezért döntöttem úgy tavaly decemberben, hogy most már átadom a stafétát. Tavaly tavasszal volt egy autóbalesetem, utána több műtétem, és még a mai napig sem jöttem teljesen rendbe. Meg aztán 76 éves leszek, harmincöt évig csináltam, itt az ideje átadni a helyet a fiataloknak. Eddig úgy tűnik, az utód már megvan, de még sok mindent tisztázni kell. Persze továbbra is tag maradok, és amiben tudok, segítek majd neki. HEGEDŰS ERZSÉBET Rendhagyó ünneppel emlékezik meg a millenniumról, s a magyarság millenniumi ünnepeiről a balassagyarmati Szondi György Szak- középiskola és Szakiskola. A február végére tervezett ünnepre már most megkezdődtek az előkészületek. Közel negyven év után telepedett vissza Balassagyarmatra a Don Bosco által alapított szalézi rend, amely tavaly Varga László atya és Hartai Gábor kispap személyében új rendtárssal is gyarapodott. A szaléziak örülnek mindazoknak, akik hívást éreztek a rendi életre, mert meggyőződésük, hogy példamutató szerzetesekre és világiakra is egyaránt szükség lesz majd a XXI. században. Talán ennek is köszönhető, hogy szívesen fogadták a szondisok megkeresését, akik úgy tervezték, a szaléziak templomában emlékeznek majd a millennium kapcsán a magyarság kultuA Keresztény Értelmiségi Szövetség (KÉSZ) balassagyarmati szervezete, a város önkormányzata, evangélikus, református és római katolikus egyházközségei és a szlovákiai Palóc Társaság Az egyházi év népköltészete Palócföldön címmel versenyt hirdet óvodák, általános iskorális értékeire, történelmének jeles pillanataira. Amint azt Arató Jánostól, a Szondi szakközépiskola és Szakiskola igazgatójától megtudtuk, több szempontból is rendhagyó lesz ez az ünnepség: egyrészt már a helyszín is szokatlan, ám az elsősorban Balassagyarmatról, s a városkörnyéki településekről ide érkező fiatalok otthonról többnyire egy katolikus közeg értékrendjét hozzák magukkal, s számukra ez a környezet természetes. Ami viszont szokatlan, az iskolaünnepet nem tanítási napra, hanem február 26-ra, szombatra időzítették. A délután három órakor kezdődő programon való részvétel ráadásul a diákoknak nem kötelező. S további érdekesség, hogy a misét követően a tanintézet pedagógusai adnak majd műsort. E mellett fellép a nógrádsipeki asszonykórus, s Perneczky Zsolt zongoraművész fia, aki a zeneművészeti főiskola orgona szakos növendéke. TARNÓCZI LÁSZLÓ Iák és középiskolák tanulói részére, népének, imádság, vers, vallásos legendák, elbeszélések, dramatikus szokások kategóriában. Nevezni február 29-ig lehet Veres Józsefné KÉSZ-titkárnál, Balassagyarmat 2660., Bartha Elemér út 13 alatt lehet. Az egyházi év népköltészete Nevezés február 29-ig, elődöntők áprilisban Több mint 100 lagziban volt főszakács Csak vizet iszik a dorogházi főzőasszony Dorogházán jól ismeri mindenki Bakos Józsefnét, Irénke nénit: huszonöt esztendőn át főzött az óvodákban a kicsiknek. 1992 óta nyugdíjas, de ez nem azt jelenti, hogy a főzőkanál is nyugállományba vonult. A történet már régen kezdődött: egyszer, valamelyik szomszéd megkérdezte tőle, nem vállalná-e a főzést a lakodalomban. Irénke néni rábólintott, aztán mire észre vette, nem is nagyon maradt szabad hét vége nyaranként. Először csak a rokonság körében vállalta el a sok munkával és nagy felelősséggel járó munkát, aztán híre eljutott távolabbra, sőt még a szomszédos településre is.- Tudja, világéletemben mindig szerettem főzni - magyarázza Irénke néni. - Az óvodában a gyerekek is nagyon szerették, jóformán az egész falut ismerem, még gyerekkorából. De a lakodalmakat talán még jobban szeretem, akkor érzem igazán, hogy elememben vagyok. Pedig ez az egész csak szívességből indult. Persze, így van ez ma is, mert pénzt én életemben nem fogadtam el. Főztem már vagy 110 lakodalomban, de büszke vagyok rá, hogy panaszt még sosem hallottam az ételre!- Mikor kezdődik a munka a főzőasszony számára?- Már pénteken, amikor megtisztítjuk a hozzávalókat, hiszen erre szombaton már nincsen idő, akkor már csak főzünk. Általában rám bízzák, hogy írjam össze a szükséges anyagokat, én pedig nem spórolok ki semmit. Egy átlagos lagziban 2000-2300 töltött káposztát szoktunk készíteni, ahhoz pedig hatvan kilogramm hús kell. Aztán 40-60 csirkét is le kell vágni, attól függően, hogy mennyien vannak a vendégek, és sok kell ám az otthoni pakolásra is, mert itt az a szokás: a távozó vendégnek csomagolnak. Van már vagy tíz éve, hogy az újtelepen 500 személyre kellett főznöm: az nagyon fárasztó volt, pedig százan dolgoztak a kezem alá.- Mi a menü általában a lagzikban?- Kinek-kinek kívánsága szerint, de pénteken általában gulyásleves, hurka. Szombaton aztán a húsleves, főtt hús, töltött káposzta, pörkölt. Ma már egyre inkább kérnek töltött húsokat, karajt. Éjféltájban szokták asztalra adni a húsgombóc- levest, amelyre sokan mondták már, hogy ez az én specialitásom, meg persze a rántott húst.-Mi a kedvenc étele a főzőasszonynak?- Én egyformán szeretek mindent, bár én a lagzikban se enni, se inni nem tudok: kizárólag csak szódát iszom.- Lassan elmúlt már hatvanéves. Nem fáradt még bde?- Dehogynem. Egyre inkább érzem, hogy korosodok, nem bírom már úgy erővel. Fárasztó, de mit csináljak, ha szeretem?- Említette specialitását, a hús- gombóclevest. Tudom, hogy a recepteket mindenki féltve őrzi, de elárulná, hogyan is készül?- Nem titok, miért ne mondanám. Kell hozzá 20 kg darált hús, 40 tojás, 3 kg zsemlemorzsa, fűszerek: delikát, bors, kevés kömény. A hozzávalókat összegyúrjuk, kigombócoljuk, tálcára rakjuk. 2-3 kg zöldséget megdinsztelek kevés zsíron, vízzel felengedem, beledobok 1 csokor petrezselymet, zellert, karalábét. Amikor már fő, beledobáljuk a gombócot, és belefőzzük. Vagy délre, vagy éjfélre szolgáljuk fel. fme tehát, itt a híres specialitás, a húsgombóc- leves Irénke néni módra. Ha valaki kedvet kapott hozzá, hogy otthon ezzel kedveskedjen a családban, egy dologra nagyon ügyeljen: a fenti recept 200 személyre szól! Irénke nénit mindenki csak kötényben, főzőkanállal a kezében tudja elképzelni. MAR 299 000 FT* BEFIZETÉSÉVEL ELVIHETI BANK Felicia 1.3 LX esetén. (A képen extra felszereltségei modell látható.) most előnyös pénzügyi feltételekkel párosul. További részletekről érdeklődjön márkakereskedésünkben. Rendkívül kedvező feltételekkel vásárolhat ideális autót, hiszen a Skoda Felicia minősége és gazdaságossága SKODA. VÁLTSON VELÜNK Mátra Autóbázis 3070 Bátonyterenye, 21. sz. főút 43. km Tel./Fax: (32) 350-881
