Nógrád Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-09-10 / 236. szám
Alapvető és forrásértékű mű a nógrádi Madách-kultusz legújabb kori történetéről Hozzátartozik e tájék szellemi életéhez Csongrády Béla „Remény a csillag ...” - Fejezetek a Nógrád megyei Madách-kultusz legújabb kori történetéből (1964-1999) című könyve a napokban, a csesztvei irodalmi napon látott napvilágot a Mikszáth Kiadó gondozásában. A kötet megjelenését Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád Megyei Egyesülete támogatta. A címlapon szereplő illusztráció Czinke Ferenc festőművész munkája. A borító hátlapján kéziratrészlet látható „Az ember tragédiája” vázlatából. A szerző köszöntet mond Kerényi Ferencnek lektori tanácsaiért és Oroszlánné Mészáros Ágnesnek adatközléseiért. életműve gyakorta különböző előjelű viták tárgya - ez nem így történik. Csongrády Béla könyvének érdeme, hogy minden elfogultságtól mentes, tárgyszerű föltáró munkával, objektív elemzéssel kíséri végig a Madách- kultusz immár több mint százados történetét. Imponálóan alapos fölkészültségről tesz tanúságot, igyekszik a tárggyal öszCsongrády Béla új kötete kétségkívül alapműnek számít mindazok számára, akik akár a jelenben, akár a jövőben a Nógrád megyei Madách-kultusz története iránt érdeklődnek, vagy éppen azt kutatják. Az 1964 októberében, a költő halálának századik évfordulója tiszteletére megtartott Nógrád megyei ünnepségsorozat olyan irodalmi kultusz kibontakozásának adott lendületet, amely napjainkban is tart, sőt - bízvást állítható - most már a jövőben is hozzátartozik e tájék mindenkori szellemi életéhez. Része annak a gazdag örökségnek, amelynek hatása szinte folyamatosan kisugárzik az egyetemes magyar kultúrára, s a határokon túlra is. Hiszen ma már nemcsak idehaza és a környező országokban tartják számon e kultusz eseményeit, hanem szinte egész Európában, s azon is túl. Elmondható tehát, hogy az 1964-es centenárium rendezői a következő évezredbe is átnyúló folyamatot indítottak el, amely - szerencsére - túlél politikai, gazdasági korszakváltásokat, kisajátítási kísérleteket, a nehezülő életviszonyok szorítását. A nagy alkotók, mint Madách Imre, a világirodalmi érvényű alkotások, köztük Az ember tragédiája természetesen fölvértezettek egyebeken kívül a korszakok változásaival szemben is, hiszen mondanivalójuk egyetemes igazságot hordoz. Kicsit más a hozzájuk A címlapon látható illusztrációt Czinke Ferenc készítette kapcsolódó kultuszok sorsa. Csak örülhetünk annak, hogy Madách esetében - jóllehet szefüggő minden dokumentumot fölhasználni, s legalább utalásként könyvébe sorolni. Természetesen a kultusz legújabb kori történetét mutatja be a legrészletesebben, s tegyük hozzá, e tekintetben föltétlenül alapműnek számít ez a kötet. Az olvasó, illetve a témát kutató számára együtt van minden olyan információ, amelyhez máshonnan egyszerűen nem is lehetne hozzáférni. Csongrády Béla hatalmas kutató és föltáró munkát végzett, egyebeken kívül az imponálóan bő jegyzetanyag is jelzi ezt. Visszatekintését ugyan szerényen vázlatosnak nevezi könyvében, ám ez legföljebb annyiban igaz, hogy ismeretanyagának birtokában nyilvánvalóan vaskosabb összefoglalásra, részletesebb kultúrtörténeti elemzésre is szívesen vállalkozott volna, s reméljük, ez a későbbiekben meg is történik. A jelen kötet azonban hosszú ideig a mostani tömör formájában is alapvető és forrásértékű mű. Szerkezetének világossága, eleven stílusa, kiváló dokumentáltsága úgyszólván nélkülözhetetlenné teszi mind a kutatók, mint az olvasók számára. S ami korántsem mellékes, jó lenne, ha a tanulóifjúsághoz is mind nagyobb számban eljutna, hiszen közülük kerülnek ki majd azok, akik a jövőben e gazdag örökség birtokába jutnak, s minden bizonnyal továbbhagyományozzák azt. Végül, de nem utolsósorban említendő a kötet gyakorlati használhatósága, például a Ma- dách-díjasok névsorának közlése 1964-től 1999-ig, s a kötet második részében megszólalta- tottak - így Andor Csaba, Czinke Ferenc, Florváth István, Kojnok Nándor, Lackó Pál, Nagy Ervinné, Németh János István, Praznovszky Mihály- visszaemlékezéseinek dokumentatív értéke, önálló véleményeik gondolatgazdagsága. (bte) Mario Lanza negyven éve hunyt el Lemezei mai is népszerűek Az 1921. január 31-én Philadelphiában született Mario Lanza fiatal korában a sporttal jegyezte el magát, s csak 19 évesen kezdett zongorázni és énekelni tanulni. Tanulmányait 1942-től ösztöndíjasként a Berkshire Music Centerben folytatta és egy ottani zenei fesztiválon tűnt fel szép énekhangjával. 1942 és 1945 között katonai szolgálatot teljesített, majd a rádióban énekelt és koncerteket adott. Operaénekesként 1947-ben New Orleansban debütált: a Pillangókisasszony Pinker- tonját és az André Chenier címszerepét énekelte nagy sikerrel. 1949-ben került Hollywoodba, ahol rövid időn belül a zenés filmek népszerű sztárja lett. Világhírnevét „A nagy Caruso” (1951) című film főszereplőjeként nyújtott alakításának köszönhette. Korai halála miatt nem érhette meg, hogy hangjával akaratlanul egy ma is élő híresség operaénekesi pályafutását indította el. Jósé Carreras önéletrajzában („Singen mit der Seele” - „Lélekkel énekelni”) olvashatjuk ezeket a sorokat: - Első találkozásom az operával „A nagy Caruso című” film volt, a főszerepben Mario Lanzával. Mindössze hatéves voltam akkor és a jövőt illető terveim természetesen legfeljebb másnapra irányultak. Egy valami azonban mégis történt azon a délutánon. A film és személy szerint az énekes, Mario Lanza többé már soha ki nem alvó vágyat ébresztett bennem az éneklés iránt. A filmben nem annyira Carusónak, minden idők legnagyobb tenorjának élete ragadott meg, hanem a muzsika és mindenekelőtt az, ahogyan a címszereplő, Mario Lanza énekelt. Másnap már sokkoltam családomat: hiba nélkül elénekeltem a filmben hallott valamennyi áriát és attól fogva nehéz idők jártak a családra - jóformán szünet nélkül énekeltem. Amikor pedig rövidesen megkaptam az első gramofont, két lemezzel együtt, az egyik felvételen Mario Lanza énekelte A nagy Caruso összes áriáját. Mario Lanza még egész sor filmjével aratott megérdemelt sikert. Mint opera-, hangverseny- és slágerénekes nagy sikerrel szerepelt európai kőrútjain is. Rokonszenves, jó megjelenésű színész is volt. Karrierjének tetőpontján, 1959. október 7-én ragadta el őt a halál Rómában, 38 éves korában. Lemezei ma is nagyon népszerűek. Megnyílt Rembrandt restaurált lakóháza Eredeti stílusban látható Egyéves felújítás nyomán Amszterdamban ismét megnyitották a világhírű németalföldi festő, Rembrandt van Rijn restaurált otthonát. A lakóházat eredeti stílusában újították fel 3,5 millió holland forintos költséggel. Az akkori németalföldi főváros központjában álló háznak Rembrandt 1639 és 1658 közt volt lakója. Ott halt meg felesége, Saskia és ott született Titus nevű fia. A „Rembrandt-ház” 1911 óta múzeum, amelyben elsősorban a művész által készített és birtokában lévő lenyomatok tekinthetők meg. Számítógépes „guruk” a zenekari árokban - Európában nálunk legjobb a képzés Aki magyarít, az legyen muzsikus! Balassagyarmaton az idei muzsikustáborban már ízelítőt kaphattunk arról, mire is használható a számítógép a zeneoktatásban. Magyarországon jelenleg 600 zenei és művészeti iskolát, s azoknak 150 ezer növendékét érinti mindez, köztük megyénk ifjú muzsikusait is, akiknek a gyakorlás egyszerűsítése mellett még sokféle segítséget adhatnak az elektronikus masinák. A Rózsavölgyi Márk Zeneiskola révén Nógrádban is ismert Légányi Dénes azon zongoraművészek közé tartozik, akik előszeretettel használják a számítógép adta lehetőségeket saját művészi teljesítményük fokozása érdekében, illetve zenepedagógusként az oktatásban. Légányi kollégájával, Kovács Attilával több akkreditált kurzust is tartott a nyáron zeneiskolai tanároknak, ahol a számítógép kezelésétől indulva a hálózati munkán át a digitális zeneszerzésig jutottak el. Egy évvel ezelőtt elindított programjuk révén az őszön már több magyarországi zeneiskolában számítógépek segítik a növendékek gyakorlását. Borítékolhatjuk, hogy az ifjú zeneművészek panelszomszédai legalább annyira lelkes hívei lesznek mindennek, mint a koncertlátogató közönség. Programok ugyanis nem csupán a szolfézsgyakorlásra íródtak. A hangszerek közül elsőként a billentyűsök szakítottak a konvenciókkal, és születtek meg az elektromos orgonák, a sok hangszert imitáló, majd mind inkább valósághűen utánzó szintetizátorok, s végül a digitális pianí- nók. A Jamaha cég piacra dobta már úgynevezett „csöndes hegedűjét”, s tavaly Frankfurtban a vásárlátogatók olyan rézfúvóskoncerten is részt vehettek, amely első ránézésre némajátéknak tűnt. A hangszerekre szerelt, s tompítónak, torzítónak tűnő herkentyűk ugyanis valójában olyan hangelnyelők voltak, amelyek egy számítógépen keresztül a közönség soraiban elhelyezett fülhallgatókba továbbították a muzsikát. E technika segítségével így csak az vett részt a koncerten, aki akart. A többiek pedig akár kedélyesen társaloghattak a teremben, senki senkit nem zavart. Légányi szerint a közeljövőben egyre többször fordul majd elő, hogy a színházak zenekari árkában is egy számítógépes guru ül. Igaz, a látványt pótolni kell, db azt már a színpadon és balettel vagy valami mással. Azt azonban ő is nehezen tudja elképzelni, hogy egy jó nevű étteremben rendezett programon szívesen lássanak egy számítógépes, mégoly művészi produkciót is. A Magyar Zenei Tanács művészeti és pedagógiai tanácsadójaként Légányi a napokban az Európai Zeneiskolai Unió kongresszusán ismerteti a zeneiskolák hazai, digitális technikával kapcsolatos tapasztalatait. Meggyőződéssel vallja, hogy noha Nyugaton sokkal több pénz, és egyelőre nagyobb üzlet a zeneiskolák irányába fejleszteni, abból kiindulva, hogy Európában nálunk a legszervezettebb az informatikai alapokra tett zeneoktatás, előbb-utóbb érdemes a szoftvergyártóknak és a hardvereseknek ebbe az irányba elmozdulni. Illeszkedési problémák azonban vannak. Aki jó programokat készít, az többnyire nem ért a zeneszerzéshez, zeneoktatáshoz, aki pedig jó muzsikus, az megmaradt az akusztikus hangzásnál. A külföldi szoftverek nehezen használhatóak, megoldást az jelent, ha a szoftverek implementálását, vagyis a „magyarítást” zeneművészekre bíznák. Tarnóczi László NQGRAD SZÉPÉ '99 "WTÁmiAN smtmsiiir „Super 1 show” Mint október 2-i számunkban már jeleztük, az idén ismét lesz Nógrád megyei szépségverseny, sőt első ízben határon túliak és a vonzó férfiak is részt vehetnek a versengésben. A verseny rendezői - a József Attila Művelődési Központ, a DAKX Produkciós- és Reklámiroda és a Nógrád Megyei Hírlap - várják azoknak a lányoknak és asszonyoknak a jelentkezését, akik ez év október 31-ig betöltik 16. életévüket, illetve ezen időpontig nem töltik be 26. életévüket, valamint az országhatáron is átnyúló történelmi Nógrád megye területén állandó vagy ideiglenes lakcímmel rendelkeznek. A jelentkezés további feltételei: - személyi adatlap kitöltése és visszaküldése; - egész alakos, színes fénykép, amelyen az arcvonások is kivehetők; - 800 forintos nevezési díj befizetése postai feladási utalványon a József Attila Művelődési Központ címére (3100 Salgótarján, Fő tér 5.); - azoknak, akik nem töltötték be a 18. életévüket, mellékelniük kell a jelentkezéshez a szülők hozzájárulását a részvételhez. Várják továbbá azoknak a Nógrád megyében élő, dolgozó, tanuló fiúnak és férfiaknak a jelentkezését, akik szeretnének megmutatkozni a világot jelentő deszkákon! Keresik Nógrád megye legvonzóbb férfiját! A férfiak vetélkedőjét a Nógrád szépe keretében rendezik meg, mindazok számára, akik október 31-ig betöltik aló. életévüket, illetve ezen időpontig nem töltik be a 26. életévüket, valamint magyar állampolgársággal és Nógrád megyében található lakással vagy ideiglenes lakcímmel rendelkeznek, természetesen a jelentkezési lapot kitöltve neveznek a versenyre! A jelentkezés feltételei megegyeznek a „Nógrád Szépe” verseny feltételeivel! A jelentkezések beérkezésének határideje: október 29. péntek, 16 óra. A jelentkezéseket az alábbi címre várják: József Attila Művelődési Központ, 3100 Salgótarján, Fő tér 5. A versennyel kapcsolatban részletes felvilágosítás kérhető a József Attila Művelődési Központban személyesen, valamint a 32/310-503-as, vagy a 06-60-344-265-ös telefonon Mezei Istvántól. Felkészítés ideje: november 15-től. A döntő időpontja november 20. A válogatóra - nagyszámú jelentkező esetén- november 4-ig kerül sor. A Nemzeti Filharmonikusok és Kocsis Zoltán hangversenye Pozsonyban Műsoron: Mozart, Liszt és Bartók Zsúfolásig telt ház előtt adott koncertet Pozsonyban a Nemzeti Filharmonikusok zenekara és Kocsis Zoltán zongoraművész, aki ezúttal nemcsak szólistaként, hanem karmesterként is bemutatkozott a közönségnek. A harmincöt éves múltú, európai rangú pozsonyi zenei ünnepségek keretében a magyar zenészek Mozart-, Liszt- és Bartók-műveket adtak elő a művészeti vezető, Kocsis Zoltán vezényletével. Kocsis Zoltán és Fabio Bi- dini olasz zongoraművész a hét közepén szólistaként is pódiumra lépett a szlovák filharmonikusoknak otthont adó úgynevezett Vigadó épületében.
