Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-04-05 / 206. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999. SZEPTEMBER 4.1 Ifj. Szabó István „Flórá”-ja a kisterenyei városrészében - A közakarat állította újra A szobroknak is megvan a sorsuk Bátonyterenyén a kisterenyei városrészben augusztus 20-án nem csak a szokásos ünnepséget tartották, hanem szobrot is avattak: a mozgalmi ház előtt az egykori Lenin-szobor talapzatára állították ifj. Szabó István alkotását, amely a „Flóra” címet viseli. A 2,6 méter magas nőalak a feje fölé nyújtott kezében leveles ágat tart. Az emberek többsége talán nem is tudja, hogy ennek a szobornak „előélete” van: 1975-től 1992-ig csillaghegyi felszabadulási emlékműként funkcionált. A Fővárosi Közgyűlés azonban - mint több más fel- szabadulási emlékművet -lebontásra ítélte és egy szoborskanzenben akarták elhelyezni. Ezt sokan vitatták, mondván, hogy az ötágú csillag és a feliratok eltávolításával a művészi értéket képviselő szobor továbbra is környezetének dísze maradhatott volna. Először csak a fej fölött lévő csillagot takarták le, 1992-ben azonban „ismeretlen tettesek” ledöntötték a szobrot: teherautó; és drótkötél segítségével egyszerűen lerántották a talapzata ról, amely komoly sérüléseket- szenvedett. A szobor egy IKV-telepre került, ahol valakik lefurészel- ték a fejét és eltűnt a zuhanáskor letörött kar is. A fővárosi önkormányzat a szoborroncsot visszaadta alkotójának, ifj. Szabó Istvánnak.- Önkormányzatunk régóta szerette volna, hogy az üres talapzatra egy szobor kerüljön- mondja Balázs Pál alpolgármester.- Éppen ezért megkerestük ifj. Szabó Istvánt, hogy készítsen egy alkotást. Azért éppen őt kértük fel, mert a művész egyébként is kötődik Kistere- nyéhez: itt everekeskedett. it^ végezte iskoláit. Szabó István felajánlotta ezt a szobrot, mert - mint mondta - ez egy jelentős állomás életében (bár akkor roncsként szerepelt) és azt is szerette volna, ha méltó helyre kerül.- A szobrot akkor ugyan nem láttuk, mert a ledöntéskor több darabja szétvált, hiányzott a feje, az egyik karja, de láttunk az eredetit ábrázoló képet, makettet is mutatott a művész. Egyes részeit újra kellett önteni, majd utána az elemeket összeállítani. Ráday Mihály, a neves városvédő köztörvényes bűncselekménynek nevezte, ami ezzel a szoborral történt: művészi értéket, maradandó emléket romboltak le vandál módon a szobordöntők.-A Képzőművészeti Lektorátus meghatározta az alkotás eszmei értékét: Szabó István azonban ennek mintegy negyedéért rendelkezésünkre bocsátotta. Döntését azzal indokolta, hogy egyszer már megkapta ezért az alkotásért a neki járó díjat.- Milyen célja volt a szobor i állításával az önkormányzatig nak?-Csakis és kizárólag az, r hogy az emberek örömére szolgáljon. Méltónak találtuk, esztétikailag is megfelelő művészi alkotás, amelyet nem szabad veszendőbe hagyni. Még egy ilyen szobrot nem talál Bátonyterenyén: nem emlékmű,, hanem egy monumentális alkotás, amely „megfogja” az embert, igazi köztéri díszszobor. Következő feladatunk az lesz, hogy a bányavárosi volt szovjet emlékmű helyére is valamilyen hasonló, rangos művészeti értéket képviselő szobor kerüljön. A „Flóra” című szobrot ár. Horváth István, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatója avatta fel. Avatóbeszédében három fontos gondolatot emelt ki.- A művészettel találkozni ünnep - hangsúlyozta az igazgató. -Csak dicsérni lehet az önkormányzatot, hogy Szent István ünnepét ilyen módon teszi maradandóvá és teszi ezt akkor, amikor a világ nem elsősorban a művészetre figyel. Horváth István utalt a régi latin mondásra, amely szerint a könyveknek megvan a sorsuk -de nem csak ^“könyveknek, hanem a szobroknak is. Hiszen ez a szobor állt, aztán ledöntötték. Amikor Madáchot, Radnótit megcsonkítják, Károlyit el akarják helyezni, ez a szobor újra gyönyörködteti az emberek szemét. Flóra istennő szobra a virágzás, a tavasz, az ifjúság is- tennőjéTfélémelt karjában a leveles ág, a virágfüzér.- Szép szobor, vigyázzanak rá! -fejezte be beszédét dr. Horváth István. - Hiszen ezt a szobrot a közakarat állította újra, amely, remélem, vigyázni is fog rá. Hegedűs Erzsébet Díjöröm - Britney Spears megpuszilja a Silicon CD-díjat, amelyet azért kapott, mert albuma bekerült a világ tíz, interneten legtöbbet hallgatott lemeze közé. fotó: FEB-Reuters Utcazenész-fesztivál Ferrarában Díszvendég volt a Dűvő is Magyarországnak szentelték az utcai zenészek idei, immár tizenkettedik alkalommal tartott nemzetközi fesztiválját az észak-olaszországi Ferrarában. A díszvendéget a hagyományos magyar zenét játszó salgótarjáni (!) Dűvő, a folklórzenére szakosodott Garabonciás, a standard jazzről és bossa nováról ismert Blue Step, valamint a középkori és reneszánsz muzsikát előadó Musica Historica képviselte hivatalos vendégegyüttesként a maga nemében a világ talán legjelentősebb rendezvényén. A húsz hivatalos vendégzenekarral együtt száznegyven utcai zenészbanda szórakoztatta a nagyérdeműt a nagyszabású fesztiválon az északolasz műemlékvárosban, amely az Este-hercegség székhelyeként jelentős szerepett vitt a reneszánsz életében. A fesztivál napi két hivatalos koncertjén kívül bárhol és bármikor utcai zenei produkcióval találkozhattak a Ferrarát ezekben a napokban elözönlött főként külföldi, de Itáliából is nagy számban érkezett turisták. Magyar cigányzenét is előadott a La Strada társulat, amely Romániából és Németországból jött muzsikusokból állt. Erdei motorfűrészekből és üvegpoharakból dallamot előcsalogató utcai zeneművészek is tarkították a „XII. Ferrara Buskers Festival” programját, amelynek egyik érdekessége volt a furcsa hangszerek kíséretében sajátos torokhangon éneklő mongol Uyanga együttes. Az olasz parlament egyébként nemrégen törölte az utcai zenészeket és énekeseket azon „csepűrá- gók” listájáról, akiket egy 1931-es törvény alapján a rendőrök elkergethettek közrendzavarás és illegális közterület-foglalás címén. Tízéves évforduló - 1989-ban hunyt el a világhírű ír drámaíró: Samuel Beckett. Emlékére ezekben a napokban Londonban fesztivált rendeznek, amelyen bemutatják mind a tizenkilenc Színpadi művét. FOTÓ: FEB-Reuters „Megőrizni Európában, ami a miénk” Beszélgetés Gyebnár Lászlóval, a „Népművészet ifjú mesteré”-vel Áradt a zene, dobogtak a táncosok lábai, össze-össze csattantak a tenyerek. Gyakran egy éles hang hasította a levegőt, máskor egy mélyebb, palócosabb hang intette csendre a táncosokat. Gyebnár Lászlóval, a Nógrád táncegyüttes művészeti vezetőjével - aki augusztus 20-án megkapta a „Népművészet ifjú mestere” kitüntetést - a salgótarjáni táncházban, egy próba szünetében beszélgettünk.- Mióta létezik a táncház, mint intézmény?- 1982-től működik, bár az együttes 1975-ben alakult meg, de akkor még művelődési házakban dolgozott és próbált. Palóckultúra- Mi a célja Nógrádban a néptáncoktatásnak ?- Az, hogy megőrizzük a palóckultúra hagyományait, ösz- szegyűjtsük a még fellelhető zenei-táncos emlékeket, felkutassuk azokat az embereket, akik még aktívan táncolnak, emlékeznek még nagyszüleink, dédszüleink zenéjére, táncaira. Ez lenne az elsődleges cél. Persze ezen túl is kell tekinteni, tehát úgymond globálisan a magyar nyelvterületnek a zeneitáncos hagyományait kellene megőrizni és továbbadni, mert az egységesülő Európában az a legfontosabb, hogy azt megőrizzük, ami a miénk.-A Nógrád táncegyüttes az évek során hírnevet szerzett magának. Hol, milyen rendezvényeken lépnek fel?- Nagyon sokféle eseményen, kezdve az iskolai ünnepségektől a városi, megyei rendezvényeken át, országos és nemzetközi szakmai fórumokig és fesztiválokig.- A csoportnak melyek a legnagyobb sikerei?- Az elmúlt lassan huszonöt évben több szakmai elismerést szereztünk, kétszeresen kiváló együttes a Nógrád. Több egyéni és csoportos nívódíjnak is a tulajdonosai vagyunk, amiket országos fesztiválokon és szakmai fórumokon szereztünk meg. Nemzetközi porondon éppen 1998 nyarán Zakopanéban szereztünk nagy elismerést, kategóriánkban az első helyezettek lettünk s ezáltal elnyertük az „Arany fokost”. Ezeken kívül gyermek- és szólótánc- fesztiválokon vettek részt táncosaink, ahonnan ugyancsak első helyezéseket és nívódíjakat hoztunk el. Állandó kísérő zenekarunk, a Dűvő rendszeresen turnézik Európa számos országában és az amerikai kontinensen. Ők is több zenei nívódíj birtokosai. Táncosaink között vannak olyanok és voltak is, akik „Örökös aranysarkantyús táncos” kitüntetést kaptak. Előtérben a fiatalok- Lehet-e számolni, hogy az együttesnek évente hány fellépése van?- Ez elég változó, egyébként lehet. Volt már úgy, hogy meghaladta az 50-60 fellépést. A tavaszi-nyári időszak sűrűbb, s ha fesztiválra készülünk, akkor természetesen megnövekszik a fellépések száma.- Az együttesben milyen korosztály lelhető fel?- Elég sok fiatal van, az utánpótlás-együtteseknél éppen most volt egy felmeneteli továbblépés, amikor a kort és a technikai tudást figyelembe véve a fiatalok átkerültek egy magasabb nívójú együttesbe. Főként középiskolás fiatalokból áll az együttes, persze vannak mellettük olyan idősebb, tapasztaltabb táncosok, akik példát tudnak mutatni a nekik.- Minek a hatására és mikor határozta el, hogy néptáncos lesz?-Ez elég régen kezdődött, ötödik-hatodik osztályos koromban lehetett, amikor a televízióban ment a „Csepű, lapú, gongyola” című néprajzos vetélkedő és ebben szerepelt az iskolánk. Az első elődöntőben volt egy olyan feladat, hogy egy folklór jellegű produkciót kellett bemutatni, népszokást feleleveníteni, vagy táncos produkciót megjeleníteni. Akkor alakult meg az iskolában egy gyermekcsoport, ennek a vetélkedőnek az apropójából és akkor kezdtem el én is táncolni. Utána a csapat együtt maradt. Később a nagylóci táncegyüttesben táncoltam, megszerettem a műfajt, s egyre közelebb kerültem hozzá. Ezek évek alatt a munkámmá, hivatásommá, életformámmá váltak. „Számomra életforma”-Mikor lett tagja az együttesnek?- 1988. február végén kerültem az együtteshez, amikor Mlinár Pál volt a művészeti vezető és az ő hívó szavára lettem az együttes tagja.-Mikor kapta meg a művészeti vezető címet?- Én is megjártam a ranglétrát. Először is az idősebbekkel kellett elfogadtatnom magam és a tudásom, szereznem kellett sok elméleti ismeretet és gyakorlati tapasztalatot, aztán asz- szisztensi feladatokat láttam el. Miután a csoport törzstagjává váltam gyermek - és utánpótláscsoportok vezetését láttam el. 1998. március 1-től vagyok az együttes művészeti vezetője.- Mennyire tartja össze a csoportot a közösségi szellem?-Nagyon fontos, hogy egy ilyen amatőr, művészeti csoportban ne csak a szakmaiságra, hanem a közösségteremtő erőre is hagyatkozzunk. Megünnepeljük egymás születésnapját, névnapját, eljárunk egymás esküvőjére.- Vannak olyan korábbi tagok, akik már nem tartoznak a tánccsoport kötelékébe? Velük milyen a kapcsolata a csoportnak?- Ez lenne a közösségteremtő erőnk másik vetülete, hogy azokat a táncosokat, akik valamilyen oknál fogva egy picit elszakadtak a csoporttól, akik már nem aktív részesei a mindennapi munkának, a fellépéseknek, azokat is valamilyen formában megpróbáljuk visz- szacsalogatni, itt tartani. Többen vannak, akik gyermekeiket nálunk táncoltatják. Sokan eljönnek zenés összejöveteleinkre is.- Önnek mi a fontos a néptáncban?- Számomra a tánc életforma. Én sokat mentek a régmúltból, a paraszti hagyományokból, értékrendekből. Engem nagyon megfogott az a fajta életvitel, amit a paraszt- emberek sok esetben folytattak, nagyon megfogott a zene, ami az ősökig vezethető vissza, az a szabadság, ami a néptáncból árad. Mert a magyar néptánc nem igazán a színpadon látható, hanem mondjuk egy mulatságon, amikor a táncos azt csinál a testével amelyet az íratlan szabályok megengednek. Igazi értékek- Ön mennyiben változott a néptánc hatására?- Az az igazság, hogy én ebben nőttem fel, úgyhogy összehasonlítási alapom csak a külső világ lehet. Én egy sajátos értékrendben nevelkedtem, csiszolódtam és lettem egyre nyitottabb, mint már említettem. A józan paraszti ésszel felfogott értékek hatására nem kezdtem el csatangolni a világban, nem kezdtem el manapság elitéit dolgokat csinálni.-Úgy érzem, hogy nyitott lettem kellőképpen, hogy nemcsak a néptáncot, mint egyetlen műfajt szeretem, hanem éppen ezért, mert ebből sokat tanultam, a többi művészeti ágak felé is nyitottabb lettem.- Egy olyan életérzéssel lettem gazdagabb, ami sokkal inkább természetes és emberközeli. Tehát ebben a technikai, rohanó mai világban is megpróbáltam megkeresni és talán meg is találtam azokat az értékeket, amik igazán fontosak. Oláh Zsolt
