Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-25-26 / 224. szám
A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999. SZEPTEMBER 25.1 Új típusú finanszírozási formák jelentek meg a közművelődésben Bezárt művelődési házakat nyitnak ki Már mozikként sem működő falusi művelődési házak, elbocsátott népművelők, salátává foszlott könyvek közt jó ha (takarítással együtt) négy órában alkalmazott klubkönyvtárosok jellemzik ma a vidék-közművelődését. Az ócska haknik, a csekély igényességgel alkalmanként megrendezett mulatságok, a támogatókat vesztett amatőr művészeti, és hagyományőrző csoportok képleten csak kormányzati segítség változtathat. — Nógrád megye településein a közművelődés területén dolgozók is joggal érezhették az utóbbi években a bizonytalanságot. Ha látványos javulás ezen a helyzeten egyik napról a másikra nem is várható, vannak reményt keltő fejlemények a háttérben - mondja Tóth Csaba, a Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztikai Intézet igazgatója, aki a Magyar Népművelők Országos Egyesületének elnökeként részt vett a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdetett pályázatok értékelésében. Örömmel újságolta: a megye közművelődési helyzetét javíthatja több olyan pályázati kategória is, amelyben Nógrád nem csupán lélekszámarányosan, de abszolút értékben is a többiektől lényegesen nagyobb támogatottságot élvezett.- A közművelődés új típusú finanszírozási formáját biztosítja az úgynevezett revitalizációs pályázat, amelyet idén hirdetett meg dr. Hámori József, az NKÖM minisztere. Ezen Nógrád megye a harmadik legtöbb, ösz- szességében 8,2 millió forint támogatást kapta. Megjegyzem, erre a keretre huszonhétszeres(l) volt a benyújtott igény. Az itt megítélt támogatásokkal (Erdőkürt 1,2 millió, Etes 1 millió, Kisbágyon 2 millió, Magyargéc 1 millió és Mátraszele 3 millió forint) több éve bezárt művelődési házakat nyithatnak ki már jövőre. „Telematika - informatika” témakörben a közművelődési, közgyűjteményi terület felszereltségét kívánja javítani a szaktárca. Ezen a nagybátonyi Ady Endre Művelődési Ház 700 ezer, a kisterenyei Kastélykerti Művelődési Ház és Könyvtár 500 ezer, a salgótaijáni József Attila Művelődési Központ 400 ezer, a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ ugyancsak 400 ezer, a Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztikai Intézet 2,7 millió, a Szécsényi Polgármesteri Hivatal 300 ezer, míg a pásztói Teleki László Városi Könyvtár és Művelődési Központ 600 ezer forintot nyert. A Belügyminisztérium által finanszírozott érdekeltségnövelő eszközpályázaton Nógrád megye települési önkormányzatai (szám szerint tizenkilenc) összességében 9,4 millió forintot nyertek, háromszor annyit, mint a Komá- rom-Esztergom megyeiek. Ugyancsak az előkelő, hatodik helyet szerezte meg a megyék támogatottsági rangsorában Nógrád a helyi önkormányzatok által újonnan alapított intézményeinek eszközparkfejlesztésében. A támogatás itt hat településnek ösz- szességében közel kétmillió forint. Ebből Kisbágyon, Zabar, Szilaspogony, Vanyarc és Rimóc részesül majd. Amennyiben ezekhez a támogatásokhoz kellő helyi erőt, s némi vállalkozói tőkét is sikerül bevonni, akkor egy kistelepülésen már látványos eredmények érhetőek el a közművelődési intézmények felszereltségét, állapotát, működőképességét illetően. Tarnóczi László Százéves a grazi opera Mindössze húsz hónap alatt készült el a neobarokk épület száz esztendővel ezelőtt Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervei szerint 1899. szeptember 16-án nyűt meg, prózai darabbal, Friedrich Schiller „Teli Vilmos”-ával. Az első opera-előadást másnap, szeptember 17-én tartották Grazban: Richard Wagner „Lo- hengrin”-je került színre. Ezt a darabot az opera fennállásának első fél évszázadában szinte minden évadban műsorra tűzték s a mai napig nem kevesebb mint négyszázötven)!) este játszották. Az új operaház első éveinek fénypontjai közé tartozott Richard Strauss „Salome” című operájának ausztriai bemutatója. Az I. világháború évei alatt zavartalanul folytak az opera-előadások Grazban, pénzhiány miatt csak a húszas években támadtak nehézségek. 1938-ban elkészült a forgószínpad. 1944 júniusban a háborús helyzet miatt megszűntek az előadások, öt hónapra rá bombatalálat érte az épületet, de 1945 júniusában már ismét játszottak operát Grazban. A háború utáni évtizedekben a grazi dalszínházra a legnagyobb mértékben Carl Nemeth nyomta rá bélyegét, ő leghosszabb ideig - ’72-től ’90- ig- vezette intendánsként. Ekkor olyan világsztárok léptek fel Grazban, mint - mások mellett - Montserrat Caballe, Jósé Carreras, Luciano Pavarotti, René Kollo. 1983-tól ’85-ig folyt az operaház átépítése. 1990 óta Gerhard Brunner áll a grazi opera élén, szerződése 2001-ig szól. Megjelent a Palócföld idei második száma Friss közlés: Bethlen-dráma Karácsony Attila festménye Megjelent a Palócföld című irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat idei második száma Salgótarjánban, a Balassi Bálint Könyvtár kiadásában. A szépirodalmi részben Nagy Gáspár, Adám Tamás, Kupcsulik Agnes, Pohánka Erika, illetve első közlésként Kiscseri Mihály verseit, Géczi János költészet napi esszéjét, Csikasz István novelláját, Handó Péter regényrészletét, Petó'cz András Bethlen-drámáját találja az érdeklődő. A Valóságunk rovatban ezúttal Sulyok László politikai pamflettje olvasható, amellyel kapcsolatban a szerkesztőség várja a további hozzászólásokat. Az Elő múlt-ban pedig Solymár József visszaemlékezése kínál olvasnivalót. A Műhely című rovat Gréczi-Zsoldos Enikő' Nyíró Józsefről szóló tanulmányát közli. Vasvári Zoltán pedig a palócföldi népmesékről írt tanulmányt. A Palócföld jelen számának illusztrációs anyagát az idei salgótarjáni tavaszi tárlat művei közül válogatták a szerkesztők. (th) Inkább sejtetni, mint láttatni Beszélgetőpartnerünk salgótarjáni fotográfus, megyei klubvezető Ajánló sorok egy palóc néprajzi magángyűjteményhez Nógrádi viseletek Mátrafüreden Az ősz a kirándulások és a múzeumlátogatások időszaka. Mátrafüreden, szinte minden egy helyen megtalálható. A hegyek ölelésében, a fenyveserdő szélén, Pálosvörösmarti út elején van egy kis múzeum. Csak szeretettől becézem, nem is olyan kicsi! A volt általános iskola összes helyiségét, termét, folyosóját berendezte egy lelkes mátrafüredi lakos, és országosan ismert népi iparművész, Szakács Jó- zsefné. Több évtizeden át gyűjtött népi használati tárgyait és viseletéi darabjait költöztette ide a Hegyalja útról. A palóc magángyűjtemény állandó kiállításként „üzemel” a Mátrába látogatók, a turisták nagy örömére. A legtovább a népviseleti teremben időztünk, mert felfedeztem Nógrádból való ismerős viseleteket, az ugyancsak ügyes kezű faragó alkotta babákon. Kazári, bujáki, ka- rancslapujtői, hollókői öltözetek hiteles kicsinyített másolatai mindenkinek nagyon tetszett. A rimóci máriás lányok, a ludányhalászi slingelt, far- kasfőkötős újmenyecske ruházata az utolsó öltésig is az eredetit idézte, különleges szépségben. A gyűjtemények termében -a berendezett palóc szobán innen- ugyancsak megvidá- mítottak bennünket a hímzett, szöveges falvédők. „Szép, takaros konyha, a jó asszony gondja.” „Sós volt a leves, szerelmes a kedves.” Félszáznál is több falvédő giccses rajzai, naiv szövegei megmoso- lyognivalók, de mégis kedvesek és korabeli életmódról, konyhaszépítésről is mesélnek a modem kor háziasszonyának. (Százéves falvédők is láthatók itt). A népi hagyomány kincseit, nem csak gyűjti, őrzi és bemutatja, Szakácsnő Magda asz- szony, hanem műveli is, unokájával Lovászné Juhász 'Rita viseletkészítő népi iparművésszel együtt. Rita, éppen ezekben a napokban fejezi be a világhírű gyöngyösi Vid- róczki néptáncegyüttes részére rendelt fellépőruhákat. A múzeumalapító, hímző népi iparművész asszony, fáradhatatlanul ügyel a kiállításon és közben lelkesen készíti eladásra, megrendelésre (külföldre is!) a szebbnél szebb hiteles népi kézimunkákat (leginkább palócföldieket), a hagyomány és a megújulás szellemében. Múzeumi programunk után már az erdőben, a Kallók völgyében egy tanösvényen (az ott előforduló madarakat szép, színes képeken ismertetik a turistákkal) arról beszélgettünk, hogy a palóc néprajzi gyűjteménynek helyet adó ház önmagában is nevezetes. Ez volt az egykori mátrai ősvadonban az a benei csárda, ahol 1829. szeptember 1-jén, Vörösmarty Mihály is megszállt barátaival egy fáradságos gyalogtúra, a parádi kirándulás alkalmával. Megpróbáltunk mi is az ő nyomdokaikon haladni a színpompás mátrai őszben. Másoknak is jó szívvel ajánljuk. Elekes Éva Eszenyi Enikő sikere Prágában: „szertelen” Shakespeare-t rendezett „Magyarországi orkán” Három Nógrád megyei fotós adott be pályamunkákat a tizedik szentesi aktfotó-kiállí- tásra, s mindhárman szerepelnek is a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ még október elejéig látható kiállításán. Az év végén 35 esztendős klubnak ez a 290.(!) tárlata. A ma már egyáltalán nem kényes műfajnak számító művészi aktfotózásról és a Nógrád Megyei Fotóklub terveiről Ho- moga József fotográfussal, a klub vezetőjével beszélgettünk.-Ezt a fotókiállítást tavasszal hirdették meg a szentesiek és én akkor lekötöttem az ottani klubvezetővel, hogy a másodbemutató itt legyen nálunk - mondta bevezetőként Ho- moga József, aki maga is kiállítóként szerepel.- A három megyei fotós jelenléte milyen arányt jelent országosan?- Nehéz megítélni, mert attól is függ, hogy mennyien jelentkeznek. Mindenkinek megvolt adva a lehetőség, hogy pályázzon, hiszen erre volt felhívás, én ettől függetlenül azt gondolom, hogy ez viszonylag jó arány.- Viszont éppen ön mondta a megnyitón, hogy mintha fogyóban lennének az ötletek.-Igen, ez így igaz. Sokan, sokszor fényképeztek már aktot, de ennek ellenére mindig lehet valami újat alkotni. Persze ezek nem olyan jelentőségűek, mint annak idején volt a „Gyöngyvirágos akt”, ami hosszú évtizedeken keresztül jelentette az egész műfajt. A fotós mindig megpróbál valami új témát kidolgozni, és hát ez vagy sikerül; vagy nem.- Lehet a műfaj hivatalos elfogadását egy konkrét eseményhez, kiállításhoz, katalógushoz, csoporthoz stb. kötni?- Nem hiszem. Egy biztos, hogy az első kiállításokat Magyarországon Lussa Vince szervezte, később a lengyelek a hetvenes évek végén hirdettek meg pályázatokat, ezek közül a legfontosabb a „Krakkói Vénusz” fotópályázat volt. Ide mi is jó néhány alkalommal küldtünk anyagot, aztán egy idő után ez komolytalanná vált, később azonban a pályázatok és a fotótáborok szélesedtek, tehát a műfaj nem rekedt meg.- Mi az oka, hogy a férfiakt- fotózás háttérben van?- Egyszer vagy kétszer mi is próbálkoztunk férfiakttal, de az egészen más hozzáállást igényel. Például a nemiséget eléggé nehéz úgy ábrázolni a férfiaknál, hogy az megjelenhessen. Ennél a fotózásnál inkább a test erejét, izomzatát lehet bemutatni, de sokkal nehezebb ideális férfit találni, mint nőt. A nőknél nem kell kihangsúlyozni a nemiséget, a fotón inkább sejtetni kell, nem láttatni. A zsűri azonban szubjektív és döntése megfellebbezhetetlen, mindenesetre nagyon jól kell dolgozni ahhoz, hogy az igazán jó fotókat díjazzák.-Mi volt idén a „legfontosabb ” szakmai látogatás és mik a fotóklub még idei tervei?- Az egyik legfontosabb nyári túránk - a táborokon, kirándulásokon túl- augusztusban volt Cervany Klástorban (Vörös Kolostor), ahová húszán utaztunk egy háromnapos túrára, ez szerintem szakmailag is sikeres volt. Természetesen tagjaink számos helyre utaznak, aminek képanyagát fokozatosan fogjuk mi is megismerni. Ami az idei évet illeti, a hátralévő terveink a negyedik negyedéves programunkban ösz- szeálltak. A legfontosabb - bár a sajtóban folyamatosan közöljük programjainkat -, hogy december 11-én ünnepeljük a klub megalakulásának 35. évfordulóját és erre egy nagy tárlattal készülünk a tagjaink munkáiból. Tehát folyamatosak a kiállításaink, de azt is el kell mondanom, hogy az utánpótlás nehezen bontakozik ki. Dukay Nagy Adám Eszenyi Enikő rendezőként Pozsony után Prágában is rendkívüli sikert aratott. A prágai Rendi Színházban csütörtökön este évadnyitóként bemutatott „Sok'hűhó semmiért” című Shakespeare-da- rab nem csak a prágai nézőknek tetszett, hanem a vezető cseh napilapokban megjelent első kritikák is egybehangzóan rendkívül pozitívak. A legolvasottabb cseh napilap a Mladá Fronta Dnes szerint „a komédia sikeréhez vezető első lépés az volt, hogy a rendezőnek sikerült tökéletes módon egyensúlyban tartania a darab eseményeinek mindhárom síkját.” A darab második felvonása megmutatta, hogy Eszenyi Enikőnek parádésan sikerült összeötvöznie a vígjátéki könnyedséget a tragikus feszültséggel. Tán az egyetlen dolog, amiben a rendező és a dramaturgia nem voltak eléggé határozottak az az, hogy többet kellett volni húzni az eredeti szövegből. A Právo színikritikusa úgy véli, hogy a bemutató „példája az úgynevezett színészi rendezésnek, amely teret nyit a szertelen jókedvnek ... bár a darab vidámsága „triviálisnak” tűnik, s kissé „fárasztó”. A konzervatív Lidové No- viny szerint a Shakespeare „elbűvölő vidéki környezetben kelt életre”. A CTK cseh hír- ügynökség szerint a nemzeti színház színészi gárdája a június óta tartó próbák és felkészülés alatt „nagyon megkedvelte” Eszenyi Enikőt és temperamentuma miatt „magyarországi orkánnak” becézték. Homoga József: Esküvő előtt
