Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-16 / 190. szám
2. oldal Megyei Körkép jjj^' PÁSZTÓ 1999. augusztus 16., hétfő A nagybárkányi Edőcs József több mint ötvenegy évet élt együtt élete párjával - „Dolgos, törekvő nép a miénk Akinek mindig a falujáért dobog a szíve A hetvenöt éves Edőcs József már több mint egy éve egyedül él Nagybárkányban. Takaros házának belső szobájából bicegve jön elém, sajnos, az egészsége nem a legjobb.- A feleségem tizennégy hónapja, hogy elhunyt- magyarázza a helyzetet és könny jelenik meg a szeme sarkában.- Nézze csak - mutat a szoba falán lógó képre- ott még együtt vagyunk az unokákkal.- Hogy bírja egyedül?- Erről nehéz beszélni. Lassan halványul előttem az alakja, de sokszor annyira felelevenedik, hogy szinte beszélgetünk. A boldogság ideje- Hány évet éltek együtt?-Ötvenkettő lett volna januárban, 1947. január 26-án kötöttünk házasságot.- Hogyan emlékszik erre?- Az a boldogság ideje volt. A boldogságé, meg a szenvedésé. Mert annyiból gazdagok voltunk mind a ketten, hogy ők is hatan, meg mi is hatan voltunk testvérek. A szüléink kisbirtokosok voltak. Megtanultuk tőlük, hogy amit meg lehetett fogni, azt megfogtuk, a magunk gyarapítására. Amikor összekerültünk én a bányában dolgoztam. Nagyot sóhajt, ahogy felszakadnak az emlékei.- Még az esküvőnk előtt elterveztük, hogy külön költözünk. Volt is kialkudva egy lakás, húsz forint havi lakbérért. Elhatároztuk, hogy olyan boldogok leszünk mintha a paradicsomban lennénk. El lehet képzelni, hiszen fiatalok voltunk. Egy hónappal az esküvőnk előtt jött a szomorú hír, hogy a tulajdonosnő is féijhez megy, nem tudja a lakást kiadni. Itt maradtunk az édes- apáméknál a szomszédban. Én ide kerestem, a feleségem ide dolgozott. Elég nehéz volt, mert az apám szigorú ember volt. Az ő keze alatt nem lehetett lazsálni. Amikor végre sikerült külön menni, el lehet képzelni milyen örömmel éltünk, dolgoztunk úgy ahogyan mi akartunk. A magunk urai lehettünk. A szakma „bolondja”- Hány gyermek született a házasságukból?-Nekünk már csak kettő. Két fiú. Unoka meg négy. Két fiam van s nem dicsekvésképpen mondom, de sokan megjegyzik, hogy milyen rendes gyerekeink vannak. Őket nem kellett a tanulásra biztatni. Józsi bácsi 1953-ban ipart változtatott. Tizenhat évig kisiparos volt, s eközben annyira belerázódott a szakmába, hogy a bolondja lett.- Milyen szakmája van ?-Ács lettem. Élterveztem, hogy a gyerekek itthon elvégzik a nyolc általánost, leérettségiznek, ha tudnak, azután megtanítom velük is a szakmát. De nem így történt. Olyan eredményt értek el az érettségin, hogy minden további nélkül mehettek tovább.- Mi lett a gyerekekből?-Az idősebbre már nem is emlékszem milyen egyetemre jelentkezett, de most vállalkozó. Budapesten lakik, hőtechnikával foglalkozik néhány alkalmazottal. Külföldi államokba szállítanak. A fiatalabb gyereke most érettségizett, a másik főiskolát végzett. Most akar visszamenni Bécsbe, hogy egy évet még ott tanuljon. Ugyanis a két gyerek Bécsben járt általános iskolába, mert az anyjuk több mint egy évtizede ott dolgozik egy osztrák cégnél. A menyem perfekt beszél németül és franciául. A másik fiam Miskolcon lakik. A műszaki egyetemen végzett, két diplomát is szerzett. Közgazdász és közlekedésépítő mérnök. Van egy fiuk és lányuk. Családszerető fiók- Gyakran jönnek haza a gyerekek?- A távolsághoz képest gyakran. S aminek örülök, hogy családszeretők. Nem szégyellik a szerszámot megfogni.-Azt hallottam, hogy Józsi bácsi korábban tisztségeket is viselt?- Igaz. Hatvannyolcban megválasztottak Népfront-elnöknek, tanácstagnak. Egyfolytában csináltam majdnem húsz évig. Sőt közben még egyházközségi képviselő-testületi elnök is voltam vagy öt évig. Őszintén szólva én szívesen cselekedtem a közösségért minden körülmények között.- Igaz, hogy kényelmesek az itteni emberek?- Attól függ milyen értelemben. Csak az önérdekét nézi-e, vagy másképp. Én ha éjjel felriasztottak, megmondtam, hogy melyik emberre lehet számítani amikor szerveztünk valamit. Volt aki csak bíráskodni szeretett, de dolgozni kevésbé.- Megköszönték valaha, amit tett értük? Elneveti magát.-Aki méltányolni tudta, de volt olyan, aki úgy nézett rám, mintha szellemi fogyatékos lettem volna. Ebben a faluban nem volt járda, a temetőnk kenteden volt. Rengeteget küszködtem a változásért. A járda úgy jött létre, hogy a járási tanács társadalmi versenyt hirdetett. A nyertes község 30 ezer forintot kapott. Alaposan utánanéztem, számoltam, hogyan lehetne ezt megoldani. A feleségem pörölt velem, hogy bolond vagyok, de én a falut szépnek akartam látni. Józsi bácsi összedugta a fejét a fogorvossal, az egykori Népfront-titkárral és nekifogtak a munkának. Hozattak homokot, Józsi bácsi kiszintelte és hittel hirdette, hogy megnyerik a versenyt. Itt született...-Megnyertük, de a pénz nem volt elég - emlékezik.- A téeszelnök segítségével, meg egy kis turpiszsággal megoldódott a dolog. Az építésnél annyian voltak, mint a hangya. Két hétvégén megépült az egy kilométer járda. Lecsöveztük a posta előtti teret, parkosítottunk. Ott is hetven ember dolgozott. A temetőkerítésnél is csaknem félszá- zan.- Szereti a faluját?- Én nem tudnám másütt elképzelni az életemet. Itt születtem, itt is akarok meghalni.- Mikor ment nyugdíjba?-Több mint húsz éve. Egy nagy vállalattól. Ugyanis én odahagyva az egyéni boldogulás útját, visszatértem az iparba. S micsoda nagy cégeknél dolgoztam. Ez külön fejezete az életemnek. Mivel megrokkantam, leszázalékoltak.- Kapott-e valaha valamilyen elismerést?- Én nem azt akartam, hogy elismerésben részesítsenek, engemet mindig az érdekelt, hogy eredmény legyen. A tanácselnök azért tudta az illemet, s akkor kaptam „Kiváló társadalmi munkás”-jelvényt. Akkor vagy hatan kaptuk a megyében. Szóba hozza azt is, hogy akkoriban finoman megfigyelmeztették, hogy egy Népfront- elnöknek illő volna ateistának lenni.-Elengedtem a fülem mellett, hiszen a templomot is szerettem. Szeretem a mai napig. Elmeséli, hogy 1979-ben a plébános lebontatta a tornyot mert a front alatt kapott néhány aknatalálatot és veszélyessé vált. De visszaépíteni nem akarta, új templomot akart. Űjra jár misére Összeálltak vagy tízen, hogy megakadályozzák. Kihallgatást kértek még Lékai bíboros úrtól is az ügyben, aki nem is tudott a dologról.-Mi azután szembe kerültünk a plébánossal, akinek köríves templom volt a mániája. Akkor lett nagy a távolság a papunk meg a hívek között, de sikerült megvédeni a régi templomot - mondja némi dicsekvéssel a hangjában. Sikerült is úgy megcsinálni, hogy amikor kijött az egyházi főhatóság mérnöke az csak ámuldozott. Megmutatták neki a toronysisakot, amit maga Józsi bácsi tervezett. Meg a víztelenítést, amit ugyancsak egyedül szintéit ki, pontosan ahogyan kellett.-Hogy telnek most a napok?- Úgy-ahogy. Most már beletörődtem a megváltoztatha- tatlanba. S kezdek már egy kicsit felengedni.-Mindig egyedül van itthon?- Ritkán járkálok, mert magas a vérnyomásom, szédülök. Egyszer is a fiam szaladt velem az ügyeletre, mert nem oda léptem, ahová akartam. Akkor nem reméltem, hogy még egyszer felgyógyulok. De már sikerül eljárni a misére. Nekem akkor ünnep a vasárnap, ha misén voltam. Földek parlagon-Megvan-e még a szekerce?- Megvan. Tudnék is vele még mit kezdeni, de már csak ritkán ütök oda, ahová szeretnék.- Milyenek a mai emberek?- Milyen értelemben? - kérdez vissza.- Szívesen felveszik ők is a szekercét? Elgondolkodik.- Dolgos nép a miénk, hiszen látja milyen szép házak vannak a faluban. Persze a sok jó között is akad néhány hanyag. Törekvő ez a nép. Csak hagyják teremteni. Én csak azzal nem tudok megbékélni, hogy a földek itt hevernek parlagon. Jószágokkal nem foglalkoznak. Ezt nem értem P. A. Békefenntartók voltunk a Sinai-félszigeten (6.) Fegyverük volt, de nem használták Az 1979-ben Camp Dávidban aláírt egyiptomi-izraeli különbéke következményeként a két államot elválasztó határ mentén olyan nemzetközi megfigyelő erő állomásozik, amely már 17 éve sikerrel őrködik a két közel-keleti állam békéjén. Ebben a békefenntartó erőben vállalt feladatot egy fiatal pár, Ludvai Dezső és felesége, a megyei rendőr-főkapitányság két tisztje. Egy évig teljesítettek békefenntartó feladatokat a Sinai- félszigeten. A régi ismeretség okán engedtessék meg a tegeződés.- Úgy tudom kitüntetést, elismerést is kaptatok?- Igen, a külszolgálatért, a letöltött féléves szolgálat után kaptunk szolgálati érmet. Hédi a misszió végén kapott az amerikai törzsfőnöktől, az ezredestől egy oklevelet a munkájáért. Itthon pedig soron kívül az ORFK léptette elő századossá, míg én a Force első emberétől, a Force Commader-től, a norvég tábornoktól kaptam oklevelet.- Konkrétan mi volt a kettőtök megbízatása ?- A feleségem az első fél évben nyomozati munkákat végzett, mint közlekedési vizsgáló elsősorban balesetekben dolgozott. A második fél évben a nyomozó csoport vezetője volt, ami azt jelentette, hogy az addigi munkája mellett tartotta a kapcsolatot a Force jogászával és koordinálta a többiek munkáját. Az első fél évben nagyon sok közlekedési baleset volt, a másodikban viszont meglepően kevés. Viszont több rendkívüli esemény. Ő ezeket az ügyeket vizsgálta. Ludvai Dezső munkája a két fél évben szinte megegyezett. Először helyettesként, utána pedig váltásvezetőként dolgozott.- Váltásvezetői beosztásomban volt két amerikai járőröm, akik kéthetente váltották egymást, s egy fidzsi állandó járőröm, akivel együtt érkeztünk, kezdtünk és együtt is jöttünk el. Két hónapig együtt dolgoztak, azután elkerült tőle. Négy hónapig egy kolumbiai fiúval dolgozott. Nagyon megszerette a fiatal, intelligens fiút. Amikor váltásvezető lett Tagi, a fidzsi-Fegyvert mindig kötelező volt hordani?-Nem. Csak riadók, illetve fegyverkísérés alkalmával.- Előfordult-e fegyverhasználat az egy év alatt?- Nem fordult elő. Volt viszont a táborban egy lopássorozat, aminek a felderítésére, a tettes elfogására Dezső készített akciótervet. A 12 nemzett fiai között ugyanúgy voltak gyengébb jelleműek, mint a hétköznapokban itthon Magyarországon a civil életben. Figyelőszolgálatot szerveztek, mégsem sikerült elcsípni az elkövetőket.- A tervet Hédi fordította le Teljes fegyverzetben ... fiú visszakérte magát hozzá. S a helyettesen kívül irányított még három magyar járőrt is. az amerikai MP-sel. Amikor a Force vezetője megkérdezte, hogy a magyarok mit akarnak tenni, hogy megfékezzék a megdöbbentő méretű lopássorozatot. Mi akkor a kész tervet letettük eléje egy térképvázlattal. Meglepődött. . . A betörőt azonban nem sikerült elfogni. Vagy fülest kaphatott minderről, vagy elhelyezhették közben a táborból egy külső megfigyelő pontra.- Vajon a magyar rendőri tapasztalataitokat tudtátok-e gyümölcsöztetni ?- Igen. Baleseteknél elsősorban, az akció tervezésénél, irányításánál mindenképpen. Volt köztünk bűnügyi technikus és közlekedési helyszínelő is, akiknek a speciális szaktudására a nyomrögzítésnél és a baleseti helyszínelésnél nagy szükség volt. A Sinai-félszigeti misszió katonai vállalkozás, ámde a magyar kontingensnek csak a fele katona, a másik fele rendőr. Ugyanis Magyarországon igencsak kevés katonai rendész van. Ezért volt a vegyes megoldás.- Milyen tanulságokkal szolgált nektek ez az egy év?- Emberi tapasztalatokban mindenképpen gazdagodtunk. Látókörünk kiszélesedett. Talán soha nem találkoztunk volna uruguayival, kolumbiaival, fidzsivel, új zélandival, tehát olyan emberekkel, akik a világ más pontjain élnek. Megismerhettük őket, bepillantást nyerhettünk a kultúrájukba. Történelmi tájakat, helyeket tudtunk bejárni, személyesen tapasztalhattuk meg az emberiség bölcsőjének híres központjait. S ez csodálatos volt. ■ (Vége) Pádár András Salakos talajú kert produkálta Repülő vagy cápa? Óriáskrumpli termett Balassagyarmaton Két csöppség óvakodott lapunk balassagyarmati szerkesztőségébe, kezükben egy óriásra nőtt krumplival. A mögöttük érkező szülők, Hatala László és felesége elmondták, hogy a hatalmasra sikeredett terményt szeretnék, ha mások is látnák, hátha akad párja. Áz egykilósra nőtt Desiré burgonyát sokan megcsodálták a járókelők közül, ahogy a fényképészhez haladtunk ... Útközben Hataláné, Bea asz- szony elmondta, hogy száz gyök burgonyát ápol a kertjében sok más zöldségféle mellett. A főzéshez bontott meg egy tövet és mind nagy krumplit talált, köztük az egykilósat.- Százat vásároltam az egy szemesből, azt ültettem el. Nem FOTÓ: T. G. öntöztem, mert esett eső bőven a nyáron. Szerintem a többi bokorban is ilyen nagyok lesznek - mesélte.- A gyerekek, Balázs és Csenge repülőnek és cápának nevezték el a furcsa formájú terményt, amely akár terhes anyát ábrázoló ősemberi faragásnak is kinéz - magyarázta a férj.-Ahol lakunk, az Arany János úton, a kert földje inkább salakos, mert a volt ken- deráztatót azzal töltötték fel. A szakemberek csak ámul- hatnak, hogy mit produkált a kertünk - mondja nevetve Hatala László. Közben az utca forgatagában elkészült fotó az újságolvasóknak is dokumentálja Ha- taláék termését. Szendre
