Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-27 / 173. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. július 27., kedd Ötvenedik házassági évfordulóját ünnepli a kazári Csonka család Nagy szerelemre épült életük háza Július 23-án volt pontosan ötven esztendeje annak, hogy két fiatal Kazáron kimondotta a boldogító igent. Csonka Pál és felesége azóta élnek egymással boldog házasság­ban. A Móricz Zsigmond út 3. szám alatti portán Pali bá­csit fafűrészélés közben találjuk, s amikor jövetelünk cél­járól szólunk, csak annyit mond: elmúlt, mint bármi más, de az asszony majd mesél róla. Felesége épp' a pos­tára készül, de kérésünknek szívesen tesz eleget.- A tágabb család már meg­ünnepelte a jeles évfordulót?- Az még egy kicsit odébb van, s várhatóan augusztus 20-án kerítünk sort a múltidé­zésre, de csak azért akkor, mert az ünnepek idején min­denki ráér, s az az igazság, hogy egy 50 éves házassági-A mostani nagy napot, sőt napokat leszámítva hogyan pe­reg az idő a Móricz Zsigmond út 3-ban?- A férjem nem nagyon mozdul ki otthonról, én inté­zem a hivatalos dolgokat, bejá­rok a postára, a boltokba, sőt még Tarjánba is. Egyszer-egy­Ötven esztendő boldog házasságban. Csonka Pált és feleségét Kovács József alpolgármester (balról az első) köszöntötte a kazári önkormányzat nevében- A férje nagyon szerényen szólt az elmúlt közös öt évtize­dükről.- Férfiember, nem szeret so­kat beszélni, meg aztán amúgy is olyan csendes fajta.-De csak nem mindennapi volt az önök számára 1949. jú­lius 23.?- Most is tisztán emlék­szem rá. Itt volt a lagzi Kazá­ron, s akkor még nem húztak föl sátrat a vendégségnek. Vi­szont, ami lóca és asztal volt, azt mind összehordtuk a kertbe, ahol nagy lakodalmat csaptunk. Bizony, lehettünk vagy nyolcvanan.- Nagy szerelem volt?- Én épp' hogy betöltöttem a tizenhatot, Pali pedig a huszon­négyet. Hát, nem akarok ha­zudni, udvarolt nekem más is, de nekem csak ő tetszett, így aztán az övé lett a szívem.- Hol ismerkedtek meg?- Ott, ahol akkoriban a leg­többen, a munkahelyen. Mi ket­ten például kukoricafosztáson vetettünk szemet egymásra.-És valóban olyan csendes volt az elmúlt ötven esztendő?-Jó is volt, nehéz is volt, előfordult olykor, hogy civód- tunk egymással, de hát nagy volt a szerelem, amelyre örök hűséget fogadtunk egymásnak, s valóban inkább csak civódás volt az néhanapján, nem harag. Ami meg körülöttünk történt az ország-világban azt mások is megélték, viszont minden ne­hézséget könnyebben el lehet viselni, várni, bízni a jobb na­pokban, ha két ember őszinte szeretettel viseltetik egymás iránt.- Hol dolgoztak?-A féljem egész életében vájárkodott, s végül Kányásról vonult nyugdíjba. Én javarészt mint háztartásbeli tevékenyked­tem, s próbáltam megkönnyí­teni az ő nehéz munkáját, mert sokszor rabságukba ejtettek a különböző betegségek. évforduló megérdemel any- nyit, hogy nyugodt körülmé­nyek között tartsuk meg.- Kik lesznek ott?-Nem csapunk pótlagzit az biztos, hiszen egyetlen gyer­mekem, a 44 éves fiam család­ján kívül nem lesznek ott má­sok. A fiamék amúgy Bátonyte- renyén élnek, Palika minőségi hegesztő. Az egyik unokám 22, a másik 12 éves, s mindkettő fiú. Mi már csak ilyen fiús csa­lád vagyunk. szer azért elutazunk Zsóriba is fürödni, csak ezt nagyon nehéz megtenni a kis nyugdíj mellett. Jobbára a televíziót nézzük, délután elkezdődnek a soroza­tok, amivel egész estig kiszol­gálnak bennünket. * Kazár polgármesteri hiva­tala július 23-án virágcsokor­ral köszöntötte az ötvenedik há­zassági évfordulójukhoz érke­zett Csonka Pált és nejét. B. M. Vigyázat, nem árvízkárosultak, gagyizók! Hatvanezret fizettek a fényes réz ékszerért Előfordul, hogy valaki elin­dul vásárolni, ámde mégsem vásárol, hanem inkább ő ad el valamit másoknak... így történt ez azzal a két sajó- bábonyi romacsaláddal is, amelyeknek tagjai a napok­ban Lada gépkocsival és az­zal a szándékkal érkeztek Karancsberénybe, hogy ott lovat vásároljanak. Ki tudja, miért miért nem, a lóvásárlásból semmi nem lett. Jártak a faluban, közben dél lett, a velük hozott két gyerek is megéhezett. Betértek még a helybeli kocsmába is, majd gondoltak egyet, s visszaindultak. No nem haza, csupán a szom­szédos Karancslapujtőre. Jó szokásukhoz híven itt is megálltak, nézelődtek, majd hirtelen ötlettől vezéreltetve betértek a Rákóczi út egyik házába. Az otthoniak talán meg is lepődtek, amikor a hat roma betódult az udvarra, de az asszonyokkal lévő gyere­kek látványa nyugtatólag ha­tott. A jövevények gyorsan elhadarták, hogy ők bizony árvízkárosultak, mindenüket elvitte a víz. Nem maradt másuk, mint a rajtuk lévő ru­hák, no meg az a néhány csa­ládi aranytárgy, amelyektől megválnának ha a háziak megvennék nagyon jutányos áron. Az ár tényleg méltányos­nak tűnt, hiszen a kilenc da­rab aranyláncért csekélyke hatvanezer forintot kértek. Természetesen azért csak ennyit, hogy biztos vevőre találjanak, mert a gyerekek nem éhezhetnek. A háziak nézték a láncokat, kissé fur­csán csillogtak, mintha a két roma férfin csüngő, lengő aranyak csillogóbbak lettek volna. De azért megvették. Sőt, a háziasszony még egy kiló cukrot is adott a váratlan vendégeknek, hogy majd jó lesz a gyerekeknek. Alig porzott el a Lada a sa- jóbábonyiakkal amikor mégis győzött a gyanú az ék­szerek vásárlójában és értesí­tette a körzeti megbízottat. Innentől kezdve gyorsan tör­tént az intézkedés. Futott az értesítés a közúti ellenőrzést végő kollégáknak, akik meg­állítva a Ladát, megnézték a csomagtartóját is. S bizony ott még bőven találtak eladni való családi ékszert. Az előállított sajóbábonyi L. és Sz. házaspár családi aranyairól a szakértő pillana­tok alatt megállapította, hogy sosem voltak aranyból, sima réztárgyak. Akik pedig eze­ket eladták nem csináltak mást, mint az egyik legősibb trükköt alkalmazták a hiszé­keny emberekkel szemben, becsapták őket. Ezt a fajta csalást mondják alvilági nyelven gagyizásnak. A gagyizók beismerték cselekedetüket és vissza­szolgáltatták a vételárat a rendőrségnek, ahonnan a pénzt visszajuttatják a ka- rancslapujtői családnak. A sajóbábonyiakat elen­gedte a rendőrség; a hivata­los szervek azonban termé­szetesen eljárást is indítottak ellenük. P. A. Elnök, alpolgármester, szakmérnök - Egy percig sem volt távol a községtől, kivéve a tanulási időszakot Továbbra is együtt a szövetkezet biztonságában-Kezdettől fogva minden idegszálammal a mezőgaz­dasághoz kötődöm. Nyolc-tíz éves koromban például kézzel fejtem egy szem tehénkénket. Később pedig a mezőgazdasági technikum és az egyetem által előírt kö­telező gyakorlatot is a ceredi szövetkezetnél töltöttem - érzékelteti a mezőgazdasághoz fűződő érzelmi és gya­korlati momentumait Kis Simon Győző, a ceredi me­zőgazdasági szövetkezet elnöke. Egy percig sem voltam tá­vol a községtől, kivéve a tanulási időszakot — teszi hozzá. Jól fog a fejed Növényvédő szakmérnöki diplomával a kezében az ösztöndíjszerződésnek megfelelően kezdte pálya­futását a nagyüzemben.-Még benne vagy a ta­nulásban, jól fog az agyad, mondták az akkori veze­tőim, s elküldték az úgyne­vezett szervestrágya-rob- bantó tanfolyamra. Egy hónap után külszíni rob­bantó vezetői bizonyít­vánnyal a kezemben jöttem vissza, amit sohasem kel­lett használnom. Egyébként az országban ketten értünk el kiváló minősítést. A növénytermesztési ágazatban debütált mint gyakornok, később pedig vezető beosztásban tevé­kenykedett, ugyanakkor el­látta a növényvédelmi fel­adatokat is.-Az ágazatban annyian dolgoztunk akkor vezető­ként, mint a jelenlegi ösz- szes vezetői létszám. Az ifjú szakember nem panaszkodhatott a fogadta­tásra. Valójában hazajött. Az ágazatban tevékeny­kedő vezetőtársai pedig mindannyian helybeliek voltak. A gyakorlati év letöltése után központi agronómus- nak nevezték ki, ezt a posz­tot egy évig töltötte be, utána termelési elnökhe­lyettes lett. Ezt követően ál­talános elnökhelyettesi megbízást látott el. Életé­ben 1991 jelentett újabb fordulópontot. — Az elnöki posztra ket­ten jelentkeztünk. Az első fordulóban két szavazat hí­ján nem értem el a kéthar­mados többséget. Az újabb szavazáskor én lettem az elnök. Nem dicsekvéskép­pen mondom, hogy az át­alakuláskor csupán két tag vitte ki az üzletrészét. A többiek a biztos megélhetés tudatában, a munkahely­megtartás reményében ma­radtak. Szövetkezetünk ne­véből töröltük a termelő szót. Jogász nélkül-Az előbbi milyen változást hozott a közös gazdaság életé­ben?- A szövetkezetellenes csoport azzal riogatta az embereket, hogy majd ők megmutatják nekünk. Az akkori szövetkezeti törvény szerint a kárpótlás végre­hajtásával a csaknem nyolcezer hektáros nagy­üzemi terület négyezer- százhuszonegy hektárra csökkent. A jó földeket a kárpótláskor kivitték. Ne­künk 4,46 átlagkorona ér­tékű maradt. Szántóink 9,9 aranykoronásak. Óriási gondot jelent a földbérleti díjak fizetése, illetve azok nagyságrendje. Mi ugyanis A kitüntetett valamennyi közös műve­lésbe hagyott területre fi­zetjük az aranykorona után megállapított bérleti díjat. Bár ez költséges, de ezt tartja az igazgatóság em­berséges megoldásnak, amíg nem történik meg a tényleges tulajdonba adás, amíg nem ismerjük a hely­rajzi szám szerinti tulajdo­nost. Büszkén említem, hogy a szövetkezeti és kár­pótlási törvényből adódó rengeteg jogi feladatot jo­gász nélkül oldottam meg, beleértve a kívülállók ügyét is. Egyetlen iratot sem ad­tak vissza kiegészítésre. Mástól tudtam meg, ha nem így cselekszik, hagyja, hogy széthurcolják a szö­vetkezeti vagyont, akkor a helybeliek nem tűrték, tűr­nék meg maguk kö­zött. Arcán látom, hogy tusakodik gondolatával, mondja-e vagy sem, ami kikívánkozik belőle. Végül így szól:- Engem nem zöldbáróztak le, mint az országban sokan másokat. Az akkoriban éppen megszűnés előtt álló — és azóta már régen meg is szűnt - egyik lap viszont fáraónak titulált egy munkaü­gyi vita kapcsán. Nemcsak engem, hanem a családot is hetekig zavarta. — Mi a véleménye a támogatásokról ?- Formája sok mindent eldönt. Bizonytalanságban tart-e, „élj meg, ahogy tudsz” lehetőséget kínál, netán segít a gazdálkodás­ban. Mi szövetkezetben kí­vánunk továbbra is dol­gozni, jelentette ki a tag­ság, ugyanakkor megbízott, hogy keressük a számunkra előnyös, újabb megoldáso­kat. A rengeteg üresen álló istállónkat benépesítettük harmincezer kislibával. Jól döntöttünk, mert bejött. Az első évben ötvenötmillió forint árbevételt értünk el, a tavalyi évben hetvenhétmil­liót. Az elmúlt év végére a törzslúdállomány megha­ladta a tizenhétezret. Amikor a piaci árak jók voltak, akkor a húsmarhaál­lományunk is nyereséges volt. Ha a törvény nem rak ránk újabb hatalmas, erőn­ket meghaladó fizetési kö­telezettségeket, akkor megmaradunk, biztosítjuk a hatszáz darab húsmarha átteleltetését. Az átalakuláskor (1992- ben) nettó nyolcvanmillió volt az éves árbevétel, ta­valy elérte a százhetvenhá­rommilliót. Az átlagbér 11 439 forintról mára 37 223 forintra emelkedett.- Még mindig kevés — hangsúlyozza az elnök. Kevesebb támogatás Az idén tizenhatmillió fo­rinttal kevesebb állami tá­mogatásban részesül a gaz­daság. Ebből tízmilliót képvisel a földalapú meg­vonás.- A múlt évben energi­ánk döntő részét a belső szervezeti változtatás meg­valósítására fordítottuk, mert ez számunkra létkér­dést jelentett.- Mit takarnak az előbbiek?- Bérbe adtuk két kamio­nunkat, a salakbányát, a fa­üzemet, az erdőgazdálko­dást, a húsmarha- és törzs­lúdtartást — a szükséges ta­karmánytermő területtel, gépi technikával — vállal­kozási formában végezzük. Az utóbbi intézkedések ugyan létszámcsökkentés­sel jártak, de tagjainknak kenyérkeresetet, munkale­hetőséget biztosítottak. Kis Simon Győzőt a tag­ság harmadszorra válasz­totta meg elnökének, ami többi között azzal is jár, hogy havonta öt-hat milliót kell előteremteni a bérkifi­zetéshez. Szerencsére ed­dig még sikerült. A nagy­üzemnek nincs adóssága, hitelképes. Elismerés Kis Simon Győző szakmai és emberi magatartása, sok-sok erőfeszítése a köz érdekében természetesen nem maradt eddig sem el­ismerés nélkül, jóllehet ő egyáltalán nem ezt tartja lényegesnek. Számára a többi ember megbecsülése a legfontosabb. Azért azt érdemes lehet megemlí­teni, hogy például a szö­vetkezet kiváló dolgozóját a nemrég lezajlott nemzet­közi szövetkezeti nap al­kalmából Szövetkezeti em­lékéremmel tüntették ki. Az előző ciklusban a he­lyi képviselő-testületben képviselőként tevékenyke­dett, most alpolgármester­ként szolgálja a község la­kóit. Ezen kívül a Cered Völgye Mezőgazdasági Szövetkezet horgászegye­sületi elnöke. V. K.

Next

/
Thumbnails
Contents