Nógrád Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-30–05-01-02 / 100. szám
10. oldal Közélet - Hirdetés 1999. április 30., péntek Már hajnalban díszítették a házakat, reggeli trakta a segítőknek Holdfényes májusok, muskátlis ablakok Kohász színjátszók az élen egy 1955-ös felvonuláson-Emlékszem: Korzicska bácsi- éknál mindig megvendégelték a reggeli ébresztőt fújó acélgyári zenekart május elseje reggelén. A Ferencz-telepen laktak, hajnalra csak úgy ragyogott a gyári kolónia. A felesége az udvaron fehér damaszttal terített. Bár szerényen éltek, az asszony mégis sok finomságot bűvészkedett elő az ünnepi asztalra. A fiúk meg a hajnali „fújástól” kifáradva, a zeneszerszámokat éppen csak a fűre tették s már pusztították is az ételt, italt. Persze a trakta végén: a ház asszonyának járt a leköszönő, búcsúszám... ” - Bolyós Lász- lóné, a Kohász Művelődési Központ egykori, megbecsült igazgatónője idézi így fel a régmúlt acélgyári május elsejéket, pontosabban az előkészületek remek hangulatát.- Még a hetvenes években is szokás volt a házak díszítése. Lakótömbök fogtak össze, hetekig gyűjtötték a kreppapírt, hogy május elseje hajnalára kidekorálják a homlokzatokat az acélgyári úton. Érdemes volt serénykedni, mert a legsikeresebb gárda délután egy hordó sört verhetett csapra. Ami ebben a legszebb volt az a társas együttlét! Mire a hajnali 3-kor kelő dekorálok végeztek, minden ház előtt megterítettek az asszonyok a reggelihez: hurka, kolbász, itóka került az asztalra. Becsülettel, hiszen így dukált, ezt diktálta a tisztesség. Csics György nyugdíjas, évekig volt a híres Petőfi színjátszókor vezetője, rendezője.-Rengeteg szép élmény maradt a régi május 1-jékről. Például az 1955 áprilisi, amikor a színjátszókor megkapta a szocialista kultúráért kitüntetést. Évekig voltam a május 1-jei salgótarjáni felvonulások narrátora is. A garzonház alsó emeletén figyeltük a felvonulókat és onnan ment a kihangosítás, később átköltöztünk a Karancs teraszára.- Termett-e baki, izgalmas sztori ebből az időszakból?- Minden le volt írva: a felvonulók sorrendje, köszöntésre érdemes vállalatok, szocialista brigádok, élmunkások neve. Nem lehetett tévedni, bár a drukk, az izgalom bennem volt, hiszen a tribünön ott volt a város, a megye vezetése.- Bár a felvonulás a múlté, a do- linkai majális még megmaradt mindenki számára.- így van! Ha jó idő lesz, kimegyek, s jóízűen megiszom egy-két hűs íföccsöt. Szemlélődöm: hogy mulat a mai munkás- osztály. Ahogy az acélgyár neve is változott, úgy vált kedvelt szabadidőparkjából is Borbély-liget, Zója liget, aztán Dolinka, amely szlovákul Völgyecskét jelent. Lévay Árpád, a Petőfi színjátszók ma is aktív, 70-es éveiben járó, egykori bonvivánja legszívesebben a ligetben eltöltött majálisokra emlékezik.- Régen gyönyörűen rendbe tartották, nemcsak a majálisokra tették rendbe. Örült az ember szíve, amikor gyárrészlegek, családok kalákában bográcsoztak. Szó szerint: múlatták az időt.-Ön a mostani majálist hol „múlatja”?-A karancssági népünnepélyen lépek deszkákra, nem bon- vivánként, hanem komikusként. De a Dolinkába is kimegyek, az biztos. Szabó Gy. Sándor Aranykatedra-emlékplakett Farkas Erzsébet zenepedagógusnak Gordonkamű utódokra hangszerelve Kőröstarcsáról életútja a Palócföldre vezérelte A közelmúltban Aranykatedra-emlékplakett kitüntetést vett át Pokorni Zoltán oktatási miniszter aláírásával Farkas Erzsébet, a salgótarjáni zeneiskola pedagógusa. A Kőröstarcsán nevelkedett egykori kislány több évtizeddel ezelőtt nem is sejtette, hogy életútja majd Salgótarjánba vezérli, s pályafutását egy miniszteri kitüntetéssel koronázzák meg. Farkas Erzsébet állandóan zeneközeiben volt, hiszen édesapja énekszakos tanárként dolgozott. Zenei érdeklődése akkor forrott ki igazán, amikor a zenei oktatás egykoron etalonként kezelt iskolájába, a békéstar- hosiba iratkozott be. A grófi kastélyból kialakított bennlakásos intézménynek az adta a különleges profilt, hogy teret, lehetőséget biztosított a tehetséges, de szegény gyermekek számára is. Nem jelentett akadályt A tizenegy éves kislány gordonkán tanult, de egy év múlva váratlanul bezárták az egyébként szebb reményekre jogosult iskolát. Persze, aki egyszer már elmélyült a zene világában, annak a hét lakattal bezárt ajtó sem jelenthet akadályt. Ráadásul kapóra jött, hogy édesapját a nyíregyházi tanítóképzőbe hívták oktatni. Farkas Erszébet számára a Nyírség fővárosa az általános iskola befejezése mellett a helyi, úttörő-zenekarban és a városi zeneiskolában történő zenélést, tanulást jelentette. A zenei szakközépiskolát és a tanárképző főiskolát Debrecenben végezte, s főiskolás korszakának már második évétől tanított hangszeren, illetve szolfézst. A diplomaszerzést követően Kisújszálláson, majd Hajdúszoboszlón tanított. A nagy fordulat akkor következett be életében, amikor szülei nyugdíjba vonultak, s Parádfürdő csendes világát választották új otthonuknak. A távolság túlságosan nagynak bizonyult az ingázás megvalósíthatósága szempontjából, s egy kínálkozó lehetőség révén került kapcsolatba Salgótarjánnal, ahol 1968. augusztuas 16-tól tanít. Először nem tetszett neki a városka, de aztán ahogy teltek-múltak az évek és egyre több tanítvány vette körül, édes otthonná vált számára a nógrádi megye- székhely. Tanítványok sokasága A tanítványait ma is úgy emlegeti, mintha saját gyermekeiről lenne szó. Egyikük, Lantos Szilvia, a Magyar Virtuózok között játszik, de hosszú sorokat lehetne kitölteni azon zenei pályára kerültek nevének feltüntetésével, akik Farkas Erzsébetnél kezdték a gordonkatanulást. Pedig egyáltalán nem könnyű hangszerről van szó. Az alapfok hat évet vesz igénybe, a pályára kerüléshez további négy, a zenepedagó- gussághoz pedig ezen felüli három év szükséges. A művészi diploma újabb két év zenei tanulást igényel. A hangszer ára borsosnak tekinthető, mivel tokkal, vonóval egy átlagos gordonka félmillió forintot is kóstálhat. A gyermekek zeneiskolai tanulmányaik folyamán igénybe vehetik az intézmény hangszereit, de előbb- utóbb mindenki arra törekszik, hogy lehetőleg saját gordonkája legyen. Közös utak A zenei pályán eltöltött évtizedek számos élménye között jegyzi az Aranykatedra-emlékplakett tulajdonosa a tanítványaival megtett közös utakat - például Finnországba és Angliába. Büszkén említi, hogy a nagybátonyi Doráti Antal kamarazenekar alapító tagja, s szintén kedves emlékei között tarja számon azt, amikor Yehudi Menuhin előtt is felléptek. A zene szeretete, s e nemes érzés átörökítésének a vágya, az utódok tanítása, hosszú évtizedek után is meghatározó jelentőségű Farkas Erzsébet életében: gordonkamű ez utódokra hangszerelve. B. M. FELVESSZÜK A RITMUSÁT BANK 3100 Salgótarján, Rákóczi u. 1-9. tel.: (32) 520-150 Budapest Barcs Békéscsaba Debrecen Dunaújváros Eger Gödöllő Győr Hódmezővásárhely Kaposvár Kecskemét Miskolc Nagykanizsa Nyíregyháza Pécs Szeged Szekszárd Székesfehérvár Szombathely Törökbálint Veszprém Zalaegerszeg A BANCA COMMERCIALE ITALIANA-CSOPORT TAGJA CIB^0640242242
