Nógrád Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-30–05-01-02 / 100. szám
„Szürkeállomány, Alapi István közreműködésével” - Ahol minden magától működik Addig csinálják, amíg örömet A napokban jelenik meg egy nemrégiben alakult salgótarjáni rockzenekar első nagylemeze. A formáció korántsem nevezhető - a szó legszorosabb értelmében - újnak, hiszen tagjai mind jól bejáratott nevek már. Az együttes neve: „Szürkeállomány, Alapi István közreműködésével”, s e név minden bizonnyal sok mindent elárul. Annyit legalábbis bizonyosan, hogy a nemzetközileg elismert salgótarjáni származású gitárosról és Nógrád megye egyik közismert rockegyéniségéről Oláh „Szürke” Zoltánról van szó. Azaz róluk is, mert a produkciót két, illetve három társ teszi teljessé, Botos Pál billentyűs, Petrusz Gyula dobos, valamint - a hamarosan kezdődő koncertek állandó közreműködőjével - Kovács László basz- szusgitáros személyében. Balról jobbra: Botos Pál (billentyű), Petrusz Gyula (dob), Oláh „Szürke” Zoltán (ének), Alapi István (gitár) fotö: m. cs. Filmjegyzet - Visszavágó Mel Gibson a hollywoodi nagyágyúk közül is az egyik legbiztosabb pénzügyi befektetésnek számít. A negyven felett is jóképű, vonzó és lehengerlő lendülettel játszó sztár nem csupán a kamerák előtt, de azok mögött is valami egészen egyedire képes. Két saját rendezése révén pedig azt is tudjuk róla, hogy direktorként sem utolsó. Ezt bizonyítja az utóbbi filmnek és a rendezésnek járó arany Oscar is. A jó öreg Mel azonban leginkább színészként van elemében. Vicces és kissé őrült figurái - például a Halálos fegyverből, a Maverickből és az Összeesküvés-elméletből - már régóta egyéni védjegyévé váltak. Nem csoda hát, ha legújabb krimijében, a Visz- szavágóban is egy hasonlóan eredeti karakter bőrébe bújik. Porter (Mel) tulajdonképpen egy ördögi gazember - de a jobbik fajtából valók közül. Hősünk ugyanis csakis a törvény megkerülésével „keresi” a kenyérrevalót: lop, rabol, lányokat futtat, de amit tesz, azt mindig becsülettel és tisztességes szándékkal. Talán éppen e miatt bele is sétál egy szépen kitervelt csapdába: társával egy lopott zsákmányon osztozkodnak, amikor kiderül, hogy a partner nem is annyira igazán megbízható partner. Elveszi a pénzt, valamint Porter feleségét és lelövi Portért magát is. Az ily' módon többszörösen is kifosztott főhősünk azonban több hónapos lábadozás után felépül és természetesen bosszút esküszik: mivel tulajdonképpen ő egy becsületes gazember, visszatérve követelni kezdi a zsákmányból őt megillető hetvenezer dollárt. Csak hetvenezret és egy centtel sem többet! Persze a jogos igény benyújtása közben ki- sebb-nagyobb bonyodalmak lépnek fel és mivel emberünk igencsak eltökélten indul az ellopott zöldhasúi nyomába, a környék gengszterbandáinak körében - persze némi lövöldözés kíséretében - igencsak szép számmal kezd lecsökkenni az emberállomány... Az akciódús és humoros krimit - na és persze Melt! - április 29-től láthatják a balassagyarmati Madách mozi nézői. Sz. G. A dzsesszénekes csaknem hatvan évig „szolgált” Hangjára mindig volt vevő Természetesen az utóbb említett zenészek sem pályájuk elején járnak már. Botos Pált a dzsessz kedvelői a Jazz-Vision nevű formációból (is) ismerhetik, mely zenekar Szlovákiában működött ugyan, csapatuk azonban számos fesztivál-szereplésük alkalmával többfelé járt Európában, Ausztriától Németországig, s természetesen Magyarországon. A fiatal billentyűs a tavaly előtti rocktáborban ismerkedett meg Oláh Zoltánnal és elképzeléseivel.- Ha az ember jól érzi magát abban a zenében, amely körülveszi, akkor tudja ezt az érzést a közönség felé is sugározni - mondta Botos Pál. A szintén Szlovákiában élő Petrusz Gyula szakmai kapcsolatok révén találkozott megyénk könnyűzenei életével, hiszen őt tanítani hívták meg a nógrádi rocktáborba. Az Elán, a Team, a Luquid Boogie Roll együttesek dobosa egyébiránt Los Angelesben, Joe Porcomnál végezte zenei tanulmányait. Kovács László basszusgitárost talán egyáltalán nem kell bemutatni, hiszen olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Babos Gyula, vagy Katona Klári, de a szombathelyi Lord együttes zenészeként is ismert. A Szürkeállomány részben salgótaijáni zenekar - magamat is beleszámítva - részben pedig szlovákiai. Tehát akár nemzetközinek is tekinthetjük - mondta Alapi István gitáros, - aki egyben zeneszerzője is a lemeznek - a nemrégiben lezajlott fotózáson, aholis Molek Csaba éppen a lemez képanyagán dolgozott. - Gyerekkorunkban mi már zenéltünk együtt Szürkével és amikor nemrégiben találkoztunk nosztalgiánk támadt ezzel kapcsolatban, s arra gondoltunk, hogy abszolút kedvtelésből miért ne csinálhatnánk közösen egy albumot. Tehát most mindenfajta elvárástól, vagy tudatosan kialakított imidzstől mentesen írunk és játszunk nekünk tetsző számokat.- Milyen perspektívát lát ebben?- Olyan értelemben nem látok perspektívát, hogy ez nem egy üzleti vállalkozás. Ez nem jelenti azt, hogy én az egyéb- kénti munkásságomat emiatt megszakítanám, akár az Eddával, akár más formációval, amelyben közreműködők. Saját magunk szórakoztatására készül az anyag, ami azon keresztül, - ha mi ebben jól érezzük magunkat - örömet fog okozni azoknak is, akik hallgatják, mert ezek a dalok mentesek a kiszámítottságtól, hiszen mindenkinek megvan a maga élete ezen kívül.- Mit kell tudnunk legújabb formációjáról, mennyire végleges ez a fölállás? - kérdeztük Oláh „Szürke” Zoltán énekest, a lemez szövegíróját.-Véglegesnek soha semmit nem lehet tekinteni a zenében, ezen nem is gondolkodom. Én már nagyon sok zenésszel dolgoztam, hiszen nagyon régóta csinálom. Ha belegondolok abba,hogy mindig is kicsinyes, hétköznapi ügyek miatt kellett megállnia egy-egy zenekarnak, akkor nagyon büszke vagyok arra, hogy a mi kategóriánkban, Nógrád megyében még nem jelent meg CD-lemez. Nem lehet véletlen, hogy ezekkel az emberekkel, társakkal elkezdtünk örömzenélni és amikor összenéztünk, magától adódott a „kérdés”: ha mi eny- nyire ráérzünk egymás stílusára, miért nem zenélünk együtt? Nekünk nem kellett semmi olyasmit mondanunk, hogy „tudod, majd ott annál a résznél ez és ez lesz...” Mindenki megkapta az Alapi Pisti által abszolút profin megírt anyagot és a stúdióban elkezdtünk dolgozni. Ez egy nagyon fölkészült csapat és én azon vagyok, hogy valahogy felnőjek melléjük. Életemben először játszom olyan együttesben, okoznak ahol minden jól és magától működik...-A lemez címe: „Rossz helyre születtem”. Ettől függetlenül Nógrád megyében szervezi a rock-táborokat, mindig is itt zenélt, sőt, segíti is a helyi fiatalokat, akik ebbe a műfajba vágnak bele. Tipikus lokálpatrióta, miért ez a cím?- Ebben teljesen igaza van, ezt már nagyon sokan megjegyezték. Ez nálam átvitt értelemben értendő. Dyenek vagyunk mi emberek - egyébként én is-, hogy ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk, akkor szidjuk ezt a várost. Ettől függetlenül én is úgy vagyok ezzel a hellyel, hogy bárhonnan is jövök hazafelé, mindig azt' várom, mikor lesz kiírva: Sal- gótaiján. Ennek az érzésnek természetesen helye van a lemezen is, hiszen az egyik nóta Salgótarján himnusza lesz, legalábbis részünkről. Ebben a dalban igyekeztem kifejezni, hogy így szeretem ezt a várost, ahogy van, hiszen életem része.- Szóval a salgótarjániaknak egy kicsivel nagyobb szívvel nyújtja át ezt az albumot?-Igen. Annak nagyon örülök, hogy ebből a vidéki városból tudunk fölmutatni az egész országnak magas színvonalú anyagot. Engem minden szál ideköt, itt érzem jól magam. Szerencsés vagyok mind a családom, mind a baráti társaságom miatt. A zeneszeretet mellett a legfontosabbnak azt tartom, hogy emberek tudjunk maradni. Ezért fontos számomra, hogy a borítón ott legyenek azok az emberek, akik mellettünk voltak ebben a vállalkozásban - így Ottmár Tamás, aki a koncerteken is közre fog működni, Túróczi János, a menedzserünk és Szabó Ervin a keverősünk - hiszen ők már szinte családtagjaim.- Az anyagra néhányan már fölkapták a fejüket, pedig sok keserűség kijön belőlünk. Engem azonban, ha zenéről van szó más nem érdekel. Amíg az embereknek örömet tudok okozni, addig csinálni fogom. Dukay Nagy Ádám Egy „hang” megint eltűnik a dzsessz és a blues világából. Meghalt Joe Williams, aki neves dzsessz- és blueszené- szek együtteseiben „szolgált” csaknem hat évtizeden át. A Joseph Goreed néven anyakönyvezett Williams sem különbözött - nem is akart különbözni - fekete társaitól: gospellel és spirituáléval kezdett, több rövid életű szerződése volt a kor ismert, bár világsztárnak nem mondható zenekaraival. Korai együttesei közül a The Jubilee Boys nevét őrizte meg az emlékezet. Jimmi Noone együttesében már „világi” hangot ütött meg. Tulajdonképpen a véletlennek köszönheti, hogy sikerült kiugrania a tucatzenészek tömegéből. A Regal színház alkalmazta őt 1943-ban mint biztonsági őrt. Rendszeresen találkozhatott így Lionel Hamptonnel, Duke El- lingtonnal és másokkal. Bár képességei alapján akkorra már szólóban is megállta a helyét, szívesen mondott igent, amikor Lionel Hampton hívta zenekarába. A negyvenes éveket végig vele „énekelte át” az ismert városban, Bostonban. Együttműködésük azzal ért véget, hogy a dzsessz másik óriása, Count Basie, a legendás zenekarvezető csábította őt magához az ötvenes évek elején. A hatvanas években főként szólóban dolgozott. Nem hiányzott a hetvenes és a nyolcvanas évek világából sem. Változhattak a divatok, bársonyos hangjára mindig volt vevő. Nagy közönségsikert aratott a II. Országos Fotóhetek programja „Itthon vagyunk” - Nógrádban A 19. század jelentős találmányainak egyik a fényképezés. Korszakos jelentőségű nap volt 1839. január 7- e, amikor J. M. Daguerre (1787- 1851) Párizsban mások eredményeit is felhasználva bejelentette a fényképezés feltalálását. Ez a találmány lehetővé tette, hogy az emberiség képet rögzíthessen a valóságról. A fotó felfedezése óta eltelt másfél század során életünk részévé vált. Alapjaiban megváltoztatta a sajtót, polgárjogot nyert a művészetek sorában. A fotó maga is műtárggyá vált, a magyar fotográfia számos világhírű személyiséggel - tudóssal, mérnökkel, fotóművésszel - gazdagította a világ kultúráját. A fotózásban Nógrád megye is szép eredményeket tudhat magáénak mind a távolabbi, mind a közelmúltból, de a jelen is sikeresnek mondható. Az elmúlt napokban, a II. Országos Fotóhetek alkalmából is több kiállítás gazdagította megyénk kulturális életét. A sort a Nógrádi Fotóklub kollektív tárlata nyitotta, amelyet a történeti múzeum „1848-as honvédportrék” című tárlata követett. A Salgó- taijáni Fotógaléria vendége volt a kiváló szlovák természetfotós, Karol Demuth. Veres Mihály kiállítása Gyöngyösön, Stadler Árpádé Pász- tón került a közönség elé. A megyeháza galériájában Ho- moga József képeit állították ki. A fotóhetek végén - április 30-án - ismét a Nógrádi Fotóklub mutatkozik be „Itthon vagyunk” című kiállításával. A II. Országos Fotóhetek rendezvényei szerte az országban nagy közönségsikert arattak. Több tízezren tekintették meg a kiállításokat. Nem volt ez másként megyénkben sem. Itt is sokan voltak kíváncsiak a fotótárlatokra. A május első hetében záruló esemény- sorozat egyértelműen sikeresnek bizonyult. V. M. Magyar Thália az orosz Moszkvában vendégszerepeinek a Thália Színház együttesének tagjai: a Csehov-novellákból írt „De mi lesz a nővel?” című darabot adják elő, három orosz és egy magyar nyelvű előadáson. Kiss Csaba rendező elmondta, hogy Magyarországon már a 100. előadást is megért Csehov-darab művészei számára is fontos, hogyan fogadja az orosz nézőközönség teljesítményüket, Csehov-értelmefővárosban zésüket. Jelezte, hogy a színészek közül senki sem beszél oroszul, s nagy erőfeszítést jelentett az orosz nyelvű szöveg megtanulása. A szereplők azonban örömmel vettek részt e kísérletben. Nagy sikert aratott Kocsis Zoltán zongoraművész londoni koncertje Karmesterként is bemutatkozik Európai koncertkörútjának újabb állomásán, Londonban nagy sikerű koncertet adott Kocsis Zoltán. Már hónapokkal a világhírű magyar zongoraművész fellépése előtt elkeltek ajegyek a Wigmore Hallban megrendezett kamarakoncertre, amelyen Kocsis Joshua Bell hegedűművésszel lépett fel, Schubert, Brahms, Beethoven szonátákat, Bartók Román táncait és Első rapszódiáját adták elő. A magyar előadóművész novemberben ismét London vendége lesz, először mutatkozik be karmesterként a Nemzeti Filharmónia Zenekar élén a briteknek. Kazetta-keresztelő - Az Akkord Kohász Fúvós Kisegyüttes a napokban a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban tartotta vidám műsorát. fotó: gyurián tibor
