Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-10 / 58. szám
S;. jA NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999. MÁRCIUS 10. Szlovák kisebbség települési önkormányzata Lucfalván „A város jóléte lesz a ti jólétetek!” Grajzel János polgármester gyakori látogató az iskolában. Képünkön: Gyöngyösi Sándorné igazgatóval. Könnyebb, gyorsabb, gazdaságosabb az ügyintézés - adja a polgármester a som- mázatat a települési önkormányzat megváltozott jellegének. Lucfalván, csak a tavalyi választásokat követően került a hivatali pecsétre a szlovák kisebbség települési önkormányzat felirat. Grajzel János, a fiatal polgár- mester nem tapasztalatlan az ön- kormányzati munkában, korábban alpolgármester volt. Még korábban családon belül is tapasztalatokat szerezhetett, édesapja volt ugyanis a falu első választott polgármestere. Az előző ciklusban a hozzáértők furcsállták, hogy a tisztán nemzetiségiekből felálló testület miért nem kezdeményezte, amit a jelenlegi. Akkor ugyanis a települési mellett, működött a szlovák önkormányzat is. A párhuzamos működés többek szerint akkor volt jó is, az ötvöződéséről pedig nem sok ismerete van a lakosságnak.- Miért ötvözó'dött a két ön- kormányzat?-A ldsebbségi funkció maradt - tájékoztat Grajzel János polgármester, az előző ciklus alpolgármestere - a települési jogkör pedig így kibővült kisebbségi jogokkal, kötelességekkel és lehetőségek.-Anyagi pozícióik erősödtek? '-Éves szinten a kisebbségi önkormányzat félmillióval gazdálkodhatott. Inkább a pályázatok, s az ügyintézés terén jelent előnyt az ötvöződés. Gazdaságosabb így, mint e nélkül. Mások azt gondolják, a kisebbségi önkormányzat a maga idejében, az ellenzék szerepkörét is felvállalta, amellett, hogy a helyi szlovákság érdekei mellett kardoskodott. A mostani felállásról a helyiek korainak tartják a véleményalkotást. Mindénesetre jobb történésekre várnak. Azért is, mert az új polgármester magáénak vallja a mondást: „Igyekezzetek a város jólétén, mert a város jóléte " lesz a ti jólétetek!” Kérdés, hatással van-e másokra is a „mottó”? Mátraalmásról Rimaszombat környékére költöztek, sírtak az emberek az utcán Több a temetés, mint a lakodalom Sok volt a teherautó a mátraalinási utcán, azok platóira pakolták az emberek szegényes batyuikat. Vittek, ami vihető. Mindenki sírt, fájt, rettenetesen fájt a búcsúzás. - Stork György akkor mindössze nyolcéves volt, a nyugdíjas bányász így emlékezik az 52 éve történtekre: a falu fele - 30-40 család - települt át akkor Szlovákiába és kezdett új életet Rimaszombat környékén. Szegénységből mentek a szegénységbe, de mégis egy jobb sors reményében, önként vállalták a bizonytalant. Ma már alig 100 ember él Mátra- almáson. Köztük Stork György is, aki kevesellte a favágóbért, s apja nyomdokaiból kilépve inkább a szénfal mellé állt, s maradt is ott majdnem negyven évig. Almáson előrelátóak a családok, a glédába rakott farakások is jelzik: itt kemény a tél. Nekem is elfogyott háromautó- nyi - mondja Stork György, miközben mutatja: a biztonság kedvéért már a gázt is bevezettették a lakásba. Ugyanígy van a vízzel is, bár kitűnő a kút nedűje, a vezeték végén ott a csap, ez is kényelmüket szolgálja, ahogy a telefon is. Fiuk katonatiszt a fővárosban, akkor hívják egymást, amikor akarják. Stork György nem titkolt büszkeséggel újságolja, fiuk beszéli a szlovák nyelvet. Őseik kultúráját, szokásait csak a családban ismerhette meg. Mátraalmáson régen volt iskola, de ma már Szuhára, Dorogházára járnak le a gyerekek. Szlovák nyelvet viszont soha nem tanulhattak, csupán a „konyhanyelvet" szüleiktől. „Megroppant” a falu, amikor lakóinak fele áttelepült Rimaszombat környékére. Az évtizedes rokoni kapcsolatok lazulóban. Ma már leginkább csak temetések és lakodalmak adnak alkalmat a találkozásokra. Sajnos, több a temetés, mint a lakodalom - von keserű mérleget házigazdánk. Ezért is dicséretes annak a néhány elszánt asszonynak a munkája, akik tíz éve Stork Györgyné vezetésével megalakították a szlovák nyelvet és kultúrát élesztgető kórust. Falu - napokon szerepelnek, szlovák nemzetiségű nógrádi, hevesi falvak állandó vendégei. Mennek, ahová hívják őket, bár fogy az erejük, lendületük. Ezért is gondoltak a fiatalításra, csak egy a bökkenő: alig találni jelentkezőket. Régi farsangi mulatságok hangulatát idézi Stork György. A nyári falunap szervezői próbálnak a szokásokból, ha morzsákat is, de összeszedni. Ebben, aki csak tud, közreműködőként segít, legyen idős, vagy éppen fiatal. Az összefogás öröme, valami jóért. Tudja, ez az, ami még okot adhat a reményre, s igazolja: Mát- raalmás élni akar! -szgysStork György és felesége szenvedélyes gyógynövénygyűjtő Bajnoknő a szlovák lakosság képviselője Esély a nyelv használatára Ahhoz képest, hogy először startolt, nagyszerű győzelmet aratott. Nemcsak a települési önkormányzatnak, hanem az országos hatáskörű testületnek is tagja lett. Bajnoknő Képes Gyöngyi , Sámsonházáról származik. S bár hamarosan nagykeresztúr-kisfa- ludi lakosnak nevezheti magát, jelenleg szülőfalujában él családjával a családjánál. Am a kistelepülésre való vissza- jövetel útja kitérőkkel volt kövezve. Az óvónői szakközépiskola szlovák tagozata elvégzése után tanárképzőn folytatta tanulmányait. Történelemből és szlovák nyelvből szerzett diplomát, majd a Budapesti Szlovák Általános és Középiskola Kollégiumának igazgatója lett. Nagykeresztúrra úgy került, hogy odavalósihoz ment feleségül. Sámsonházára pedig azért ment családostól, mivel kisfaludi házuk még nem készült el. Jelenleg gyesen van, emellett részmunkaidőben dolgozik.-Január 29-én állt fel az új Országos Szlovák Önkormányzat, amelynek most először ön is tagja lett. Volt tapasztalata az érdekképviselet munkájáról?- Hogyne, kollégiumvezetőként saját bőrömön is tapasztaltam a tevékenységét, amellyel sokad- magammal együtt nem voltunk elégedettek. Például az iskola és kollégium összevonása a pedagógiai munka rovására történt, tudniillik az intézkedéssel megszűnt a kollégiumi pedagógiai munka. S lehet, hogy mindez nem történt volna meg, ha az illetékes bizottság nem utólag tűzi napirendre a témát. A politizálás sem tetszett.-Az, hogy a helyi és az országos testületnek is tagja, vélhetően segíti az ön munkáját mindkét területen.- Intézményvezetőként némi jártasságra tettem szert az intézkedések terén, s nagy az ismeretségem oktatási körökben. Korábbi kapcsolataim mindkét terület hasznára lehetnek, ha csak az információszerzés szintjén is.- Rangsort állítva, mely feladatnak adna kiemelt helyet személy szerint?- Amely a nemzetiségi oktatás kiteljesedését szorgalmazza. Ezen értem azt is, az általánost követően legyen esélye a tanulónak a tanult nyelv hasznosítására. Hiszem, hogy a nemzeti azonosságtudat alapja őseink nyelvének ismerete. Bajnoknő Képes Gyöngyi Itt vagyunk Magyarországon (5. rész) Egytelkes típusú települések A délkelet-alföldi szlovák települések típusát alkotják azok a falvak is, amelyeket a délkelet-alföldi mezővárosi települések kirajzásaiból kincstári birtokokon, eredetileg mint kisebb létszámú dohánytermelő közösségeket hoztak létre. Társadalmi és gazdasági stuktúrában, valamint a közigazgatásban különböztek a mezővárosoktól, azonban éppen ezek gazdasági és kulturális hatása, s a közöttük fennálló házassági kapcsolatok is éltetőén hatottak ezekre a kisebb településekre, főként Nagybánhegyesre és Pitvarosra. Mindkét településre „önszerveződési” kulturális törekvések, innovációs folyamatok voltak a jellemzők. A magyarországi szlovák települések többsége közepes nagyságú, illetve kis- és apró- falvakból áll, amelyek kisebb- nagyobb, néhol összefüggő láncolatot alkotnak. Ehhez a típushoz tartoznak a Nógrád és Észak-Pest megyei szlovák mezőgazdasági települések, amelyek azonban sem gazdasági, sem közigazgatási területen sosem rendelkeztek a délalföldi településekhez hasonló autonómiával. A szlovák települések heterogén összetételét tovább tarkították azok a Pilis-hegységi falvak, amelyeket nagyobbrészt egyházi szervezetek hívtak életre, s velük, mint földesurakkal szemben sem gazdasági, sem közigazgatási önállósággal nem rendelkeztek. Ezekhez tartozik például Pi- lisszentkereszt, Pilisszántó, Pi- lisszentlászló, Piliscsév, Kesz- tölc. Pilisszentlélek. A szétszórt nyelvszigetek külön típusát alkotják az üveghuták és vashámorok körül kialakult ipari települések is, amelyek a Pilis-hegységtől (Pilisszentlélek), a Cserháton (Szokolya-Huta, Királyrét), a Mátrán (Mátraszentimre, Mát- raszentlászló, Mátraszentist- ván stb.) és a Bükkön át (Ómassa, Új mássá, Bükk- szentlászló-Óhuta, Bükk- szentkereszt-Újhuta, Répáshuta) egészen a Zemplénihegységig (Háromhuta, Vágáshuta stb.) meghúzható vonal mentén helyezkednek el. A szlovákok településformái legfőképpen földfelszíni adottságoktól, valamint a letelepedés korától függnek. A korábbiak jóval szabálytalanabb alakzatban találhatók, a későbbieket mérnöki pontossággal megállapított szabályos rendben alakították ki. Mindegyik észak-magyarországi és dunántúli helység formáját a hegyi és dombos vidék fekvése határozza meg. A Zempléni-hegyvidéken is a telekformát, a lakóház alaprajzát, a házak elhelyezkedését befolyásolták a felszíni viszonyok. Zömük irtásfalu, ill. a korábban létrejött huta köré épültek. A völgyekben többnyire egyutcásak, a Hegyközben többutcás település is tarálható. A mátraalji szlovák helységek kezdetben rendszertelen formát mutattak, később a földesúri beavatkozás folytán soros utcás falukká változtak át. Jellemző rájuk a kertes beltelek, a kertek az istállókkal a belterület szélén találhatók (Kisnána, Domoszló). Nóg- rádban a legtöbb helységet egytelkes típus jellemez, néhány falu (pl. Sámsonháza) két beltelkes, az egyiken állt a lakóház, a másikon az istálló, s a pajta. A Budapest környéki szlovák települések részben hozzáidomultak a földrajzi környezethez, a szűkebb terepen soros utcás falvak jöttek létre, a Pilisben a patak, vagy a völgy vonulatát követik. A Galga menti Csővárott például a gyakori árvizek miatt a hegyoldalon építkeztek. A 18. századi nagyalföldi szlovák helységek halmaztelepülésként jöttek létre, a 19. századiak kimért egyenes és merőleges utcákból állnak (újraszabályozás folytán ilyenné vált Szarvas is). Békéscsaba, Kiskőrös, Tótkomlós, Nyíregyháza lényegében megőrizte eredeti formáját, bár Békéscsabán a városi szabályozás révén enyhítettek a szabálytalan utcaszerkezeteken, s a vasút megjelenése a település formájának alakulását tovább befolyásolta. Tótkomlós a 18. században alföldi aklos-kertes település, az akiok helyén később bel- telkeket alakítottak ki. A két beltelkűség nyomait Nyíregyházán is felfedezhetjük. A helységek létrejöttekor a belterület körül mindenütt kenderföldeket és szőlőket mértek ki. A nagy határú szlovák helységekben az újabb kutatások szerint nemsokára kialakultak a szállások, melyek állatok elhelyezését szolgálták, majd tanyák, melyek állandó családi ottlakás és mezőgazdasági termelés színhelyei, s amelyek a külterjes állattartás visszaszorulása után az egész határt behálózzák. A szlovák lakta helységekben jellegzetes tanyatelepülési formák is kialakultak. Legismertebbek a nyíregyházi bokortanyák, a szarvasi sortanyák. Kialakulásuk eredendően vérségi, rokonsági (nagycsalád) tényezők következménye. A szlovákok a tanyák mindegyik formáját a mai napig sálas-nak nevezik (a magyar szállás szó átvétele nyomán). . (Folytatása következik)
