Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-06-07 / 55. szám

6. oldal

Mozaik

1999. március 6., szombat

VADNYUGATI

TÖRTÉNETEK

tT~~ Cowboyok és indiánok "’S

Gyermekkorunk legendás alakjai tűnnek elő képzeletünkből, ha cowboyokra vagy indiánokra gondolunk.

Winnetou, az utolsó mohikán, vagy a végtelen prériken vágtázó mesebeli cowboyok jutnak eszünkbe.

De vajon kik is voltak azok az igazi személyek, akik példaként álltak a történetírók előtt?

Sorozatunkban azokat a híres indiánokat és cowboyokat mutatjuk be, akik valójában léteztek és akiknek élete számtalan film és könyv alapjául is szolgált.

Titokzatos Dave Mather

Dave Matherről senki nem tudott semmit. Senki nem tudta, hol született, honnan jött. Nem volt egy beszélgetős típus és így ragadt rá a „Titokzatos” név.

Először Denverben tűnt fel különböző játéktermekben. Csak nézte a játékosokat, de soha nem játszott. Pisztolyai fenyegetően lógtak az oldalán és bár sokakat félelemben tartott, nem használta azokat. Dodge Cityben helyettes sheriff volt és legtöbbször csendesen üldögélt a sheriffiroda előtt. Itt terjedt el róla, hogy ősei félelmetes hajósok voltak, talán éppen kalózok. Egy este Marshall Carson összetűzésbe került néhány vad cowboyjal és több lövéstől eltalálva a kocsma padlójára zuhant. Dave megígérte a haldokló férfinak, hogy bosszút áll az egész bandán. Carson már nem érte meg a bosszút, pedig Dave nagyon gyors volt. A bűnösök után szaladva az utcán mind a két gazembert lelőtte. A hihetetlen lövöldözésben még csak meg sem sérült és mindkét bűnöző holtan esett ösz- sze az utcán.

Nehéz volt elhifini, hogy egy ilyen csendes kis ember ilyesmire képes ekkora túlerővel szemben, de

az eset valóban megtörtént és csak növelte Dave ázsióját és titokzatosságát. Dave soha nem mesélt az esetről és továbbra is csak csendesen üldögélt a sheriff irodája előtt. Ezután Dave-et csak a Gyilkos Rendőrként emlegették.

Egyszer egy pap érkezett a városba és Dave lement meghallgatni a prédikációját. A szent ember felfigyelt Dave-re és beszédét csak hozzá intézte. Amikor azt mondta, hogy képes lenne feláldozni saját magát, ha megmenthetné a gyilkos Dave lelkét, az felállt és előhúzta mindkét pisztolyát és több lövéssel agyonlőtte a papot. Nem sokkal ezután Dave elment Dodge Cityből. San Franciscoiról hajóval Kanadába tartott, ahol a lovas rendőrség tagja lett. Innen kezdve aztán a titokzatosság homályába merült és senki nem hallott felőle többet.

Manuelito

A félsivatagos Új-Mexikó és az arizonai területek legnagyobb indián törzse a navajo volt. Az 1850- es évekre már békében éltek itt a mexikóiakkal és a fehérekkel. Csak néhány navajo indiánból álló banda garázdálkodott a sivatagban és a hegyekben.

Manuéláét 1855-ben választották meg törzsfőnöknek és sokáig a fehérekkel való békés együttélés híve volt. Miután egy navajo banda fehér telepeseket támadott meg, az amerikai katonaság Manuelitón állt bosszút. Házát feldúlták és mindenét felgyújtották. Ezzel 1859-ben elkezdődött Manuelito harca az Egyesült Államok ellen. Először mexikóiakat támadott meg, de mivel Új-Mexikó már az Egyesült Államokhoz tartozott, az amerikai katonaságnak kötelessége volt megvédeni a mexikóiakat is. Manuelito erre az amerikai katonaság táborát támadta meg 500 emberével. Primitív fegyvereikkel nem sokra mentek a katonák puskái ellen és visszavonultak. Nem sokkal később több mint 1000 indián támadott a táborra, de a katonák így is győztek. Egy éven át próbálták felkutatni a harcban részt vevő indiánokat az

amerikai katonaság egységei, de a jobb helyismerettel rendelkező indiánokat nem találták meg. Végül 1861-ben békét kötöttek, de a béke nem tartott sokáig. Nyolc hónap múlva, miután a fehérek egy indiánt lelőttek, a harcok újra elkezdődtek. A katonaság úgy próbálta meg legyőzni az indiánokat, hogy kiéheztették őket. A navajók megadták magukat és sokukat börtönbe vetettek. Manualito néhány emberével megmenekült és még éveken át harcolt. Végül 1866-ban Manuelito és 23 embere megadták magukat. Két év múlva, 1868. június elsején aláírta a békeszerződést és Manuelito a legnagyobb amerikai indián törzs, a navajók kormányzója lett.

Később ő sem tudott ellenállni a tüzes víznek, alkoholista lett és 1884-ben halt meg.

Frank Aponyi

szombat, vasárnap,

információ, jegy előrendelés:

Jelentés a hegyről

Tavaszváró napsütésben

„Hallom: mozdul a drága nesz;

csordul, csordul a házeresz.

A foszló köd napfénybe vesz, csorog, csorog a házeresz.

Áprily Lajos

Ilyen hosszú, havas télre már nagyon régen nem volt példa. Január utolján már úgy tűnt, hogy a végét járja, februárban azonban még alaposan kitett magáért. Most viszont, a naptár szerinti utolsó téli vasárnapon hetedmagával süt a nap.

Itt fenn a hegyen azonban még érintetlen, vastag hótakaró borítja a kertet. Ideje lesz kibővíteni a ház körüli gyalogjárókat, ösvényt lapátolni a mély hóban a kisház padlásfeljárójáig, az alsó kertkapuig, s talán nem árt kiszabadítani hóterhük alól a tiszafa és a fenyők földig roskadt ágait sem. Azon kapom magam, hogy jólesik lapátolni ezt a vakítóan fehér, nedves jégkristályokból összetömö- rödött finn-havat, melyből jókora hótéglákat emel ki a lapát. Ilyenekből szokták a gyerekek (s talán az eszkimók is) a hókunyhót építeni, mert eléggé szilárdak, mégis jól formálhatók és egymáshoz tapasztva jól megtartják a boltívet is, amíg csak össze nem roskasztja őket a tavaszi olvadás.

Jólesik még a házban duruzsoló kályha melege, de azért, ahogy emelkedik a nap, a méternyi magas hókupacok közti kis tisztásra kikerülnek a kerti székek, hiszen végre, a szokatlanul hosszú tél után már igazán jólesik egy kis napfürdő a szikrázó és most már

valóban melegítő napsütésben. Olyan most itt, a mélykék ég alatt a fenyők között a kristálytiszta levegőn, mintha egy tátrai üdülő teraszán élveznénk a magashegyi napozás minden örömét. Talán még jobb is, hiszen itt mégis csak itthon vagyunk, nem kellett érte fárasztó, hosszú utat megtennünk, s itt mintha még szebb lenne a madárdal is, mint ott fenn, a magas hegyek fenyvesei között. Lehet, hogy ezt csak így képzelem, de az biztos, hogy itt most sokkal több a madár, hiszen előbbre jár a tavasz, mint ott. Ezért lehet hát többszólamú a madárkórus, amely reggel óta tava- szias telítettséggel zeng, vezérszólamát a lucfenyő csúcsán éneklő feketerigó adja, de alig marad el mögötte az a hetyke kis széncinege is ott a diófa ágán. Az eresz reggel még csak csepegett, most azonban már folyamatosan csörgedeznek a csatornák. Az egyiken talán szoprán, a másikon alt hangon csobbannak a cseppek, dallamuk, ütemük változó, mégis tökéletes harmóniában csengenek össze egymással és a madarak énekével.

Már jóval hosszabb a délután, s nagyot változott a nap pályája is. Már nem a város fölötti szürke ködben, hanem itt, szemben a Boszorkánykő és Salgó között nyugszik le a mi domboldalunkra küldve délutáni sugarai. Ezt a melengető napsütést használják ki a tél hidegétől sokat szenvedett őzek, amelyek, mint évek óta mindig, most is ott napoznak, nem messze felettünk, a vágásoldal erdőszélén. F. J.

Jó megfejtés, szerencsés nyertes

Templomaink története

Barokk szobordíszek - HUGYAG

Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Rögtön jövök Berta, csak lemegyek egy doboz cigarettáért. Ezerforintos vásárlási utalványt nyert: Simon Zoltánné Salgótarján, Báthori u. 8. sz. A

mai rejtvény megfejtését március 11 -ig lehet beküldeni szerkesztőségünk címére.

Valószínűleg személynév (Hugoc) az elnevezés alapja. A Balassagyarmattól keletre fekvő helységet egy 1333-as oklevél szerint Szécsényi Tamás erdélyi vajdáé, valamint Péter nevű testvére is birtokolja. Az 1562-63-as török adójegy- zék szerint harminc adóköteles házát írják össze. 1589-ben az esztergomi érseké; 1715-ben tizennégy adóköteles háza van, 1720- ban már tizennyolc.

Az 1332-37-es pápai ti- zedjegyzék említi plébániáját és István nevű papját. Az Ipoly által többször „meglátogatott” falut - hiszen a folyó árterének határán épült — Pázmány, az 1629-es összeírásban a nógrádi főesperesség plébániáihoz sorolja.

Az 1688-as egyházlátogatási jegyzőkönyv az itteni Boldogságos Szűz titu- lusú templomról jókat ír. Tetőzetét épnek, szentélyét és sekrestyéjét boltozottnak, táblás mennyezetét ízlésesen kifestettnek említi. Két harangját meghagyták, de a kelyhet és a miseruhát „a fölkelők” elvitték. Nyílván a török időkről van szó, sajnos, az akkori paphiány miatt a plébánia is elvesztette önállóságát.

Az I. világháború előtt a szomszédos Ipolyvarbó fi- liája, amelytől a trianoni határ szakította el. 1922- ben újra plébániaként működhet, ekkor őrhalom a fi- liája.

A mai barokk templomot Csák}1 Miklós, esztergomi érsek 1751—1756 közötti esztendőkben építtette. Az egyhajós épület 268 nm alapterületű, berendezése lassan készült el, 1761-ben még csak mellékoltárai voltak. A Canonica Visitatio szerint a szószéket egykor az evangélisták szobrai díszítették, ma a baldachinon csak három szoboralak látható. Főoltárának angyalszobordíszei mellett Zakariás és Mária fából faragott barokk szobrai láthatók, az oltárkép újkori, de korábbi keretbe ágyazva. A templom padjai az 1790 körüli időkből valók.

A homlokzati torony alatt van a szemöldökíves bejárat, fölötte és a bejárattól kétoldalt fent egy-egy kereteit, könyöklőpárká- nyos ablak van. Az oldal- homlokzatokon négy-négy ablak látható, a déli oldalon a sekrestye felett egy kisebb ablakot is vágtak, az

északin a kelet felőli két ablak alatt egy 1912-ben létesített oldalbejáraton lehet a hajóba jutni. Főbejárata a karzat alá vezet, melyet pil- lérkötegek tartanak, hasonlóan a diadalív megoldásához. A hajóbelsőben pillér- kötegeket hevederek kötik össze, melyekre a téglaidom alaprajzú csehsüveg- boltozatok támaszkodnak.

A Kisboldogasszony tiszteletére felszentelt templomot — ahol szeptember 8-án tartják a templombúcsút — többször is renoválták: 1912-ben, 1947-ben és 1964-ben is történtek felújítási munkák, de az 1923-ban épült plébániaházat is bővítették 1940-ben.

Ma az őrhalmi plébánia filiája. 1922-től Lőrik Béla, Mráz György, Dobozi Dezső', Németh József, Mester János, Taáp Miklós érseki tanácsos volt Hugyag plébánosa.

D. F.

A mai templomot Csáky Miklós esztergomi érsek építtette