Nógrád Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-06-07 / 55. szám
1999. március 6., szombat Mozaik 7. oldal Hogy a reménység megmaradjon... Aki évenként részt vesz „Az én karácsonyom” elnevezésű gyermekirodalmi pályázat bírálatában, az már-már pszichológiai tanulmányt írhatna a hátrányos helyzetű iskolások gondjairól. Természetes, hogy a nagyrészt cigány származású gyerekek pályázataiban a karácsonyélményeik mellett élethelyzetükről, vágyaikról írnak. » Ismerve a csaknem egymilliós népcsoport mai helyzetét, nem meglepő, hogy nagyrészt keserű hangú, fájdalmas panaszok ezek a dolgozatok. A végletes szegénységről, kilátástalanság- ról, a gyakori betegségekről, a szülők, nagyszülők korai haláláról sokszorosan több a tragikus tény, a karácsonyhoz kapcsolódó pályamunkákban, mint más hasonló korú iskolások szabad témaválasztású dolgozataiban. Meglepő, hogy a kéttucatnyi érdekes pályamű szerzői között, egy Salgótarján környéki községből mégis volt egy 12 éves kislány, aki kifejezetten idilli, harmonikus gyerekkor és optimista jövőkép hátterével írta meg karácsonyi dolgozatát. Pedig édesapja súlyos beteg, rokkantnyugdíjas. Pedig édesanyja munkanélküli, és a közelmúltban váratlanul meghalt a legkedvesebb nagymama. Négy gyerek növekedik a szerény jövedelmű családban. Mind a négy jó tanuló. S így nem megalapozatlan az ügyes tollú pályázó álma sem: tanár leszek, vagy újságíró. Kíváncsi lettem erre a családra, arra a házra, ahol ez a négy gyerek nevelkedik. Bekopogtattam a faluszéli kis házba, bizalommal, kedvesen fogadtak. Az édesanya vállalta, hogy őszintén beszél az életükről, de a nyilvánossággal együtt járó gondokat nem vállalta, neve, lakcíme közléséhez nem járult hozzá.- Én nem akarok példa lenni, se jó, se rossz. Rám ne mutogassanak a faluban, „lám itt jön, akiről azt írta az újság, hogy jól megy a dolga”, mikor ebben a faluban mindenkinek rosszul megy. Ez nem kell nekem. Mi itt akarunk élni, nincsenek ugyan titkaink, de rek- lámoznivaló sincs semmi körülöttünk. A férjem a tüdejével bajlódik, ezért rokkantnyugdíjas. Nyugdíja nem éri el a 20 ezer forintot. Egyikünk sem végzett többet nyolc elemi iskolánál, de mégis azt mondjuk: a tanulás a legfontosabb. A gyerekeink tanuljanak helyettünk, ha már a mi sorsunk olyan volt, amilyen. Szegényen, kevés pénzből is lehet tisztességesen élni egy faluban. Lehet, ha az embernek van egy kis háza és egy nagy kertje, baromfiól, disznóhizlaló. Akkor a család 30-35 ezer forintos csekélyke pénzjövedelméből sem fog éhen halni. Nézzen ki, milyen nagy ez a kert, megterem itt a krumpli, a káposzta, a bab, a lencse, minden zöldség és gyümölcs kikerül innen. A baromfiudvaron tavasszal 4-5 csirkecsapat növekszik fel, sok kacsát, libát is felhizlalunk. Februárban meg novemberben disznótor van nálunk, és háziszükségre zsír, szalonna, kolbász, töpörtyű, füstölt hús mind ott van a mélyhűtőben, a kamrában, a padláson. Én nem szaladgálok segélyek után, mégis együtt tudom tartani a családomat. Szerencsére, amíg édesanyám, a gyerekek kedves nagymamája meg nem halt, minden vasárnap heten ültük körül az ünnepi ebédet, nem kellett beszélni róla: ez a család összetartozik. A kedves mama 50 éves volt, amikor meghalt. Mikor tudta, hogy már el fog menni, mert gyógyíthatatlan, azt mondta: ne sírjatok lányok, ez a cigánysor öröksége, de ti már jobb helyen laktok, ti már ne nyugodjatok bele. Ezért is írta bele a kislányom a karácsonyi dolgozatába, hogy ő a Jézuskától azt kéri, hogy az édesapja jó egészségét adja oda karácsonyfa alá ajándékba, s akkor ő nem kér mást. Mi nem nyugszunk bele a rosszba: ki- gyógyíttatjuk az uramat és minden gyereket kitaníttatunk. A tévében hallom valamelyik reggel, hogy az iskolás gyerekek ötödrésze súlyos lelki beteg ebben az országban. Minden tíz gyerek közül kettő. A szülők meg csak panaszolják, hogy a rossz barátok, meg a túl szigorú tanárok a hibásak, hogy rossz a bizonyítvány és még rosszabb a magatartás, az erkölcsösség. De egy ilyen szülő sem néz tükörbe? Az én otthonom körül minden rendben van? A gyerek otthon van a családban? Mert attól, hogy fedél van a fejünk felett, van ágy, asztal, tévé, az még nem otthon. A lakást a szeretetünk teszi otthonná. Remélem, karácsonykor maguk is ott Tarjánban ezt érezték ki lányom dolgozatából: ez a hetedikes cigánygyerek otthon van valahol... Mikor búcsúzom a takaros faluszéli háztól, arra gondolok, milyen nagyon fontosak ennek a csupaszív fiatal édesanyának az intelligens gondolatai... Milyen kár, hogy szigorú realista életszemléletével nincsen ott például a kisebbségi politika tárgyalóasztalainál... Erdős István- Világértekezlet a számítástechnikáról felfordulás várható A 2000-es vírus fenyegetései Hatalmas A 2000-es vírus 1300 milliárd dollárba kerülhet a kormányoknak és a vállalatoknak - mondták szakértők a problémának szentelt és a közelmúltban megrendezett világértekezleten Manilában. A nemzetközi becslést ismertetve az illetékes Fülöp- szigeteki elnöki bizottság vezetője, Amable Agiuluz elmondta, hogy 600 milliárd dollárba kerülhetnek a vírus okozta károk, és további 700 milliárd dollárba a bírói úton érvényesített kártérítések. Szakemberek szerint félő, hogy a számítógépek többsége, melyekbe memóriakímélés miatt csak az évszá- mók utolsó két számjegyét táplálták be, jövőre automatikusan 1900-nak értik majd a 2000-es esztendőt, és ez szörnyű felfordulást okozhat a közlekedésben, a bankokban, az iparban, az energia- termelésben, a katonai-védelmi rendszerekben és még sok helyütt másutt. A problémával foglalkozó amerikai kormánybizottság elnöke, John Koshinen Manilában elmondta, hogy szerinte Kanada, az Egyesült Államok és Mexikó már viszonylag jól felkészült. Az amerikai külügyminisztérium az év vége felé természetesen figyelmeztetni fogja majd az amerikai állampolgárokat, hogy lehetőleg mely országokba ne utazzanak, amelyeket, felkészületlenségük miatt, különösen veszélyeztet majd a 2000-es vírus. Az amerikai kormány nem tervez szankciókat az ilyen országok ellen, de hitelképességük természeten romlani fog, amennyiben a „2000-kockázati” rangsorokat természetesen a legilletékesebbek készítik majd el, vagyis a bankok, a légitársaságok, és ezek alapján ítél majd Washingtonban a kormány. Az amerikai kormány számít minden ország együttműködésére, és ehhez képest logikus, hogy a felkészülésükről szóló adatokkal szűkmarkú országokat esetleg rosszabb kockázatba sorolja, mint amilyenek a valóságban - mondta Koshinen. Húsz kilométert utaznak a legközelebbi városba, hogy megkaphassák leveleiket Postást mindig kétszer csipked? Egy walesi falucska lakóinak 20 kilométert kell utazniuk a legközelebbi városba, hogy megkaphassák leveleiket, mert postásukat megfutamította a település kedvence, Henry, a fácánkakas. Amint meglátja a piros, postakocsit, Henry fennhangon rikoltozni kezd, szárnyaival csapdos és azonnal neki akar rontani a levélhordónak. Gerald, a postás szerint autójának piros színe, esetleg egyenruhája bőszíti fel olyannyira a fácánt, hogy dühöngése még a falu lakóit is veszélyezteti, ha a kézbesítő megjelenik. Henry egykor egy közeli vadászat elől menekült a faluba, amelynek lakói befogadták. Szabadon jár-kel mindenfelé, mindenki szívesen eteti, a gyerekek is játszadoznak vele. „Mindenki azt hiszi, hogy egy rottweiler miatt kell eljárnunk a postánkért. Pedig csupán csak a fácánkakas, valamint a levélkihordó nem jön ki egymással, és ezért a posta felmondta a szolgáltatást” - panaszkodott egy helybeli. Ä királyi posta természetesen cáfolja, hogy „személyi” ellentétek húzódnak Henry, a fácán, és Gerald, a postás kakaskodása mögött, bár elismeri, hogy Gerald egyszer — önvédelemből — bottal ráütött ellenfelére. A posta amúgy megtette, amit megtehetett: más postást is küldött a faluba, ám Henry őt is meg akarta csipkedni. „Szabályzatunk szerint le kell állítani a kézbesítést, ha veszélyes kutya ólálkodik a térségben. Bár itt csak fácánnal van dolgunk, de nem vagyunk hajlandók kockáztatni alkalmazottunk biztonságát” - mondta a posta szóvivője, aki szerint a legjobb megoldás az lenne, ha harcias Henry új helyen kényelmes kakasülőre találhatna. Mercedes-Benz Az autógyártás jövője SzOlCíS|J|j||«%» volímpla
