Nógrád Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-25 / 47. szám

2. oldal 1999. február 25., csütörtök Balassagyarmat És Környéke Énekkar a vendég Filharmóniai hangver­seny-bérletsorozat kereté­ben koncertet ad Balassa­gyarmaton, a Rózsavölgyi Márk Zeneiskolában a Nemzeti Énekkar. A február 25-én, csütör­tökön délután fél hétkor kezdődő programban Pa­lestrina-, Lassus-, Medels- sohn-, Brahms-, Schubert-, Bárdos-, Kodály-művek, valamint spirituálék és ope­rarészletek előadása szere­pel. A tizenhárom évvel ezelőtt alakult kórus magját a Magyar Állami Népi Együttes negyven tagja al­kotta, Pászti Miklós kar­nagy vezetésével oratóriu­mok előadására alkalmas, nyolcvantagú kórussá fej­lődtek. A kórust 1990-től Antal Mátyás, Liszt-díjas karnagy vezényli. A kon­cert előtt Bacsúr Sándor ba­lassagyarmati alkotó műve­iből nyílik kiállítás a zene­iskola galériájában. A tárla­tot Juhász Péter polgármes­ter nyitja meg, fuvolán köz­reműködik Palánki Éva, gi­táron Deákné Lászlók Éva játszik. Fogadószoba Magyarnándor - Február 25-én, azaz ma fogadóórát tart a polgármesteri hivatal­ban dr. Surján László, a körzet országgyűlési képvi­selője. Észrevételeikkel, kérdéseikkel 14 órától ke­reshetik Surján Lászlót. Közmeghallgatás volt Balassagyarmaton - Területcsere, intézmények működtetése, privatizációs bevételek Gond a közlekedés - Nincs eladósodva a város Késő estébe nyújtották a hozzászólók kérdései a nemrégiben megtartott balassagyarmati közmeghallgatást. Az est főszerep­lője Juhász Péter polgármester volt, de a testület tagjai és a hi­vatal illetékesei is válaszadásra készen álltak a művelődési ház nagytermét megtöltő közönségnek. A közmeghallgatás a város fontos dolgairól, az elkerülő út sorsáról, a költségvetésről, az intézmények jövőjéről és a munkahelyteremtés lehetőségeiről szólt. A helyszínen elhangzott és a telefonon bejött kérdések is főleg ezekről a gondokról szóltak. Juhász Péter polgármester elöljáróban bejelentette, hogy információi szerint május 26-án végleg rendeződik a magyar-szlovák területcsere. A több éve húzódó kérdés az Ipoly szabályozásakor elkerült részeket érinti. A csere után végre megépülhet a belvárost tehermentesítő elkerülő út, amely a kővári kanyart kie­gyenesítve a megerősített Ipoly-töltésen haladna a hatá­rátkelőhely irányába. A Nóg- rád Megyei Állami Közútke­zelő Közhasznú Társaság által elkészített tanulmányterv, amelyet Fráter István, a cég ügyvezető igazgatója bemuta­tott, 1,5-2 milliárd forint költ­ségvetéssel számol. A hozzászólásokban Bacskó József a kereskedelmi iskola igazgatója úgy vélekedett, hogy csak a déli elkerülő út oldaná meg a város gondját.- Ezt a régi tervet kellene va­lóra váltani, hogy az Aszód fe­lől érkező forgalom is kezel­hető legyen. így lenne lehető­ség egy új Pásztó-Szirák út megépítésének Balassagyarmat felé, mert ezek az elzárt terüle­tek is jobb közlekedést érde­melnek. Az Ipoly-parton veze­tett út a város legszebb részét veszi el a fejlesztés elől - mondta Bacskó József. A tervezett elkerülő út ta­nulmánytervét bemutató Fráter István elmondta: ők ott építik meg az utat, ahol a város kéri. Lépni kell az ügyben, amit a felmérések is igazolnak. Aszód felől Balassagyarmatra 1500 jármű érkezik naponta, a 22-es úton 6 218, a határon pedig 1537 jármű megy át, részben kamionok, melyeknek forgal­mát a városból ki kell vinni és a határ közelében parkolót kell építeni számukra. Urbán Árpád volt országgyűlési képviselő ar­ról beszélt, hogy ígéretéhez hí­ven négy évig dolgozott az ügyön. — Ennek eredményeként is 1997. április 21-én a két kor­mányfő aláírta az Ipoly folyó területrendezését, amelyet saj­nos a szlovák kormány nem ra­tifikált. Akkor 800 millióra ter­vezték még a költségeket. So­kan dolgoztak azért, hogy ez bekövetkezzen - mondta Urbán Árpád. Balassagyarmat főépítésze, Moór Mátyás elmondta, hogy márciusban sor kerül az új vá­rosrendezési terv társadalmi vi­tájára, és minden jó javaslatot figyelembe vesznek. Nagy figyelemmel hallgatták a megjelentek Juhász Péter tá­jékoztatóját az idei költségvetés gondjairól. Gyarmat polgármestere az egyes intézmények költségei­nek alakulásáról grafikonokat vetített, amelyek érzékletesen mutatták az idei várható 400 milliós hiány összetevőit. Az iskolavárosként számon tartott Balassagyarmat vezetése ne­héz, talán visszafordíthatatlan sorsú döntés előtt áll azzal, hogy a megyének kénytelen át­adni intézményei jó részét. A központi támogatás jelenlegi rendszere nem kedvez, sőt ér­zéketlen a térségi feladatokat is felvállaló Balassagyarmat és más hasonló települések egyre növekvő gondjaival szemben.-A város a rendszerváltás óta több száz millió forintot adott oda az intézmények mű­ködtetésére, holott az itt tanuló diákok 70 százaléka nem a vá­rosban él. Balassagyarmat önkormány­zata helyesen tette meg ’90- ben, hogy felvállalta az intéz­ményeket, mert a hajdani me­gyei tanács nem volt olyan gazdája a gyarmatiaknak, mint a salgótaijániaknak. Ha a nor­matívák jók lennének egy pil­lanatig sem merülne fel az át­adásuk - mondta Juhász Péter. Bacskó József szóvá tette, hogy a megyeszékhely elvite­lével a gimnázium és az ipari iskola kihelyezett tagozata ma­radt a városban.- Örültünk mikor újjáéled­hettünk és a város polgári ha­gyományaira épülő iskolavá­rossá nőhette ki magát Gyar­mat. De iskoláink felszereltsége mélyen alatta van a salgótarjá­niaknak, ahol például az egyik iskola műszere többet ér, mint egy hasonló gyarmati iskola összes gépe. Joggal félhet a vá­ros, hogy ha a megyéhez kerül­nek a középiskolái, meg tudjuk- e azokat őrizni. A megye által tervezett megszorító intézkedé­seket a város is meg tudja tenni. Arról nem is szólva, hogy a megyevezetésben részt vevő balassagyarmatiak elegendő erőt képviselhetnek-e a jövőben arra, hogy az átadott intézmé­nyek életben maradhassanak, fejtegette aggodalmait a keres­kedelmi iskola igazgatója. Kije­lentette, hogy egyfajta város- és településszeretet él a pedagó­gusokban és ha ez nem így lenne, azt mondanák, üljünk fel a hajóra és ússzunk vele. Smitnya Sándor képviselő hozzászólásában arról beszélt, hogy a kormány az önkor­mányzatok nyakába tette a fel­adatokat és a város vezetése nem hibázhat.- A költségvetés rossz, ezen kellene az Országgyűlésnek módosítani. Kevesebbet ka­punk, mint három évvel ezelőtt. És ha nem kapunk normatív forrásokat, el kell menni, sze­rezni kell. Ez feladata a testületi tagnak és az országgyűlési képviselőnek is. A megyei ön- kormányzat is működéshiá­nyos, kénytelen lesz a megye intézményeket összevonni, ha nem tud szerezni pénzt. A me­gyei önkormányzat előző ciklu­sában elnökként csak úgy tud­tam munkatársaimmal a me­gyéhez tartozó intézményekben dolgozó 2800 főt foglalkoz­tatni, hogy mentünk a pénze­kért, így maradhattunk életben - magyarázta a helyzetet Smit­nya Sándor. A polgármester válaszában kijelentette: nem ért egyet az­zal, hogy pénz utáni járásra költségvetést lehessen ala­pozni. A Hom-kormány áttért a nettó finanszírozásra és meg­szüntette az önkormányzatok számára, hogy bevételeikből gazdálkodjanak. Az általános iskolák összevonására ezért is rá volt kényszerítve a város. A bevételekről és a fejleszté­sekről Herczeg Hajnalka alpol­gármester adott tájékoztatót. A közel egymilliárdra tervezett összegből kiemelten kezelik az ipari park területének kialakítá­sát, a több településsel közösen tervezett kommunális hulladék- lerakót és a szennyvízhálózat bővítését. De jut pénzt felújí­tásra, útépítésre is a tervek sze­rint. Jónás György, aki az első szabadon választott önkor­mányzat képviselője volt, kifo­gásolta, hogy a területi képvise­lők jó része laza kapcsolatot tart körzetével. Érdeklődött a privatizációs bevételek fel- használása felől. Tábori Sándorné a buszmeg­álló környékének leterheltségé­ről szólt. Pákozdi Ferenc a Jópalócok útja szennyvízhálózatának kié­pítését szorgalmazta. Horváth Árpád azt kérdezte, volt-e a vá­rosnak Tocsik-ügye. Juhász Péter polgármester válaszában beszélt arról, hogy az egyszeri 115 milliós privati­zációs bevételből és a gáz­közmű árából épült meg az új tornaterem és fejlesztette a vá­ros a csatornahálózatot. A polgármester elmondta: Balassagyarmatnak nem volt belterületi ingatlanügye és az értékpapírok értékesítésével szakértőt szeretne a város meg­bízni. Balassagyarmat önkor­mányzata a ’98-as évet úgy zárta, hogy csak a 13. havi fize­tés hiányzik a kasszából, a vá­ros nincs eladósodva. Szabó Endre-w Balassagyarmat központjában nagy a forgalom: szükség lenne az elkerülő útra FOTÓ: -RT­Egy kismesterség szó szerint élő emlékei Botolófiizek Terény közepén Egyszerre kerítés és kosáralapanyag a fűzfa A kosárkészítés alapanya­gának előteremtését szolgál­ják azok az alacsony tör­zsűre vágott fűzfák, amelyek akár kerítésnek is megte­szik: így van ez Terény kö­zepén, ahol a völgy mindig nedves aljában választják el egymástól így a telkeket. A botoló- vagy kosárfűz ilyen módon való ültetése va­laha országszerte elterjedt volt, de a terényihez hasonló nagy területen - legalábbis Nógrád megyében - nem ma­radt fenn ilyen. Itt-ott még látni ugyan botolófüzeket, de túlnyomó részüket nem gon­dozzák. A gondozás alatt per­sze csak azt kell érteni, hogy az alacsonyra metszett törzs­ről évente, kétévente levágják a saijadó gallyakat, amelyek­ből aztán fonott termékek ké­szíthetők. (A fűzfa ültetése csak annyit jelent, hogy a fűz­gallyakat alkalmas, azaz kel­lőképpen vizenyős helyen le­szólják a földbe, a növény pe­dig magától kigyökeresedik.) Kertbarátkor, irodalmi színpad, énekkar működött egykor a faluban - Egyesület alakul Kilépnek az állóvízből Patvarcon Ahogy az első megbeszélésükön tervezték, másodjára is össze­jöttek a patvarci fiatalok, hogy az otthon töltött mindennap­jaik szürkeségén változtassanak. Huszonketten ülték körbe a volt iskola szakadozott parkettájú kis tornatermét, hogy meghallgassák a kérésükre őket meglátogató Arató Jánost és Csábi Istvánt, a kis falu valaha működő iskolájának volt taní­tóit és megbeszéljék leendő közös dolgaikat. A nyolcvanötödik életévében járó Arató János tanító úr a falu szülötteként mesélt a múltról, az évtizedekkel ezelőtti fiatalok életéről. Életének fontos dátu­maként emlegette az 1933-as esztendőt, amikor helyettesítő tanító volt és a helyi katolikus és evangélikus fiatalok megkér­ték, segítsen, hogy előadhassák Tóth Ede színdarabját, a Falu rosszát.- Akkor nyolcadikos gimna­zistaként ez adott kedvet, hogy pedagógus legyek. A képzőben arra neveltek, hogy ne csak az iskolával foglalkozzak, hanem a helyi felnőttekkel is. Most szinte megismétlődik a 66 év­vel ezelőtti helyzet, hogy a pat­varci fiatalok tartalmasabbá szeretnék tenni szabad idejüket és ez örvendetes, - mondta Arató János bácsi. A falu idős tanítója beszélt az 1955-ben átadott iskoláról, amelynek építéséből a helyiek is kivették a részüket.- Ahogy az iskola kész lett, hozzáfogtunk a népművelés­hez. Kertbarátkor szerveződött, melynek Cseh Béla lett a veze­tője. Énekkart, irodalmi szín­padot szerveztünk, még fotó­szakkörünk is volt. Akkoriban Patvarcon sok család élt ken­derfeldolgozásból és ennek összegyűjtöttük a tárgyait. Az elődeink által használt eszkö­zökből, tárgyakból 186 darabos gyűjteményünk volt. Csábi kol­légával megrendeztük a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című színdarabot, a helyiek szereplésével, amit sok helyen bemutattunk. Volt érdeklődés és akarat. Mi idősebbek azt kér­jük tőletek, hogy ezt az akaratot vigyétek tovább és a lehetősé­geket kihasználva, tegyétek szebbé életeteket! - biztatta az őt figyelemmel hallgató fiata­lokat Arató tanító úr. Javasolta, hogy a patvarci néprajzi gyűjtemény maradvá­nyait, amelyeket az iskola pad­lásán tárolnak, leltározzák fel a fiatalok és kezdjenek gyűjtést a kiegészítésére. Három fiatal, Hrubecs Anikó, Molnár Tibor és Hugyecz János vállalkozott a feladatra. Akadt jelentkező a tűzoltószertárban tárolt, valaha 280 kötetes könyvtár leltározá­sára is. Ezt a könyvmentő mun­kát öten vállalták fel. Faludi Norbert, Koncsek Dávid, Barna Zsolt, Gál Gábor és Ábrahám Krisztián katalógust fognak ké­szíteni a jobb sorsra érdeme­sebb könyvtárról. Gajdos Pál polgármester megemlítette, hogy már tár­gyalt dr. Zólyomi Józseffel, a Palóc Múzeum nyugalmazott igazgatójával, hogy az Arató János által 1976-ig megírt Pat- varc történetét a kiegészítések­kel szerkessze meg. Csábi Ist­ván, aki utolsó igazgatója volt a patvarci iskolának, megkö­szönte a fiatalok meghívását. Fényképeket hozott, amelyek a jelenlegi fiatalok szülei, nagy­szülei mozgalmas, színes fiatal­ságát bizonyították. Azokat az időket, amikor Patvarcon mű­ködött a járás legjobb kultúr- csoportja és a sportolók is szép eredményeket értek el a legkü­lönbözőbb versenyeken. Csábi tanító úr javasolta, hogy a hely­történeti gyűjtemény elhelyezé­sére pályázati pénzekből ve­gyen a falu egy régi házat és erre alkalmas lenne az iskola szomszédságában lévő öreg épület is.- Ez siker, hogy így összejöt­tetek és akartok valamit. Ne fe­lejtsétek el Váci Mihály versét, „...hogy Nem elég...! - Csinál­játok! Legyetek együtt!” - biz­tatta Csábi István a fiatalokat. A vélemények, elképzelések, a tenni akarást igazolták. Falu­napot szerveznek, amelyre az elszármazottakat is meghívják. Pályázattal készülnek az ezred­fordulóra. Egy nagyobb, a falu rendezvényeinek is helyt adó terem igényét vetették fel. Kö­zös kirándulások, tánc- és kul- túrcsoport megalakítása is sze­repel a tervek között. Szeret­nék, ha kezdeményezésük az il­letékesek részéről támogatásra találna. A megjelent 22 fiatal úgy határozott, hogy ez a talál­kozójuk a patvarci fiatalok kö­rének alakuló ülése is volt. Há­romtagú vezetőséget is válasz­tottak, amelyben Molnár Tibor, Hrubecs Anikó és Faiúdi Nor­bert képviseli a közös ügyeket. A március közepére tervezett újabb találkozókat már önál­lóan szervezik. Szabó E.

Next

/
Thumbnails
Contents