Nógrád Megyei Hírlap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-20-21 / 43. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999. FEBRUÁR 20-21. j Tovább gazdagodott Mustó János illusztrátori munkássága — Az Etnikum Kiadó új könyvei Otthon - versben és képben Mustó János Salgótarjánban élő festőművész immár hosszú évek óta folyamatosan dolgozik az Etnikum Kiadó és Nyomda Kft.-nek. Okkal jegyezhető meg, hogy ez irányú munkája nyomán különösen megerősödött illusztrátori tevékenysége is, amely jelentős helyet foglal el gazdagodó életművében. Az Etnikum Kiadó és Nyomda Kft. múlt év végén jelentette meg Juraj Dolnozemsky Doma (Otthon) című karcsú és elegáns verseskönyvét Budapesten. A magyaror­szági szlovák költő, aki Bé­kés megyében él, ezúttal csaknem har­minc újabb költeményben vall minde­nekelőtt a szü­lőföld, a föl­nevelő táj meghatározó szerepéről, il­letve a száza­dok óta itt élő szlovákság­hoz való el- téphetetlen kötődésről, Ez a több nép - így a szlová­kok és magya­rok - számára is közös hazát jelentő tájék természeti, éghajlati vál­tozatosságá­val, az évsza­kok tündéri sokszínűségé­vel, viszon­tagságos, az embereknek jót és rosszat egyaránt hozó történelmével, gazdag kulturális örökségével, az anyanyelv meghatározó sze­repével Juraj Dolnozemsky köl­tészetének is éltető forrása. A két ciklusra osztott verses­könyvet Mustó János festőmű­vész illusztrálta. A könyvecske első és hátsó borítólapja szintén a művész gazdag jelképiségét dicséri. Ez a valóságból és a ver­sekből kiinduló, ám egyúttal ön­álló képi világot is jelentő jelké- piség határozza meg a kötet va­lamennyi grafikáját, melegséget, földközeliséget ugyanúgy su­gallva, mint a lét egyetemessé­gének meg­ejtő tágassá­gát, az univer­zumban élő ember egye- dülvalóságá- nak szívszo­rító élményét. Táj, születés, szerelem, ha­lál, történelmi pillanat, s a küzdelmes hétköznapok költészete su­gárzik ebből a képi világból, amely tovább gazdagítja a versek által lé­tező költői va­lóságot. Mustó Já­nos munkás­ságának má­sik - a koráb­bitól némileg eltérő, . de ugyancsak fontos - vonu­latát jelenti az Etnikum Ki­adó által a magyaror­szági nemze­tiségi iskolák számára kia­dott nyelv­könyvek és munkafüzetek il­lusztrálása. A szlovák nyelv­könyveken kívül most a német nyelvet oktató általános iskolák részére készült német nyelv­könyvek és munkafüzetek újabb, a 3. osztályosoknak szóló kötetek láttak napvilágot a sal­gótarjáni festőművész megej- tően színes illusztrációival. (mér) Film jegyzet - Egy bogár élete Az utóbbi időben szinte egyetlenegy év sem múlik el anélkül, hogy a hollywoodi producerek ne tartogatná­nak valami olyan meglepőt, amivel bizonyítani tudják az új élményekre vágyó né­zőknek, hogy még most is töretlenül él bennük a ver­senyszellem. Az „Egy bogár élete” című film szintén egy vizuális csoda. Fürge, a csöppnyi hangya kilóg a bolyban élő és dolgozó, milli­ónyi társa közül. Ugyanis arra is szakít időt, hogy zseniális ta­lálmányokat ötöljön ki. Most éppen egy ötletes betakarító­géppel foglalatoskodik, társai azonban ügyet sem vetnek rá, leköti a figyelmüket az a munka, amivel a hangyatársa­dalom biztonságos jövőjét sze­retnék biztosítani. Töméntelen magot hordanak halomba, hogy az őket „védelmező” sáskák számára biztosítsák a betevőt. Fürge azonban szerencsétlen módon addig bíbelődik az ara­tógépével, míg az összegyűjtött termény az utolsó szemig bele nem zuhan a közeli patakba. Mivel a sáskák óriási haragra gerjednek, ultimátumot nyújta­nak be: az esős évszak beálltáig a hangyák vagy pótolják a hi­ányt vagy megnézhetik magu­kat. Mivel ilyen rövid idő alatt a boly lakói nemhogy a sáskák­nak, de még saját maguknak sem képesek a megfelelő mennyiséget összegyűjteni, ta- nakodóba esnek. Megegyeznek abban, hogy egyetlen megol­dásként meg kell szabadulniuk az őket rettegésben tartó sás­káktól; ennek azonban csak egy módja van: nagy és erős boga­rakat kell hívniuk a patak túlol­daláról, akik majd lerendezik az ügyet a kártevőkkel. Természetesen Fürge indul útnak, s egy forgalmas bogár­város egyik kocsmájában meg is találja azt a társaságot, amelynek tagjai - legalábbis szerinte- tökéletesen megfe­lelnek a feladatra. A kiszemelt védelmezők el is vállalják a munkát, Fürgének azonban fo­galma sincsen arról, hogy vér­szomjas harcosok helyett egy lecsúszott bolhacirkusz munka nélkül tengődő művészeit állí­totta csatasorba. A gyönyörű grafikájú, látvá­nyos és bájos animációs film főhősei február 18-tól küzdenek meg a sáskákkal a salgótarjáni, illetve a balassagyarmati mo­zikban. A film végén senki se hagyja el a nézőteret, mert ak­kor kezdődik a slusszpoén! Szilágyi Gábor Világsztár, mint olajmágnás A francia színész, Gérald De­pardieu új karrier előtt áll mint olajmágnás. Egy vállalat, amely­ben tulajdonrésze van, sokévi ke­resgélés után olajat talált Kubá­ban a fővárostól. Havannától 70 kilométerre keletre. Az utolsó fú­rás járt eredménnyel. A vállalat többsége Depardieu barátjáé és üzlettársáé, Gérard Bourgoné, Depardieu 6 %-kal ré­szesedik. A kezdeti kitermelés napi 1500 hordó, ami csekély, de ígéretes. Depardieu eddig csak si­keres vincellérként szerepelt a gazdasági életben. Az olajjal is úgy van, mint a mozival: hét film közül csak egy igazi siker - kom­mentálta a korábbi kudarcokra következő kubai eredményt. Az „Útkereszteződés”-nek is szüksége lenne valamilyen segítségre Veszélyben a gitárgyűjtemény (is) Kormányok mennek, Hofí marad Sokan leírták - leírtuk - már, hogy Hofi Géza ízig-vérig eredeti, egyszemélyes kabarészínházat talált ki s művel immár sok év óta. Társ, zene, díszlet és bármiféle egyéb „segédeszköz” nélkül is képes nyolcvan percen át egyvég- tében mondani vicceit, s pillanatnyi szünetet is alig enge­délyező poénzuhatagát. Akkor pláne elemében van, ha jó partnerre, szövetségesre talál a közönségben, mint aho­gyan az a minap Salgótarjánban történt. Az ő esetében különösen fon­tos, hogy miként reagálnak a nézők, hiszen nem egyszerűen csak nekik, róluk, hanem he­lyettük is beszél. Azt mondja ki, amit a hétköznapi, úgy­mond átlagember - ha úgy tet­szik (választó)polgár - gondol a politikáról, az általa hata­lomra juttatottakról és ellen­zékbe kényszerítettekről, a pártok és vezéreik átváltozá­sairól, a csúcson lévő közéleti személyiségek nem éppen példaszerű cselekedeteiről, vi­selkedéséről, a mindennapok sokakat bosszantó fonákságai­ról, például a külföldmajmo- lásról, az „okézásról”, az Eu­rópába igyekvés címén indo­kolatlanul megszaporodott té­vécsatornák igénytelen műso­rairól, hibásan beszélő ügyele­tes zsenijeiről. Hofi azt tartja, hangoztatja - és igaza van -, hogy a kormányok jönnek- mennek, de a közembert, a népet nem lehet leváltani. Te­hát lennie, maradnia kell szó­szólónak is. Sikerének másik titka az - időbeli és térbeli - aktuali­tásban rejlik. Mindig képes re­agálni az éppen tömeges be­szédtémát jelentő ügyekre -ezúttal például az adórend­őrség „aranyműves” vezetőjé­nek kinevezése és visszahí­vása körüli botrányra, a fülbe- valós sportminiszter egyetemi vizsgájára, az MLSZ-cir- kuszra, a bankvilágban és a rendőrség berkeiben, a Teve utca környékén történtekre -, (érdekes, sőt különös, hogy a sikerdíjas ügyvédnő felmen­tése kimaradt a megfricskázott témák sorából) és néhány ta­láló utalással azt is el tudja hi­tetni, hogy otthon van az adott településen, ismeri a helyszínt. A tartalom mellett a formá­ból, a kötetlen, tegező stílus­ból is eredeztethető Hofi nép­szerűsége. Mindenki úgy érezheti, hogy éppen őt szó­lítja meg, csak tőle várja a fi­gyelmet, a reakciót. Úgy társa­log mint az utcán, a kocsmá­ban, vagy a meccsen az embe­rek egymás között. Alkalma­sint tehát bárdolatlanul, sőt trágáran, alpárian is. Amikor ennek funkciója van, a hatása is a humorista szándéka sze­rinti, azaz jó pofa, számos esetben azonban öncélúnak tetszik s a kényesebb ízlésűek joggal sokallják bizonyos test­részek és műveletek köznyelvi megnevezését, imitálását. Ennek ellenére nem vélet­len, hogy már az 1260-at is meghaladja a budapesti Ma­dách Kamaraszínházban be­mutatott önálló estek száma s egész biztosan telt házak vár­ják majd Hofi Gézát a közel­jövőben, március 23-án, 18 il­letve 20 órakor is a József At­tila Művelődési' Központban, az újabb salgótarjáni vendég- szereplése alkalmából.- csébé ­John Lennon emlékét ápoló múzeum építését tervezik Ja­pánban. A Tokió egyik külvá­rosában létesülő múzeum ki­vitelezője egy bizonyos Taisei Corporation lenne. A múzeum 2000 őszén nyitná meg kapuit, s talán jel­képesen is, alapterülete 2000 négyzetméteres lenne. A kiállí­Lennon-múzeum tandó emléktárgyak között az egykori Beatles gitárjai, zenei és egyéb kéziratai, rajzai vala­mint az életéhez és pályájához kötődő ruhadarabok lennének láthatók. A jelentés szerint a Taisei még tavaly állapodott meg a múzeum tervéről Yoko Onóval, Lennon özvegyével. A Lennon- múzeum egy komplexum része lesz, amelyet a cég a japán fő­város északi részén építene fel Saitama Super Arena néven. A múzeum megnyitásának aktualitása Lennon hatvanadik, s meggyilkolásának huszadik évfordulója lenne. Bajban van Eric Clapton kli­nikája, amelyet a gitárosok egyik fejedelme saját sorsán okulva hozott létre tavaly ok­tóberben Antigua szigetén. Clapton most értékes műalko­tásaitól, sőt gitárgyűjteményé­nek néhány darabjától is kényte­len lesz megválni azért, hogy megmenthesse a jótékony célú intézményt. A klinika kábítószereseket és egyéb szenvedélybetegeket pró­bál visszatéríteni a „normális” életbe. Az intézmény felállítását teljes egészében Clapton állta: hat és fél millió dollárjába került és egyszerre 36 félresiklott életű embert helyezhetnek el benne. Elnevezése jelképes: „Crossro­ads” („Útkereszteződés”, fordu­lópont), egyrészt utal Clapton hí­res számának címére, saját sor­sára és arra, hogy a drogosoknak maguknak is változtatni kell életvitelükön. Sokan vannak, akiknek szük­sége lenne a kezelésre, ám az is tény, hogy olyanok nem sokan akadnak, akik a 29 napos „kúrá­ért” számított 9 ezer dolláros summát le tudják tenni. A klini­kát csupán eredetileg tervezték „fizetősnek”, idővel a kórház át is alakult nem pénzért dolgozó intézetté. Azt Clapton is elismerte, hogy valamiféle segítségre lenne szüksége az intézménynek, de azt nem akarja, hogy lobbizzon az adományokért, vagy kiáru­sítsa a klinikát. „Vallomásra küldöm a szívemet neked” - A Valentin-napi nótaszó programjá­ban a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban a neves énekes, Kovács Apollónia is fellé­pett Gabora Károly prímás kíséretében. fotó: gyurián tibor

Next

/
Thumbnails
Contents