Nógrád Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-30-31 / 25. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép Negyven esztendő egy helyen - Három egyházmegye papja Aranymise Mátranovákon A plébánia egyik szobájá­nak falán - néhány családi emlékfotó mellett - az érettségi tabló képe, a „Rozsnyói Premontrei Gimnázium végzett nö­vendékei 1943-44” felirat­tal. Az ízlésesem elrende­zett arcképek (fotó Hajdú, posta mellett) a hét höl­gyet, és a 21 fiatalembert az életre nyitott mosollyal ábrázolják. Közülük azonban négyen már reve­rendába öltözött kispap- ként készültek a jövőre. Vilezsál György mátrano- váki plébános akkor még nem tudhatta, hogy ebben a faluban tölt el négy évti­zedet, itt mondja el aranymiséjét. Az emlék szentképeken felirat: Is­tennek legyen hála!, és Szent Pál örökérvényű in­telme: Törekedjetek a sze- retetre! A Mátranovákra került pap útja nem volt éppen görön­gyöktől mentes, erről beszél­getünk a mostani ünnep kap­csán.- Salgótarjáni gyerek va­gyok, édesapám a bányánál dolgozott, így az elemit a bá­nyai (később Bartók Béla úti) iskolában végeztem, az épület ma már nem is létezik, helyi­leg talán az adhat támpontot a mai tarjániaknak, hogy a he­lyére épült új házban van a Szent Benedek-patika...- Plébános úr, kik voltak az első tanítómesterei?- Aki a betűvetésre megta­nított, Küllő Gizella tanító néni volt, majd az iskolaigaz­gató, Buchticska tanár úr. Ezt követően beiratkoztam Rozs­nyóra, a gimnáziumba, ahol Szokolszky István lett az osz­tályfőnököm, az igazgatónk pedig dr. Champier István. Szigorú, de igazságos és jósá­gos emberek voltak.- Mikor érzett plébános atya először a papi pálya iránt elhivatottságot?- Természetesen vallásos családban nevelkedtünk, az öcsém is, én is rendszeresen jártunk templomba, akkor még csak a főplébánia-temp- lom létezett Salgótaijánban. Talán itt kaptam az első indít­tatást. Hazafelé édesapámmal mindig betértünk a régi mozi mögötti Jó vári-féle vendég­lőbe, ahol ő a családfőt megil­lető korsó sörét megitta, bará­taival elbeszélgetett, nagyon ritkán, a jelesebb ünnepnapo­kon a kispikoló serital a nagydiák gyereknek is kijárt...-Az érettségi tablón Vile­zsál György arcképe mellett egy másik ismerős, Patakfalvi Gézáé. Együtt indultak a papi pályára.-Úgy látszik, Isten mind­kettőnket azonos elhivatásnak szánt, szegény Géza már né­hány éve csak az emlékekben lehet köztünk. Úgy, mint a szintén Rozsnyón kezdett kispapok, Fábry Miklós, Ba­ranyai Jenő, Stribirsek Ká­roly, Ignácz Géza. V-alameny- nyien teljesítettek szolgálatot Tarjánban és környékén.- Kérem, meséljen az érett­ségit követő esztendőkről!-A teológiai tanulmányo­kat - sajnos - csak megkez­deni tudtuk Rozsnyón, mivel közbejött a háború, és a papi szemináriumba katonaságot szállásoltak be, rövid ideig a Kassa melletti Somodiban folytathattuk a teológiai ta­nulmányainkat, a püspöki pa­lota adott otthont ehhez. Ha­mar vége lett ennek a „dal­nak” is, haza kellett jönnünk. A fentiek, akik már nem le­hetnek köztünk, valamint a tavaly nyugdíjba vonult Ponyi Artúr és jómagam tettünk vizsgát az elvégzett évfo­lyamból Salgótarjánban, hisz' teológiai tanáraink - dr. Veres Barna, Koncz Lajos, dr. Bo­rovi József - is velünk jöttek, és a megfelelő anyagokból osztályzatot kaptunk tőlük, majd Egerben tanulhattunk tovább. Sajnos, a vizsgatéte­lek tanulgatásakor - 1945-ben - nekem családfenntartóként kellett dolgoznom, hiszen édesapám időközben orosz fogságban sínylődött. A bá- nyairodában végeztem fej­számolást, a pénzügyi adatok megfelelő kezelésére akkor még nem voltak számítógé­pek... Délelőtt összeadtam, kivontam, szoroztam, délután meg a teológiai vizsgára ké­szültem.- Végül is 1949-ben pappá szentelte a főtisztelendő urat dr. Czapik Gyula egri érsek. Mi volt a feladata az újmisés atyának?- Elsőként Zabaron voltam kisegítő lelkész, majd egy évig Kazáron káplánkodtam. Aztán Salgótarjánban, a Szent József-plébánián, utána a főp- lébánia-templomban. 1958- tól vagyok Mátranovákon plébános. 30 éve Homoktere- nye és Jánosakna hívei is hozzám tartoznak, de már a váci egyházmegye területéről. Az aranymisés pap - 1925. április 24-én született Salgó­tarjánban - ma már a kistere­nyei esperesi kerület vezetője is, valamint érseki tanácsos. Lehet-e az elmúlt öt évtizedet emlékek nélkül megélni? Aligha. Búcsúzóul arra kérem az atyát, emeljen ki tarsolyá­ból egyet azokból. Meséli, hogy amikor Salgótarjánban az acélgyári templomban tel­jesített szolgálatot, helyettes­ként Mátraszelére szólította a kötelesség, éjféli misét celeb­rálni. Ökrös szekér poroszkált vele végig az éjszakában, haj­nali négy után érkezett haza. Reggel hatkor már a pászto­rok miséjét mondta a tarjáni híveknek... Mátranovák plébániájának egyik szobája falán függ a már említett rozsnyói tabló. Átellenben, egy másikon Kimpián Aladár akvarellje 1950-ből: Salgótarján múltja, a mai megyeháza helyén a Szilárdy-uradalom épületei, távolabb már a jelen, néhány vásártéri bérház, és odébb a jövő, az üveggyári kémé­nyek... Mátranovákon, a Nepo- muki Szent János-templom- ban 1999. január 31-én dél­után 4 órakor kezdődik Vile­zsál György esperes-plébános aranymiséje. Az erre az alka­lomra nyomtatott szentképből á krónikás is kér egyet, emlé­kül éltévé az atyától kapott, néhány emléksoros 1954-es mellé. Mert Vilezsál tiszte­lendő úr akkor a tarjáni első- áldozókat és bérmálkozókat készítette fel, mindegyikük­nek adva egy-egy szentké­pet... Isten áldása kísérje további útját! Deák Ferenc PÁSZTÓ 1999. január 30., szombat Telemázliban a salgótarjáni Monte'ssori Óvoda Jó helyre került a nyeremény A napokban láthattuk a tele­vízió népszerű vetélkedőjé­ben, a Telemázliban a salgó­tarjáni Montessori Óvoda „Gyermekmosoly” Alapítvá­nyának a képviseletében, Szőnyiné Sári Éva óvodave­zető-helyettest.- Óvodánk a város szívében, a Gagarin iskola szomszédságá­ban található - kezdte beszélge­tésünket Szőnyiné Sári Éva. - Jelenleg 125 gyermek nevelésé­ről gondoskodunk. A „Gyer­mekmosoly” Alapítványt - hosszas előkészítés után - 1997- ben hoztuk létre. Az alapítványi pénz azonban lassan gyarapo­dott. Ezért is figyeltem föl a Te- lemázli alapítványi játékára. Úgy gondoltam, hogy ezt ne­künk is meg kell próbálni. Még szeptemberben elküld­tem a jelentkezési lapunkat. Ka­rácsony előtt kaptuk meg az ér­tesítést, hogy december 27-én mehetünk a felvételre. Nagyon megörültünk ennek a lehetőség­nek. Már csak azt kellett megbe­szélnünk, hogy hogyan jutunk föl Budapestre. Az egyik szülő igen segítőkész volt, és mikro- busszal fölvitte a lelkes kis csa­patot a televíziós felvételre.- A buszon megbeszéltük, hogy aki játékba kerül és meg­nyer egy bizonyos összeget, az nem kockáztat tovább. Biztosra megyünk. Persze adásban már minden másként alakult.- Egy kicsit jobban dobogott a szívem, amikor megláttam, hogy az én számomat sorsolták ki - mondta Szőnyiné. -De ijedtségre nem volt okunk! A műsorvezetők, Geszler Doroty- tya és Dömsödi Gábor olyan kedvesek, közvetlenek voltak, mintha régi ismerőseink lenné­nek. így mire a szerencseteke já­tékra került sor, már nem izgul­tam. 85 000 forintot sikerült meg­nyerni az alapítványnak, és Sző­nyiné mégis úgy döntött, hogy kockáztat...- Végül is jól döntöttem, mert ezt a nyereményt sikerült meg­duplázni és így 170 000 forinttal lett gazdagabb az alapítványunk. Sajnos, a lökdösődő játékban el­pártolt tőlünk a szerencse, mert rögtön az elején feldőlt a bábu. Azt gondolom, hogy így is na­gyon elégedettek lehetünk, hi­szen nyertünk, s nem is keveset. Azt el kell mondanom, hogy az óvodánkba eddig huszonegy­szer törtek be, szinte játékaink sem voltak, mert a szívtelen be­törők elloptak mindent, amit csak mozdítani tudtak. Ezeknek a hiányzó eszközöknek a pótlása bizony meghaladta az erőnket. Ezért összedugtuk a fejünket, és úgy döntöttünk néhány évvel ezelőtt, hogy minden adódó le­hetőséget, pályázatot megraga­dunk. Örömmel mondhatom, hogy próbálkozásainkat siker koronázta. 1998-ban a beadott pályázatokból és a Telemázli nyereményével együtt 754 000 forintot sikerült nyernünk. Udvarunkat parkosítottuk és szemet gyönyörködtető famá- szókákkal bővítettük. Kis Márta a szülői munkakö­zösség elnöke is lelkesedéssel beszélt a Montessori Óvodáról.- Csodálatos dolog, hogy egy ilyen összetartó kis közös­ség kovácsolódott össze, akik igyekeznek mindent megtenni a rájuk bízott gyerekekért. Pró­bálják a lehetőségeket megke­resni és kihasználni, hogy gya­rapítsák az óvoda forrásait. Ez a csapat már mindenképpen tett valamit a gyerekekért. Jót tett az óvodának a telemázlis szereplés is és a sikeres pályá­zatok igen jó hatással voltak közösségünkre. Cs.A. Tarjánból jöttem, mesterségem címere: év dolgozója Siker a karrier útján Tar polgármestere a Magyar Faluszövetség elnöke! - Egymás segítése az előrehaladás alapja „Úri muri”? Nem! Csak bele kell vágni! Becze Lajos, immáron 9. éve Tar község polgármestere. Az em­berek bíznak benne, kedvelik, hisz' a polgármester úr minden percében azon van, hogy hogyan lehetne a falut fölvirágoztatni, megismertetni Európával. Újfalusiné Zsidai Hed­viggel rövid időn belül másodszor foglalko­zunk. A Ke- let-Nógrád COM Rt. adminisztrációs csoportveze­tője decemberben kiérde­melte az év dolgozója címet, s most arról értesültünk, hogy a HTCC-csoporton belül is elnyerte ezt a kitüntető címet. Az országos elismerésre elvi­leg több mint hatszáz munka- vállaló pályázhatott a HTCC- nél. Hédi - mert hisz’ így becé­zik a cégnél - öt primer körzet legjobbjaival mérte össze tudá­sát, mert az elismerést csak ala­pos vizsga alapján nyerhette el.- A zsűriben benne volt a négy koncessziós társaság ve­zérigazgatója, valamint a szak- szervezet képviselője - mondja a tarjáni fiatalasszony. - Mun­kánkról, a társasággal kapcsola­tos tényekről kérdeztek ben­nünket, de volt olyan kérdés is, amely a kreativitásunkat tette próbára. Majd egy díszebéd követke­zett, amelynek a végén ered­ményt hirdettek. Hédi hinni sem mert a fülének, annyira megörült. Személyesen Öle Bertran el nők-vezérigazgató adta át az elismerést, és a vele járó bruttó negyedmillió forin­tot. Először a Sárváron dolgozó férjemet értesítettem, aki na­gyon büszke rám, édesanyámék nem különben.- Természetesen van már he­lye - mondja mosolyogva -, mivel tavaly vettünk egy lerob­bant lakást, azt szeretnénk ki­pofozni. Emellett régi vágyam egy elegáns dohányzó asztal, talán ez is belefér, de tartaléko­lunk a bükfürdői hét végére is, amelyet - mint a KNC legjobb dolgozója - még nem vettünk igénybe. (németh) A községet szolgálja-Sajnos, nem sok időm van. Most lett vége egy tárgyalásnak, s alig egy óra múlva következik egy másik tárgyalás - mondja iz­gatottan Becze Lajos, - nem hin­ném, hogy én olyan érdekes em­ber lennék - állítja szerényen. - Jó, azért vannak érdemeim, és büszke is vagyok rájuk. Elszánt polgármester vagyok, ízig-vérig tari. Épp' ezért, mindent megten­nék a falumért. Szeretek itt élni, és egész eddigi életemben azon vol­tam, hogy Tar községet szolgál­jam. Szinte csak a diákévek alatt voltam távol szülőföldemtől - mondja a polgármester, aki nem „csupán” egy község polgármes­tere, hanem a Magyar Faluszövet­ség elnöke is. - Nagyon nagy öröm számomra, hogy segítsége­met, tapasztalataimat felajánlha­tom más falvaknak is. A Magyar Faluszövetség elnökeként remé­lem, hogy más községeket is meg tudok győzni arról, hogy az össze­fogás és az egymásnak való segít­ségnyújtás az előrehaladás alapja - hangzik el a nagy igazság.- A Magyar Faluszövetség tag­jai között 240 kisebb település van a néhány százas lélekszámú­tól a pár ezres falvakig. Elnöke én vagyok, és Tar egyben a faluszö­vetség székhelye is. A szövetsé­günk pártbefolyástól mindeddig tartotta magát. Tudomásul vesz- szük, hogy a vidéki parasztság, a községek lakói csak kivételes tör­ténelmi helyzetekben lehetnek az országos ügyek meghatározó té­nyezői. Szándékaink ellenére a fa­luszövetség mindeddig nem tudta jelentősebben növelni tagjainak számát. A falvak többsége húzó­dozik az „úri muri”-tól. Ennek el­lenére szinte minden megye kép­viseletében vannak falvak a Ma­gyar Faluszövetségben - mint ta­gok. Jobb lenne, ha többen len­nénk, mert messzebbre elérne a kezünk. Ez szerintem nem egy „úri muri”. Csak bele kellene vágni a többi falvaknak is ugyan­úgy, ahogy azt mi tettük. Mellénk kellene állniuk, csatlakozni hoz­zánk! Sok lúd disznót győz - ál­lítja Becze Lajos is, majd ismét tevékenységi köréről beszél. - A Magyar Faluszövetség a hagyo­mányos paraszti erkölcsrendszer értékeire alapozva - ennek az erőnek a megjelenítőjeként - vesz részt a közigazgatás megújításá­ban - fejti ki a polgármester, aki szinte egy percre sem áll meg a munkával, s már most is gondola­tai a hamarosan sorra kerülő tár­gyalások körül forognak. Előre gondolkodni...- Mi a titka annak, hogy har­madszor is önt választották Tar polgármesterének. Ön szerint milyen egy jó polgármester?- Ennek a polgármesterségnek különösebb titka nincsen. A pol­gárok, az emberek választottak meg. Talán őket kellene kérdezni, hogy miért? Hogy jó polgármester vagyok-e? Ezt nem tudom. Csak remélni tudom, hogy az vagyok. Hiszen én együtt lélegzek a falu­val, ismerem a falu minden komo­lyabb rezdülését, az emberek gondolatvilágát. És ezekből az ismeretekből merítve állítom ösz- sze azt a koncepciót, amely egy település fejlődéséhez nagyon fontos. Gondolataimban a jó pol­gármester az, aki nem az esemé­nyek után kullog és gondolkodik, hanem a gondolkodása előbbre van a többi emberétől 15-20 évre. Magyarán szólva, előre tervez és kalkulál. Én kalkulálok és terve­zek is. De ettől még nem biztos, hogy jó polgármester vagyok - ál­lítja szerényen. - A testület mun­kája sem mellékes. Szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy egy olyan testület áll mellet­tem, akikkel öröm együtt dol­gozni. Mindannyian ugyanazt akarják, amit én: Tar község nevét öregbíteni, jó, tiszta és rendes létet a falu lakosságának. Ez az össz­hang - a polgármester és a testület között - nem mindenhol van meg- állítja Becze Lajos. Messzebbre nyúlhat a kéz- Ön 8 év- polgármesterség alatt hogyan járult hozzá Tar fejlődéséhez? Milyen kézzel fogható eredményeket tud fel­mutatni?- Most már szerencsésebb helyzetben vagyok, mint még jó néhány évvel ezelőtt, hiszen a faluszövetség elnökeként nyilvánvalóan sokkal nagyobb befolyásom van a politika ala­kításában. Messzebbre elnyúl a kezem, mint más falvak pol­gármestereinek. Én megpróbá­lok élni ezzel a tisztemmel és próbálok mindent megtenni a sikerek érdekében. Rajtam nem múlik! Mielőtt polgármester lettem, tanácselnök voltam. Már ekkor elkezdtem munkámat a falu érdekében. Nagyon nagy do­lognak tartottam, hogy elnök­ségem alatt valósult meg a kö­züzemi ivóvízellátás. Néhány év múlva jött az útprogram, melynek keretében az utak há­romnegyede szilárd burkolatot kapott a községben. Ezután építtettünk egy községi házat, melyet 1990 őszén adtunk át. Alighogy ezt befejeztük, máris hozzákezdtünk a 12 tantermes komplex iskola felépítéséhez, melyből csak az uszoda hiány­zik. 1994-ben építettünk az is­kola mellé két korszerű szolgá­lati lakást, melyekben jelenleg az általános iskola igazgatója és a pásztói gimnázium egyik német anyanyelvű tanára la­kik. Továbbá megvalósult a községben telefonhálózat kié­pítése, folyamatban van a szennyvíz-elvezetés, a gáz és még egy jó pár apróbb dolog. Azt hiszem, hogy önmagáért beszélnek a véghez vitt célok, hiszen, egyedül csak az iskola több mint 220 millió forintos beruházás volt. Utódaink látják kárát- További tervként mi szerepel még a gondolataiban ? ■- Szeretnénk minél előbb megvalósítani a szennyvíz­programot. Ugyanis, ha ezt nem oldjuk meg minél előbb, akkor a környezetünk teljesen elpusztul. Ha nem korszerűen kezeljük a szennyvizet és nem egy tisztítótelepre megy, akkor helyrehozhatatlan károkat okozunk a természetben, ami­ket később majd - főleg - az utódaink sínylenek meg. Te­hát, jó előre kell mindenben gondolkodnunk - nemcsak ne­kem, hanem a többi polgár- mesternek is -, hiszen nincs jobb érzés a sikerélménynél és annál, hogy ismét eltelt egy nap, s ismét jót cselekedtünk a ránk bízott polgárokkal. (Fissza) Egy kis délszaki hangulat - Szilágyi Lajos Salgó­tarján, Gorkijtelep 25. szám alatti tömbházi(!) lakásában ilyen szép termést hozott a közkedvelt gyümölcs, a banán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents