Nógrád Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-28 / 252. szám

2. oldal Megyei Körkép 1998. október 28., szerda A Hírlap postájából A Pf. 96 • A Hírlap postájából ■ az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. „Az ember egészsége a legfőbb törvény!” Dr. Majláty Lipót emlékére Tisztelt Szőke Zoltán! „Egy kiváló emberpéldányt a gyarlóságai is fölékesítenek, ami persze nem igazság, mégis rendben van így. Az erények viszont nem díszítenek fel sen­kit, csak gyanússá tesznek.” Úgy érzem, hogy ez az idézet találóan igaz arra az emberre, akiről Ön olyan mélyen és tiszta hangon emlékezett meg a Hírlap­ban közzétett levelében. Amilyen mély szomorúsággal töltött el, hogy csak későn jutott tudomá­somra a gyászhír, dr. Majláty Lipót főorvos úr haláláról, any- nyira jólesett az Ön levelét ol­vasni. Sajnos, az idős, nagyszerű, embercentrikus, empatikus, nagy tudású orvosról egy méltató sor sem jelent meg, holott kicsiny előszobája mindig tele volt bete­gekkel, akiknél nem késett a ked­ves, bátorító, tréfálkozó szó. Az anyagiak másodlagosak voltak számára. Ha kisnyugdíjjal ren­delkező betege volt, számtalan­szor hárította el az orvosi tiszte­letdíjat. Dr. Majláty Lipót, igen­csak hozzátartozott Salgótarján városhoz, de nemcsak itt, Nógrád megyében volt közismert. Sok­sok gyógyult, vagy bajából eny­hült beteg vitte áldásként nevét, s adta tovább más gyógyulást kere­sőnek. Gyógyító teáival, a természet kincseinek ismeretével, fák, virá­gok segítségével sok emberen se­gített. Jelszava ugyanaz volt, mint Ciceróé: „Az ember egészsége a legfőbb törvény! ” Többször felkerestem őt, mint egy megyei társadalmi szervezet vezetője, kérve és tolmácsolva a tagság kérését előadások megtar­tására. Soha-soha nem mondott nemet. Oktatta, magyarázta az egészségügyi bajokat. El nem fo­Minden esetben a vásárlók szeme előtt kell megmérni az árut Elrejtett mérleg a piacon „Ovis” köszönet Kissé megkésve mondunk kö­szönetét a béri óvoda dolgozói, szülei, óvodásai nevében, hogy a nyári takarítási szünet alatt is za­vartalan volt a gyermekek ellá­tása. Bér község polgármestere, Maczó László az Andezit foga­dóban biztosította a gyerekek el­helyezését. A barátságos állatok - lásd a fotón - külön élményt je­lentettek az óvodásoknak. Szülői munkaközösség Mi a dolga a gazdajegyzőnek? Október 14-én a vásárcsarnok­ban, a Karancshús boltjában vásároltam lángolt kolbászt az első ablaknál. A kolbász ára 257 forint volt. Kifizettem, s szépen csomagolva át is adták. De a mérleget sehol sem láttam. Nem, mert el volt dugva úgy, hogy füstölt szalonna vette kö­rül. A vevőben felmerül a gyanú, talán nem is a mérlegen mérték. Én is kifakadtam, el­kezdtem mondani a magamét. Feltételezhető ugyanis, hogy az eladó annyit mond, amennyit akar. Követelésemre aztán kí­gyó türelemmel válaszolt a nagy létszámú hallgatóság kérdéseire, minden ellenszolgáltatás igénye nélkül. Egy-két évvel ezelőtt a város­ban megkerestek többünket, kit ajánlanánk munkássága, kora, a városhoz kötődése, az emberek­hez való viszonya alapján Salgó­tarján díszpolgárának. Talán sze­rénytelennek tűnik, de akkor mindezek alapján dr. Majláty Li­pót főorvost ajánlottam. Nem hi­szem, hogy tévedtem volna, ám­bár eme véleményemmel egyedül maradtam. Ezt a közzétett ajánló­lista is bizonyította. Végszóként talán annyit: vá­lasztások jönnek-mennek, lehet­nek ilyen olyan képviselők, de nekünk átlag állampolgároknak egy dolog nagyon fontos, még­pedig az, hogy mindenki a saját szakmájában tegye a dolgát, s nyújtsa azt a többi embertársa ja­vára, teljes tudásával, ahogyan tette ezt a nyugdíjas, de majd a haláláig gyógyító embercentrikus főorvos, dr. Majláty Lipót. Mi, gyógyultak és gyógyítot­tak tiszta szívből, de örökre a szí­vünkben megtartjuk emlékünk­ben őt, mint -remélhetően - Salgótarján megyei jogú város díszpolgárát. Szanyi Jánosné Gyógyír Élet- és Környezetvédelmi Egyesület Nógrád megyei elnöke és tagsága tette a mérleget a nyilvánosság elé. De kérdem én, ki a felelős azért, hogy a mérlegek nem a megfelelő helyen, a vásárlók szeme előtt vannak elhelyezve? Takács Lajosné Salgótarján Nemrégiben a Nógrád Me­gyei Hírlap is foglalkozott az agrárkamarai gazdajegyzői hálózattal. Csupa dicsérő nyilatkozatok hangzottak el olyan gazdák részéről, akik­nek valóban előnyökkel jár a kötelező kamarai tagság. Előrebocsátom, szükség van ügyintézőre, érdekvédelemre, tehát nem ellene van kifogá­som. Az olyan nyilatkozatok, mint a balassagyarmati fod­rásznő dicsérő mondata, mesz- sze van a mi agrárproblémá­inktól, mert amivel a gyarmati fodrász dolgozik, azaz a víz ot­tani ára köbméterének fele sincs, amit mi használunk, a gázolaj literének árához. Én csak a helyi gazdajegyző tevé­kenységét tudom minősíteni. Ez évben, április elején az őstermelői igazolvánnyal és a tulajdoni lapokkal mentem hi­vatali időben a gazdajegyző­höz, a földtámogatást igé­nyelni. A gazdajegyző egy 1994-1995. évi rendeletre hi­vatkozva egy kamarai nyom­tatványt tett elém, amely sze­rint négyezer forint kamarai tagság ellenében csinálja meg az igénylést. Tiltakoztam, mondtam, mu­tassa meg a miniszteri rendele­tet, hogy hová van írva az, hogy „kötelező kamarai tag­ság” a támogatás igényléséhez. Mondtam, ha támogatás, akkor az anyákat, a szociális támoga­tottakat is kamarába kellene kényszeríteni a gyereksegély érdekében. A földművelésügyi hivatal segítségével megcsináltattam az igénylést, majd személye­sen elvittem az APEH-hez, ahol tüzetesen átnézték az ada­tokat. Az igénylőlapon ott van agrárkamarai gazdajegyző alá­írásának a helye és ez nem hi­ányzott az ügyintézőnek, hogy az nincs aláírva. A hetedik na­pon megkaptam a támogatást, míg a gazdajegyző által igé-í nyelt támogatást ismerőseim csaknem két hónap múlva kap­ták meg. Semmilyen beszerzést vagy értékesítést nem végzett, hiába kértem a gabona gyomirtásához vegyszerbeszerzést, abban sem tudott segíteni. Ugyancsak ta­vasszal fordultam hozzá, kér­deztem, hogyan tudnák hozzá­jutni egy Flubert nevű gyomirtó vegyszerhez vagy hol lehet be­szerezni, ami egy újfajta takar­mánynövény gyomirtásához kellene. Elutasított. Ezeket azért írtam le, mert nem illünk össze a nagy gaz­dákkal, akik számára vélemé­nyem szerint igen is jól képvi­seli a gazdajegyző és az agrár­kamara a hitelek és támogatá­sok, pályázatok elnyerését. A néhány hektáros kistermelők nem ismerik a kedvezménye­ket, de meg sem kaphatják fe­dezetek hiányában a hiteleket. Többnyire szabálytalan kispar- cellákon, hátrányos helyzetben, sokan csak saját célra való fo­gyasztásra gazdálkodnak. Vagy az a cél, hogy ezek a kisebb te­rületen gazdálkodók megbuk­janak? Ezeket nem megzsa­rolni, hanem támogatni kellene! A gazdajegyző pedig csinálja meg az igénylést a támogatásra, ne politizáljon a várakozókkal, ne oktassa ki őket, kire szavaz­zanak, mert másképp nem lesz jövőre támogatás! A gazda­jegyző jelenjen meg hetente egyszer a kiírt fogadóórán, ne hiába várakozzanak ott az em­berek. Horváth Ágoston Karancslapujtő Új fejezet a Bátonyterenyei Egyesült Zagyvavölgye Áfész életében Köntöst váltott a Csente ABC Kisterenyén még nagyon so­kan emlékeznek rá, hogy a rendszerváltás előtti időkben - s tegyük hozzá: a bánya fénykorában - a város kie­melt élelmiszer ABC-je volt a 28-as. A megújult külsővel tegnap újra megnyílt üzlet egyben új fejezetet jelent az Egyesült Zagyvavölgye Áfész életében.- Szinte mindig idejárok vá­sárolni - magyarázza Kurcsik Józsefié, aki a bányatelepen, a Tarján utcában lakik. - Nagyon tetszik az átalakított ABC, számtalan olcsóbb terméket fe­dezek fel a polcokon, s itt min­dig kedvesek az eladók. S ami nekem nagyon fontos: ebben az üzletben nagyon ügyelnek a hi­giéniára! Több tucat vásárló időz a szokottnál hosszabban a „28- asban” vagy ahogy a mostani megnyitás alkalmából a közeli lakótelepről elnevezték: a Csente ABC-ben. Új aszfalt- szőnyeg borítja a bejárathoz vezető utat és parkolót, kor­szerű ablakok, ajtók hangsú­lyozzák a stílusváltást, s persze új portálon keresztül érkeznek a vásárlók.- Két hétig voltunk zárva - meséli Kluka Józsefié boltve­zető -, s ezalatt szinte teljesen megújult az üzletünk. Nézze csak a hűtősorunkat, most már a zöldségeket is tudjuk hűteni. Mintegy tízmillió forintos árukészlettel nyitottuk meg az üzletet a szokott időben, azaz fél hétkor. A nyitva tartás annyiban módosul, hogy az ünnep után vasárnaptól is nyitva leszünk, 7-től 11 óráig. Biztosan sokan örülnek majd annak is, hogy új csemege­részleget alakítottunk ki, a be­járattal szemben, ahol friss sü­teményeket is kínálunk.- Számomra is nagy öröm volt visszatérni - mondja pa­kolás közben Lőrincz Józsefié, aki az üzlet első megnyitásakor, 1975-ben is itt dolgozott, s most ismét visszakerült. - Az üzlet gyönyörű, s nagyon sok akciós terméket kínálunk. Nézze, ezek a digitális mérle­gek is újak, most érkeztek. Mint megtudom, a legna­gyobb szállító az Ipoly-Coop Kft., vagyis a megyei áfészek által létrehozott nagykereske­delmi társaság. A kenyér a Pa­lóctájtól érkezik, de beszállíta­nak a környék pékségei is. Kapható lesz például Sramkó- féle kenyér, választékbővítés céljából. Jelenleg 11-en szor­goskodnak azon, hogy a kör­nyezethez méltó kiszolgálásban legyen része a vásárlóknak.- A rendszerváltást követően nehéz helyzetbe kerültünk, kénytelenek voltunk üzletein­ket bérbe adni - érkezik meg Danyi Balázs, az üzemeltető fogyasztási szövetkezet igazga­tósági elnöke. -1991-ben ügy döntöttünk, hogy a vagyonvesz­tést csak ily’ módon kerülhet­jük el: Az igazgatóság akkori döntése azt is tartalmazta, hogy amikor lehetőség kínálkozik, vissza kell venni a boltokat. Nos, a helyzetünk most tette le­hetővé, hogy az első ABC-t sa­ját üzemeltetésbe vonjuk. A felújításra mintegy 14 millió forintot költött az Egyesült Zagyvavölgye Áfész, tegyük hozzá: saját erőből. A 300 négyzetméteres üzlettérrel rendelkező bolt szinte minden napi cikket kí­nál, amire a környékbelieknek és az átutazóknak szüksége van. Itt ráadásul nem gond a parkírozás, mint sok más he­lyen, hiszen két parkoló is az autóval, vagy busszal érkezők rendelkezésére áll. Danyi Balázs reményének adott hangot, hogy a Csente ABC után további üzletek sa­ját üzemeltetésére is hamaro­san sor kerülhet. A következő talán a Mátra-lakótelepi ABC lesz. (PR) ■ —:................. .................................-f.----------------I________________ 'fc --------------------1 K ora reggel „birtokba vették” a megújult üzletet a vásárlók Csak álom a lakhatási engedély A „huszonkettes csapdája” Áll a bál a szociális lakások építése körül Balassa­gyarmaton. Az építők ugyan ígéretük szerint májusra befejezték a két új lakóház főbb munkáit a városhoz közeli Kőváron, de víz és villany hiányában a műszaki osztály nem adja ki a lakhatási engedélyt. Ugyanez a helyzet őr­halomban is, ahol azon­ban az egyik új házra jo­gosult család három gyermekkel be is költözött a nekik épített lakásba. Az OTP nem adta ki a vissza­tartott tíz százalékot a lakhatási engedély nélkül, így nem volt mit tenniük, kénytelenek voltak a vil­lanyt és a vizet kölcsönből megcsináltatni, most pe­dig nem tudják visszafi­zetni a befejezésre szol­gáló pénz nélkül. Ez a „huszonkettes csapdája”! — Ez valóban így van, egy peták sincs a tulajdo­nosnak a folytatásra, mert az OTP-nél a befejezésre visszatartott összeggel számolt mindenki - mondja Farkas Mihály gal- gamácsai vállalkozó, a környéken épülő szociális lakások kivitelezője. A végre saját otthont remé­lőknek az új ház kell, de neki a bőrére megy ki ez az üzlet. Szerinte a fővál­lalkozó Nagy Károly sem jutott a tartalékolt pénz­hez, így aztán a felépült házakba nem kötötték be a vizet és a villanyt. Ha ez nem történik meg, nem ad ki a műszaki osztály lak­hatási engedélyt és ha az sincs, az OTP sem fizet. — Teljesen tanácstala­nok vagyunk — mondja Farkas úr. - Nem tudom, hogy gondolják az illeté­kesek, nekik is tudniuk kellett, hogy a 3,6 milli­óba kerülő lakás költsége­ihez csak a 2,2 milliós szociális támogatásra le­het számítani valósan, mert akiknek épül, azok­nak üres a zsebe. Az csak álom, hogy a lakóknak a bekerülési érték 35 száza­léka rendelkezésre áll anyagban, megépítve, vagy pénzben. Nekik egy fillérjük nincs, nekem kell megelőlegeznem a szá­mukra és az általuk fel­ajánlott munkát is az én embereim végzik el. Ne­kem ez nem nagy üzlet — ingatja a fejét Farkas úr. — A 360 ezer forint munka­díj egy ilyen háznál ne­vetségesen alacsonynak számít. Úgy lenne jó, ha legalább tíz házat építhet­nénk, hogy nekem is jus­son. Egyelőre a nagylóci önkormányzat állt úgy hozzá, hogy a közművesí­tett telket ötvenezerért adta oda a rászorulóknak, amit én megelőlegeztem, így ott kezdődhet az épít­kezés. De itt Balassa­gyarmaton csak megy az idő tétlenül. Jogviták ke­letkeztek, mert a szom­széd nem adta áldását arra, hogy mellé romák költözzenek. Ezzel is telt az idő. Az engedélyek ki­adásával is. Arról nem is szólva, hogy a többi kő­vári lakás építéséhez nem adja ki az engedélyt az önkormányzat, mert azt mondják, határozat kell, hogy a bizottság javaslata alapján ez mehessen. Az idő megy, az árak a csilla­gos égig emelkednek, a kevés pénz még kevesebb lesz. Hát nem értik meg a határozatokat hozók, hogy ez egy soha nem remélt lehetősége a nincstele­neknek, a sokgyerekes családoknak? Ez olyan jól működne, ha mindenki úgy állna hozzá, hogy több száz házat lehetne évente megépíteni a tér­ségben. Ezt addig kellene szorgalmazni, míg nincs újabb áremelés és van tá­mogatás, mert kevés pénzből csak ólakat lehet építeni. Lakás pedig kell. De a bürokrácia megöli a vállalkozót is, aki ennyi­ért lakást épít azoknak, akik a kuckókban télen megfagynak - háborog tehetetlenségében Farkas Mihály. Az OTP illetékesei a törvényre hivatkoznak, a műszaki osztály az érvé­nyes rendeletekre és amíg erre nincs megoldás, a lakhatási engedély nem adatik ki. Igaz, a befeje­zésre visszatartott pénzből még nem lenne bepucolva a ház és a padlásszoba ki­alakítására sem futná, de csak jobb lenne a majd­nem kész házakban lakni, mint a kővári fáskamrá­ban. Szabó Endre

Next

/
Thumbnails
Contents