Nógrád Megyei Hírlap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-27 / 174. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép 1998. július 27., hétfő Az első magyar anyanyelvi tábor Svédországban - Szeretnék, ha jövőre már többen jönnének - Teljesen mások az emberek Magyarországot varázsoltak a skandináv tájba Svédország egyike azoknak a hazánkkal közvetlenül nem határos országoknak, ahol jelentős létszámú magyar közösség él. Az itteni magyarok többsége az 1956-os események után politikai menekültként érkezett az országba, de olyan erdélyi magyarok is sokan vannak, akik a 80-as évek végén, a romániai forradalom idején kényszerültek menekülésre. A svédországi magyarok eredményesen próbálnak beilleszkedni a svéd társadalomba és többségük elmondhatja magáról, hogy viszonylag jó körülmények között él. Ennek ellenére magyarságunkat, a nyelvet és a kultúrát - bármennyire megnehezíti is ezt a nagy távolság - máig megőrizték és szeretnék továbbadni gyermekeiknek, unokáiknak. Ezzel sokszor példát mutathatnának bármelyik magyar közösségnek, beleértve ebben a szülőföldjükön élő magyarokat is. A feladatuk nem köny- nyű, hiszen a második generáció már a svéd környezetben nevelkedett, így a magyar nyelvet csak szüleik és az irodalom révén ismerhetik. Mostantól talán egy új lehetőség is nyílik számukra. Blénessy Enikő (balról a harmadik) táborvezető a kicsikkel Ünnepélyesen fogadják az SMOSZ elnökét A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége (SMOSZ) által létrehozott .Anyanyelvűnkért Alapítvány” idén első alkalommal anyanyelvi tábort rendezett a skandináv országban élő magyar gyermekek számára. A tábor lebonyolításához az itthon élők segítségét is kérték. Az SMOSZ vezetői Magyarországról Gyetvainé Szorcsik Angélát, a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtár munkatársát, Szlovákiából pedig Szvorák Zsuzsát, a füleki gimnázium tanárát hívták meg a tangagardai táborba.-Lázár Oszkár professzortól, az Anyanyelvűnkért Alapítvány elnökétől és Bihari Szabolcstól, az SMOSZ elnökétől kaptuk a meghívást - meséli Gyetvainé Szorcsik Angéla. Lázár professzor az az ember, aki mindenhol ott van, ahol a svédországi magyaroknak bármilyen segítségre lehet szüksége. Svédországban egyébként nagyon sok magyar él. Minden nagyobb városban működik magyar klub. Bár ebben az új, sokuk számára még mindig idegen környezetben ők is kisebbséget képviselnek, teljesen más problémáik vannak, mint a Kárpát-medence magyarságnak.- Kik segítettek a tábor lebonyolításában?- A legtöbbet a szülőknek és a tábori stábnak köszönhetjük. Utóbbiak megérdemlik, hogy nevüket is megemlítsem: Blénessy Enikő táborvezető, Kovásznál Enikő, Kabelács László, Palotai Mari, Fábián Mihály és Kiss Erzsébet. A szülők hozzáállása egyszerűen fantasztikus volt. Önként segítettek a konyhán, a játékok beszerzésénél, vagy amikor a gyerekeket kellett valahová elvinni. Sok szülő reggel ötkor kelt, elhozta gyermekét a táborba és este tíz óra után hazavitte, mindezt munka mellett.-Lesz folytatása a tábornak?- Az SMOSZ-tól ígéretet kaptunk, hogy jövőre is támogatják egy hasonló tábor megrendezését, sőt már közelebbi terveink is vannak. Idén két gyermek fog Svédországból Magyarországra jönni, hogy felvidéki és erdélyi tanulókkal együtt részt vegyen egy olvasótáboron. Szeretnénk, ha jövőre már többen jönnének és remélhetőleg arra is lesz lehetőség, hogy a következő svédországi táborra már tőlünk is kijussanak gyerekek. Szeretnénk beindítani a cseretáborozást.-Svédországban tanítják a magyar nyelvet? - kérdeztük Szvorák Zsuzsát, aki tanárként sok tapasztalatot szerzett Szlovákiában az anyanyelvtanítás nehézségeiről.- Rendszeres oktatás nincs, pedig az állam biztosítaná a lehetőségeket. Öt fővel nyelvi képzést is indítanának bármelyik iskolában. Az oktatást maguknak szervezik meg.-Milyen különbségek vannak a svédországi és a szlovákiai magyar kisebbség között?- Teljesem mások az emberek. Csak most, a táborban értettem meg igazán, hogy mit jelent az áldozat- vállalás. Az ott élő szülők csak magukra számíthatnak, ha gyermekeikkel meg akaiják ismertetni a magyar kultúrát. Az, hogy sokan vállalták a napi több száz kilométeres utazást, az anyagi áldozatokat és a fáradságot azért, hogy a gyermekük részt tudjon venni egy magyar táborban, egyértelművé tette, mit jelent nekik magyarnak lenni. Ilyen szempontból nekünk, Szlovákiában sokkal könnyebb a helyzetünk. Őszintén szólva, kíváncsi lennék rá, hogy nálunk hányán vállalnák azt, amit az egyik gyermek mesélt szüleiről. Ez a házaspár minden este egy magyar mesét olvas fel a gyermekeinek vagy közösen megtanulnak egy magyar verset.- Általában milyen szinten beszélik a gyerekek a magyart?- Különös, de a kicsik lényegesen jobban beszélik, mint a nagyok - Válaszoltak kérdésünkre szinte egyszerre a meghívott tábori oktatók. Talán azért, mert ők még nem kerültek be az iskolába, ahol csak svédül lehet a többiekkel beszélgetni. Mindkét végletre voltak példák. Voltak, akik nagyon szépen beszéltek, de volt olyan gyermek is, aki ugyan mindent értett, de csak nagyon nehezen tudott magyarul megszólalni. Bár a tábor csak egy hétig tartott, a fejlődésük egyértelmű és látványos volt.- Hogyan zajlott az oktatás?- Az idő rövidsége miatt csak a legnagyobb írókról, költőkről eshetett szó. Tamási Áron, Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Arany János és Petőfi Sándor egy- egy művét választottuk a nagyobbak számára. Számukra legfurcsább az volt, hogy házi feladatokat is kaptak. Ez Svédországban nem szokás, sőt jegyeket sem kapnak az iskolában. Ä másik csoportban lévő kicsiket főleg a mesék által lehetett megközelíteni, de a foglalkozásokon a magyar történelmet bemutató mondákra, a kommunikációs és didaktikai játékokra is építettünk. És természetesen nem maradt el a programból a gyermekek által kedvelt papírhajtogatás, gipszöntés, rajzolás, festés és a magyar társasjátékokkal való ismerkedés sem. A gyerekek hamar megszerették a magyar meséket és játékokat, sokszor már ők mondták, hogy mivel foglalkozzunk.-A szerzett tapasztalatokat hogyan lehet majd a gyakorlatban felhasználni?- Az erdélyi, a felvidéki és az anyaországban működő iskolákban Sokkal magasabb nyelvi szinten folyik az oktatás. Jobbára érzelmekben és tapasztalatokban adott nagyon sokat ez az egy hét. Sok építő, tanulságos és érdekes élményünket tudjuk majd megosztani olvasótá- boros gyermekeinkkel, diákjainkkal és szüleikkel.- A tanuláson kívül mivel foglalkoztak a gyerekek? Mit tudhattak meg Magyarországról?-A táborban lényegében minden magyar volt. Ehettek a gyerekek babgulyást, megtanulhattak sok magyar játékot és itt - mivel nem beszélünk svédül - rá voltak kényszerülve, hogy magyarul beszéljenek. De mi is sokat tanultunk és tapasztaltunk a szabadidős programokon, ugyanis sok olyan módszert próbálhattunk ki újra, amire évek óta nem volt módunk. Igyekeztünk Magyarországot varázsolni a skandináv tájba és ez nagyszerűen sikerült. Ezt más nem is bizonyíthatná jobban, mint az, hogy a tábor végéhez közeledve az egyik gyermek megkérdezte tőlünk - teljes komolysággal - meddig leszünk itt, Magyarországon? Kopácsi Antal Történet 19 gyermekről, 97 darab töltött káposztáról és két hatalmas szívről Legenda az Orosz családról Aki végigmegy Nagybátonyban a Diák úton, a 4-es számú porta előtt, akár arra is gondolhat, hogy az utcanévadó ház előtt jár: a családi ház ablakaiból gyerekek nézegetnek, az udvaron, de a kerítés előtt is kislányok, kisfiúk játszanak. A ház ajtajában Orosz Istvánná, a „kétszer hatszoros” anya várja a látogatót. Orosz István, a férj a kánikulai délelőttön is dolgozik. A hegesztő szakmunkás nemcsak precíz varratairól híres, hanem gyermeknevelési tudományáról is. Ő azon ritka apukák egyike, aki munkája végeztével nem csak saját hat gyermekével, hét unokájával, hanem hat nevelt gyermekével is képes foglalkozni. Méghozzá nem is akárhogyan.- A féljem fantasztikus ember! - mondja Oroszné. - Nélküle biztosan nem tudnánk csinálni ezt az önként vállalt feladatot, ő tanítja itthon a gyermekeket, de ezen kívül is sok minden másra van gondja. Az önként vállalt feladat azt jelenti, hogy az Orosz család három évvel ezelőtt 3, majd rá egy évre újabb 3 gyermek nevelőszülői feladatát kezdte el. „Mellesleg” - ugye - a vállalása miatt túlzás nélkül legendásnak nevezhető nagybátonyi házaspárnak 6 édesgyermeke, és 7 unokája van... Alighogy a gyermekekről kezd beszélni, máris sírva fakad Oroszné. Nem azért, mert gyenge asszony. Dehogyis azért! Akárki nem tudná utánacsinálni azt, ami az ő számára évek óta természetes. Csak hát a gyerekek szeretete nála olyan fontos, annyira elsődleges, hogy arról talán külön tanulmányt is érdemes lenne írni.- Hat gyermek, hét unoka, és ezek után még hat nevelt gyermek! Miért?...- A hat nagy gyerekünk kirepült a családi fészekből, s azt akartuk, hogy továbbra is maradjanak körülöttünk kicsik. Mi annyira szeretjük a gyermekeket, hogy sohasem prob- lémáztunk azon, ami mások számára egyetlenegy édesgyermek vállalásánál is dilemmát okoz. Az az igazság, hogy egyszerűen nem tudnánk létezni gyermekek nélkül.-A saját gyermekeik hogyan fogadták az elhatározásukat?-Ők is nagyon szeretik az apróságokat. Egyikük sem volt féltékeny rájuk egy percig sem. Dinka Gyuláné pszichopeda- gógustól tudom, hogy a nevelt gyermekek (akik hárman-hárman testvérek) halmozottan hátrányos körülmények közül kerültek Oro- székhoz. A szocializáció legelemibb, legalapvetőbb előírásaival - elvárásokkal és jogokkal - a báto- nyi házaspárnál ismerkedtek meg. Regénybe kívánkozik mindaz, amit ezekkel a gyermekekkel meg kellett tanítani, el kellett fogadtatni, ugyanakkor végre hozzájuttathatták őket a fejlődésükhöz szükséges feltételrendszerhez. Részleteket csupán azért nem közlök ebből a borzasztó kemény időszakból, nehogy azt higgye bárki is, heroizálni akarom a házaspár vállalását (bár van mit...).- Soha nem gondoltak arra, hogy visszakozzanak, hiszen van önöknek kikkel foglalkozni?- Soha! Mindig tudtam, hogy előbb-utóbb sikerül nekik beilleszkedni, s miután megtanulnak a „szerencsés” gyermekek számára teljesen természetesnek tartott közegben élni, tovább lehet építkezni, fejleszteni a személyiségüket.-Igaz, hogy magát a szót, „betű”, sem ismerték, amikor idekerültek önökhöz?- Sajnos, igaz, és bármilyen furcsán hangzik, a sok közül talán ez volt a legkisebb probléma. De az a lényeg, hogy most négyes-ötös tanulók, még zeneiskolába is járnak közülük.- Varázslók önök?- Nem kell ehhez más, csak szeretet. Azt pedig fokozza az elért eredmény. Az egyik kislány például azzal állított be, hogy viszonozni szeretné az osztálytársai segítségét, azt, ahogy befogadták őt a közösségbe. No, nekem sem kellett több, vendégül láttam az egész osztályt, 97 darab, vagy még annál is több töltött káposztát készítettem azon az emlékezetes napon.- A férjével pihennek-e olykor, járnak-e nyaralni?- Minek azt? Nem vágyunk rá. Megtébolyodnánk a csendben, vagy máshol gyermekek nélkül.- Ön talán egyke volt?- Négyen voltunk testvérek.- Ne haragudjon, de azért kérdezek ilyeneket, mert nehéz felfogni, hogy ilyen emberek, mint önök, is léteznek.- Szeretet és persze nyugalom, valamint megértés. Ha ez a három tényező együtt van, nem lehet probléma.-Anyagilag hogyan bírják?-Nem éppen könnyen, de hát nincs titok a gyermekek előtt, mindenbe, így ebbe is beavatjuk őket. Sorba állítjuk a kéréseket, s ezt mindenki megérti, elfogadja. Persze a kérések között nem CD-lejátszóra, vagy Yamaha motorkerékpárra kell gondolni. Idővel például három kecske, egy-két nyuszi, no meg malackák is a házhoz kerültek a 7-11 éves gyermekek óhajára. Orosz papa csodálatos ember...- Ha már ír rólunk, megkérem, hogy tolmácsolja köszö- netünket a gyermekvédelmisek megyei igazgatójának, Füzesi Istvánnak. Azt is remélem, hogy Füzesi úr teljesíti a további kérésünket is - búcsúzik Oroszné.- Csak nem ? . . .-De bizony, még további hat kisgyermeket szeretnénk a házunkba fogadni. De mi ebben a különös? * Amikor az egyik nevelt gyermekét látogatásra vitte Oroszné, a kislányt megtanította egy versre, s virágcsokrot adott a kezébe, hogy úgy üdvözölje az „eredeti” édesanyját. Oroszné megtehette volna, de áldozatvállalása ellenére akkor sem volt féltékeny. Más kérdés, hogy a kislány azóta is inkább őrá, s „Orosz apára ” kíváncsi. A nagybátonyi szupermami azt tanítja ma is a nevelt gyermekeinek, hogy az édesanyát semmilyen körülmények ellenére sem szabad megvetni. Benkő Mihály Keresztes vipera vagy rézsikló? Rejtély a somoskői vár alatt Roppant talányos helyzet körvonalazódik a somos- kői vár alatti területeken a pár napja ismét megerősített hírrel kapcsolatban, amely úgy szól, hogy elszaporodtak a viperák ezen a területen. Ez a hír bizonyára többeket nyugtalanít, mások nem tulajdonítanak semmiféle jelentőséget, esetleg mesének tartják az egészet. Az állítás ugyanis ma sem bizonyított, viszont az is nehezen képzelhető el, hogy az ott élők vagy a sal- góiak pusztán csak a fantá- ziálás kedvéért riogatnák a túrázókat vagy félelembe akarnák ringatni magukat. Miért is tennék? Adva van továbbá egy tavalyi tapasztalat, amely magyar-szlovák szakemberek tényleges megfigyelésén alapul, s nem bizonyítja a mérges kígyók szóban forgó fajtájának jelenlétét ezen a festői szépségű tájon. További bonyolító körülmény az is, hogy a vipera védett állat, amellyel a kirándulók zöme - talán érthetően — mégsem akar találkozni. Ha csak lehet, inkább elkerüli azt. Salgóbányai idős olvasónk szintén a közeli napokban hallotta az egyre csak terjengő szóbeszédet, s anélkül, hogy megkérdőjelezte volna a hírek valóság- tartalmát, bizony aggályának adott hangot: — Mi elvagyunk idehaza, de attól tartunk, hogy meg fognak járni a turisták. Ezért talán mégis csak tenni kellene valamit. Salgóbányán pedig néhány an úgy tudják, hogy a közelmúltban mentőhelikopter szállított el innen egy kisgyereket kígyómarás miatt. Ha ilyen eset előfordult volna, arról értesülésük lenne a salgótarjáni mentőknek. Tamási Gyula, vezető mentőtiszt ezzel szemben arról tájékoztatott, hogy az elmúlt időszakban sem kígyóharapás, sem pedig egyéb miatt nem volt mentőhelikopteres szállítás.- Tíz éve, a Pécskő-szik- lánál történt „kígyómarás” miatt szállítottunk egy nőbeteget, akit Budapesten láttak el, de végül nem sikerült tisztázni, milyen kígyófajta támadott - mondta a vezető. Szíttá Tamás, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának (Eger) élővilág-védelmi osztályvezetője nem tartja valószínűnek a keresztes viperák jelenlétét Somoson, hiszen minden eddigi utánjárás eredménye cáfolta az előfordulásukat. Meglátása szerint a rézsiklóval téveszthetik össze az emberek, mivel ez igen támadókedvű, ingerlékeny állat. Harapása azonban teljesen veszélytelen. Mindezek mellett, hogy újra meggyőződjenek a tényekről, egy célzott terepszemle, megfigyelés szervezését javasolta a szóban forgó határrészen, s ezzel valójában nyitott kapukat döngetett. Ugyanis, mint Judik Bélától, a Ka- rancs-Medves tájvédelmi körzet vezetőjétől megtudtuk, augusztus végén háromnapos kutatóútra indulnak. (Mj)
